SG.hu·
Prémium vetítési technológia próbálja visszacsábítani a nézőket a mozikba
Hollywood egyre nagyobb és látványosabb mozivászon élményt próbál kínálni. Az Imax soha nem volt még ennyire népszerű, és egy új vetítési technológia, a HDR by Barco is csendben terjedni kezdett. A kérdés azonban az, hogy mindez valójában mennyiben változtatja meg a filmnézés élményét.
Az idei CinemaCon rendezvényen, ahol a filmstúdiók a közelgő produkcióikat mutatják be a mozik üzemeltetőinek, a Disney bejelentett egy újfajta mozis élményt. Az InfinityVision nevű rendszer a neve ellenére nem egy konkrét filmhez vagy szuperhőshöz kötődik, hanem egy minősítési rendszer a prémium nagyformátumú vetítőtermek számára. Az elképzelés az, hogy minden InfinityVision minősítést kapott vászon megfelel vagy meghalad bizonyos szabványokat, amelyeket egyelőre csak homályosan írtak le, például a méret, a hangminőség, valamint a kép fényereje és tisztasága tekintetében. A világon állítólag már 300 ilyen minősített vászon létezik, bár egyelőre nincs nyilvános lista arról, hogy pontosan melyek ezek.
A márkaépítés mögött gyakorlati okok húzódnak. A Disney Bosszúállók: Ítéletnap című filmje decemberben kerül a mozikba ugyanazon a hétvégén, mint a harmadik Dűne film, amely már előre több hétre lefoglalta az Imax vetítőtermeket. Ez gyakorlatilag kiszorítja a Bosszúállókat az egyik legfontosabb mozis márkából. Az InfinityVision célja az, hogy megnyugtassa a nézőket, hogy az alternatívák, például a Dolby, RPX és más prémium formátumok is legalább ennyire lenyűgözőek. Ezt a jelenséget nevezik Screenmaxxingnek.
A Screenmaxxing komoly üzlet a nehéz helyzetben lévő mozis iparág számára. Bár sok néző panaszkodik a jegyárakra vagy büszkén hivatkozik az otthoni házimozi rendszerére, a prémium nagyformátumú vetítőtermek hatékony eszköznek bizonyultak arra, hogy kimozdítsák az embereket otthonról, és akár jelentős felár is elkérhető általuk egy látványosabb élményért. Technikailag még a legkisebb mozivászon is nagyobb, mint a háztartások többségében található televíziók, de ez önmagában nem indokol egy plusz díjat. Ezért a moziknak valami többet kell kínálniuk.
Ennek eredményeként rengeteg különböző prémium formátum jelent meg, különösen olyan városokban, ahol több mozilánc versenyez egymással. Egy-egy komplexumon belül akár több különböző vetítési technológia is elérhető. Egyes filmeknél ez a választék már az eseményélmény részévé válik. Rendezők és stúdiók külön is hangsúlyozzák, hogy melyik formátumban érdemes megnézni a filmeket, milyen képarányban készültek, és melyik technológia adja vissza legjobban az alkotói szándékot. Egyes produkciók még régi technológiákat is újraélesztenek, például a VistaVision formátumot, amely évtizedekig nem volt használatban.
A választék ráadásul folyamatosan bővül. Egy új digitális vetítési márka, a HDR by Barco is egyre több helyen jelenik meg, és a Dolby vetítőtermek konkurenciájának szánják. A rendszer mély feketéket, magas kontrasztot és rendkívüli fényerőt ígér. Egyes mozik már elkötelezték magukat mellette. Ezek a termek gyakran Dolby Atmos hangrendszert is használnak, ami tovább növeli a zűrzavart a különböző technológiák között. A HDR by Barco gyakorlati előnyei érzékelhetők, de nem feltétlenül látványosak minden néző számára. A sötétebb jelenetek részletgazdagabbak, a kontraszt erősebb, és a kép összességében tisztább. Ugyanakkor ez inkább finom javulás, mint forradalmi változás. A különbség leginkább azoknak tűnik fel, akik kifejezetten figyelnek a képminőségre.
Felmerül azonban a kérdés, hogy az újabb és újabb technológiák mennyire tudják valóban megmenteni a mozikat. A nézők többsége nem feltétlenül jegyzi meg vagy keresi név szerint ezeket a rendszereket. Ugyanakkor a verseny önmagában is jótékony hatású lehet, mert arra ösztönzi az iparágat, hogy jobb minőséget kínáljon, és elkerülje a gyenge vetítési élményt. A nagy költségvetésű filmek egy része ráadásul már eleve úgy készül, hogy a vetítési technológia pótolja a vizuális hiányosságokat. Egy sötétebb tónusú film például profitálhat a jobb kontrasztból, de ha maga a látványvilág eleve fakó vagy jellegtelen, azon a legjobb vetítő sem tud érdemben változtatni.
A nézői élmény szempontjából azonban a percepció legalább olyan fontos, mint maga a technológia. A mozik számára talán az egyik leghatékonyabb megoldás az lenne, ha több valódi, hatalmas Imax vetítőtermet építenének, nem csupán meglévő termeket alakítanának át. Jelenleg azonban csak néhány tucat ilyen terem létezik világszerte. A legtöbb prémium vetítőterem inkább meglévő infrastruktúrára épül, és csak technológiai fejlesztésekkel próbál kitűnni. Ez egyszerűbb és olcsóbb megoldás, de nem feltétlenül hozza el azt az élményt, amely valóban megkülönböztetné a mozit az otthoni filmnézéstől.
A Screenmaxxing valószínűleg mindig is egy szűkebb réteg érdeklődését fogja kiszolgálni. Bár izgalmas lehet a legjobb hangot, a legélesebb képet vagy a legnagyobb vásznat keresni, egy idő után a túl sok opció azt az érzetet keltheti, hogy egy hagyományos mozi már nem elég jó. Ez pedig akár vissza is üthet az iparágra nézve.
Az idei CinemaCon rendezvényen, ahol a filmstúdiók a közelgő produkcióikat mutatják be a mozik üzemeltetőinek, a Disney bejelentett egy újfajta mozis élményt. Az InfinityVision nevű rendszer a neve ellenére nem egy konkrét filmhez vagy szuperhőshöz kötődik, hanem egy minősítési rendszer a prémium nagyformátumú vetítőtermek számára. Az elképzelés az, hogy minden InfinityVision minősítést kapott vászon megfelel vagy meghalad bizonyos szabványokat, amelyeket egyelőre csak homályosan írtak le, például a méret, a hangminőség, valamint a kép fényereje és tisztasága tekintetében. A világon állítólag már 300 ilyen minősített vászon létezik, bár egyelőre nincs nyilvános lista arról, hogy pontosan melyek ezek.
A márkaépítés mögött gyakorlati okok húzódnak. A Disney Bosszúállók: Ítéletnap című filmje decemberben kerül a mozikba ugyanazon a hétvégén, mint a harmadik Dűne film, amely már előre több hétre lefoglalta az Imax vetítőtermeket. Ez gyakorlatilag kiszorítja a Bosszúállókat az egyik legfontosabb mozis márkából. Az InfinityVision célja az, hogy megnyugtassa a nézőket, hogy az alternatívák, például a Dolby, RPX és más prémium formátumok is legalább ennyire lenyűgözőek. Ezt a jelenséget nevezik Screenmaxxingnek.
A Screenmaxxing komoly üzlet a nehéz helyzetben lévő mozis iparág számára. Bár sok néző panaszkodik a jegyárakra vagy büszkén hivatkozik az otthoni házimozi rendszerére, a prémium nagyformátumú vetítőtermek hatékony eszköznek bizonyultak arra, hogy kimozdítsák az embereket otthonról, és akár jelentős felár is elkérhető általuk egy látványosabb élményért. Technikailag még a legkisebb mozivászon is nagyobb, mint a háztartások többségében található televíziók, de ez önmagában nem indokol egy plusz díjat. Ezért a moziknak valami többet kell kínálniuk.
Ennek eredményeként rengeteg különböző prémium formátum jelent meg, különösen olyan városokban, ahol több mozilánc versenyez egymással. Egy-egy komplexumon belül akár több különböző vetítési technológia is elérhető. Egyes filmeknél ez a választék már az eseményélmény részévé válik. Rendezők és stúdiók külön is hangsúlyozzák, hogy melyik formátumban érdemes megnézni a filmeket, milyen képarányban készültek, és melyik technológia adja vissza legjobban az alkotói szándékot. Egyes produkciók még régi technológiákat is újraélesztenek, például a VistaVision formátumot, amely évtizedekig nem volt használatban.
A választék ráadásul folyamatosan bővül. Egy új digitális vetítési márka, a HDR by Barco is egyre több helyen jelenik meg, és a Dolby vetítőtermek konkurenciájának szánják. A rendszer mély feketéket, magas kontrasztot és rendkívüli fényerőt ígér. Egyes mozik már elkötelezték magukat mellette. Ezek a termek gyakran Dolby Atmos hangrendszert is használnak, ami tovább növeli a zűrzavart a különböző technológiák között. A HDR by Barco gyakorlati előnyei érzékelhetők, de nem feltétlenül látványosak minden néző számára. A sötétebb jelenetek részletgazdagabbak, a kontraszt erősebb, és a kép összességében tisztább. Ugyanakkor ez inkább finom javulás, mint forradalmi változás. A különbség leginkább azoknak tűnik fel, akik kifejezetten figyelnek a képminőségre.
Felmerül azonban a kérdés, hogy az újabb és újabb technológiák mennyire tudják valóban megmenteni a mozikat. A nézők többsége nem feltétlenül jegyzi meg vagy keresi név szerint ezeket a rendszereket. Ugyanakkor a verseny önmagában is jótékony hatású lehet, mert arra ösztönzi az iparágat, hogy jobb minőséget kínáljon, és elkerülje a gyenge vetítési élményt. A nagy költségvetésű filmek egy része ráadásul már eleve úgy készül, hogy a vetítési technológia pótolja a vizuális hiányosságokat. Egy sötétebb tónusú film például profitálhat a jobb kontrasztból, de ha maga a látványvilág eleve fakó vagy jellegtelen, azon a legjobb vetítő sem tud érdemben változtatni.
A nézői élmény szempontjából azonban a percepció legalább olyan fontos, mint maga a technológia. A mozik számára talán az egyik leghatékonyabb megoldás az lenne, ha több valódi, hatalmas Imax vetítőtermet építenének, nem csupán meglévő termeket alakítanának át. Jelenleg azonban csak néhány tucat ilyen terem létezik világszerte. A legtöbb prémium vetítőterem inkább meglévő infrastruktúrára épül, és csak technológiai fejlesztésekkel próbál kitűnni. Ez egyszerűbb és olcsóbb megoldás, de nem feltétlenül hozza el azt az élményt, amely valóban megkülönböztetné a mozit az otthoni filmnézéstől.
A Screenmaxxing valószínűleg mindig is egy szűkebb réteg érdeklődését fogja kiszolgálni. Bár izgalmas lehet a legjobb hangot, a legélesebb képet vagy a legnagyobb vásznat keresni, egy idő után a túl sok opció azt az érzetet keltheti, hogy egy hagyományos mozi már nem elég jó. Ez pedig akár vissza is üthet az iparágra nézve.