Szekeres Viktor
Az utolsó ház balra - bírod idegekkel?
Amikor az elképzelhetetlen megtörténik, nincs mit tenni, cselekedni kell. Még akkor is, ha igen nagy árat kell fizetnünk érte.
Lehet, hogy ez a jövő feldolgozásainak útja, hogy nem a nagy klasszikusokat kell feljavítani? Lehetőleg az eredeti készítők és friss rendezők közreműködésével? Meglehet, mindenesetre az 1972-es Utolsó ház balra rendezője, bizonyos Wes Craven egyszer már belelépett ebbe a folyóba, hiszen a Franciaországból importált Alexandre Aját (Magasfeszültség) kérte fel, hogy készítse el a Sziklák szeme remake-jét. Az meglehetősen jól sikerült, mondhatni, főleg mai szemmel, hiszen túl is szárnyalta a Craven-féle első verziót, mely valljuk meg, sosem volt az a gigaklasszikus.
Mint ahogy Ingmar Bergman Szűzforrása sem, annak ellenére, hogy megkapta az 1960-as, legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. A svéd alkotás alapján készült ugyanis Wes Craven filmje. Sőt, a történeti hűség kedvéért még a 2005-ös Chaost is az előzményekhez kell sorolni, de végülis az a film nem hivatalos remake lett, mert a készítők szerint "annyi" saját ötletet pakoltak bele... Mindenesetre Wes Craven Az utolsó ház balra rendezését is egy európaira bízta, mégpedig Dennis Iliadisz görög direktorra, akinek egyetlen filmjéből, a Hardcore-ból azt szűrte le, hogy alkalmas lehet a terror és elszántság, valamint a nihil ábrázolására.
Az utolsó ház balra történetéből vétek lenne sokat elárulni, hiszen ha az ember tisztában van azzal, hogy Craven-film az alap, akkor egyértelműen horrorra asszociál. S épp ezen asszociáció miatt működik nagyon jól kritikánk tárgya, hiszen hiába telik el belőle 5 perc, 10 perc, 30 perc, 50 perc, még mindig zakatol a néző agya, mivel semmi jel nem mutat arra, hogy mire is megy ki a játék.
Zajlanak az események, megtörténik az első gyilkosság, titokzatos idegen tűnik fel. Előkerül a horrorok fő halálvágyát jelképező drog, egyre sejtelmesebb a zene, de a fő szikra nem lobban lángra, csak nagyon lassan bontakozik ki a fő csapásirány. Épp ezért legyen elég annyi a sztoriról, hogy fiuk halála után egy évvel két szülő nyaralásra érkezik isten háta mögötti erdei nyaralójukba, megmaradt lányuk pedig az unalom elkerülése céljából úgy dönt, hogy este bemegy a közeli városba, amivel események rettenetes láncolatát indítja el.
Az említett lassúság ezúttal (sem) negatív felhanggal értendő, hiszen a kiszámíthatatlanság, a meglepetés esélye mindig érdekessé teszi a filmélményt. Amikor pedig kiderül, hogy mire is megy ki a játék (nem áruljuk el, muhaha), akkor pedig pislogni sincs időnk, olyan hamar vált tempót az Utolsó ház balra. És ez az aspektus talán egyben a film negatívuma is, hiszen akik ismerik az eredeti alkotást, azoknál a feszült várakozás, a találgatás élménye mindenképpen ki fog esni, hiszen ők pontosan tudják, hogy mi fog történni. A régi verzióhoz képest ugyan akadnak eltérések, de azok is előnyükre változtak, kivéve talán azt a tényt, hogy a '72-es változatban valaki meghal, aki a remake-ben nem, de ezen húzás is létjogosultságot nyer a történet egészét tekintve.
A régi film nem egyszerű, tabudöngető, a néző arcába röhögő hangvétele is eltűnt, helyébe borongós thrilleriáda lépett. Ez nem meglepő, hiszen mostanság, az információk szabad áramlásának korában sokkal nehezebb sokkolni, az emberek tűrési határa is elmozdult. (Valószínűleg az ugyancsak a '70-es években készült, és hasonló tematikával bíró I Spit on Your Grave sem keltene már akkora visszhangot, mint annak idején.) Még szerencse, hogy Az utolsó ház balra nem sokkolni akar, mindössze egy szörnyű esemény még szörnyűbb következményeinek krónikása.
BR>
Mindent összevetve Az utolsó ház balra remek filmélmény volt, az év egyik legjobbja. Mármint filmélménye, de persze filmnek is teljesen rendben volt. Mindez természetesen csakis azzal a kikötéssel jelenthető ki, ha a gyengébb idegzettel rendelkezők inkább mást választanak. És nem az ijesztgetések vagy a fene nagy vérengzések miatt, hanem mert a téma sokkoló és megrázó - nem is véletlen, hogy a film nem a tizenéveseknek, hanem inkább a húszasoknak készült, ők komolyabban tudják venni a borzalmakat.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Lehet, hogy ez a jövő feldolgozásainak útja, hogy nem a nagy klasszikusokat kell feljavítani? Lehetőleg az eredeti készítők és friss rendezők közreműködésével? Meglehet, mindenesetre az 1972-es Utolsó ház balra rendezője, bizonyos Wes Craven egyszer már belelépett ebbe a folyóba, hiszen a Franciaországból importált Alexandre Aját (Magasfeszültség) kérte fel, hogy készítse el a Sziklák szeme remake-jét. Az meglehetősen jól sikerült, mondhatni, főleg mai szemmel, hiszen túl is szárnyalta a Craven-féle első verziót, mely valljuk meg, sosem volt az a gigaklasszikus.
Mint ahogy Ingmar Bergman Szűzforrása sem, annak ellenére, hogy megkapta az 1960-as, legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. A svéd alkotás alapján készült ugyanis Wes Craven filmje. Sőt, a történeti hűség kedvéért még a 2005-ös Chaost is az előzményekhez kell sorolni, de végülis az a film nem hivatalos remake lett, mert a készítők szerint "annyi" saját ötletet pakoltak bele... Mindenesetre Wes Craven Az utolsó ház balra rendezését is egy európaira bízta, mégpedig Dennis Iliadisz görög direktorra, akinek egyetlen filmjéből, a Hardcore-ból azt szűrte le, hogy alkalmas lehet a terror és elszántság, valamint a nihil ábrázolására.
Az utolsó ház balra történetéből vétek lenne sokat elárulni, hiszen ha az ember tisztában van azzal, hogy Craven-film az alap, akkor egyértelműen horrorra asszociál. S épp ezen asszociáció miatt működik nagyon jól kritikánk tárgya, hiszen hiába telik el belőle 5 perc, 10 perc, 30 perc, 50 perc, még mindig zakatol a néző agya, mivel semmi jel nem mutat arra, hogy mire is megy ki a játék.
Zajlanak az események, megtörténik az első gyilkosság, titokzatos idegen tűnik fel. Előkerül a horrorok fő halálvágyát jelképező drog, egyre sejtelmesebb a zene, de a fő szikra nem lobban lángra, csak nagyon lassan bontakozik ki a fő csapásirány. Épp ezért legyen elég annyi a sztoriról, hogy fiuk halála után egy évvel két szülő nyaralásra érkezik isten háta mögötti erdei nyaralójukba, megmaradt lányuk pedig az unalom elkerülése céljából úgy dönt, hogy este bemegy a közeli városba, amivel események rettenetes láncolatát indítja el.
Az említett lassúság ezúttal (sem) negatív felhanggal értendő, hiszen a kiszámíthatatlanság, a meglepetés esélye mindig érdekessé teszi a filmélményt. Amikor pedig kiderül, hogy mire is megy ki a játék (nem áruljuk el, muhaha), akkor pedig pislogni sincs időnk, olyan hamar vált tempót az Utolsó ház balra. És ez az aspektus talán egyben a film negatívuma is, hiszen akik ismerik az eredeti alkotást, azoknál a feszült várakozás, a találgatás élménye mindenképpen ki fog esni, hiszen ők pontosan tudják, hogy mi fog történni. A régi verzióhoz képest ugyan akadnak eltérések, de azok is előnyükre változtak, kivéve talán azt a tényt, hogy a '72-es változatban valaki meghal, aki a remake-ben nem, de ezen húzás is létjogosultságot nyer a történet egészét tekintve.
A régi film nem egyszerű, tabudöngető, a néző arcába röhögő hangvétele is eltűnt, helyébe borongós thrilleriáda lépett. Ez nem meglepő, hiszen mostanság, az információk szabad áramlásának korában sokkal nehezebb sokkolni, az emberek tűrési határa is elmozdult. (Valószínűleg az ugyancsak a '70-es években készült, és hasonló tematikával bíró I Spit on Your Grave sem keltene már akkora visszhangot, mint annak idején.) Még szerencse, hogy Az utolsó ház balra nem sokkolni akar, mindössze egy szörnyű esemény még szörnyűbb következményeinek krónikása.
BR>
Mindent összevetve Az utolsó ház balra remek filmélmény volt, az év egyik legjobbja. Mármint filmélménye, de persze filmnek is teljesen rendben volt. Mindez természetesen csakis azzal a kikötéssel jelenthető ki, ha a gyengébb idegzettel rendelkezők inkább mást választanak. És nem az ijesztgetések vagy a fene nagy vérengzések miatt, hanem mert a téma sokkoló és megrázó - nem is véletlen, hogy a film nem a tizenéveseknek, hanem inkább a húszasoknak készült, ők komolyabban tudják venni a borzalmakat.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Az utolsó ház balra (The Last House On The Left) feliratos amerikai film, 110 perc, 2009 Rendező: Dennis Iliadis Forgatókönyvíró: Adam Alleca, Carl Ellsworth, Wes Craven Zeneszerző: John Murphy Operatőr: Sharone Meir Producer: Wes Craven, Sean S. Cunningham, Marianne Maddalena Szereplők: Sara Paxton (Mari Collingwood) Monica Potter (Emma Collingwood) Tony Goldwyn (John Collingwood) Garret Dillahunt (Krug) Michael Bowen (Morton) Joshua Cox (Giles) Riki Lindhome (Sadie) Aaron Paul (Francis) |
