Szekeres Viktor
A csajok háborúja - A betiltott film
A hírek szerint nővédő szervezetek kérvényezték, hogy fent nevezett filmet hatóságilag tiltsák be, zárják el, négyeljék fel nőellenessége miatt.
Akárcsak a nemrég tárgyalt Igenember, A csajok háborúja is tipikusan egy, jól marketingelhető poénra épülő film, amely jól is, rosszul is elsülhet. Az egyszerű, az ember szájába horgot akasztó történet mellé két szimpatikus, generációjukban meglehetősen rentábilis színésznőt is sikerült megszerezni, vagyis a sikerhez minden adott.
A minőség már nem kötelező adalék, de a néző szája ízének jól jöhet egy vállalható végeredmény, ami (megelőlegezzük) A csajok háborújának nem jött össze. De ne vágjunk a dolgok elejébe. A történet szerint két BFF, vagyis legjobb barátnő már gyermekkorában elhatározza, hogy hol, s miképp fog megesküdni. A férjhez menés azonban közel sem olyan egyszerű, ha kiderül, hogy mindketten ugyanazon a napon, ugyanabban az időben szeretnék kimondani az igent.
A borostás, szélfútta férfi lélek természetesen nem látja a fene nagy problémát a szituációban, hiszen nem valószínű, hogy kisfiúk évtizedekig arról a bizonyos napról álmodjanak, hogy milyen fessen fognak festeni szmokingjukban az oltár előtt. Épp ezért egyértelmű, hogy A csajok háborúja tipikus barátnős (feleséges) film akar lenni. Csakhogy a feleséges jelzőt inkább cserélnénk le a "felesleges"-re.
A gáz a filmmel, hogy meglehetősen mondvacsinált, láma, állítólag korrigálhatatlan konfliktusra épül, ami egy ősprofi esküvőszervezőtől nem igazán várható el. Ez eszkalálódik egy, a barátságon szintén átlépő konkurenciaharcban, melynek a végkimenetele nem kétséges. Persze efölött még szemet lehetne hunyni, hiszen egyrészt a női lélek valóban olykor kiismerhetetlen, másrészt pedig a suspension of disbelief, a mozifilmek történeteiben való kételkedés kispadra küldése általában működik a nézőben.
Azonban afölött már nehéz napirendre térni, hogy a készítőknek nem sikerült a meglévő, alapvetően jó hozzávalókból ehetőt kotyvasztaniuk, pedig nyilván nem kellett volna nagy tehetség egy aranyos, civakodós, jópofán egymásnak keresztbetevős film elkészítéséhez. Akár egy sima, börleszkszerű limonádé is megédesíthette volna a néző szája ízét, viszont A csajok háborújából inkább egy humortalan, túlságosan bárgyú próbálkozás sikeredett, amelyben meglehetősen kevés szerethető karakter fordul meg, s egy romantikus komédiában ez alapvető hiba.
Hiába van feszesre vágva a film, hiába alig 80 perc a játékideje, mégsem köti le az embert. A kezdeti megalapozatlanságot keretbe zárja a filmvégi csavar(ocska), mely, mint derült égből a villámcsapás sújt le, ugyancsak alig van előzménye, mondvacsinált, mivel az íróknak más megoldás úgy tűnik, hogy nem jutott az eszébe. (A tejesen funkciótlan narrációról ne is beszéljünk.)
Az ember fejében, A csajok háborúját nézve az a nagy kérdés fogalmazódik meg, hogy ezt a lányfilmet nők készítették, akik avatott ismerőjük nemük lelkének, vagy pedig rengeteg csalódást megért férfiak, akik kaptak az alkalmon, hogy a szebbik nem képviselőit bugyutának, gonoszkodónak és ostobának állítsák be? A kérdés költői, a stáblista mindenki számára elérhető, de ha egy hölgypartnert le akarunk venni a lábáról, akkor arra még a hét másik két premierfilmje, a Volt és a Frost/Nixon is alkalmasabb A csajok háborújánál.
Ennyire nem sekélyes és szánalmas a női nem. Még akkor is, ha ez egy szórakoztatóipari termék akart lenni, nem a valóság dokumentációja. És, hogy keretet kapjon a recenzió, a film előzetese is remekül jelzi, hogy mennyire könnyen promotálható a film, hiszen elég volt két poént belerakni, s meg is van a nézőcsalogatás. Valóban vicces (néhány embernek), ha valakinek bosszúból befestik kékre a haját vagy narancssárgára pirítják a szoláriumban, de néhány elszórt poén még nem tesz nézhetővé egy filmet, mint ahogy két jó vicctől sem válik szerethetővé az idegesítő osztálytárs vagy egyetemista csoporttárs.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Akárcsak a nemrég tárgyalt Igenember, A csajok háborúja is tipikusan egy, jól marketingelhető poénra épülő film, amely jól is, rosszul is elsülhet. Az egyszerű, az ember szájába horgot akasztó történet mellé két szimpatikus, generációjukban meglehetősen rentábilis színésznőt is sikerült megszerezni, vagyis a sikerhez minden adott.
A minőség már nem kötelező adalék, de a néző szája ízének jól jöhet egy vállalható végeredmény, ami (megelőlegezzük) A csajok háborújának nem jött össze. De ne vágjunk a dolgok elejébe. A történet szerint két BFF, vagyis legjobb barátnő már gyermekkorában elhatározza, hogy hol, s miképp fog megesküdni. A férjhez menés azonban közel sem olyan egyszerű, ha kiderül, hogy mindketten ugyanazon a napon, ugyanabban az időben szeretnék kimondani az igent.
A borostás, szélfútta férfi lélek természetesen nem látja a fene nagy problémát a szituációban, hiszen nem valószínű, hogy kisfiúk évtizedekig arról a bizonyos napról álmodjanak, hogy milyen fessen fognak festeni szmokingjukban az oltár előtt. Épp ezért egyértelmű, hogy A csajok háborúja tipikus barátnős (feleséges) film akar lenni. Csakhogy a feleséges jelzőt inkább cserélnénk le a "felesleges"-re.
A gáz a filmmel, hogy meglehetősen mondvacsinált, láma, állítólag korrigálhatatlan konfliktusra épül, ami egy ősprofi esküvőszervezőtől nem igazán várható el. Ez eszkalálódik egy, a barátságon szintén átlépő konkurenciaharcban, melynek a végkimenetele nem kétséges. Persze efölött még szemet lehetne hunyni, hiszen egyrészt a női lélek valóban olykor kiismerhetetlen, másrészt pedig a suspension of disbelief, a mozifilmek történeteiben való kételkedés kispadra küldése általában működik a nézőben.
Azonban afölött már nehéz napirendre térni, hogy a készítőknek nem sikerült a meglévő, alapvetően jó hozzávalókból ehetőt kotyvasztaniuk, pedig nyilván nem kellett volna nagy tehetség egy aranyos, civakodós, jópofán egymásnak keresztbetevős film elkészítéséhez. Akár egy sima, börleszkszerű limonádé is megédesíthette volna a néző szája ízét, viszont A csajok háborújából inkább egy humortalan, túlságosan bárgyú próbálkozás sikeredett, amelyben meglehetősen kevés szerethető karakter fordul meg, s egy romantikus komédiában ez alapvető hiba.
Hiába van feszesre vágva a film, hiába alig 80 perc a játékideje, mégsem köti le az embert. A kezdeti megalapozatlanságot keretbe zárja a filmvégi csavar(ocska), mely, mint derült égből a villámcsapás sújt le, ugyancsak alig van előzménye, mondvacsinált, mivel az íróknak más megoldás úgy tűnik, hogy nem jutott az eszébe. (A tejesen funkciótlan narrációról ne is beszéljünk.)
Az ember fejében, A csajok háborúját nézve az a nagy kérdés fogalmazódik meg, hogy ezt a lányfilmet nők készítették, akik avatott ismerőjük nemük lelkének, vagy pedig rengeteg csalódást megért férfiak, akik kaptak az alkalmon, hogy a szebbik nem képviselőit bugyutának, gonoszkodónak és ostobának állítsák be? A kérdés költői, a stáblista mindenki számára elérhető, de ha egy hölgypartnert le akarunk venni a lábáról, akkor arra még a hét másik két premierfilmje, a Volt és a Frost/Nixon is alkalmasabb A csajok háborújánál.
Ennyire nem sekélyes és szánalmas a női nem. Még akkor is, ha ez egy szórakoztatóipari termék akart lenni, nem a valóság dokumentációja. És, hogy keretet kapjon a recenzió, a film előzetese is remekül jelzi, hogy mennyire könnyen promotálható a film, hiszen elég volt két poént belerakni, s meg is van a nézőcsalogatás. Valóban vicces (néhány embernek), ha valakinek bosszúból befestik kékre a haját vagy narancssárgára pirítják a szoláriumban, de néhány elszórt poén még nem tesz nézhetővé egy filmet, mint ahogy két jó vicctől sem válik szerethetővé az idegesítő osztálytárs vagy egyetemista csoporttárs.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése