Szekeres Viktor
Veszélyes Bangkok - A döbbenet lecsap
Végre valami újszerű történet a mozikban: Nicolas Cage mint értelmi fogyatékos bérgyilkos darálja le a jónépet, s közben a 13. havi nyugdíjon gondolkodik.
Valaki tudja, mi történt szegény Nicolas Cage-dzsel? Igen, arra a palira gondolok, aki 1996-ban Oscart nyert a Las Vegas, végállomásért, akit 2002-ben Oscarra jelöltek az Adaptációért, aki nem is olyan régen még jó kis akciófilmekben szerepelt. Cage ugyanis mostanság nem csak anyagi, hanem minőségi tekintetben is folyamatosan gyártja a buktákat, egyedül a Nemzet aranya-sorozat tartja a második vonalban (anyagilag, mert a film olyan, amilyen) és menti meg attól, hogy végérvényesen, az ugyancsak Oscaros Cuba Gooding Jr. útját bejárva a tékák polcain végezze. Bár, ha azt nézzük, hogy 2009-re az IMDb szerint vagy 8 filmje érkezik, akkor ez hamarabb bekövetkezhet, mint gondolnánk, bár a Képlet (Knowing) biztatóan néz ki.
De vissza a kritika tárgyához, a Veszélyes Bangkokhoz. Ez a legrosszabb 2008-as film címére is pályázhatna, ha nem lett volna egy rosszabb nála, valamint ha nem január elsején mutatták volna be itthon. Így viszont a 2009-es listán még szóba jöhet a Pang-testvérek (referenciák: A hírnök, A szem) feldolgozás filmje, mely szokatlan módon saját, bár nem remekül, de korrektül sikerült 1999-es filmjüket dolgozza fel. Egyedül az érthetetlen, hogy ha egyszer sikerült elfogadhatóan elkészíteni a történetet, akkor másodjára miért művelték vele azt, amit?
Fura módon ugyanis még a történetét is megváltoztatták az eredetinek, csak a vázát és pár kulcsjelenetét hagytak meg (itt az 1999-es Bangkok Dangerous előzetese). A főhős Joe profi bérgyilkos, nem kérdez, csak cselekszik, hideg, kimért és saját szabályai szerint él. Ahogy az lenni szokott vállal egy utolsó melót, hogy aztán visszavonulhasson, de persze, hogy épp akkor üt be a krach.
Azzal nincs is gond, hogy a "nyugdíj" előtti utolsó melós sztori mekkora klisé, dramaturgiailag elfogadható, azonban a film elején ősprofinak felfestett bérgyilkos története olyan szinten válik percről-percre hihetetlenebbé, hogy az ember azt hiszi egy óra után, hogy tovább már nem lehet rombolni az eredeti felállást. Persze kisvártatva jön a felismerés, hogy lehet, és azután az újabb, hogy még mindig messze az Abyss...
A Pang-tesók minden bizonnyal egy emberközeli drámát akartak a névtelen főhősről, de azért nem sokat tesznek, hogy törődjünk is Joe-val. A főhős ugyanis egy teljességgel megalapozatlan szerelmi kapcsolatra lel (ilyen hüly..., izé, naiv lány a világon nincs...), majd padawanként felfogad egy kisstílű tolvajt, hogy éppen legfontosabb melója idején nullázza le totálisan addig megteremtett hírnevét, szakmai profizmusát.
Az ember csak nézi a filmet és nem hiszi el, hogy lehetséges mindez. Egyszerűen nagyítóval kell keresni a Veszélyes Bangkokban az olyan momentumokat, melyekért érdemes lenne megnézni a filmet. Olykor a hangulatos zene és a thaiföldi életérzést átadó képek segítenek ebben, jó látni Bangkokot úgy, ahogy turistaként még nem láttuk, de ezekkel nagyjából ki is fújtak a pozitívumok.
Sőt, azt is ki kell ábrándítanunk, aki jóféle akciókat remélnek a filmtől, hiszen a Veszélyes Bangkok, bár akad benne akciódúsabb jelenet, botcsinálta lövöldözés. Nem akciófilm, hanem valami fura hibrid, aminek nem is lett volna szabad megszületnie. (Viszont ez esetben nem csodálkozhattunk volna a film plakátján, mely bár Cage testrészeinek arányát kissé összekutyulja, de legalább a motor kormányát kiretusálták az ujjai közül, így senki nem tudja, mit markol, miért áll úgy a keze ahogy.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Valaki tudja, mi történt szegény Nicolas Cage-dzsel? Igen, arra a palira gondolok, aki 1996-ban Oscart nyert a Las Vegas, végállomásért, akit 2002-ben Oscarra jelöltek az Adaptációért, aki nem is olyan régen még jó kis akciófilmekben szerepelt. Cage ugyanis mostanság nem csak anyagi, hanem minőségi tekintetben is folyamatosan gyártja a buktákat, egyedül a Nemzet aranya-sorozat tartja a második vonalban (anyagilag, mert a film olyan, amilyen) és menti meg attól, hogy végérvényesen, az ugyancsak Oscaros Cuba Gooding Jr. útját bejárva a tékák polcain végezze. Bár, ha azt nézzük, hogy 2009-re az IMDb szerint vagy 8 filmje érkezik, akkor ez hamarabb bekövetkezhet, mint gondolnánk, bár a Képlet (Knowing) biztatóan néz ki.
De vissza a kritika tárgyához, a Veszélyes Bangkokhoz. Ez a legrosszabb 2008-as film címére is pályázhatna, ha nem lett volna egy rosszabb nála, valamint ha nem január elsején mutatták volna be itthon. Így viszont a 2009-es listán még szóba jöhet a Pang-testvérek (referenciák: A hírnök, A szem) feldolgozás filmje, mely szokatlan módon saját, bár nem remekül, de korrektül sikerült 1999-es filmjüket dolgozza fel. Egyedül az érthetetlen, hogy ha egyszer sikerült elfogadhatóan elkészíteni a történetet, akkor másodjára miért művelték vele azt, amit?
Fura módon ugyanis még a történetét is megváltoztatták az eredetinek, csak a vázát és pár kulcsjelenetét hagytak meg (itt az 1999-es Bangkok Dangerous előzetese). A főhős Joe profi bérgyilkos, nem kérdez, csak cselekszik, hideg, kimért és saját szabályai szerint él. Ahogy az lenni szokott vállal egy utolsó melót, hogy aztán visszavonulhasson, de persze, hogy épp akkor üt be a krach.
Azzal nincs is gond, hogy a "nyugdíj" előtti utolsó melós sztori mekkora klisé, dramaturgiailag elfogadható, azonban a film elején ősprofinak felfestett bérgyilkos története olyan szinten válik percről-percre hihetetlenebbé, hogy az ember azt hiszi egy óra után, hogy tovább már nem lehet rombolni az eredeti felállást. Persze kisvártatva jön a felismerés, hogy lehet, és azután az újabb, hogy még mindig messze az Abyss...
A Pang-tesók minden bizonnyal egy emberközeli drámát akartak a névtelen főhősről, de azért nem sokat tesznek, hogy törődjünk is Joe-val. A főhős ugyanis egy teljességgel megalapozatlan szerelmi kapcsolatra lel (ilyen hüly..., izé, naiv lány a világon nincs...), majd padawanként felfogad egy kisstílű tolvajt, hogy éppen legfontosabb melója idején nullázza le totálisan addig megteremtett hírnevét, szakmai profizmusát.
Az ember csak nézi a filmet és nem hiszi el, hogy lehetséges mindez. Egyszerűen nagyítóval kell keresni a Veszélyes Bangkokban az olyan momentumokat, melyekért érdemes lenne megnézni a filmet. Olykor a hangulatos zene és a thaiföldi életérzést átadó képek segítenek ebben, jó látni Bangkokot úgy, ahogy turistaként még nem láttuk, de ezekkel nagyjából ki is fújtak a pozitívumok.
Sőt, azt is ki kell ábrándítanunk, aki jóféle akciókat remélnek a filmtől, hiszen a Veszélyes Bangkok, bár akad benne akciódúsabb jelenet, botcsinálta lövöldözés. Nem akciófilm, hanem valami fura hibrid, aminek nem is lett volna szabad megszületnie. (Viszont ez esetben nem csodálkozhattunk volna a film plakátján, mely bár Cage testrészeinek arányát kissé összekutyulja, de legalább a motor kormányát kiretusálták az ujjai közül, így senki nem tudja, mit markol, miért áll úgy a keze ahogy.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Veszélyes Bangkok (Bangkok Dangerous) színes feliratos amerikai akcióthriller, 99 perc, 2008 Rendező: Danny Pang, Oxide Pang Chun Forgatókönyvíró: Jason Richman, Oxide Pang Chun, Danny Pang Zeneszerző: Brian Tyler Operatőr: Decha Srimantra Producer: Nicolas Cage, Norman Golightly, William Sherak, Jason Shuman Fodrász: Apisasa Chinaputtakul Nicolas Cage (Joe) A haj (Nicolas Cage haja) Shaun Delaney (Joe apja) Panward Hemmanee (Aom) Dom Hetrakul (Aran) James With (Chicago) Shahkrit Yamnarm (Kong) Charlie Yeung (Fon) |
