Szekeres Viktor
Kegyenc fegyenc - Csontdaráló 2?
Huncutkodott, elkapták és most attól retteg, hogy benga néger elítéltek fognak szappanokat dobálni neki a tusolóban. Szurkos bot meg sehol.
Mint arról már beszámoltunk, Amerika már csak videón szavazott bizalmat az új Rob Schneider-filmnek, ami nem is csoda, hiszen az 1999-ben készített Tök alsó óta bemutatott három, egy személyben Schneiderre épülő film bevétele fokozatos csökkenést mutatott (65 millió dollár - 57 millió dollár - 35 millió dollár - 22 millió dollár), s világviszonylatban sem sokan voltak kíváncsiak rájuk. Persze ettől még nálunk (másik két országgal egyetemben) még a Tök alsó 2. is sikerfilm lett, így nem is lehet csodálkozni, hogy a Kegyenc fegyencet is bevállalta egy forgalmazó. A számítások pedig beváltak, hiszen újabb Schneider-mozi lett a legnézettebb film a premier hetében kishazánkban.
A Kegyenc fegyenc, bár a címe és a plakátja is börtönfilmre utal, nem (csak) börtönfilm. A történet szerint Stan üdülési jogokkal üzletel, csak épp olykor némi szélhámosságra vetemedik, minek következtében fényűző életet folytathat nejével az oldalán. Azonban egy nap beüt a krach, Stant letartóztatják, vádat emelnek ellene és elítélik. Szerencséjére azonban van fél éve, hogy felkészüljön a sittes életmódra, mellyel kapcsolatban - ki tudja miért - leginkább amiatt retteg, hogy oda-vissza meg fogják erőszakolni. Sokan.
És éppen ez a hat hónapos türelmi idő a Kegyenc fegyenc legnagyobb hibája. A felkészülés története és a börtönévek ugyanis két, meglehetősen különálló részre szabdalják a filmet, melyek egyike sem lenne rossz külön, esetleg feldúsítva egy teljes filmhossznyira, de együtt túlságosan heterogén elegyet adnak. Ellenben ezzel a megoldással kevesebb idő marad a mellébeszélésre és gyorsabban lehet adagolni a poénokat. Illetve lehetne adagolni - a Kegyenc fegyenc azonban a régebbi, Tökös filmekhez képest meglehetősen visszafogott mind poén, mind "poén" szempontjából. Más kérdés, hogy ez a Kegyenc fegyenc legnagyobb erénye.
Rob Schneider tehetséges fickó, de úgy tűnik csak kis dózisokban üt igazán. Emlékezhetünk, hogy Adam Sandler szinte össze filmjében cameózik, amelyekben olyan földönfetrengős figurákat volt képes hozni, mint például a Férj és férjben a pap, de a Zohan taxisofőrje sem volt rossz. Idővel unalmassá vált az egypoénos figura, a kevesebb több lett volna. A Kegyenc fegyencben Schneider azonban meglepően visszafogott, s csak olykor veszi elő nagyon ökör "Tök-ös" énjét. A nagyobb baj az, hogy hasonlóképpen háttérbe szorul remek parodista énje is, amit nem lehet csak annak számlájára fogni, hogy ezúttal a rendezés nyűgeivel is meg kellett birkóznia.
Schneider filmje valamennyire hasonlít cimborája, Adam Sandler Csontdarálójához (még Warren Sapp is szerepel mindkét moziban), a különbség annyi, hogy cikkünk tárgya nem egy '70-es évekbeli film feldolgozása, hanem kvázi egy saját ötlet. Azonban ebben legnagyobb sajnálatunkra nem sok saját ötlet van, pedig érdemes lett volna erőltetni azt a kútfőt, hiszen amit önmaguktól találtak ki Schneiderék, az meglepő módon működött is.
A Kegyenc fegyenc a közepesnél egy fokkal gyengébb, sajnos kissé langyos film, nem meglepő, hogy nem sok országban találták forgalmazásra érdemesnek, de minden langyossága ellenére kellemes meglepetés - köszönhetően bizonyos prekoncepcióknak. Sőt, egyértelműen kijelenthető, hogy ez Schneider legjobbja az elmúlt évek főszerepes próbálkozásai közül. Bár - tesszük hozzá - a schneideri mezőnyben nem különösebben nagy érdem legjobbnak lenni. De ettől már látjuk a fényt az alagút végén. Hajrá, Kovács néni!
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Mint arról már beszámoltunk, Amerika már csak videón szavazott bizalmat az új Rob Schneider-filmnek, ami nem is csoda, hiszen az 1999-ben készített Tök alsó óta bemutatott három, egy személyben Schneiderre épülő film bevétele fokozatos csökkenést mutatott (65 millió dollár - 57 millió dollár - 35 millió dollár - 22 millió dollár), s világviszonylatban sem sokan voltak kíváncsiak rájuk. Persze ettől még nálunk (másik két országgal egyetemben) még a Tök alsó 2. is sikerfilm lett, így nem is lehet csodálkozni, hogy a Kegyenc fegyencet is bevállalta egy forgalmazó. A számítások pedig beváltak, hiszen újabb Schneider-mozi lett a legnézettebb film a premier hetében kishazánkban.
A Kegyenc fegyenc, bár a címe és a plakátja is börtönfilmre utal, nem (csak) börtönfilm. A történet szerint Stan üdülési jogokkal üzletel, csak épp olykor némi szélhámosságra vetemedik, minek következtében fényűző életet folytathat nejével az oldalán. Azonban egy nap beüt a krach, Stant letartóztatják, vádat emelnek ellene és elítélik. Szerencséjére azonban van fél éve, hogy felkészüljön a sittes életmódra, mellyel kapcsolatban - ki tudja miért - leginkább amiatt retteg, hogy oda-vissza meg fogják erőszakolni. Sokan.
És éppen ez a hat hónapos türelmi idő a Kegyenc fegyenc legnagyobb hibája. A felkészülés története és a börtönévek ugyanis két, meglehetősen különálló részre szabdalják a filmet, melyek egyike sem lenne rossz külön, esetleg feldúsítva egy teljes filmhossznyira, de együtt túlságosan heterogén elegyet adnak. Ellenben ezzel a megoldással kevesebb idő marad a mellébeszélésre és gyorsabban lehet adagolni a poénokat. Illetve lehetne adagolni - a Kegyenc fegyenc azonban a régebbi, Tökös filmekhez képest meglehetősen visszafogott mind poén, mind "poén" szempontjából. Más kérdés, hogy ez a Kegyenc fegyenc legnagyobb erénye.
Rob Schneider tehetséges fickó, de úgy tűnik csak kis dózisokban üt igazán. Emlékezhetünk, hogy Adam Sandler szinte össze filmjében cameózik, amelyekben olyan földönfetrengős figurákat volt képes hozni, mint például a Férj és férjben a pap, de a Zohan taxisofőrje sem volt rossz. Idővel unalmassá vált az egypoénos figura, a kevesebb több lett volna. A Kegyenc fegyencben Schneider azonban meglepően visszafogott, s csak olykor veszi elő nagyon ökör "Tök-ös" énjét. A nagyobb baj az, hogy hasonlóképpen háttérbe szorul remek parodista énje is, amit nem lehet csak annak számlájára fogni, hogy ezúttal a rendezés nyűgeivel is meg kellett birkóznia.
Schneider filmje valamennyire hasonlít cimborája, Adam Sandler Csontdarálójához (még Warren Sapp is szerepel mindkét moziban), a különbség annyi, hogy cikkünk tárgya nem egy '70-es évekbeli film feldolgozása, hanem kvázi egy saját ötlet. Azonban ebben legnagyobb sajnálatunkra nem sok saját ötlet van, pedig érdemes lett volna erőltetni azt a kútfőt, hiszen amit önmaguktól találtak ki Schneiderék, az meglepő módon működött is.
A Kegyenc fegyenc a közepesnél egy fokkal gyengébb, sajnos kissé langyos film, nem meglepő, hogy nem sok országban találták forgalmazásra érdemesnek, de minden langyossága ellenére kellemes meglepetés - köszönhetően bizonyos prekoncepcióknak. Sőt, egyértelműen kijelenthető, hogy ez Schneider legjobbja az elmúlt évek főszerepes próbálkozásai közül. Bár - tesszük hozzá - a schneideri mezőnyben nem különösebben nagy érdem legjobbnak lenni. De ettől már látjuk a fényt az alagút végén. Hajrá, Kovács néni!
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Kegyenc fegyenc (Big Stan) feliratos amerikai vígjáték, 105 perc, 2008 Rendező: Rob Schneider Forgatókönyvíró: Josh Lieber Operatőr: Victor Hammer Jelmeztervező: Bonnie Stauch Zene: John Hunter Szereplők: Rob Schneider (Big Stan) David Carradine (A Mester) Jennifer Morrison (Mindy) Olivia Munn (Maria) Brandon T. Jackson (D'Shaun) Kevin Gage (Bullard) |
