Napi Online
Hiánycikk a filmes szakember
A hazai filmipar gyorsan leépült a rendszerváltást követően, eltűntek azok a műhelyek, ahol ki lehetett tanulni az egyes filmgyári szakmák fogásait.
Egykor a filmstúdiókba bekerülő fiatalok mindenhol kipróbálhatták magukat, az elméleti hátteret pedig az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesületnél (Opakfi) sajátíthatták el. Ezt ma már alig lehet biztosítani: néhány iskolában még fennmaradt a középfokú filmes, televíziós szakmák, gyártási ismeretek oktatása, de a legjobban felszerelt iskolai gyakorlóhely sem képes megadni a csak forgatás közben elsajátítható tapasztalatokat.
A producerek pedig igencsak kevéssé érdekeltek abban, hogy gyakornokokat utaztassanak és fizessenek egy-egy vidéki forgatás alatt. Ezen csak egy stabil támogatási háttér segíthetne, például ha a Mozgókép Alapítvány a filmek támogatásának feltételéül szabná a gyakornokok foglalkoztatását - mondja Duló Károly filmrendező, a Stáb Iskola egyik alapítója. A Mokép, az Opakfi és a Magyar Operatőrök Társasága (HSC) által működtetett iskola mozgóképgyártó tanfolyamain egyebek között rendezőasszisztens, segédoperatőr, kameraman, digitális utómunka, világosító, díszletépítő-berendező-kellékes, díszletfestő-díszletasszisztens, videotechnikus szakirányokon folyik képzés - tandíj ellenében. Ez szakirányonként eltérő: 220-320 ezer forint, a vizsgadíj és a vizsgafilm előállításának költségei nélkül. A tanulók fele húszas évei elején járó pályakezdő, a többiek javarészt már gyakorló szakemberek. A Duna Televízió rendszeresen befizeti dolgozóit az iskola képzéseire, és egyre gyakrabban tesz így a TV2 és az RTL Klub is.
Mára nemcsak a képzések ritkultak meg, de a szakemberek is: szakmai körök szerint ha egy időben akarnának négy közepes játékfilmet forgatni, nem találnának elegendő embert. Egy-egy nagyobb nemzetközi produkció forgatása idején pedig szinte nem is maradna, aki legyártsa a hazai filmeket, noha évente 100-120 tanuló szerez középfokú képesítést, és többségük rendszeresen dolgozik is. A kereskedelmi és helyi televíziók indulása 1996 után új keresletet teremtett a középfokú végzettségű, gyártási ismeretekkel rendelkező, több szakterületen otthonos szakemberek iránt, de ez kevés volt ahhoz, hogy stabil háttér alakulhasson ki, amelyben a speciális ismereteket igénylő képzések is folyamatosan indulnak.
A digitális átállás, az épülő filmstúdiók támasztotta szakemberigény várhatóan újabb lendületet ad a szakképzésnek is, feltéve, hogy az új OKJ-ban szereplő filmes szakmák és a ráépülő képzések szakmai és vizsgakövetelményei megjelennek végre a Közlönyben - áprilisra ígérte a szaktárca -, és nem állítják megoldhatatlan feladat elé az iskolákat a gyakorlati helyek előírásával. Az sem ismert, hogyan kezelik a nyelvtudás kérdését, ami pedig elengedhetetlen lenne a nemzetközi produkciók kiszolgálásához.
Egykor a filmstúdiókba bekerülő fiatalok mindenhol kipróbálhatták magukat, az elméleti hátteret pedig az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesületnél (Opakfi) sajátíthatták el. Ezt ma már alig lehet biztosítani: néhány iskolában még fennmaradt a középfokú filmes, televíziós szakmák, gyártási ismeretek oktatása, de a legjobban felszerelt iskolai gyakorlóhely sem képes megadni a csak forgatás közben elsajátítható tapasztalatokat.
A producerek pedig igencsak kevéssé érdekeltek abban, hogy gyakornokokat utaztassanak és fizessenek egy-egy vidéki forgatás alatt. Ezen csak egy stabil támogatási háttér segíthetne, például ha a Mozgókép Alapítvány a filmek támogatásának feltételéül szabná a gyakornokok foglalkoztatását - mondja Duló Károly filmrendező, a Stáb Iskola egyik alapítója. A Mokép, az Opakfi és a Magyar Operatőrök Társasága (HSC) által működtetett iskola mozgóképgyártó tanfolyamain egyebek között rendezőasszisztens, segédoperatőr, kameraman, digitális utómunka, világosító, díszletépítő-berendező-kellékes, díszletfestő-díszletasszisztens, videotechnikus szakirányokon folyik képzés - tandíj ellenében. Ez szakirányonként eltérő: 220-320 ezer forint, a vizsgadíj és a vizsgafilm előállításának költségei nélkül. A tanulók fele húszas évei elején járó pályakezdő, a többiek javarészt már gyakorló szakemberek. A Duna Televízió rendszeresen befizeti dolgozóit az iskola képzéseire, és egyre gyakrabban tesz így a TV2 és az RTL Klub is.
Mára nemcsak a képzések ritkultak meg, de a szakemberek is: szakmai körök szerint ha egy időben akarnának négy közepes játékfilmet forgatni, nem találnának elegendő embert. Egy-egy nagyobb nemzetközi produkció forgatása idején pedig szinte nem is maradna, aki legyártsa a hazai filmeket, noha évente 100-120 tanuló szerez középfokú képesítést, és többségük rendszeresen dolgozik is. A kereskedelmi és helyi televíziók indulása 1996 után új keresletet teremtett a középfokú végzettségű, gyártási ismeretekkel rendelkező, több szakterületen otthonos szakemberek iránt, de ez kevés volt ahhoz, hogy stabil háttér alakulhasson ki, amelyben a speciális ismereteket igénylő képzések is folyamatosan indulnak.
A digitális átállás, az épülő filmstúdiók támasztotta szakemberigény várhatóan újabb lendületet ad a szakképzésnek is, feltéve, hogy az új OKJ-ban szereplő filmes szakmák és a ráépülő képzések szakmai és vizsgakövetelményei megjelennek végre a Közlönyben - áprilisra ígérte a szaktárca -, és nem állítják megoldhatatlan feladat elé az iskolákat a gyakorlati helyek előírásával. Az sem ismert, hogyan kezelik a nyelvtudás kérdését, ami pedig elengedhetetlen lenne a nemzetközi produkciók kiszolgálásához.