SG.hu
Abu Ghraib kísértetei az HBO-n
Az Abu Ghraib kísértetei című egész estét betöltő dokumentumfilm nem csupán az Amerikai Dokumentumfilm Versenyen, de a Sundance Filmfesztiválon is díjat nyert.
A beszélgetéseken keresztül a film felvázolja azokat az eseményeket, politikai és jogi lépéseket, melyek a botrányig vezettek, kezdve a World Trade Center és a Pentagon elleni támadással 2001. szeptember 11-én.
Az Abu Ghraib kísértetei azt sugallja: szó nincs arról, hogy közkatonák önkényes cselekedete lenne a börtönben alkalmazott pszichikai és fizikai kínzás. A film arra világít rá, hogy mindez elkerülhetetlen következménye volt a rettegésben, káoszban véghezvitt katonai és kormányzati irányelveknek, az elégtelen kiképzésnek és a nem megfelelő anyagi háttérnek. A kínzásokat végrehajtó vagy végignéző katonákkal készített interjúk megmutatják, hogy intelligens, értelmes fiatal férfiakról és nőkről van szó, nem pedig fegyverhős, szadista kínzókról - szemben azzal, amit a néző gondolhat a fotók láttán. Az Abu Ghraibban állomásozó katonák többségét nem képezték ki börtönőrnek, emellett alig háromszázan feleltek 6000 fogvatatottért, akik életveszélyes és nyomorúságos környezetben raboskodtak.
"Ha nem lettek volna fotók, nem lett volna Abu Ghraib" - mondja Javal Davis, egy ott állomásozó amerikai katona, akit később hadbíróság elé állítottak. Rengeteg nyomozás után tizenegy alacsony rangú katonát és hírszerző tisztet állítottak haditörvényszék elé. A mai napig mindössze egyetlen magas rangú tisztet sújtottak büntetéssel: Janis Karpinski dandártábornokot ezredessé fokozták le, majd nyugdíjazták. Több magas rangú tisztet, aki összefüggésbe került a botránnyal, előléptettek. Egyetlen parancs sem rendelt el független nyomozást.
A film végül arra is választ keres, hogy mindez csupán egy egyedi, elszigetelt esemény volt -e, vagy másutt is előfordulhat. Bemutatva Stanley Milgram '60-as években (a Yale Egyetemen) végzett szociálpszichológiai kísérleteit, a film azt állítja, hogy parancsra a legtöbb ember jogtipró és embertelen cselekedetekre képes akár mások élete ellen is.
Rory Kennedy, a Moxie Firecracker Films társalapítója és társelnöke, egyike a legtermékenyebb független dokumentumfilmeseknek. Olyan témákra fókuszál, mint a nyomor, kíméletlen bánásmód, emberi jogok, vagy az AIDS. Kennedy munkáit számos amerikai csatorna közvetíti, beleértve az HBO, az MTV, a Lifetime és a PBS adókat. Több mint 20 film producereként vagy rendezőjeként dolgozott már. Munkái a teljesség igénye nélkül: Indian Point: Imagining the Unimaginable, Pandemic: Facing AIDS, American Hollow, A Boy's Life, Street Life.
A beszélgetéseken keresztül a film felvázolja azokat az eseményeket, politikai és jogi lépéseket, melyek a botrányig vezettek, kezdve a World Trade Center és a Pentagon elleni támadással 2001. szeptember 11-én.
Az Abu Ghraib kísértetei azt sugallja: szó nincs arról, hogy közkatonák önkényes cselekedete lenne a börtönben alkalmazott pszichikai és fizikai kínzás. A film arra világít rá, hogy mindez elkerülhetetlen következménye volt a rettegésben, káoszban véghezvitt katonai és kormányzati irányelveknek, az elégtelen kiképzésnek és a nem megfelelő anyagi háttérnek. A kínzásokat végrehajtó vagy végignéző katonákkal készített interjúk megmutatják, hogy intelligens, értelmes fiatal férfiakról és nőkről van szó, nem pedig fegyverhős, szadista kínzókról - szemben azzal, amit a néző gondolhat a fotók láttán. Az Abu Ghraibban állomásozó katonák többségét nem képezték ki börtönőrnek, emellett alig háromszázan feleltek 6000 fogvatatottért, akik életveszélyes és nyomorúságos környezetben raboskodtak.
"Ha nem lettek volna fotók, nem lett volna Abu Ghraib" - mondja Javal Davis, egy ott állomásozó amerikai katona, akit később hadbíróság elé állítottak. Rengeteg nyomozás után tizenegy alacsony rangú katonát és hírszerző tisztet állítottak haditörvényszék elé. A mai napig mindössze egyetlen magas rangú tisztet sújtottak büntetéssel: Janis Karpinski dandártábornokot ezredessé fokozták le, majd nyugdíjazták. Több magas rangú tisztet, aki összefüggésbe került a botránnyal, előléptettek. Egyetlen parancs sem rendelt el független nyomozást.
A film végül arra is választ keres, hogy mindez csupán egy egyedi, elszigetelt esemény volt -e, vagy másutt is előfordulhat. Bemutatva Stanley Milgram '60-as években (a Yale Egyetemen) végzett szociálpszichológiai kísérleteit, a film azt állítja, hogy parancsra a legtöbb ember jogtipró és embertelen cselekedetekre képes akár mások élete ellen is.
Rory Kennedy, a Moxie Firecracker Films társalapítója és társelnöke, egyike a legtermékenyebb független dokumentumfilmeseknek. Olyan témákra fókuszál, mint a nyomor, kíméletlen bánásmód, emberi jogok, vagy az AIDS. Kennedy munkáit számos amerikai csatorna közvetíti, beleértve az HBO, az MTV, a Lifetime és a PBS adókat. Több mint 20 film producereként vagy rendezőjeként dolgozott már. Munkái a teljesség igénye nélkül: Indian Point: Imagining the Unimaginable, Pandemic: Facing AIDS, American Hollow, A Boy's Life, Street Life.