Szekeres Viktor
Grindhouse: Terrorbolygó
Az átlagnézőből kiveszett a filmek iránt tanúsított irónia, viszont az ínyencek szerint az év egyik legjobbja a Terrorbolygó. 300? Ugyan már! Esti mese.
Felvezetésképp muszáj megemlíteni a sok helyen sokszor leírt mesét, miszerint: "hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rendező, aki rábeszélt egy másik rendezőt, hogy ugyan csináljanak már a régi idők B-mozijainak emlékére egy kafa B-mozit és vetítsék le a filmeket egymás után, mint a régi szép időkben, egyet fizet kettőt kap alapon." Megvolt? Ugorjunk.
Ők is, a stúdió is azt hitte, hogy ez a móka sok pénzt fog eredményezni, lévén amióta Quentin Tarantino rendez, mindig is jól csengő név volt, Robert Rodriguez pedig legutóbb a Sin City-vel a popcorn mozik kedvelőit is megnyerte. Így bízhatott abban a duó, hogy összeállva lekaszálják az amerikai ifjoncok havi betevő zsebpénzének egy hányadát, de nem így történt. Hiába a két stílusos film, hiába a neves rendezők által forgatott, az opus-okat elválasztó szenzációs kamuelőzetesek, a Grindhouse-projekt csúfosat bukott.
Hogy miért? Tavaly már a Kígyók a fedélzeten Samulel L. Jacksonnal is rámutatott arra, hogy hiába az internetes szóbeszéd, a nagy hype, ez a mag csak kis része a mozibajáróknak. A B-filmeket a közönség nagyobb része valamiért komolyan veszi (nekik Steven Seagal az etalon és ő nem viccel) és tömegesen senki nem fog beülni azért egy gagyinak tűnő filmre, hogy jókat mosolyogjon a stílusparódián, a műfaj kifigurázásán, a kikacsintásokon. (Aki beül, az viszont aléltan az IMDB Top250-be röpíti a filmet.)
Mi lehet a legjobb B-filmes műfaj, ha nem egy trash horror, mondjuk egy zombifilm? Rodriguez már készített vámpíros tripet (Alkonyattól pirkadatig), testrablós horrort (Faculty - Az invázium), most egy kicsit zombizni kezd. Ehhez elég valami félresikerült, random harcászati kísérlet, egy csipet Bruce Willis és máris elkezdődik a zombirajzás. Az élőhalottakkal pedig csak pár kiválasztott szereplő képes felvenni a harcot: egy szó szerint géppuska-lábú go-go girl, egy enyhén megborult elméjű pecsenyesütő, egy, a Lostból átrándult iraki kínzótiszt, valamint a kinézetéhez képest meglehetősen brutális, és titokzatos El Wray nevű figura.
Robert Rodriguez a Terrorbolygóval megmutatja Tarantinónak, hogyan is kell igazi Grindhouse-filmet rendezni. Tarantino a Halálbiztosban végig intellektust próbált csempészni a szőke nők fejébe és szájába más helyett - Rodriguez inkább levágja a fejüket és zombikkal eteti meg az agyukat. Az egyetlen szőke (a remek Marley Shelton), aki kicsit hosszabb ideig húzza pedig annyi sorscsapást kényszerül a film közben elszenvedni, hogy harapás nélkül is zombiként parádézza végig a filmet
A Terrorbolygóban ugyan olykor kicsit sok a duma, de amikor beindul az akció, akkor az ember csak döbbenten néz maga elé. Csak úgy repkednek jobbra-balra a poénok és a végtagok, a filmes utalások és kikacsintások. Minden bizonnyal még a legfanatikusabbak sem fogják fel az összes tisztelgést (ide a bökővel, hogy még gyerekkori padtársának is kikacsint RR!), amit a filmet szokása szerint nem csak rendező, hanem fényképező, vágó és megzenésítő Rodriguez belezsúfolt a Terrorbolygóba. A sok hommage mellett persze szokás szerint a rokonokat, a pereputtyot is hozta magával a mexikói rendező (a kisfiát jól ki is nyírja), sőt, egyik főszereplőnek is druszáját, Freddy Rodriguezt tette meg, aki 2007 egyik legdurvább ámokfutásával ezt meg is hálája.
Mese nincs, a Terrorbolygó az ősz legmenőbb filmje. Kérdés kinek pozitív és kinek negatív a "menő "jelző kicsengése, mert valljuk meg, Rodriguez művien erre rá is játszik. Aki egy nonstop humorparádéra kíváncsi és bírja a gyomra, annak kötelező betáraznia az ütött-kopott hangulatot árasztó Rodriguez filmet. A kampányt természetesen a géppuska-lábú Rose McGowanre építették, aki egy kis tévés kiruccanás után végre visszatért a horrorokhoz és a durvább filmekhez. A Terrorbolygó nem ismer tabukat, a féllábú szextől kezdve a gennyedző zombihímtagokig mindent megkapunk premierplánban. Hent, humor és egy frenetikus Machetés álelőzetes, ha már Danny Trejo nem szerepel a filmben.
Kritikánk első része, a Halálbiztos
Felvezetésképp muszáj megemlíteni a sok helyen sokszor leírt mesét, miszerint: "hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rendező, aki rábeszélt egy másik rendezőt, hogy ugyan csináljanak már a régi idők B-mozijainak emlékére egy kafa B-mozit és vetítsék le a filmeket egymás után, mint a régi szép időkben, egyet fizet kettőt kap alapon." Megvolt? Ugorjunk.
Ők is, a stúdió is azt hitte, hogy ez a móka sok pénzt fog eredményezni, lévén amióta Quentin Tarantino rendez, mindig is jól csengő név volt, Robert Rodriguez pedig legutóbb a Sin City-vel a popcorn mozik kedvelőit is megnyerte. Így bízhatott abban a duó, hogy összeállva lekaszálják az amerikai ifjoncok havi betevő zsebpénzének egy hányadát, de nem így történt. Hiába a két stílusos film, hiába a neves rendezők által forgatott, az opus-okat elválasztó szenzációs kamuelőzetesek, a Grindhouse-projekt csúfosat bukott.
Hogy miért? Tavaly már a Kígyók a fedélzeten Samulel L. Jacksonnal is rámutatott arra, hogy hiába az internetes szóbeszéd, a nagy hype, ez a mag csak kis része a mozibajáróknak. A B-filmeket a közönség nagyobb része valamiért komolyan veszi (nekik Steven Seagal az etalon és ő nem viccel) és tömegesen senki nem fog beülni azért egy gagyinak tűnő filmre, hogy jókat mosolyogjon a stílusparódián, a műfaj kifigurázásán, a kikacsintásokon. (Aki beül, az viszont aléltan az IMDB Top250-be röpíti a filmet.)
Mi lehet a legjobb B-filmes műfaj, ha nem egy trash horror, mondjuk egy zombifilm? Rodriguez már készített vámpíros tripet (Alkonyattól pirkadatig), testrablós horrort (Faculty - Az invázium), most egy kicsit zombizni kezd. Ehhez elég valami félresikerült, random harcászati kísérlet, egy csipet Bruce Willis és máris elkezdődik a zombirajzás. Az élőhalottakkal pedig csak pár kiválasztott szereplő képes felvenni a harcot: egy szó szerint géppuska-lábú go-go girl, egy enyhén megborult elméjű pecsenyesütő, egy, a Lostból átrándult iraki kínzótiszt, valamint a kinézetéhez képest meglehetősen brutális, és titokzatos El Wray nevű figura.
Robert Rodriguez a Terrorbolygóval megmutatja Tarantinónak, hogyan is kell igazi Grindhouse-filmet rendezni. Tarantino a Halálbiztosban végig intellektust próbált csempészni a szőke nők fejébe és szájába más helyett - Rodriguez inkább levágja a fejüket és zombikkal eteti meg az agyukat. Az egyetlen szőke (a remek Marley Shelton), aki kicsit hosszabb ideig húzza pedig annyi sorscsapást kényszerül a film közben elszenvedni, hogy harapás nélkül is zombiként parádézza végig a filmet
A Terrorbolygóban ugyan olykor kicsit sok a duma, de amikor beindul az akció, akkor az ember csak döbbenten néz maga elé. Csak úgy repkednek jobbra-balra a poénok és a végtagok, a filmes utalások és kikacsintások. Minden bizonnyal még a legfanatikusabbak sem fogják fel az összes tisztelgést (ide a bökővel, hogy még gyerekkori padtársának is kikacsint RR!), amit a filmet szokása szerint nem csak rendező, hanem fényképező, vágó és megzenésítő Rodriguez belezsúfolt a Terrorbolygóba. A sok hommage mellett persze szokás szerint a rokonokat, a pereputtyot is hozta magával a mexikói rendező (a kisfiát jól ki is nyírja), sőt, egyik főszereplőnek is druszáját, Freddy Rodriguezt tette meg, aki 2007 egyik legdurvább ámokfutásával ezt meg is hálája.
Mese nincs, a Terrorbolygó az ősz legmenőbb filmje. Kérdés kinek pozitív és kinek negatív a "menő "jelző kicsengése, mert valljuk meg, Rodriguez művien erre rá is játszik. Aki egy nonstop humorparádéra kíváncsi és bírja a gyomra, annak kötelező betáraznia az ütött-kopott hangulatot árasztó Rodriguez filmet. A kampányt természetesen a géppuska-lábú Rose McGowanre építették, aki egy kis tévés kiruccanás után végre visszatért a horrorokhoz és a durvább filmekhez. A Terrorbolygó nem ismer tabukat, a féllábú szextől kezdve a gennyedző zombihímtagokig mindent megkapunk premierplánban. Hent, humor és egy frenetikus Machetés álelőzetes, ha már Danny Trejo nem szerepel a filmben.
Kritikánk első része, a Halálbiztos
|
Grindhouse: Terrorbolygó (Grindhouse: Planet Terror) feliratos amerikai horror, 78 perc, 2007 Rendező: Robert Rodriguez Forgatókönyvíró: Robert Rodriguez Zeneszerző: Robert Rodriguez Operatőr: Robert Rodriguez Producer: Robert Rodriguez Vágó: Robert Rodriguez Freddy Rodríguez (Wray) Rose McGowan (Cherry) Marley Shelton (Dr. Dakota Block) Josh Brolin (Dr. William Block) Naveen Andrews (Abby) Bruce Willis (Muldoon) Jeff Fahey (J.T.) Michael Biehn (Hague seriff) Quentin Tarantino (katona) Danny Trejo (Machete) |
