Szekeres Viktor
Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik
A sztártizenegyes ismét összeállt, s ezúttal még Al Pacinót is bevonták a játékba, hogy Keresztapás utalásokkal szórják tele a kasszasikert.
Általában a folytatásokat csak a pénz miatt készítik. Persze a közönségért is, hiszen a közönség leginkább a folytatásfilmeket díjazza dollárjaival, de most nem ez a lényeg. A stúdiók naná, hogy a zizegő bankókra hajtanak, de a színészek is a forgatásokból élnek. Általában egy filmben nyújtott színészi alakításról lerí, hogy muszájból játszik-e a színész, hogy haknizik-e. Az Ocean's sorozat viszont olyan amerikai produkció, amelyben nem lehet nem észrevenni, hogy a színészek mennyire élvezik a játékot.
Ez a (nevezzük így) kölcsönhatás tette igazán sikeressé és élvezetessé az első filmet és ugyanez a pacsifaktor tette még jobbá a másodikat - egyszerűen jó volt nézni Danny Oceanék kalandjait. Mindehhez még hozzájött a stílusos, nagyon elegáns rendezés és az utálnivaló és kirabolandó főgonosz, így az ember észre sem vette, hogy elröppent két óra az életéből. Ügyes.
Ugyanezen a nyomvonalon készült el az Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik is. Összetrombitálták a neves színészhadat és a rendező Steven Soderbergh-et, és mindenki igent mondott (a 100% tesztoszteron-elvet vallva a lányoknak búcsút intettek), még akkor is, ha mostanában a művészibb filmek irányába kacsintgatnak. A főszereplőkön kívül visszahívták az előző részekből Eddie Izzardot, Andy Garciát és Vincent Casselt is. Már csak a rosszfiúkra kellett rátalálni Al Pacino és Ellen Barkin személyében - utóbbi 50 fölött is dögösebb, mint az Olsen-ikrek együttvéve.
Mivel a film az első percben belecsap a lecsóba, így nem is árulunk el semmit a sztoriról, legyen elég annyi, hogy Oceanék egyik átvert társukat megbosszulva úgy döntenek, hogy lenyúlják Willie Bank kaszinótulajdonost. És minden úgy zajlik le, ahogy azt a néző elképzeli: szövevényes, sokrétű rablást kapunk, szellemes monológokat, keresztbe-kasul Keresztapás kikacsintásokat. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy miképpen lehetett kitervelni egy ilyen science-fictionbe hajló rablást.
A legnagyobb erénye a filmnek, hogy sikerrel kerüli el az önismétlést, s bár sok karaktert mozgat, már az előző részekből is kiderült, hogy Soderberghnek nem okoz gondot a tucatnál is több főszereplő kezelése. Mindenkinek tudjuk, hogy mi az erőssége, ezt ki is használják, s akinek pedig saját területén kevesebb lehetőség jutna a rablásban (Yen), az kap egy látszatfeladatot, plusz egy kevésbé testhezálló küldetést, mellyel saját új dimenzóit nyitja meg. A vetítés előtt nem hittem volna, hogy ezt írom, de bizony a film legnagyobb negatívuma Al Pacino volt és/vagy az ő általa alakított Bank. A karakter nem volt sem izgalmas, sem ördögi, hanem csak unalmas és az ember nem tudott akkora örömöt érezni szenvedése láttán, mint amikor az első részben Andy Garciát cserkészte be a banda.
Elegáns és némileg nosztalgikus az O13. Finomkodó humor, kiszólások, évődések jellemzik, és ha csak feleannyira élvezzük a színészek játékát mint ők élvezték a forgatást, akkor lesz egy jó esténk. Danny Oceanék bohóckodása tipikusan a habkönnyű szórakoztatás kategóriában tartozik és csillagos ötös szinten műveli azt. Méghogy nincsenek jó feldolgozások!
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Általában a folytatásokat csak a pénz miatt készítik. Persze a közönségért is, hiszen a közönség leginkább a folytatásfilmeket díjazza dollárjaival, de most nem ez a lényeg. A stúdiók naná, hogy a zizegő bankókra hajtanak, de a színészek is a forgatásokból élnek. Általában egy filmben nyújtott színészi alakításról lerí, hogy muszájból játszik-e a színész, hogy haknizik-e. Az Ocean's sorozat viszont olyan amerikai produkció, amelyben nem lehet nem észrevenni, hogy a színészek mennyire élvezik a játékot.
Ez a (nevezzük így) kölcsönhatás tette igazán sikeressé és élvezetessé az első filmet és ugyanez a pacsifaktor tette még jobbá a másodikat - egyszerűen jó volt nézni Danny Oceanék kalandjait. Mindehhez még hozzájött a stílusos, nagyon elegáns rendezés és az utálnivaló és kirabolandó főgonosz, így az ember észre sem vette, hogy elröppent két óra az életéből. Ügyes.
Ugyanezen a nyomvonalon készült el az Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik is. Összetrombitálták a neves színészhadat és a rendező Steven Soderbergh-et, és mindenki igent mondott (a 100% tesztoszteron-elvet vallva a lányoknak búcsút intettek), még akkor is, ha mostanában a művészibb filmek irányába kacsintgatnak. A főszereplőkön kívül visszahívták az előző részekből Eddie Izzardot, Andy Garciát és Vincent Casselt is. Már csak a rosszfiúkra kellett rátalálni Al Pacino és Ellen Barkin személyében - utóbbi 50 fölött is dögösebb, mint az Olsen-ikrek együttvéve.
Mivel a film az első percben belecsap a lecsóba, így nem is árulunk el semmit a sztoriról, legyen elég annyi, hogy Oceanék egyik átvert társukat megbosszulva úgy döntenek, hogy lenyúlják Willie Bank kaszinótulajdonost. És minden úgy zajlik le, ahogy azt a néző elképzeli: szövevényes, sokrétű rablást kapunk, szellemes monológokat, keresztbe-kasul Keresztapás kikacsintásokat. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy miképpen lehetett kitervelni egy ilyen science-fictionbe hajló rablást.
A legnagyobb erénye a filmnek, hogy sikerrel kerüli el az önismétlést, s bár sok karaktert mozgat, már az előző részekből is kiderült, hogy Soderberghnek nem okoz gondot a tucatnál is több főszereplő kezelése. Mindenkinek tudjuk, hogy mi az erőssége, ezt ki is használják, s akinek pedig saját területén kevesebb lehetőség jutna a rablásban (Yen), az kap egy látszatfeladatot, plusz egy kevésbé testhezálló küldetést, mellyel saját új dimenzóit nyitja meg. A vetítés előtt nem hittem volna, hogy ezt írom, de bizony a film legnagyobb negatívuma Al Pacino volt és/vagy az ő általa alakított Bank. A karakter nem volt sem izgalmas, sem ördögi, hanem csak unalmas és az ember nem tudott akkora örömöt érezni szenvedése láttán, mint amikor az első részben Andy Garciát cserkészte be a banda.
Elegáns és némileg nosztalgikus az O13. Finomkodó humor, kiszólások, évődések jellemzik, és ha csak feleannyira élvezzük a színészek játékát mint ők élvezték a forgatást, akkor lesz egy jó esténk. Danny Oceanék bohóckodása tipikusan a habkönnyű szórakoztatás kategóriában tartozik és csillagos ötös szinten műveli azt. Méghogy nincsenek jó feldolgozások!
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
