Szekeres Viktor
Patatanya: Baromi buli - Az Ace Ventura írójától
Animációs filmek özönéről szólt eddig 2006 és a trend az utolsó két hónapban is folytatódik. A Patatanya a viszonylag népszerű beszélő állatos skatulyát célozta meg. Talált, süllyedt.
Patatanya. Nem a tavalyi Patacsata, hogy elkerüljük a félreértéseket. A magyar címadók fantáziátlanságáról nincs miért ódákat zengeni, hiszen a ténnyel mindenki tisztában van. De az is kijelenthető, hogy vagy ötlet nincs, vagy rájöttek a hollywoodi producerek, hogy a kisgyerekek torkán bármi le lehet nyomni, vagy egyszerűen mi vagyunk a hibásak és tényleg imádunk animációs filmet nézni a moziban.
Persze az is igaz, hogy általában azokat a filmeket nézzük meg, melyek reklámjai sokkal erőteljesebbek. Nem létezik, hogy a jobb sorsra érdemes Hangya boy elnyomjon egy Sövényen túlt, mint ahogy a Rém rom sem fogja soha megközelíteni az éppen aktuális Pixar-film (most éppen a Verdák) sikerét. Mint ahogy a Patatanya sem kelhet versenyre a jövő hónapra várható Nagyon vadonnal, Táncoló talpakkal, pláne nem az Elvitte a vízzel.
Hogy ennek mi az oka, nem tudni. (De, tudni, csak álszentek vagyunk és tettetünk.) A nagy technikai fejlődésben az ember kezdi azt érezni, hogy hiába a gyengébb történet, hiába a manipulatív animációs filmek sokasága, ha pár jól időzített poén vagy egy-két jó karakter (Scrat, alias Motkány, vagy a pingvinek a Madagaszkárból) bármilyen középszerű film után képes kellemes emlékeket gerjeszteni a nézőben, aki azon veszi észre magát, hogy a kedvelt szereplő vagy szereplők jelenetein kívül minden más távozott belőle mintegy szellemi salakanyagként, és csak a szépre emlékszik. Fogyasztók vagyunk és ez jó így, hiszen mindenki boldog marad.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A manipulatív szándék természetesen leginkább az állatos, a beszélő állatos filmeken érhető utol, hiszen egy kisgyereknek mi sem okoz nagyobb örömet, mint egy választékos módon beszélő négylábú vagy pár perlekedő szárnyas. Ez vezette a Patatanya producereit is filmjük megalkotásában, de szerencsére azért megpróbáltak történeti fronton elvonatkoztatni a legordasabb közhelyektől, annak ellenére, hogy a történetet szinte egy az egyben egy Disney-klasszikustól emelték át. Vajon sikerült korrekt filmet alkotniuk?
A rövid válasz nemes egyszerűséggel: igen. Hosszabban kifejtve: ritka, hogy egy rendező játékfilmek után egy animációs filmen is ennyire rajta hagyja a kézjegyét. Steve Oedekerk - Ace Ventura, Nekem 8, Minden6ó. Ilyen filmeket írt és (olykor) rendezett, de ott volt a gyenge és elborult Ping Pong: Az ököl színre lép is művei között. Ezúttal egy tanyáról írt és rendezett filmet, egy népes jószágseregről, melyek élete akkor kezdődik, ha a bumfordi módon, de nagyon humorosan megrajzolt gazda aludni tér.
A szokásos háziállat hierarchiáról van szó: akad egy főnök, akadnak hű alattvalók és persze a fiatalok, akik szívesen rosszalkodnak. Igazából története nem nagyon van a filmnek, csak egy látleletet kapunk. Akad pár prérikutya, akik dézsmálják a baromfikat és akad pár háziállat, aki remélhetőleg móresre tanítja őket, de ennél többet ne is várjunk sztori fronton.
A Patatanyában minden a megvalósítás. A grafika első pillantásra érdekes lehet, mert bár igényes, de valahol furcsa hogy az első pillanatban mintha fröccsöntött babákat látnánk a Sun-technológiával készült animációkban. De ha közelről is rácsodálkozunk a (tényleg) baromi viccesen és részletesen megrajzolt állatokra, akkor halkan, a hátunk mögött elismerőleg is csettinthetünk, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy a Patatanya költségvetése erősen elmaradt társaiétól.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ennek megfelelően inkább tévésztárok adják a főszereplők hangjait (Kevin James - Férjek gyöngye, Courteney Cox - Jóbarátok), de a magyar hangok sem vallanak szégyent és kevéssé sírjuk vissza az egyébként remeklő angol hangokat. A magyar szöveget Speier Dávid követte el, kemény rímeket és kínrimeket tolt a filmbe. Még a szereplők nevei is végre magyarok lettek, így nem Otis vagy Etta, hanem (leülni) Atis és Etus szerepel többek között a filmben.
A film a sztori hiánya és az ismerős motívumok ellenére is baromi élvezetesre és gyorsan felejtősre sikeredett. Hihetetlen poénok, képi gegek sorjáznak egymás hegyén hátán, hogy aztán egy nagy pálfordulást követően könnyekben törjünk ki, mert bizony érzelempatronokat is sikerült bepréselni a Patatanyába. Pár kikacsintás, néhány aktuális poén, sok éneklés - de nem ám magyarosított Disney slágerek, hanem eredetiben előadott mulatós country, Rednex (naná) és egy Dög nevű rappelő patkány. Az ember-alteregókra formázott állatokat nagyon eltalálták, pár wannabe embertársunk még talán magára is fog ismerni.
Szóval a csekélyebb érdeklődés és a kisebb hírverés ellenére is érdemes jegyet váltani a filmre, mert bár a félrevezető poszterrel ellentétben a filmben nem motorozó tehenekről lesz szó, hanem jópofa poéngörgetegről, arról, hogy kevés pénzből is lehet szórakoztató filmet készíteni. Nem szól semmiről? Rövid? Folyton énekelnek? Jogos, de mégis férkőzött annyi szív és annyi őrület a filmbe, hogy családunk egy kisebb és rajzfilm-kompatibilisebb tagjával jót fogunk szórakozni. Aztán persze szokás szerint ürül a film. Szélsebesen.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Patatanya. Nem a tavalyi Patacsata, hogy elkerüljük a félreértéseket. A magyar címadók fantáziátlanságáról nincs miért ódákat zengeni, hiszen a ténnyel mindenki tisztában van. De az is kijelenthető, hogy vagy ötlet nincs, vagy rájöttek a hollywoodi producerek, hogy a kisgyerekek torkán bármi le lehet nyomni, vagy egyszerűen mi vagyunk a hibásak és tényleg imádunk animációs filmet nézni a moziban.
Persze az is igaz, hogy általában azokat a filmeket nézzük meg, melyek reklámjai sokkal erőteljesebbek. Nem létezik, hogy a jobb sorsra érdemes Hangya boy elnyomjon egy Sövényen túlt, mint ahogy a Rém rom sem fogja soha megközelíteni az éppen aktuális Pixar-film (most éppen a Verdák) sikerét. Mint ahogy a Patatanya sem kelhet versenyre a jövő hónapra várható Nagyon vadonnal, Táncoló talpakkal, pláne nem az Elvitte a vízzel.
Hogy ennek mi az oka, nem tudni. (De, tudni, csak álszentek vagyunk és tettetünk.) A nagy technikai fejlődésben az ember kezdi azt érezni, hogy hiába a gyengébb történet, hiába a manipulatív animációs filmek sokasága, ha pár jól időzített poén vagy egy-két jó karakter (Scrat, alias Motkány, vagy a pingvinek a Madagaszkárból) bármilyen középszerű film után képes kellemes emlékeket gerjeszteni a nézőben, aki azon veszi észre magát, hogy a kedvelt szereplő vagy szereplők jelenetein kívül minden más távozott belőle mintegy szellemi salakanyagként, és csak a szépre emlékszik. Fogyasztók vagyunk és ez jó így, hiszen mindenki boldog marad.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A manipulatív szándék természetesen leginkább az állatos, a beszélő állatos filmeken érhető utol, hiszen egy kisgyereknek mi sem okoz nagyobb örömet, mint egy választékos módon beszélő négylábú vagy pár perlekedő szárnyas. Ez vezette a Patatanya producereit is filmjük megalkotásában, de szerencsére azért megpróbáltak történeti fronton elvonatkoztatni a legordasabb közhelyektől, annak ellenére, hogy a történetet szinte egy az egyben egy Disney-klasszikustól emelték át. Vajon sikerült korrekt filmet alkotniuk?
A rövid válasz nemes egyszerűséggel: igen. Hosszabban kifejtve: ritka, hogy egy rendező játékfilmek után egy animációs filmen is ennyire rajta hagyja a kézjegyét. Steve Oedekerk - Ace Ventura, Nekem 8, Minden6ó. Ilyen filmeket írt és (olykor) rendezett, de ott volt a gyenge és elborult Ping Pong: Az ököl színre lép is művei között. Ezúttal egy tanyáról írt és rendezett filmet, egy népes jószágseregről, melyek élete akkor kezdődik, ha a bumfordi módon, de nagyon humorosan megrajzolt gazda aludni tér.
A szokásos háziállat hierarchiáról van szó: akad egy főnök, akadnak hű alattvalók és persze a fiatalok, akik szívesen rosszalkodnak. Igazából története nem nagyon van a filmnek, csak egy látleletet kapunk. Akad pár prérikutya, akik dézsmálják a baromfikat és akad pár háziállat, aki remélhetőleg móresre tanítja őket, de ennél többet ne is várjunk sztori fronton.
A Patatanyában minden a megvalósítás. A grafika első pillantásra érdekes lehet, mert bár igényes, de valahol furcsa hogy az első pillanatban mintha fröccsöntött babákat látnánk a Sun-technológiával készült animációkban. De ha közelről is rácsodálkozunk a (tényleg) baromi viccesen és részletesen megrajzolt állatokra, akkor halkan, a hátunk mögött elismerőleg is csettinthetünk, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy a Patatanya költségvetése erősen elmaradt társaiétól.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ennek megfelelően inkább tévésztárok adják a főszereplők hangjait (Kevin James - Férjek gyöngye, Courteney Cox - Jóbarátok), de a magyar hangok sem vallanak szégyent és kevéssé sírjuk vissza az egyébként remeklő angol hangokat. A magyar szöveget Speier Dávid követte el, kemény rímeket és kínrimeket tolt a filmbe. Még a szereplők nevei is végre magyarok lettek, így nem Otis vagy Etta, hanem (leülni) Atis és Etus szerepel többek között a filmben.
A film a sztori hiánya és az ismerős motívumok ellenére is baromi élvezetesre és gyorsan felejtősre sikeredett. Hihetetlen poénok, képi gegek sorjáznak egymás hegyén hátán, hogy aztán egy nagy pálfordulást követően könnyekben törjünk ki, mert bizony érzelempatronokat is sikerült bepréselni a Patatanyába. Pár kikacsintás, néhány aktuális poén, sok éneklés - de nem ám magyarosított Disney slágerek, hanem eredetiben előadott mulatós country, Rednex (naná) és egy Dög nevű rappelő patkány. Az ember-alteregókra formázott állatokat nagyon eltalálták, pár wannabe embertársunk még talán magára is fog ismerni.
Szóval a csekélyebb érdeklődés és a kisebb hírverés ellenére is érdemes jegyet váltani a filmre, mert bár a félrevezető poszterrel ellentétben a filmben nem motorozó tehenekről lesz szó, hanem jópofa poéngörgetegről, arról, hogy kevés pénzből is lehet szórakoztató filmet készíteni. Nem szól semmiről? Rövid? Folyton énekelnek? Jogos, de mégis férkőzött annyi szív és annyi őrület a filmbe, hogy családunk egy kisebb és rajzfilm-kompatibilisebb tagjával jót fogunk szórakozni. Aztán persze szokás szerint ürül a film. Szélsebesen.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Patatanya: Baromi buli (Barnyard: The Original Party Animals) színes amerikai animációs vígjáték, 90 perc, 2006 Rendező: Steve Oedekerk Forgatókönyvíró: Steve Oedekerk Zeneszerző: John Debney Operatőr: David Gribble Producer: Steve Oedekerk, Paul Marshal Csík Csaba Krisztián (Atis) Náray Erika (Rózsi) Kőszegi Ákos (Ödön) Kocsis Mariann (Bözsi) |
