Szekeres Viktor
Karácsonyi antifilm a Kőkemény család
Mi kell egy karácsonyi filmhez? Hull a pelyhes, sok ismert színész, móka, kacagás, és egy csókos rendező, aki filmben akarja kisírni világfájdalmát.
Karácsony alkalmából szinte menetrendszerűen érkezik valami romantikus beütésű, drámai elemekkel is tarkított vígjáték, hogy jobb kedve legyen az ünnepre készülőknek. Idén ez a megtiszteltetés a Kőkemény család című filmnek jutott (enyhe szójáték - az angolban a család vezetékneve Stone, vagyis kő). A stúdió előbányászott a fiók mélyéről egy kvázi másodikfilmes rendezőt, Thomas Bezuchát, aki öt éve nem rendezett, de nyilván jó producernőnek az ágyába feküdt jókor. A rendező pedig magából előbányászott egy forgatókönyvet, amit jól teleírt személyes sztorikkal, majd pedig benyújtotta dollármilliókba csomagolt igényeit a stúdiónak. A stúdió meghányta-vetette a dolgot, adott a rendezőnek 18 millió dollárt, és felbérelt neki egy vagon ismert nevet.
Kábé így indult el az idei kommersz karácsonyi film az útján. A történetről az előzetes alapján azt hihetnénk, hogy kissé hajaz az Apádra ütök című nagy sikerre. Egy fiatal párról szól elsősorban, melynek férfi tagja a baltaarcú hősszerelmes Dermot Mulroney (szerepe szerint Everett Scott) épp a karácsonyt nézte ki, hogy bemutassa családjának szíve választottját, Sarah Jessica Parkert (Meredith Mortont). Persze ahogy azt az ilyen filmek esetében szinte el is várjuk, a család csak a lehetőségre várt és azonnal nekiesik az ifjú (vagy nem annyira ifjú) arajelölt széttépésének.
Az inkvizíciót az anyuka, Diane Keaton vezeti, aki karakterétől erősen elütő, kegyetlen szerepben mulatozik a színen, de a mátka-kicsinálásban remek partnerekre lel lányai-fiai személyében. A gyerekek között ott találjuk az (ismét) imádnivalóan aranyos Rachel McAdamst, a kellőképpen bohókás Luke Wilsont, az idősebb, terhes leányt alakító Elizabeth Reesert, és a halmozottan hátrányos helyzetű, homoszexuális, süketnéma és néger vőlegénnyel járó Tyrone Giordanót, akik hol kisebb, hol nagyobb hevességgel, de utálják Everett választását.
A leírtak alapján arra készülne fel a néző, hogy most kap 100 perc röhögést az arcába, és máris vidámságba fordul az ünnep, de igazából a film nem erről szól. Bár el-elcsattan egy-két jó poén, de bőven vegyül drámai rész is a Kőkemény családba, ami egy kissé sajnos el is viszi a filmet. Ezen részek többségén elég sokat elcsámcsog a rendező, már-már önző módon próbálja a nézőre tukmálni saját élményeiből származó történetfoszlányait. Harmadik stílusjegyként pedig kötelezően beúszik rengeteg romantikus szál, többek között az idővel megjelenő arahúgica, Claire Danes személyében, s így végleg teljessé válik a sztárparádé.
A Kőkemény családdal nem is lenne gond, ha nem lenne ennyire öncélú film és ha Sarah Jessica Parker kapott volna lehetőséget kilépni a Szex és New York című tévésorozatban megismert szerepéből. Bár a közönség utólag valószínűleg csak a szépre fog emlékezni és ha a filmre terelődik a szó, akkor a jobb poénokat fogják felidézni, mégsem lehet azt mondani, hogy ideális karácsonyi filmajánlat lenne a Kőkemény család, hisz helyenként süt belőle a depresszió. Talán ha a rendező kitartott volna az egyik műfaj mellett és nem próbál túl nagyot markolni, akkor maradandóbb lett volna a film, de így hiába férne meg egymás mellett a kemény dráma és a pehelykönnyű vígjáték, a direktornak nem sikerült összefésülnie a két műfajt és ezért merül el a film a langyos középszer mocsarában.
Túlságosan kiszámítható és túlságosan manipulatívan próbál az érzelmekre hatni, talán mindenki jobban jár, hogy ha filmet akar nézni, akkor valami régebbi karácsonyi témájú DVD-t dug a lejátszóba és a mozijegy árát pedig a következő hétre megspórolja, amikor is olyan triumvirátus kerül a moziba (Domino, Fűrész 2, Durr, durr és csók), mely után a nézők zöme megnyalja mind a 20 ujját.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Karácsony alkalmából szinte menetrendszerűen érkezik valami romantikus beütésű, drámai elemekkel is tarkított vígjáték, hogy jobb kedve legyen az ünnepre készülőknek. Idén ez a megtiszteltetés a Kőkemény család című filmnek jutott (enyhe szójáték - az angolban a család vezetékneve Stone, vagyis kő). A stúdió előbányászott a fiók mélyéről egy kvázi másodikfilmes rendezőt, Thomas Bezuchát, aki öt éve nem rendezett, de nyilván jó producernőnek az ágyába feküdt jókor. A rendező pedig magából előbányászott egy forgatókönyvet, amit jól teleírt személyes sztorikkal, majd pedig benyújtotta dollármilliókba csomagolt igényeit a stúdiónak. A stúdió meghányta-vetette a dolgot, adott a rendezőnek 18 millió dollárt, és felbérelt neki egy vagon ismert nevet.
Kábé így indult el az idei kommersz karácsonyi film az útján. A történetről az előzetes alapján azt hihetnénk, hogy kissé hajaz az Apádra ütök című nagy sikerre. Egy fiatal párról szól elsősorban, melynek férfi tagja a baltaarcú hősszerelmes Dermot Mulroney (szerepe szerint Everett Scott) épp a karácsonyt nézte ki, hogy bemutassa családjának szíve választottját, Sarah Jessica Parkert (Meredith Mortont). Persze ahogy azt az ilyen filmek esetében szinte el is várjuk, a család csak a lehetőségre várt és azonnal nekiesik az ifjú (vagy nem annyira ifjú) arajelölt széttépésének.
Az inkvizíciót az anyuka, Diane Keaton vezeti, aki karakterétől erősen elütő, kegyetlen szerepben mulatozik a színen, de a mátka-kicsinálásban remek partnerekre lel lányai-fiai személyében. A gyerekek között ott találjuk az (ismét) imádnivalóan aranyos Rachel McAdamst, a kellőképpen bohókás Luke Wilsont, az idősebb, terhes leányt alakító Elizabeth Reesert, és a halmozottan hátrányos helyzetű, homoszexuális, süketnéma és néger vőlegénnyel járó Tyrone Giordanót, akik hol kisebb, hol nagyobb hevességgel, de utálják Everett választását.
A leírtak alapján arra készülne fel a néző, hogy most kap 100 perc röhögést az arcába, és máris vidámságba fordul az ünnep, de igazából a film nem erről szól. Bár el-elcsattan egy-két jó poén, de bőven vegyül drámai rész is a Kőkemény családba, ami egy kissé sajnos el is viszi a filmet. Ezen részek többségén elég sokat elcsámcsog a rendező, már-már önző módon próbálja a nézőre tukmálni saját élményeiből származó történetfoszlányait. Harmadik stílusjegyként pedig kötelezően beúszik rengeteg romantikus szál, többek között az idővel megjelenő arahúgica, Claire Danes személyében, s így végleg teljessé válik a sztárparádé.
A Kőkemény családdal nem is lenne gond, ha nem lenne ennyire öncélú film és ha Sarah Jessica Parker kapott volna lehetőséget kilépni a Szex és New York című tévésorozatban megismert szerepéből. Bár a közönség utólag valószínűleg csak a szépre fog emlékezni és ha a filmre terelődik a szó, akkor a jobb poénokat fogják felidézni, mégsem lehet azt mondani, hogy ideális karácsonyi filmajánlat lenne a Kőkemény család, hisz helyenként süt belőle a depresszió. Talán ha a rendező kitartott volna az egyik műfaj mellett és nem próbál túl nagyot markolni, akkor maradandóbb lett volna a film, de így hiába férne meg egymás mellett a kemény dráma és a pehelykönnyű vígjáték, a direktornak nem sikerült összefésülnie a két műfajt és ezért merül el a film a langyos középszer mocsarában.
Túlságosan kiszámítható és túlságosan manipulatívan próbál az érzelmekre hatni, talán mindenki jobban jár, hogy ha filmet akar nézni, akkor valami régebbi karácsonyi témájú DVD-t dug a lejátszóba és a mozijegy árát pedig a következő hétre megspórolja, amikor is olyan triumvirátus kerül a moziba (Domino, Fűrész 2, Durr, durr és csók), mely után a nézők zöme megnyalja mind a 20 ujját.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Kőkemény család (The Family Stone) magyarul beszélő amerikai vígjáték, 104 perc, 2005 Rendező: Thomas Bezucha Forgatókönyvíró: Thomas Bezucha Zeneszerző: Michael Giacchino Operatőr: Jonathan Brown Producer: Michael London Vágó: Jeffrey Ford Sarah Jessica Parker (Meredith Morton) Diane Keaton (Sybil Stone) Dermot Mulroney (Everett Stone) Claire Danes (Julie Morton) Rachel McAdams (Amy Stone) Craig T. Nelson (Kelly Stone) Luke Wilson (Ben Stone) Elizabeth Reaser (Susannah Stone Trousdale) Tyrone Giordano (Thad Stone) Forgalmazza az InterCom |
