Szekeres Viktor
Star Wars III. rész - A Sithek bosszúja
A várakozás véget ért, a visszaszámlálás elkezdődött - egy héten belül itt a 3. epizód, amire - immáron látván a filmet, nem érezzük túlzásnak a "nagyon ütős" jelzőt.
A hype, a felfokozott várakozás talán minden eddiginél nagyobb és az első, bennfentes és némileg (jogosan) elfogultnak tekinthető nyilatkozatok nagyon pozitívan szóltak arról a filmről mely néhol feliratosan, a legtöbb helyen szinkronnal május 19-én bedübörög a magyar mozikba is.
Nyilván nincs olyan újszülött, aki nem ismerné a Star Wars-sagát, bár ismerni lehet úgyis, hogy valaki látta az eddigi 5 epizódot (és olvasta a könyvet, képregényt, játszott a játékokkal vagy látta a rajzfilmsorozatot). De lehet úgyis ismerni, hogy valaki SW-szal kel és fekszik, valamint kvázi szóról szóra ismeri a klasszikus trilógia forgatókönyveit és naponta Jar-Jar babákat áldoz egy a carcooni nagyverem-makettben lévő plüss-Sarlacc részére.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az alaptörténetről elég annyi - anélkül, hogy bármit is lelőnénk a sztoriból - , hogy a Palpatine kancellárt elrabló Lord Grievous, a "gonosz" droidvezér nyomában a két Jedi-lovaggal, Anakin Skywalkerrel és Obi-Wan Kenobival éppen a köztársasági flotta elől menekül - vagyis a kezdés jókora in medias res: a nézőknek nincs sok ideje fellélegezni a főcím után. A folytatásban persze lassul a tempó és a film a hullámzó szinuszgörbe helyett inkább afféle parabolaívet fut be, vagyis a gyors kezdést egy hosszabb, politikai intrikákkal és magánéleti tényezőkkel tarkított tárgyalás követi, persze csakis azért, hogy felvezesse a történetet a végkifejlet felé, ami ismét egy TIE-vadász lendületével csap le a gyanútlan mozinézőre.
Az új filmeket azonban inkább az átlagnéző szemüvegén keresztül érdemes megközelíteni, hiszen a hardcore rajongók majd a részleteken úgyis remekül elcsámcsognak. Az utalásokat (legalábbis azok tizedét, amit a kevésbé éles kritikusi szem felfedezett) pedig száz százalék, hogy imádni fogják. De az elemzésben ezzel nem biztos, hogy érdemes foglalkozni, hisz biztos lesznek olyanok, akik szívesen fedeznek fel maguknak újabb ás újabb részleteket a pixelvadászat során.
Azt hiszem Ewan MacGregor ezentúl Alec Guiness nyomdokaiba lépve leveti magáról a trainspottingos Renton karakterét, és immáron a legtöbben Obi Wan megszemélyesítőjeként fognak utalni rá a jövőben. Natalie Portman kevesebbet szerepel, mint azt megérdemelné, és még mindig ugyanolyan elbűvölő és magával ragadó, mint az előző részekben. Szerencsére idővel megenyhülni látszik az ember és elfogadja, és ami a legfontosabb, hitelesnek tartja Hayden Christensen Anakinját és Darth Vaderét is (bár ez utóbbi természetesen összefort James Earl Jonesszal), bár sajnos pár gesztusa még így is túlságosan színpadias maradt. Viszont mindezek ellenére nagyszerűen hozza az átváltozás folyamatát, vagyis azt, hogy miképpen lesz a hatalmasok által mozgatott magatehetetlen bábból önmaga ura, egy igazi Sith Nagyúr. A nagy öregeket pedig talán felesleges is említeni, hisz mind Christopher Lee röpke szerepében, mind Ian McDiarmid, mind Sam L. Jackson és Yoda mester odateszi magát, ahogyan kell - ki rutinból, ki teljes szívből, ki pedig (remélhetőleg) szándékosan túljátszva a szerepét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A készítőkről igazából semmi olyat nem lehet elmondani, amit ne mondtak volna el százszor. George Lucas most már úgyis George Lucas marad (még, ha hajdanán THX-1138-at is rendezett), John Williams zenéje szerves része magának az SW-mítosznak, a látvány pedig milyen lenne más, mint elsőrangú (bár egy-két harci momentumnak, párbajnak erőteljes videojáték beütése van) - és biztos vagyok benne, hogy a lélegző helyszíneken, a vászon eldugott sarkaiban másodszori-harmadszori újranézés esetén is lehet találni érdekes dolgokat.
A történet szerencsére igazolja a várakozásokat és tényleg sötét, komor. Egyedüli humorforráskánt kedvenc R2-es robotunk szerencsétlenkedése szolgál (csodák csodájára még C-3PO is visszafogta magát, gondolom határozott rendezői utasításra). A vásznon nem futkároznak plüssmacik (hacsak a vukik nem számítanak annak) és beszédes nevű, lógófülű rasztafárik. Jar-Jar barátunk lófeje azért így is bevillan két jelenetbe, de csak azért, hogy a film további részében vissza se térjen többé. Persze a korhatárnélkülisége a filmnek arra utal, hogy egyértelműen az volt a készítők szándéka, hogy a fiatalok is maradéktalanul élvezhessék a filmet (és ezért a véresebb, durvább eseményeket nem láthatjuk, vagy csak utalnak rájuk), bár e szándéknak továbbra is ellentmond az a számukra kevésbé érthető politikai szál, ami a hátérben húzódik és mozgatja az eseményeket.
A történet másik kritikájaként talán azt érdemes megemlíteni, hogy Anakin pálfordulása túlságosan is előresejthető - az indok közhelyesnek mondható, de természetesen hihető valahol. Az előzményfilmeknek még van egy kis mellékhatása, miszerint az ember tudja, sejti a végkimenetelt (ki él, ki hal meg), ezért nem volt könnyű feladat újdonságokat, meglepő dolgokat csempészni a sztoriba, de szerencsére valamilyen szinte ez is sikerült és sokak örömére két régi ismerős is feltűnik a színen, illetve a párbeszédekben.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Persze az kizárt dolog, hogy ne legyenek fanyalgók, és így a premier előtt még az is meglehet, hogy többen lesznek, mint a filmet dicsérők, de a Sithek bosszúja olyan film, amit még az 1. részben csalódott és ezért a Klónok támadását kihagyó nézőknek (vannak ilyenek egyáltalán?) is érdemes legalább egyszer megnézniük. Ha van rá lehetőségük, akkor persze feliratosan (és ez természetesen nem a magyar szinkron ellen szól, hanem az eredeti hangok mellett). Bizton lehet ugyanis állítani, hogy a harmadik epizód az a rész, ami a legjobban köthető, mind látványban, mind filozófiában az eredeti trilógiához.
Így utólag, a harmadik epizód fényében, talán még a Baljós árnyakat is megbocsátjuk George Lucasnak és jóhiszeműen elhisszük neki, hogy már az elején tudatosan erre a befejező-átvezető részre készült fel és valahogy fel kellett építeni az ifjú Anakin jellemét, hogy a nézők átérezzék a karakter lényegét. A mozis nyár a Sithek bosszújával hivatalosan is elkezdődött - egy legenda pedig (legalábbis jelen állás szerint) hivatalosan is véget ért. Persze szigorúan csak a mozivásznon.
Kapcsolódó letöltések:
A film előzetese
A film John Willams által készített zenés videója
A hype, a felfokozott várakozás talán minden eddiginél nagyobb és az első, bennfentes és némileg (jogosan) elfogultnak tekinthető nyilatkozatok nagyon pozitívan szóltak arról a filmről mely néhol feliratosan, a legtöbb helyen szinkronnal május 19-én bedübörög a magyar mozikba is.
Nyilván nincs olyan újszülött, aki nem ismerné a Star Wars-sagát, bár ismerni lehet úgyis, hogy valaki látta az eddigi 5 epizódot (és olvasta a könyvet, képregényt, játszott a játékokkal vagy látta a rajzfilmsorozatot). De lehet úgyis ismerni, hogy valaki SW-szal kel és fekszik, valamint kvázi szóról szóra ismeri a klasszikus trilógia forgatókönyveit és naponta Jar-Jar babákat áldoz egy a carcooni nagyverem-makettben lévő plüss-Sarlacc részére.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az alaptörténetről elég annyi - anélkül, hogy bármit is lelőnénk a sztoriból - , hogy a Palpatine kancellárt elrabló Lord Grievous, a "gonosz" droidvezér nyomában a két Jedi-lovaggal, Anakin Skywalkerrel és Obi-Wan Kenobival éppen a köztársasági flotta elől menekül - vagyis a kezdés jókora in medias res: a nézőknek nincs sok ideje fellélegezni a főcím után. A folytatásban persze lassul a tempó és a film a hullámzó szinuszgörbe helyett inkább afféle parabolaívet fut be, vagyis a gyors kezdést egy hosszabb, politikai intrikákkal és magánéleti tényezőkkel tarkított tárgyalás követi, persze csakis azért, hogy felvezesse a történetet a végkifejlet felé, ami ismét egy TIE-vadász lendületével csap le a gyanútlan mozinézőre.
Az új filmeket azonban inkább az átlagnéző szemüvegén keresztül érdemes megközelíteni, hiszen a hardcore rajongók majd a részleteken úgyis remekül elcsámcsognak. Az utalásokat (legalábbis azok tizedét, amit a kevésbé éles kritikusi szem felfedezett) pedig száz százalék, hogy imádni fogják. De az elemzésben ezzel nem biztos, hogy érdemes foglalkozni, hisz biztos lesznek olyanok, akik szívesen fedeznek fel maguknak újabb ás újabb részleteket a pixelvadászat során.
Azt hiszem Ewan MacGregor ezentúl Alec Guiness nyomdokaiba lépve leveti magáról a trainspottingos Renton karakterét, és immáron a legtöbben Obi Wan megszemélyesítőjeként fognak utalni rá a jövőben. Natalie Portman kevesebbet szerepel, mint azt megérdemelné, és még mindig ugyanolyan elbűvölő és magával ragadó, mint az előző részekben. Szerencsére idővel megenyhülni látszik az ember és elfogadja, és ami a legfontosabb, hitelesnek tartja Hayden Christensen Anakinját és Darth Vaderét is (bár ez utóbbi természetesen összefort James Earl Jonesszal), bár sajnos pár gesztusa még így is túlságosan színpadias maradt. Viszont mindezek ellenére nagyszerűen hozza az átváltozás folyamatát, vagyis azt, hogy miképpen lesz a hatalmasok által mozgatott magatehetetlen bábból önmaga ura, egy igazi Sith Nagyúr. A nagy öregeket pedig talán felesleges is említeni, hisz mind Christopher Lee röpke szerepében, mind Ian McDiarmid, mind Sam L. Jackson és Yoda mester odateszi magát, ahogyan kell - ki rutinból, ki teljes szívből, ki pedig (remélhetőleg) szándékosan túljátszva a szerepét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A készítőkről igazából semmi olyat nem lehet elmondani, amit ne mondtak volna el százszor. George Lucas most már úgyis George Lucas marad (még, ha hajdanán THX-1138-at is rendezett), John Williams zenéje szerves része magának az SW-mítosznak, a látvány pedig milyen lenne más, mint elsőrangú (bár egy-két harci momentumnak, párbajnak erőteljes videojáték beütése van) - és biztos vagyok benne, hogy a lélegző helyszíneken, a vászon eldugott sarkaiban másodszori-harmadszori újranézés esetén is lehet találni érdekes dolgokat.
A történet szerencsére igazolja a várakozásokat és tényleg sötét, komor. Egyedüli humorforráskánt kedvenc R2-es robotunk szerencsétlenkedése szolgál (csodák csodájára még C-3PO is visszafogta magát, gondolom határozott rendezői utasításra). A vásznon nem futkároznak plüssmacik (hacsak a vukik nem számítanak annak) és beszédes nevű, lógófülű rasztafárik. Jar-Jar barátunk lófeje azért így is bevillan két jelenetbe, de csak azért, hogy a film további részében vissza se térjen többé. Persze a korhatárnélkülisége a filmnek arra utal, hogy egyértelműen az volt a készítők szándéka, hogy a fiatalok is maradéktalanul élvezhessék a filmet (és ezért a véresebb, durvább eseményeket nem láthatjuk, vagy csak utalnak rájuk), bár e szándéknak továbbra is ellentmond az a számukra kevésbé érthető politikai szál, ami a hátérben húzódik és mozgatja az eseményeket.
A történet másik kritikájaként talán azt érdemes megemlíteni, hogy Anakin pálfordulása túlságosan is előresejthető - az indok közhelyesnek mondható, de természetesen hihető valahol. Az előzményfilmeknek még van egy kis mellékhatása, miszerint az ember tudja, sejti a végkimenetelt (ki él, ki hal meg), ezért nem volt könnyű feladat újdonságokat, meglepő dolgokat csempészni a sztoriba, de szerencsére valamilyen szinte ez is sikerült és sokak örömére két régi ismerős is feltűnik a színen, illetve a párbeszédekben.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Persze az kizárt dolog, hogy ne legyenek fanyalgók, és így a premier előtt még az is meglehet, hogy többen lesznek, mint a filmet dicsérők, de a Sithek bosszúja olyan film, amit még az 1. részben csalódott és ezért a Klónok támadását kihagyó nézőknek (vannak ilyenek egyáltalán?) is érdemes legalább egyszer megnézniük. Ha van rá lehetőségük, akkor persze feliratosan (és ez természetesen nem a magyar szinkron ellen szól, hanem az eredeti hangok mellett). Bizton lehet ugyanis állítani, hogy a harmadik epizód az a rész, ami a legjobban köthető, mind látványban, mind filozófiában az eredeti trilógiához.
Így utólag, a harmadik epizód fényében, talán még a Baljós árnyakat is megbocsátjuk George Lucasnak és jóhiszeműen elhisszük neki, hogy már az elején tudatosan erre a befejező-átvezető részre készült fel és valahogy fel kellett építeni az ifjú Anakin jellemét, hogy a nézők átérezzék a karakter lényegét. A mozis nyár a Sithek bosszújával hivatalosan is elkezdődött - egy legenda pedig (legalábbis jelen állás szerint) hivatalosan is véget ért. Persze szigorúan csak a mozivásznon.
Olvasd el másik szerzőnk kritikáját is!
Kapcsolódó letöltések:
 |
Star Wars III. rész - A Sith-ek bosszúja (Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith) Rendező: George Lucas Forgatókönyvíró: George Lucas Operatőr: David Tattersall Jelmeztervező: Trisha Biggar Zene: John Williams Látványtervező: Gavin Bocquet Vágó: Roger Barton, Ben Burtt Ewan McGregor (Obi-Wan/Ben Kenobi) Hayden Christensen (Anakin Skywalker/Darth Vader) Natalie Portman (Amidala szenátor/Padmé Naberrie-Skywalker) Samuel L. Jackson (Mace Windu) Ian McDiarmid (Palpatine császár/Darth Sidious) Christopher Lee (Count Dooku/Darth Tyranus) Anthony Daniels (C-3PO) Kenny Baker (R2-D2) Peter Mayhew (Csubakka) Frank Oz (Yoda hangja) |