Ötvös Tibor
Megosztó film lett a Bohém rapszódia
Nagyon megosztja majd a nézőit a Bohém rapszódia. Aki csak a Queen zenéjét ismeri, az egy jól elkészített filmet láthat, a rajongók azonban számtalan hazugsággal szembesülnek majd és csalódottan jöhetnek ki a mozikból.
Hogy tetszett a Bohém rapszódia?
Freddie Mercury és vele együtt a Queen a rockvilág megkerülhetetlen alakja, igazi mérföldkövet jelentett a zene világában és nem véletlen, hogy számaikat a mai napig napi szinten játsszák a rádiók. Éppen ezért veszélyes filmet készíteni egy olyan előadóról, akinek munkásságát még azok is ismerik, akik egyébként nem szerették őt. Nem is jött össze könnyen a produkció, főszereplő- és rendezőváltás nehezítette a forgatást. A Bohém rapszódia kapcsán a legtöbb félelem Mercury szexuális beállítottságának ábrázolása kapcsán fogalmazódott meg és sajnos a filmet látva ez nem is volt alaptalan. Elöljáróban annyit, hogy a Queen rajongók biztosan csalódottan távoznak majd a vetítésről.
A történetről nem érdemes írni, azt feltehetően mindenki ismeri. A Bohém rapszódia a nagy csapat (Brian May, Roger Taylor, John Deacon és persze Freddie Mercury) találkozásánál veszi fel a fonalat és a kirobbanó sikerű, mára kultikussá vált Live Aid koncertig követhetjük nyomon a történéseket. Szembesülhetünk Mercury hedonizmusával, szexualitásával és a mindenki által ismert dalok születésével. Ez utóbbi kétségtelenül a film legjobb és igazán értékelhető része. A remekül kiválasztott színészeknek köszönhetően (nem emelek ki senkit, Malek fenomenálisat alakít Mercury szerepében, de Gwylim Lee is egy az egyben Brian May), megvan az összhang a tagok között és valóban élmény végigkövetni mondjuk a Bohemian Rhapsody elkészültét.
A zenék szintén továbbra is parádésan szólnak és Malek énekhangja is nagyon jól sikerült. A készítők kicsit kreatívkodtak is, hiszen mivel a színész hangja azért nem éneklésre termett, de Marc Martel énekesével összekeverve már szinte megkülönböztethetetlen az eredetitől. Szóval ezzel a résszel, a dalok megalkotásával és előadásával nincs gond. Viszont sajnos az összes többi rész már nagyon nagy kérdéseket vet fel a rajongókban.
Az még hagyján, hogy a film szerint Mercury volt a zenekar egyetlen, a sikert feldolgozni "képtelen" és magától teljesen elszállt tagja, de hogy egyébként a többiek tisztes családapaként tengették az életüket és egyetlen buliban sem vettek részt, az már azért szimplán nevezhető álságos állításnak. A legdurvább pontja azonban a filmnek Mercury szexualitása. A Bohém rapszódia folyamatosan azt próbálja sugallni, hogy a Queen nagyon szenvedett az énekesük és frontemberük biszexualitásától, de az igazság az, hogy éppen a benne rejlő exhibicionizmus, extravagáns előadói képesség és karizma (és persze kivételes tehetség) miatt tudta kikövetelni magának a Queen az őt megillető helyet a rocklexikonok lapjain.
A szexualitásra visszatérve... további kérdéseket vet fel, hogy miért ábrázolja úgy a film Mercury-t, mint aki szenved a vágyaitól és igazából a menedzsere viszi bele a rosszba. Ez egészen elképesztő ferdítés, nem is értem, mi szükség volt erre. Mercury legendás partijaiból is csak villanásokat láthatunk és így többet tudhatunk meg a Living on my Own klipből ezen eseményekről, mint innen. Sajnos a film lezárása is egy nagyon nagy hazugságot tol a képünkbe, mely szerint Mercury már betegsége tudatában, mintegy hattyúdalként éli meg a Live Aid koncertet. Ezzel szemben a valóságban az 1985-ös koncert után több évvel diagnosztizálták nála az AIDS-et és a zenekar tagjaival is csak 1989-ben tudatta az állapotát.
A zenekar megalakulása szintén egy az egyben hazugság (nem a trailerben látott parkolóban találkoztak először, hiszen Mercury és Roger Taylor éveken át lakótársak voltak és ekkor még más volt a csapat énekese), ahogy sajnos pár dal készültét is nagyon rosszul lőtték be. Ez meglepő, hiszen a zenekar két tagja is ott van a produceri listán és bizonyíthatóan bele is szóltak a filmbe (Sacha Baron Cohennek ezért kellett távoznia).
Freddie Mercury feltehetően forog a sírjában, hiszen a Bohém rapszódia egy óriási lehetőséget jelentett arra, hogy zseniális és a filmet szívügyüknek tekintő színészekkel alkossanak meg egy, a zenekar történelméhez méltó életrajzi filmet, ám ez nagyon nem sikerült. Persze a zene nagyon jó, ezek megszületése a film kiemelkedő részeit jelentik és nem lehet nem dicsérni a színészeket sem... ezzel szemben azonban ott áll az a rengeteg - finoman szólva - ferdítés, melyek a legtöbb rajongót biztosan kiakasztják majd. Hiányzik a lélek a Bohém rapszódiából és enélkül nagyon nehéz egy olyan zenekarról filmet készíteni, mint a Queen. A tényszerű hazugságokra pedig egyszerűen nincs magyarázatom.
A történetről nem érdemes írni, azt feltehetően mindenki ismeri. A Bohém rapszódia a nagy csapat (Brian May, Roger Taylor, John Deacon és persze Freddie Mercury) találkozásánál veszi fel a fonalat és a kirobbanó sikerű, mára kultikussá vált Live Aid koncertig követhetjük nyomon a történéseket. Szembesülhetünk Mercury hedonizmusával, szexualitásával és a mindenki által ismert dalok születésével. Ez utóbbi kétségtelenül a film legjobb és igazán értékelhető része. A remekül kiválasztott színészeknek köszönhetően (nem emelek ki senkit, Malek fenomenálisat alakít Mercury szerepében, de Gwylim Lee is egy az egyben Brian May), megvan az összhang a tagok között és valóban élmény végigkövetni mondjuk a Bohemian Rhapsody elkészültét.
A zenék szintén továbbra is parádésan szólnak és Malek énekhangja is nagyon jól sikerült. A készítők kicsit kreatívkodtak is, hiszen mivel a színész hangja azért nem éneklésre termett, de Marc Martel énekesével összekeverve már szinte megkülönböztethetetlen az eredetitől. Szóval ezzel a résszel, a dalok megalkotásával és előadásával nincs gond. Viszont sajnos az összes többi rész már nagyon nagy kérdéseket vet fel a rajongókban.
Az még hagyján, hogy a film szerint Mercury volt a zenekar egyetlen, a sikert feldolgozni "képtelen" és magától teljesen elszállt tagja, de hogy egyébként a többiek tisztes családapaként tengették az életüket és egyetlen buliban sem vettek részt, az már azért szimplán nevezhető álságos állításnak. A legdurvább pontja azonban a filmnek Mercury szexualitása. A Bohém rapszódia folyamatosan azt próbálja sugallni, hogy a Queen nagyon szenvedett az énekesük és frontemberük biszexualitásától, de az igazság az, hogy éppen a benne rejlő exhibicionizmus, extravagáns előadói képesség és karizma (és persze kivételes tehetség) miatt tudta kikövetelni magának a Queen az őt megillető helyet a rocklexikonok lapjain.
A szexualitásra visszatérve... további kérdéseket vet fel, hogy miért ábrázolja úgy a film Mercury-t, mint aki szenved a vágyaitól és igazából a menedzsere viszi bele a rosszba. Ez egészen elképesztő ferdítés, nem is értem, mi szükség volt erre. Mercury legendás partijaiból is csak villanásokat láthatunk és így többet tudhatunk meg a Living on my Own klipből ezen eseményekről, mint innen. Sajnos a film lezárása is egy nagyon nagy hazugságot tol a képünkbe, mely szerint Mercury már betegsége tudatában, mintegy hattyúdalként éli meg a Live Aid koncertet. Ezzel szemben a valóságban az 1985-ös koncert után több évvel diagnosztizálták nála az AIDS-et és a zenekar tagjaival is csak 1989-ben tudatta az állapotát.
A zenekar megalakulása szintén egy az egyben hazugság (nem a trailerben látott parkolóban találkoztak először, hiszen Mercury és Roger Taylor éveken át lakótársak voltak és ekkor még más volt a csapat énekese), ahogy sajnos pár dal készültét is nagyon rosszul lőtték be. Ez meglepő, hiszen a zenekar két tagja is ott van a produceri listán és bizonyíthatóan bele is szóltak a filmbe (Sacha Baron Cohennek ezért kellett távoznia).
Freddie Mercury feltehetően forog a sírjában, hiszen a Bohém rapszódia egy óriási lehetőséget jelentett arra, hogy zseniális és a filmet szívügyüknek tekintő színészekkel alkossanak meg egy, a zenekar történelméhez méltó életrajzi filmet, ám ez nagyon nem sikerült. Persze a zene nagyon jó, ezek megszületése a film kiemelkedő részeit jelentik és nem lehet nem dicsérni a színészeket sem... ezzel szemben azonban ott áll az a rengeteg - finoman szólva - ferdítés, melyek a legtöbb rajongót biztosan kiakasztják majd. Hiányzik a lélek a Bohém rapszódiából és enélkül nagyon nehéz egy olyan zenekarról filmet készíteni, mint a Queen. A tényszerű hazugságokra pedig egyszerűen nincs magyarázatom.
|
Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) angol-amerikai életrajzi dráma, zenés film, 134 perc, 2018 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Bryan Singer, Dexter Fletcher Producer: Roger Taylor, Brian May, Robert De Niro, Jim Beach Operatőr: Newton Thomas Sigel Vágó: John Ottman Forgatókönyvíró: Anthony McCarten Rami Malek (Freddie Mercury) Mike Myers (Ray Foster) Ben Hardy (Roger Taylor) Gwilym Lee (Brian May) Joseph Mazzalo (John Deacon) Aidan Gillen (John Reid) Lucy Boynton (Mary Austin) Tom Hollander (Jim Beach) |
