Szekeres Viktor
Rio - Madár-majom háború!
A Rio napok alatt az év eddigi legsikeresebb filmjévé vált, bár hátborzongató belegondolni, hogy ehhez mi mindent kellett bevetnie Hollywoodnak.
Hogy tetszett a Rio?
Tavasszal úgy tűnik, hogy Rio de Janeiro került középpontba Hollywoodban, hiszen a legújabb Halálos iramban is Rióban játszódik, és természetesen cikkünk tárgya is, a Rio, mely a 20th Century Fox animációs műhelyének (Jégkorszak, Horton, Robotok) legújabb terméke. Meglepő módon a film nem egy Rio nevű állatról szól, hiszen csak Brazília legismertebb városához van köze - ha a főszereplőről nevezték volna el a filmet, akkor Azúr (eredetiben: Blu) lett volna a címe.
Azúr egy kék arapapagáj (a film szerint ara makaó), akit meglehetősen fiatalon és tapasztalatlanul madártolvajok rabolnak el, hogy Amerikában értékesítsék. Szerencséjére azonban egy minnesotai városkában lepottyan az őt szállító teherautó platójáról, ezt követően pedig egy kislány fogadja be őt. Gyorsan ugrunk is 15 évet az időben, Azúr addigra már igazi háziasított jószággá vált, gazdája pedig azt a hírt kapja, hogy ő fajtájának utolsó hímpéldánya, s egy nőstény vár rá Rióban esetleges párosodás céljából.
A Rio már az első percben egyértelművé teszi, hogy milyen műfajt képvisel, hiszen rögtön egy megannyi madár részvételével létrehozott énekes össztánccal nyit, hogy utána öt percen belül két fennkölt zenével kísért, szívhez szóló jelenetet prezentáljon - így általában befejeződni szoktak a filmek, nem kezdődni. De legalább ez is segít felkészíteni a nézőt a tömény giccsre, amit a Rio okádni fog rá az elkövetkező 75 percben. (Egyedül a film zárósnittjére nem lehet felkészülni, az elmúlt évek egyik leggyomorforgatóbb képét kapjuk akkor ugyanis.)
Nagyon hamar kiderül, hogy a Rio csak akkor működik, amikor az állatok vannak a középpontban. Míg ők egymás között jól elvannak és korlátozottan viccesek is egy-két jó mellékkarakternek köszönhetően, addig az állat - ember párosítások már kevésbé fogják meg a nézők. A mélypont azonban egyértelműen az emberek története. Teljességgel érthetetlen, hogy a készítők miért zökkentik ki a filmet a medréből nem egyszer azzal, hogy a két ember főhős vagy a rosszfiúk érdektelen sztoriját előre görgessék. Miközben az állatkarakterek zöme működőképes, addig az emberek nagyon gyengék.
A Rio egyértelműen az akciójelenetek terén akar kiemelkedni, ha valaki kedveli az üres, tartalom nélküli, olykor több perces száguldozásokat, repkedéseket, annak nagyon be fognak jönni ezek a szórványos szegmensek. Főleg 3D-ben, hiszen a térhatás némileg felturbózza ezeket a részeket, de pár, 10%-kal látványosabb percért nem biztos, hogy megéri a felár, hiszen egyébként nem sok pluszt ad az ember orrán csücsülő szemüveg. (Ha már pozitívumok, akkor ki kell emelni a magyar verzióból az újfent zseniális Galambos Pétert Luiz szerepében.)
Az akció mellett a zenére és az éneklésre koncentrál még a film, de ezt semmiképp sem lehet a pozitívumok között említeni, hiszen a Lionel Richie-s, a szambázós és a reagge-szerű dalokkal mindössze az eredetileg 40-50 perces filmhosszt próbálják növelni. Az iszonyatosan giccses betétek talán rögtön a startnál még nem űzik el a racionális embert, de a harmadik vagy negyedik össztáncnál nagyon sokan fogják azon kapni magukat, hogy körmeikkel hasítják fel az előttük ülő székének háttámláját - igazi büntetést jelentenek ezekek a betétek.
Hollywood a Táncoló talpak után ismét szállított egy olyan animációs filmet, melynek majdnem minden porcikáját szívből lehet gyűlölni. A Rio, ha nem is a teremtés, de a marketing csodája, hiszen már a premier után egy-két héttel biztosra vehető, hogy ott lesz az év legsikeresebb filmje között. Pedig rémisztően sovány a koncepció, igazából csak a legfiatalabbak fogják élvezni, akik egyébként is minden rajzolt- és gyerekfilmért oda vannak, valamint azok, akiket a látvány kárpótol a történetnélküliségért. (Itthon amúgy még az említett fiatalok is hátrányban lesznek, köszönhetően annak, hogy a betétdalok zöme a popos jelleg miatt nem kapott magyarítást, így időről-időre az ifjoncok csak nézni fognak, ahogy kedvenc szárnyasaik idegen nyelven zenére halandzsázni kezdenek.)
Szó se róla, a Rio ízig-vérig professzionális termék - de csak egy termék, amit nagyon alaposan megterveztek, s amikor a hozzávalók mennyisége túlcsordult, akkor elsőként a lélek került a kukába. A lelketlenséget kiszámított érzelmekkel, színkavalkáddal és tanmesével próbálják a készítők helyettesíteni, de szerencsére a repülésre képtelen Azúr történetének szitáján átlát a közönség. A Rio végeredményben nem is annyira film lett, hanem inkább egy zenés revü. Annak talán nem rossz, de filmnek rettenetes.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Azúr egy kék arapapagáj (a film szerint ara makaó), akit meglehetősen fiatalon és tapasztalatlanul madártolvajok rabolnak el, hogy Amerikában értékesítsék. Szerencséjére azonban egy minnesotai városkában lepottyan az őt szállító teherautó platójáról, ezt követően pedig egy kislány fogadja be őt. Gyorsan ugrunk is 15 évet az időben, Azúr addigra már igazi háziasított jószággá vált, gazdája pedig azt a hírt kapja, hogy ő fajtájának utolsó hímpéldánya, s egy nőstény vár rá Rióban esetleges párosodás céljából.
A Rio már az első percben egyértelművé teszi, hogy milyen műfajt képvisel, hiszen rögtön egy megannyi madár részvételével létrehozott énekes össztánccal nyit, hogy utána öt percen belül két fennkölt zenével kísért, szívhez szóló jelenetet prezentáljon - így általában befejeződni szoktak a filmek, nem kezdődni. De legalább ez is segít felkészíteni a nézőt a tömény giccsre, amit a Rio okádni fog rá az elkövetkező 75 percben. (Egyedül a film zárósnittjére nem lehet felkészülni, az elmúlt évek egyik leggyomorforgatóbb képét kapjuk akkor ugyanis.)
Nagyon hamar kiderül, hogy a Rio csak akkor működik, amikor az állatok vannak a középpontban. Míg ők egymás között jól elvannak és korlátozottan viccesek is egy-két jó mellékkarakternek köszönhetően, addig az állat - ember párosítások már kevésbé fogják meg a nézők. A mélypont azonban egyértelműen az emberek története. Teljességgel érthetetlen, hogy a készítők miért zökkentik ki a filmet a medréből nem egyszer azzal, hogy a két ember főhős vagy a rosszfiúk érdektelen sztoriját előre görgessék. Miközben az állatkarakterek zöme működőképes, addig az emberek nagyon gyengék.
A Rio egyértelműen az akciójelenetek terén akar kiemelkedni, ha valaki kedveli az üres, tartalom nélküli, olykor több perces száguldozásokat, repkedéseket, annak nagyon be fognak jönni ezek a szórványos szegmensek. Főleg 3D-ben, hiszen a térhatás némileg felturbózza ezeket a részeket, de pár, 10%-kal látványosabb percért nem biztos, hogy megéri a felár, hiszen egyébként nem sok pluszt ad az ember orrán csücsülő szemüveg. (Ha már pozitívumok, akkor ki kell emelni a magyar verzióból az újfent zseniális Galambos Pétert Luiz szerepében.)
Az akció mellett a zenére és az éneklésre koncentrál még a film, de ezt semmiképp sem lehet a pozitívumok között említeni, hiszen a Lionel Richie-s, a szambázós és a reagge-szerű dalokkal mindössze az eredetileg 40-50 perces filmhosszt próbálják növelni. Az iszonyatosan giccses betétek talán rögtön a startnál még nem űzik el a racionális embert, de a harmadik vagy negyedik össztáncnál nagyon sokan fogják azon kapni magukat, hogy körmeikkel hasítják fel az előttük ülő székének háttámláját - igazi büntetést jelentenek ezekek a betétek.
Hollywood a Táncoló talpak után ismét szállított egy olyan animációs filmet, melynek majdnem minden porcikáját szívből lehet gyűlölni. A Rio, ha nem is a teremtés, de a marketing csodája, hiszen már a premier után egy-két héttel biztosra vehető, hogy ott lesz az év legsikeresebb filmje között. Pedig rémisztően sovány a koncepció, igazából csak a legfiatalabbak fogják élvezni, akik egyébként is minden rajzolt- és gyerekfilmért oda vannak, valamint azok, akiket a látvány kárpótol a történetnélküliségért. (Itthon amúgy még az említett fiatalok is hátrányban lesznek, köszönhetően annak, hogy a betétdalok zöme a popos jelleg miatt nem kapott magyarítást, így időről-időre az ifjoncok csak nézni fognak, ahogy kedvenc szárnyasaik idegen nyelven zenére halandzsázni kezdenek.)
Szó se róla, a Rio ízig-vérig professzionális termék - de csak egy termék, amit nagyon alaposan megterveztek, s amikor a hozzávalók mennyisége túlcsordult, akkor elsőként a lélek került a kukába. A lelketlenséget kiszámított érzelmekkel, színkavalkáddal és tanmesével próbálják a készítők helyettesíteni, de szerencsére a repülésre képtelen Azúr történetének szitáján átlát a közönség. A Rio végeredményben nem is annyira film lett, hanem inkább egy zenés revü. Annak talán nem rossz, de filmnek rettenetes.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Rio
színes, magyarul beszélő, amerikai animáció, 96 perc, 2011 megtekintése minden korosztály számára ajánlott rendező: Carlos Saldanha forgatókönyvíró: Don Rhymer zeneszerző: John Powell operatőr: Renato Falcao producer: Christopher Jenkins, Bruce Anderson szereplők: Jesse Eisenberg (Hamvas Dániel - Azúr) Anne Hathaway (Németh Borbála - Csili) Tracy Morgan (Galambos Péter - Luiz) Leslie Mann (Zsigmond Tamara - Linda) Jamie Foxx (Rajkai Zoltán - Nico) |
