Szekeres Viktor
Babák - Az első év
Ahogy arra számítani lehetett, az október bizonyított. Négy zseniális ehavi hazai premier után itt az ötödik is, és még mindig nincs vége a hónapnak.
Úgy tűnik, hogy Magyarországra leginkább a francia dokumentumfilmek jutnak el, hiszen a legjobb amerikai alkotásokat valamiért nem látjuk moziban, kivéve Michael Moore szórakoztató filmjeit, amelyek azonban nagyon messze állnak a dokumentumfilmektől - talán épp ezért is voltak olyan sikeresek. Idehaza épp ezért szép lassan ki is alakult egy tábora a francia, dokumentarista alkotásoknak, elég csak a Mikrokozmoszra vagy a Vándormadarakra, esetleg a Pingvinek vándorlására gondolni.
A Babák - Az első év azon filmek közé tartozik, melyek címében foglaltatik a történet: igen, babákról, és azok első évéről lesz szó. Thomas Balmes, francia filmes ugyanis négy kisbaba életének első évét mutatja be 80 perces filmjének: Hattie Amerikában, Bayar Mongóliában, Mari Japánban, Ponijao pedig Namíbiában látja meg a napvilágot. Már maga a koncepció is zseniális, hiszen minden bizonnyal rengeteg érdekes párhuzam vonható az újszülöttek fejlődése során.
Érdekes módon azonban Balmes nem feltétlenül ezekre a magától értetődő párhuzamokra koncentrál, s bár olykor elsüti a közhelyfegyvert, az esetek zömében inkább sokkal kevésbé nyilvánvaló dolgokat mutat meg. Természetesen így is kapunk dögivel a kultúrák különbségeiből adódó snitteket, hiszen mindenki el tudja képzelni, hogy mennyivel másabb egy felhőkarcolókkal zsúfolt metropoliszban felcseperedni, mint mondjuk egy sztyeppén felhúzott jurtában, esetleg az afrikai szavannákon.
A négy babán keresztül tehát négy kultúrát is megismerhetünk és csodálkozhatunk el olyan dolgokon, amikről talán fogalmunk sem volt. A Babák fókuszában érdekes módon nem a szavak állnak, hiszen bár hallunk beszélgetéseket is, de azok nem érdekesek, a film kvázi szöveg nélküli, megértéséhez nem szükséges nyelvtudás. Az alkotói szándék egyértelmű, hiszen a narrátor használata egyértelműen a szájbarágást, a didaktív szándékot erősítené, amire a Babák esetében abszolút nincs szükség, hiszen a néző feltehetően van olyan intelligens, hogy saját gondolatai legyenek a vásznon látható dolgokkal kapcsolatban.
Hangok terén tehát inkább a zörejek vannak jelen, no meg az atmoszféra, de a hangsúly egyértelműen a képekre került, mondhatni az operatőr narrálja a dokumentumfilmet kamerájával. Azzal a kamerával, mely ritkán mozdul, csak olykor zoomol, mégis úgy tűnik, hogy mindent meglát, még a legapróbb részleteket is. S, ha mindez nem lenne elegendő, olykor szemkápráztatóan szép, képeslapszerű kompozíciókat is kapunk, nem egyszer már-már valószerűtlen táj előtt másznak be a babák a képbe.
Thomas Balmes úgy döntött, hogy nem törődik a szigorú kronológiával, filmje elég szabálytalan szerkezetű, s mint már volt róla szó, nem a mértani pontossággal felállított párhuzamokkal foglalkozik, nem törődik azzal, hogy melyik baba mikor szólal meg, vagy pontosan mikor áll először két lábra - nem kapunk segítséget arról, hogy hányadik hónapban járunk. Egész egyszerűen életképeket mutat be, nevetés, sírást, felfedezést babamódra, mindazt, ami ilyen fiatalon áthatja a csöppségek életét.
Most beszélhetnénk azokról a tanulságokról, amiket minden egyes ember levonhat a film láttán, de felesleges, mert még az is el tudja képzelni az amerikai és namíbiai, vagy a japán és a mongol gyerek neveltetése között miféle különbségek lehetnek, akik sosem néznének meg ilyen jó alkotásokat. És persze sorolhatnánk a végtelenségig a Babák középpontjában lévő fogalmakat, mint anyaság, ártatlanság, s legfőképp, boldogság, de miképp a filmben sincs narrálás, ezért a véleménynyilvánítást is felesleges túlragozni.
Hogy tetszett a Babák - Az első év?
"Négy baba, négy ország, négy történet - a születéstől az első lépésekig" - ekképp festi le a hivatalos sajtóanyag a filmet, s mi sem tudnánk jobban jellemezni. Ha belegondolunk, akkor azt hihetnénk, hogy ilyen témából az sem lett volna képes rossz filmet kihozni, aki eleve arra törekszik. A Babák tehát ziccer volt, amit Thomas Balmes könnyedén kihasznált - igaz rengeteg munkája volt benne. A munka pedig ezúttal meghozta gyümölcsét, a ziccer kihasználása nem rutinszerű volt, érezni a törődést a filmen, ami fantasztikusan jó és megkapó lett. (Külön köszönet jár a záró képsorokért, ahol a rendező megmutatja, hogy azóta mi lett a babákból.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Úgy tűnik, hogy Magyarországra leginkább a francia dokumentumfilmek jutnak el, hiszen a legjobb amerikai alkotásokat valamiért nem látjuk moziban, kivéve Michael Moore szórakoztató filmjeit, amelyek azonban nagyon messze állnak a dokumentumfilmektől - talán épp ezért is voltak olyan sikeresek. Idehaza épp ezért szép lassan ki is alakult egy tábora a francia, dokumentarista alkotásoknak, elég csak a Mikrokozmoszra vagy a Vándormadarakra, esetleg a Pingvinek vándorlására gondolni.
A Babák - Az első év azon filmek közé tartozik, melyek címében foglaltatik a történet: igen, babákról, és azok első évéről lesz szó. Thomas Balmes, francia filmes ugyanis négy kisbaba életének első évét mutatja be 80 perces filmjének: Hattie Amerikában, Bayar Mongóliában, Mari Japánban, Ponijao pedig Namíbiában látja meg a napvilágot. Már maga a koncepció is zseniális, hiszen minden bizonnyal rengeteg érdekes párhuzam vonható az újszülöttek fejlődése során.
Érdekes módon azonban Balmes nem feltétlenül ezekre a magától értetődő párhuzamokra koncentrál, s bár olykor elsüti a közhelyfegyvert, az esetek zömében inkább sokkal kevésbé nyilvánvaló dolgokat mutat meg. Természetesen így is kapunk dögivel a kultúrák különbségeiből adódó snitteket, hiszen mindenki el tudja képzelni, hogy mennyivel másabb egy felhőkarcolókkal zsúfolt metropoliszban felcseperedni, mint mondjuk egy sztyeppén felhúzott jurtában, esetleg az afrikai szavannákon.
A négy babán keresztül tehát négy kultúrát is megismerhetünk és csodálkozhatunk el olyan dolgokon, amikről talán fogalmunk sem volt. A Babák fókuszában érdekes módon nem a szavak állnak, hiszen bár hallunk beszélgetéseket is, de azok nem érdekesek, a film kvázi szöveg nélküli, megértéséhez nem szükséges nyelvtudás. Az alkotói szándék egyértelmű, hiszen a narrátor használata egyértelműen a szájbarágást, a didaktív szándékot erősítené, amire a Babák esetében abszolút nincs szükség, hiszen a néző feltehetően van olyan intelligens, hogy saját gondolatai legyenek a vásznon látható dolgokkal kapcsolatban.
Hangok terén tehát inkább a zörejek vannak jelen, no meg az atmoszféra, de a hangsúly egyértelműen a képekre került, mondhatni az operatőr narrálja a dokumentumfilmet kamerájával. Azzal a kamerával, mely ritkán mozdul, csak olykor zoomol, mégis úgy tűnik, hogy mindent meglát, még a legapróbb részleteket is. S, ha mindez nem lenne elegendő, olykor szemkápráztatóan szép, képeslapszerű kompozíciókat is kapunk, nem egyszer már-már valószerűtlen táj előtt másznak be a babák a képbe.
Thomas Balmes úgy döntött, hogy nem törődik a szigorú kronológiával, filmje elég szabálytalan szerkezetű, s mint már volt róla szó, nem a mértani pontossággal felállított párhuzamokkal foglalkozik, nem törődik azzal, hogy melyik baba mikor szólal meg, vagy pontosan mikor áll először két lábra - nem kapunk segítséget arról, hogy hányadik hónapban járunk. Egész egyszerűen életképeket mutat be, nevetés, sírást, felfedezést babamódra, mindazt, ami ilyen fiatalon áthatja a csöppségek életét.
Most beszélhetnénk azokról a tanulságokról, amiket minden egyes ember levonhat a film láttán, de felesleges, mert még az is el tudja képzelni az amerikai és namíbiai, vagy a japán és a mongol gyerek neveltetése között miféle különbségek lehetnek, akik sosem néznének meg ilyen jó alkotásokat. És persze sorolhatnánk a végtelenségig a Babák középpontjában lévő fogalmakat, mint anyaság, ártatlanság, s legfőképp, boldogság, de miképp a filmben sincs narrálás, ezért a véleménynyilvánítást is felesleges túlragozni.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Babák - Az első év (Bébé(s) / Babies)
színes, szöveg nélküli, francia dokumentumfilm, 79 perc, 2010 minden korosztály számára megnézhető rendező: Thomas Balmes zeneszerző: Bruno Coulais operatőr: Jérőme Alméras, Frazer Bradshaw, Steeven Petitteville producer: Amandine Billot, Alain Chabat, Christine Rouxel vágó: Reynald Bertrand, Craig McKay szereplők: Bayar (Önmaga) Hattie (Önmaga) Mari (Önmaga) Ponijao (Önmaga) |
