Csuk Zoltán
Street Fighter IV
Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Honlap
Platformok: PC, Xbox360, PS3, PS2, Wii
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium4 2.0GHz, 1GB RAM, Nvidia GeForce 6600 / ATI Radeon X1600, 10 GB HDD, Windows XP / Windows Vista, DirectX 9.0c
Ajánlott: Intel Core2Duo 2.0GHz, 2GB RAM, Nvidia GeForce 8600 / ATI Radeon X 1900, 10 GB HDD, Windows XP / Windows Vista, DirectX 9.0c
Hasonló játékok: Street Fighter-sorozat, Mortal Kombat-sorozat
Kategória: arcade verekedős
A 20-as, 30-as éveiket tipró játékosok nyilván emlékeznek azokra az időkre, amikor még a játéktermek nem voltak olyan ritkák, mint a fehér holló, és nem kellett áhítozva nyugtáznunk egy-egy klasszikus értelemben vett játéktermi játék meglétét, hiszen a kor velejáróinak számítottak. Otthonainkban már akkor is akadtak konzolok, számítógépek, amiknek hála ingyen is szórakozhattunk egy-egy kiváló játékkal, de az a hangulat, az a sok-sok csillogás és a felejthetetlen élmények megkívánták, hogy nehezen összekuporgatott zsebpénzünket szinte mind ezekbe a masinákba szórjuk bele. Sajnos ma már a klasszikus játéktermek teljesen eltűntek, vagy csak horribilis összegekért játszhatunk egy-egy régi klasszikussal, de szerencsére még mindig akad alternatív lehetőség arra, hogy otthonunk biztonságában előkapjunk néhány klasszikust, és nosztalgiázzunk egy kicsit.
Egyértelmű, hogy az a hangulat, amit az akkori játékgépek teremtettek (még közösségi élményük is volt), soha nem térhet vissza, és ebbe talán ma már illene beletörődnünk, de akadnak fejlesztőcsapatok, akik ezt nem igazán akarják hagyni. Például a Capcom nagyon jó példa erre, hiszen amikor már kezdtünk volna belenyugodni abba, hogy PC-n életünk végéig a Street Fighter II-t kell nyúznunk, akkor elhozzák nekünk a játék negyedik részét, és az arcade verekedős játékok szerelmesei hirtelen gond nélkül maradnak.
A nagy kérdés természetesen az, hogy a félresikerült harmadik epizód után, vajon mit tudtak még kihozni az illetékesek a Street Fighter-sorozatból? Nagy szerencsénkre nem a félresikerült harmadik részben megkezdett utat folytatták, hanem visszanyúltak a gyökerekig. Tehát akár még azt is mondhatnánk, hogy a Street Fighter IV alapjait a második epizódban kell keresnünk, csak más a körítés, és természetesen a végeredmény is.
Egy arcade verekedős játék esetében (főleg egy ilyen nagy név esetén), nagyon fontos, hogy a jellegzetes hangulat megmaradjon. Sajnos játékteremmé így sem tudjuk alakítani szobánkat, de ha csak nyomokban is megtapasztaljuk azt a jellegzetes élményt, akkor már alapjaiban egy nagyon jó alkotással nézünk farkasszemet. A Street Fighter IV nagy szerencsénkre semmi olyan szokatlan tényezőt nem hozott a játékmenetbe, amely alapján egy percre is elgondolkodnánk azon, ez miért így, az pedig miért úgy lett megvalósítva.
Maradt az oldalnézetes verekedés, a hatalmas kombók, a még nagyobb ütések/rúgások, az elragadó grafikai megvalósítás, a szemkápráztató effektek, és a csontig hatoló fájdalmat érzékeltető hanghatások. A kinézet sokkal színesebb, mint eddig bármikor, a felturbózott grafika nem tette tönkre a játék hangulatát, a háromdimenziós hatást pedig még mindig egy kis csalással oldották meg a programozók.
Az alkotás betöltése után egy hangulatos kis menü fogad minket (csak a fontos opciókkal), ahol már lerí az, hogy az illetékesek mennyire szerették volna megtartani a klasszikus hangulatot. Egy nagyon erős férfihang szinte rögtön az arcunkba ordítja, hogy ez itt a Street Fighter negyedik része, és bizony ha beljebb merészkedünk, akkor fel kell kötnünk a nadrágunkat. Ha másképpen nem is, virtuálisan mindenki erős, a főmenü pedig számos lehetőséget kínál arra, hogy ezt be is bizonyítsuk.
Mivel egy oldalnézetes verekedős játékot a sok kombó miatt általában elég nehézkes lehet billentyűzeten irányítani, nem árt, ha az első utunk a training mód felé vezet. Ez a játékmód a gyakorlás mellett azért lesz fontos, mert megtanulhatjuk a karakterek kombóit, gyengéit és erősségeit, személyre szabhatjuk billentyűzetünket, illetve megtanulhatjuk az amúgy nem nehézkes irányítást. A játékban számos karakter közül válogathatunk, lesznek, amelyek már alapból elérhetőek, és akadnak olyanok is, amelyek majd a későbbiekben, bizonyos eredmények elérése után választhatók. A szimpatikusakat (lesz sok régi ismerős, de új arcok is természetesen) érdemes lesz kiválogatni, és velük tanulgatni a verekedést, de vétek lenne elmulasztani az összes kipróbálását, hiszen minden egyes utcai harcosnak megvan a maga erőssége, gyengéje és egyedi kombói, mozdulatsorai, amelyek sokszor elképesztően látványosak tudnak lenni.
Ha már magabiztosan tudunk kezelni néhány karaktert, és kívül-belül ismerjük őket, akkor elindulhatunk a többi játékmód feltérképezésére. Van sima arcade mód, ahol egy karaktert kiválasztva végigverekedhetjük magunkat a sokaságon, egyre erősebb és erősebb ellenfelekkel farkasszemet nézve. Számos beállítással tehetjük még izgalmasabbá az összecsapásokat, de ha megunnánk, akkor sem kell aggódnunk, van még itt versus és challenge módozat is, amelyek elég árulkodó nevet viselnek, de azért lássuk, mit élhetünk át a betöltésük után.
A versus módban háromféle kihívás közül választhatunk. Van a klasszikus játékos a játékos ellen meccs, aminek hála egy barátunkat és egy plusz kontrollert a játékba bevonva hatalmas élményt nyújt a program (szinte minden módban felkínálja a kétjátékos lehetőséget), de lesz sima CPU elleni verseny, amikor a géppel kell megküzdenünk. Olyan is akad olyan is (a fanatikusok kedvéért), amikor gép a gép ellen nézhetünk meg hatalmas összecsapásokat. Utóbbi elég feleslegesnek hangzik, pedig nem az, hiszen ilyenkor könnyen betekintést nyerhetünk egy-egy karakter kombókészletébe, majd kellő gyakorlással mi magunk is el tudjuk sajátítani ezeket. A challenge mód már egy kicsit izgalmasabb, itt is további háromféle meccs közül válogathatunk, két nehézségi fokozaton. Lesz time attack, survival és trial, egyenként más és más kihívásokat biztosítva.
Természetesen az játék tartalmaz többjátékos módot is, a kötelező Games for Windows-nak hála, ám ez kissé eltorzítja a játék klasszikus hangulatát, hiszen egy Street Fighter esetében sohasem a személytelen csaták, hanem sokkal inkább a mellettünk ülő/álló barátunkkal folytatott küzdelmek voltak a jellemzőek már az ősidők óta. Ennek ellenére nem hiányozhat a gyűjtögetés sem a játékból (egyedül, többjátékos módban egyaránt), feloldhatunk karaktereket, újabb ruhákat, különböző medálokat, intrókat, outrókat, képeket, koncepciós rajzokat, és még számos más hasznos, vagy csak érdekes apróságot, természetesen kizárólag akkor, ha kellően ügyesek vagyunk.
A játékmenetben, mint arról már feljebb is szó volt, nem alkalmazott túl nagy módosításokat a Capcom. Aki ismerte a Street Fighter második részét, az már körvonalakban tudja, hogy mire számíthat. Néhány szóban: kemény oldalnézet, hatalmas verekedések, anime beütésű grafika, (PC-n) billentyűzetütlegelés, mindez pedig hústorony karakterekkel kivitelezve. A mozdulatsorok és a kombók többsége is régebbi epizódokból lett átmentve, illetve kissé átalakítva (kivéve az új karaktereknél). Újdonságként köszönthetjük az ultra kombót, amely hasonló a super kombóhoz, annyi különbséggel, hogy ez esetben akkor töltődik a kijelző, ha begyűjtöttünk néhány pofont. Ha feltöltődött, már használhatjuk is, a végeredmény pedig önmagáért fog beszélni, hiszen nagyon látványos mozdulatsorokat hívhatunk elő segítségével.
Az összecsapások és maga az egész játék éppen megfelelő kihívást nyújt, és nem mellesleg tartalmas szórakozás is, ahol nem csak a klasszikus Street Fighter-epizódokat ismerők, hanem az ifjabb játékosok is érvényesülni tudnak. Nyilván a játék kipróbálásában előnyt fognak élvezni azok, akik valamikor heteket, hónapokat nyúzták a korábbi epizódokat, nekik ez az egész maga lesz a mennyország, ez teljesen biztos. A Street Fighter IV visszatért a kitaposott útra, amit kizárólag örömmel nyugtázhatunk! Grafika: Ugyan a játék kinézetét vétek lenne egy Crysis-hoz hasonlítani, hiszen nem említhetőek egy lapon. de kétségkívül a Street Fighter-sorozat legszebb és legelragadóbb darabjával van dolgunk. A három dimenzió még mindig csak csalás útján elevenedik meg, de éppen ezt vártuk tőle eredetileg is. A kombók, a mozgások, a pályák felépítése nagyon változatos és részletesen kidolgozott, a hátterek ráadásul még interaktívak is. Érdemes többször a háttérre pillantani; például a japán utcarészletet ábrázoló pályán, ha sikerül padlóra küldenünk egy ellenfelet, a háttérben kerékpározó uraság ritka nagyot esik a kétkerekűvel, de más pályákon is megfigyelhetők hasonló vicces momentumok. Mindemellett szemkápráztató effektekkel is szembetalálhatjuk magunkat, de az egész ábrázolásmódban elsőbbséget élveznek az anime fanatikusok, főleg az átvezetők esetében.
Kezelőfelület: Hiába is próbálnánk tagadni, nem csak a kezdő menü, hanem a játék közben látott képernyő is hiánytalanul hozza a klasszikus arcade gépeken megtapasztalt hangulatot, csak kicsit szebben és színesebben. A főmenü és maga a menü kezelése viszont egyáltalán nincs billentyűzethez igazítva, ami roppant nagy hiányosság, és sokaknak zavaró is, ezért mindenképpen jár a pontlevonás.
Játszhatóság: Azért van a training mód, hogy tanuljunk. Ha itt elég időt szentelünk a játéknak, és személyre szabjuk az irányítást, akkor az égvilágon semmi gondunk nem lehet vele, persze ehhez kellő kitartás és türelem is szükségeltetik. A Street Fighter IV ugyanis nem az a verekedős játék, ahol ész nélkül csapkodhatjuk a gombokat, ugyanis egyes kombók, valamint egy jó ellentámadás kellő időzítést és pontosságot igényel. Ezt megtanulni nem lehetetlen, ha pedig memorizáltuk magunkban a gombokat, valamint a hozzájuk rendelt opciókat, semmi gondunk nem lesz. Nyilván egy kontroller (főleg a klasszikus arcade forma) sokkal könnyebbé teszi az irányíthatóságot, de billentyűzeten is megállja a helyét.
Intelligencia, nehézség: Hiába választhatunk számos nehézségi fokozat közül szinte mindegyik játékmódban, a fejlesztőknek sikerült néhány ellenfelet olyan nehézre alkotniuk, hogy legyőzésük szinte egyenlő a lehetetlennel. Éppen ezért nehéz lesz minden játszható karaktert feloldani, de azért a feladat nem reménytelen. A nehézség mindenesetre közel áll a klasszikus Street Fighter-hez, így aki ott megszokta a szinte leküzdhetetlen ellenfeleket, az most teljes nyugalommal nézhet a kihívások elé.
Hangok, zene: Mikor felcsendült a menü zenéje (hallgathatatlan japán pop), négy csillagos értékelést is könnyen ki lehetett volna osztani ide, de aztán a karakterek kemény beszólásai, a hatalmas ütések, a kombók és a puffanások effektusai könnyen elfeledtették a kezdeti borzalmakat. Szintén teljesen klasszikus hangulatba kerülhet általuk az ember, így ez a rész is megérdemli a maximális értékelést.
Összegzés: Igen, a Street Fighter IV remek játék lett! Egyrészt azért, mert már elég régen kaptunk PC-re ilyen minőségű arcade verekedős játékot, másrészt pedig azért, mert amit kaptunk, az minden tekintetben múltidéző, és közel jár a kiváló minősítéshez. Aki nem ismeri a sorozatot, mert nem abban a korban nőtt fel, amikor az arcade játékgépek jelentették az egyik legjobb szórakozást, nyilván nem így néz az új Street Fighter-re, de akik már hosszú évek óta várnak egy ilyen alkotást (és pont ezt) PC-re, azok hasonló véleményen lesznek.