Kiadó: Crimson Cow
Fejlesztő: Autumn Moon Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP / Windows Vista, 1.6 GHz CPU, 512 MB RAM, 256 MB, GeForce FX-sorozat vagy ATI Radeon 9500 DirectX 9.0, 3 GB tárhely
Ajánlott: Windows XP / Windows Vista, 2 GHz CPU, 512 MB RAM 512 MB videokártya GeForce 6 vagy ATI Radeon 9800 DirectX 9.0, 5GB szabad tárhely
Hasonló játékok: So Blonde, The Curse of Monkey Island
Kategória: kalandjáték

Még valamikor 2006-ban jelentették be A Vampyre Storyt, melyben Mona de Laffite története elevenedik meg. Komoly hullámvasút-körútra indult az alkotás, amit végül a Crimson Cow legénysége karolt fel, így több éves késéssel végre megérkezett a point-and-click stílus legfrissebb alkotása, amely fantasztikus humorával és lenyűgöző 2,5D-s grafikájával sajátos, szerethető atmoszférát teremtett.

A tavalyi év több kalandjátékot is felvonultatott, mégis a 2006-ban bejelentett A Vampyre Story volt az egyik legjobban várt produktum. Egyrészt, mert a szakma olyan neves alkotói ügyködtek a játékon, mint a LucasArts két korábbi alkalmazottja, William V. Tiller és Dave Harris, akik mindvégig a tűzvonalban "harcoltak", hiszen olyan alkotásokon ügyködtek korábban, mint a The Dig vagy a The Curse of Monkey Island. Másrészt a beharangozott információk és a közzétett képek egyértelműsítették, hogy egy klasszikus, Tim Burtonre jellemző point-and-click kalandjáték van készülőben.

A fejlesztés során azonban komoly problémák adódtak, pénzügyi gondok és a kiadó körüli hercehurca hátráltatták a munkát. Nem egyszer előfordult olyan eset is, amikor összesen hárman dolgoztak a játékon. Végül a német székhelyű Crimson Cow karolta fel a csapatot és a projektet, így ugyan a 2006-os Halloweenre tervezett premier elmaradt, a játék mégis életben maradt, annak fejlesztése folytatódhatott, hogy aztán Mona de Laffite operaénekesnő kalandja a közelmúltban végre napvilágot láthasson PC-n.


Történetünk kezdetén még az iskolapadot koptatva próbáljuk elsajátítani az éneklés csínját-bínját. Kottákat magolunk nap mint nap, énekórákra és próbákra járunk, hogy aztán mindezt magunk mögött hagyva kiálljunk a világot jelentő deszkákra és operaénekesnőként keressük meg a napi betevőt. Főhősnőnk, Mona de Laffite épp első párizsi fellépésére készül, a színfalak mögött pedig barátnőnk, Christine Van Helsing szívélyes fogadtatásban részesít. Bemutat egyik legjobb barátjának, egy korosodó, kissé vicces fickónak, aztán hirtelen minden elsötétül. Mire magunkhoz térünk, ráeszmélünk, hogy egy ódon kastély foglyai vagyunk a zord draxsylvaniai hegyek között, ráadásul az említett úriember feleségeként térünk újra magunkhoz. És ha ez sem lenne elég, akkor mindezek tetejébe kiderül rólunk, hogy vérszívóvá, azaz vámpírrá változtunk át...

A Vampyre Story játékmotorja - a kornak megfelelvén - teljesen 2,5D-ben jeleníti meg képernyőnkön a látnivalókat. Ez azt jelenti, hogy a háttér síkban látható, vagyis 2D-ben, míg a karakterek és azok a tárgyak, amikkel interakcióba léphetünk, 3D-ben pompáznak. Az irányítás is megfelelő, hősnőnket az egérrel és a billentyűzettel tudjuk terelgetni. Ahova kattintunk rágcsálónkkal, oda sétál főhősünk, ha pedig egy mozgatható tárgyra kattintunk, akkor négy választási lehetőség közül tudunk választani.

Ezek helyzettől függően változhatnak, de az esetek többségében megvizsgálhatunk valamit, egy másik esetben használatba vehetjük az adott tárgyat, vagy felemelhetjük azt, a harmadik variáció pedig a beszéd, ugyanis Mona minden tárgyat elnevez, szóba elegyedik velük. A negyedik, utolsó opció a denevérré változás. Így tudunk bejutni olyan helyekre, ahova Mona emberi alakot öltve nem lenne képes, mint például a magasabb tornyok vagy a szűk helyiségek. Az adott pályákon található tárgyakat kombinálhatjuk egymással, a fejlesztők pedig ügyesen megoldották a nehezebb tárgyak hordozását, azok csak szellemképként jelennek meg a tárgylistában. A rendszer megjegyzi eredeti helyüket, így bármikor használatba vehetők - hősnőnk elrepül értük - és kombinálhatók, de Mona zsebét nem tömik meg mindenféle kacattal. Hősnőnk állandó segítőtársa még Froderick, egy, a vállán ücsörgő denevér, akivel a kastélyban ismerkedik meg, és őt is tárgyként használhatjuk fel a későbbiekben.

A történetmesélés érdekes időrendben zajlik, ráadásul már az első felében különös csavarral indít a játék. Fogvatartónk, Shrowdy Von Kiefer báró hősszerelmesként teljesíti Mona minden kívánságát - kivéve a szabadulást -, így egyik este csónakba száll, hogy a szigeten álló kastélyból kievezzen a partra, hogy vért, a játék nyelvén "sós Merlot bort" szerezzen szerelmének. Partra érését követően azonban két vámpírvadász azonnal szíven döfi, Mona és Froderick pedig mindennek szemtanúi lesznek. Így joggal hiszik, hogy fogvatartójuk meghalt, úgyhogy időszerűnek tartják, hogy megszökjenek a kastélyból. Azonban feltevésük téves, Von Kiefer báró él és virul, szelleme ugyanis kiszáll a testéből és tovább él.


Így a történet első felében csak a kastély falai között kalandozhatunk, nem sok mindennel és mindenkivel léphetünk interakcióba, feladatunk pedig, hogy a szökésünket akadályozó elemeket elhárítsuk. Mikor végre sikerül kijutnunk a kastélyból Shrowdyval találjuk szembe magunkat, aki az egyetlen csónaktól vágja el utunkat. Persze, semmi se lehetetlen, a szökésünk végül is sikeres lesz. Ekkor kerül a képbe egy vén cigányasszony, aki a játék első felében végig a varázsgömbjén keresztül követte az eseményeket.

A Vampyre Story második felében az idős hölgytől kapunk különböző utasításokat, amik Mona túlélését szolgálják, így ezeket a küldetéseket kell majd teljesítenünk. A történet előrehaladásával több jel is arra utal, hogy az összes esemény hátterében a jósnő áll, igaz a végén nem varrják el ezt a szálat a fejlesztők, ami elég nagy hiba. Feladataink között olyan küldetések szerepelnek majd, mint egy koporsó és egy maroknyi föld beszerzése - így tudjuk túlélni a nappalokat -, vagy az utazásainkhoz szükséges lovat és szekeret is nekünk kell beszerezni, hiszen célunk, hogy visszatérjünk Párizsba, az út pedig nagyon hosszú.

Kalandjaink azonban nagyon hamar véget érnek, mert pár órányi játék után egyszer csak a semmiből arcunkba kapunk egy "Folytatása következik" feliratot, ami azért különösen illúzióromboló, mert Monának még rengeteg teendője lenne, ráadásul több szálat sem varrt el a fejlesztőcsapat, illetve új szálakat vezetnek be. Nagy valószínűséggel két játékot kapunk majd egy történettel, ami azért sem előnyös, mert az első epizód fejlesztése is éveket vett igénybe, így egy 3-4 évvel később debütáló folytatás biztos, hogy nem sülne el úgy, ahogy azt elvárnánk. Mindezektől függetlenül a játék hangulatos, kellemes kikapcsolódást nyújt, továbbá az elmés poénok is különös ízt adnak A Vampyre Storynak. Itt azért megjegyezném, hogy nem árt a komoly angol tudás, hogy megértsük az események lényegét, továbbá komoly háttérismeret az amerikai popkultúráról, ugyanis a fejlesztők sorra olyan vicceket pufogtatnak, amiket csak akkor érthetünk meg, ha valamennyire képben vagyunk ilyen téren. Ezekről nem szívesen mesélek, érjen mindenkit meglepetésként egy-egy mosolyfakasztó humorbon-bon.

Viszont van valami, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ez nem más, mint hogy a játék egy nagy bughalmaz: rengeteg olyan bosszantó és idegesítő hiba akadt benne a tesztelés során, ami miatt sokszor azt érezte az ember, hogy érdemesebb lenne abbahagyni az egészet. Az átvezető videók hol megakadnak, hol átugranak bizonyos jeleneteket, az arcmimika abszolút nem követi a hangot, ráadásul esetenként fogja magát a játék és spontán módon kilép.

A mentés körüli hercehurca is illúziórombolónak bizonyult. Mindezt azért nehéz megérteni és felfogni, mert több mint két év állt a fejlesztők rendelkezésére, mégis apró, de annál bosszantóbb hibákat hagytak A Vampyre Storyban. Ha ezeken túl tudjuk tenni magunkat, akkor garantáltan jól fogunk szórakozni, mert az elmúlt évek egyik legviccesebb, legszebb és leghangulatosabb kalandjátékával állunk szemben, ami a klasszikus point-and-click vonalat erősíti, manapság ez pedig nem igazán jellemző.

Grafika: A játékmotor a mai trendeknek megfelelően 2,5D-s megvalósítással operál, ami nagyon jól muzsikál. A karakterek kidolgozottsága nagyon pofás, a gótikus, középkori, sötét, darkos hangulatot pedig egy az egyben visszaadja a játék. A néhol élénk színek használata kitűnő kontrasztot teremt.

Kezelőfelület: Klasszikus point-and-click irányítással találkozunk, így nehéz bármi rosszat mondani erre a részre. Ötletesen kivitelezett inventoryval van dolgunk, amin könnyű kiigazodni, az irányítás pedig a stílusra jellemzően végletekig egyszerű.

Játszhatóság: A rengeteg bug ellenére a játék képes órákra magába szippantani, ami különös atmoszférájának és a szikrázó poénoknak köszönhető. Emellett a játék főhőspárosa, Mona és Froderick kitűnő duó, élvezet őket hallgatni.

Intelligencia, nehézség: A fejtörők és a küldetések nem túl bonyolultak, kisebb gondolkodás után minden küldetés teljesíthető, a tárgyak kombinálása is egyértelmű, az ellenfelek ugyan szívósak, de többnyire nem okoznak komolyabb kihívást.

Hangok, zene: Hangulatosak a felcsendülő muzsikák, a szinkronszínészek is kitettek magukért, ügyesen adják vissza a kor francia akcentusát, így ez is megérdemel egy csillagos ötöst.

Összegzés: Egy nagyon jó alapötletet puskázott el az Autumn Moon Entertainment vezetősége, ráadásul a félbeszakított sztorival és a lezáratlan mellékszálakkal totálisan elveszik az ember kedvét, hiszen úgy érezheti a játékos, hogy a kemény munka után nem kapta meg a jól megérdemelt jutalmát, arra még sokat kell várnia. A sorozatos baklövések ellenére a játék hangulatos, de kiemelkedő produkció helyett csak épphogy a középmezőny fölé képes emelkedni.