Kruza Richárd
Sony DSC-T77 ismertető
|
Kívülről
Alapjaiban és külalakjában nagyon hasonlít elődjére, a DSC-T70-re. Hasonlít, de a mostani új modellen lévő apró változtatások a jellegzetes és egyéni vizuális hatást további szintekre helyezik. A gépről lényegében lekerült minden olyan elem, amiről fel lehetne ismerni hogy egy fényképezőgépről van szó. Ehhez párosul az ékszerdoboz-szerű csiszolt lapos fémház (15 mm - ez a Sony leglaposabb gépe), amitől ránézésre némi futurisztikus túlvilági hatással kombinált misztika lengi körül.
A fotósok egy része azt állítja, hogy a külalak egy fényképezőgép esetében teljesen mellékes, de ez nem így van. A megjelenés többé kevésbé minden kategóriában számít, a kiskompakt gépek esetében pedig egyenesen döntő szemponttá is válhat. Mivel a laikus vevő amúgy sem ért hozzá, az üzletben, ahol hatalmas a választék csupán néhány fő szempont alapján dől el végül, melyiket viszi haza. Az egyik ilyen a gép külső megjelenése; sokaknak számít, hogy a társasági életben milyen ruha, cipő, napszemüveg, karóra, telefon vagy éppen fényképezőgép kíséretében jelenik meg - igaz, van olyan is akit ez nem vagy alig érdekel. A lényeg a mérték (a túlzás és ízléstelenség mindig borzalmas), és ennek a Sony dizájnja megfelel, ugyanis egyszerre különleges, komoly, elegáns és újszerű.
A Sony cég a szórakoztatóelektronikai cikkek területén többszörös újító és úttörő szerepet töltött be több népszerű újdonság (pl. walkman) létrejöttében és meghonosodásában. Több díjnyertes formatervezésű terméke is van, és invenciózus, extravagáns formatervezési célkitűzései meglátszanak a DSC-T77-n is. Ez itt nem a reklám helye, ezek tények. Ennek következtében a gép megjelenésének megítélése vonatkozásában nyilván meg fogja osztani az embereket.
A gép háza teljes egészében fémből van, és kapható ezüst, fekete, zöld, pink és barna színben egyaránt. A gép tetején tükröződő fémlap nagyon szépen harmonizál az alapszínhez: ami a tesztgép esetében barna. A gép hátulját teljes egészében lefedi a képernyő. Ennek és a különleges megjelenésnek köszönhetően hátulról nézve ha oldalra fordítjuk a gépet lehetne PDA, MP4 lejátszó és még számtalan egyéb digitális eszköz is. Elölről nézve a gépen egyáltalán nincs semmi, és csak a "Cyber-shot" felirat árulkodik a gép identitásáról. Ez persze csak addig van így, amíg az előlapot el nem csúsztatjuk, ilyenkor ugyanis már előbukkan az objektív és a vaku illetve a fókuszlámpa. Muszáj megemlíteni továbbá, hogy a gép aljában az állványcsavar-menet fémből van.
Az előd T70-hez képest át lett helyezve a lejátszás gomb - előnyére, mivel már nem közvetlenül a ki-be kapcsoló gomb mellett van, hanem az exponálógomb alatt, a gép házának lefelé nyúló részén. Ez jó megoldás, nagyon könnyen meg lehet szokni mert megfelelően szeparálva van. A gép alján találjuk az akkumulátor és memóriakártya ajtót és a kombinált USB/video csatlakozót. Ezzel a végére is értünk a gép kezelőszervei felsorolásának, minden egyéb funkciót ugyanis kizárólag az érintőképernyőn keresztül tudunk elérni.
A gép fogása méretéhez képest (viszonylag) jó - ilyen szempontból ugyanis az a probléma, hogy nagyon lapos. Ezen segít a hüvelykujj alatti támasz és a "Cyber-shot" felirat, amiben középső ujjunk kicsit megakad. Egy kézzel stabilan lehet a géppel exponálni, ráadásul zoomolni is, mivel a különleges kialakítású picike zoom billenőgomb éppen az exponálógomb mellett van. A megoldás szuper, sok kompakt gép megirigyelheti. Alapvetően úgy jó kezelni a gépet, ha két kézzel megfogjuk, és a képernyőt hüvelykujjainkkal nyomkodjuk. Ez a módszer jó, de a fényképezőgépek világában teljesen szokatlan, sokkal inkább emlékeztet egy játékra, iPod-ra vagy valami hasonló digitális mütyűrre.
Kijelző, kereső
A gép központi eleme a hátlapot elfedő 3 collos, 16:9-es képátlójú TFT LCD érintőképernyő, melynek felbontása 230 ezer pixel. Normál, 3:2-es módban, tehát az esetek legnagyobb részében a kép jobb és bal oldalán értelemszerűen fekete csík jelenik meg. Ezek azonban nem üresek, mivel a menü és a legfontosabb funkciók érintő ikonjai nagyrészt itt csoportosulnak. A megjelenő kép minősége viszonylag jó. A színek kissé cizelláltak és a kép kicsit életlennek tűnik de általában jó vele komponálni. A kijelző meglepően éles szögből is olvasható, a használata csak erős napsütésben válik nehezebbé.
Jelen esetben a kijelző egyben a kezelőfelület is, aminek - mint mindennek - van előnye és hátránya is. Előny, hogy mindig az aktuális üzemmódhoz tartozó "gombok" jelennek meg a képernyőn. Ez kiváló dolog, mivel nem vagyunk adott kezelői felülethez kötve és korlátozva, és nem is kell a menüben annyit keresgélni. Lényegében olyan gombok jelennek meg, amikre éppen szükség van, aminek további előnye hogy vizuálisan előttünk vannak a lehetőségek, és nem a képzeletünkben.
Ilyen szempontból - egy ilyen, agyonautomatizált gép esetében - ez hasznos dolog, azonban kicsit idegesítő is. Fotózás közben ugyanis az ember állandóan arra figyel, nehogy megnyomjon valamit a képernyőn: ha mozgunk a géppel, és például egyik kezünkből áttesszük a másikba, vagy átadjuk valaki másnak hogy fotózzon vele, óhatatlanul megnyomunk a képernyőn ezt-azt. Ilyenkor a gép pittyeg, jelez és az ember rögtön ránéz, mit is nyomott el. Alsókategóriás videokamerák esetében, ahol a képernyő becsukható ez nem jelent problémát, mivel a kamerát nem a képernyőnél fogjuk meg. Ráadásul a gombokat nem lehet kitapintani és helyük mindig változik, ezért nincsenek megszokott mozdulatok, egy beállítás elvégzésekor mindig rá kell néznünk a képernyőre.
Nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz a kizárólag érintőképernyővel funkcionáló zsebgép, de az biztos hogy meg kell szokni - ha ez már megtörtént valószínűleg meg is lehet szeretni. Talán generáció kérdése is, mert gyermekeimnek a világ legtermésztesebb dolga volt a gépet azonnal és könnyen kezelni, én azonban mint fényképezőgépet nem tudtam megszokni. Átnézeti kereső nincs a gépen.
Menürendszer, üzemmódok
A cég sajtóközleményeiből is kiderül, hogy a DSC-T77 esetében az automatizált funkciókra és folyamatokra van téve a hangsúly, ezért mi is ezek ismertetésével kezdjük. Közlésük szerint "intelligens" fényképezőgépeket fejlesztenek, melyek lehetővé teszik remek fotók készítését anélkül, hogy bonyolult beállításokat kellene elvégezni. Ebből kiderül hogy milyen célközönség van a Sony célkeresztjében.
Manuális beállítások tehát nincsenek a gépen, automata funkciókból viszont rengeteg. Tovább lett fejlesztve az automata témamód választás, mely nyolc féle témamódot képes a körülmények analiálása és felismerése után kiválasztani. A mindenkori aktuális témamódot a képernyőn egy kis ikon jelzi, és a tapasztalat az mutatja, hogy a rendszer meglepően jól működik, és magától képes beállítani például a makró, portré és tájkép módokat is. Az automata állással együtt egyébként össesen 13 témamód közül választhatunk. Láttunk már zsebgépet több lehetőséggel is, azonban jelen esetben szimpatikus hogy nincs "témamód dömping", és gyorsan ki lehet választani a megfelelőt annál is inkább, mivel a repertoár értelmesen van összeállítva.
Fehéregyensúly vonatkozásában viszont az átlagnál nagyobb a választék. Ennek egyik oka, hogy floureszkáló módból három is van - ami nagyon örömteli, mert ebben a kategóriában minden kisgép elvérzik. Úgy látszik a Sony ezt a problémát így próbálta meg kiküszöbölni. Említést érdemel a víz alatti fehéregyensúly beállítás (ilyenkor nem árt a gyári vízálló tok), melynek aktiválásakor további négy lehetőség kerül elő. Manuális fehéregyensúly beállítási lehetőség nincs a gépen. Maga a rendszer nagyon jól működik, a teszt során egyszer sem fordult elő hogy a gép láthatóan tévedett volna.
Portré módban (kézi és témamód választás módban egyaránt) a gép teljesen magától segít a pislogás okozta csukott szemek eliminálásában: eleve két fotót készít, majd gyorsan megvizsgálja az eredményt. Amennyiben valamelyiken csukott szemet detektál, azt törli és a jó verziót tartja meg. Ha netán mindkét fotón csukott szem van a gép megtartja az egyik verziót, de jelez, hogy próbálkozzunk újra.
Az ilyesmi automatikához természetesen arcfelismerés is szükséges, ezért nyilván ilyen is van a kis Sony-ban. A mostani új kompakt gépeknél ez a funkció amúgy is kezd általánossá válni, bár nem minden gépnél működik egyformán. Tesztgépünk esetében viszonylag jól működött a dolog, nem volt túlságosan érzékeny a kevés fényre, és nem is kellett borzalmas grimaszokat vágni ahhoz hogy a gép beazonosítsa a helyzetet (ilyet is láttunk már és az eredmény rendkívül szórakoztató volt). Eme funkciót közvetlenül aktiválhatjuk a képernyőn lévő mosolygó arc ikon érintésével, és a mosoly intenzitására való érzékenységet is állítani lehet.
A gép autofókusz rendszere a szokásos három üzemmódban működik és ötféleképpen állítja az élességet: 9 pontos mátrix, középre súlyozott, szpot, "Flexible Spot" (a képernyőn érintéssel választhatjuk ki a fókuszpontot) és "Semi manual" (1m, 3m, 7m vagy végtelen beállítási lehetőség). A gép automata élességállításból nagyon jól szerepelt ami dícséretes: ebben a vonatkozásban egyes kompakt gépek mostanában sokat fejlődtek. A kis Sony autofókusza nagyon gyors, megbízható és pontos. Kevés fénynél sem lényegesen lassabb, mivel az autofókusz lámpa segítségével is használható még a rendszer, és nem szokott tévedni vagy keresgélni. A gépen a rendelkezésünkre álló exponálási dő 1/4 - 1/1000mp, automata állásban 1 - 1/1000mp.
CCD eltolásos, valódi képstabilizátort is elhelyeztek a gépben, ami nagyon meggyőzően működik. Ennek hasznosságát senkinek nem kell bizonygatni, főleg tele állásban és kevés fény mellett felbecsülhetetlen a jelenléte, mivel az esetek jó részében nincs szükség az ISO érzékenység automatikus vagy manuálisan történő növelésére a mosott képek kiküszöbölése érdekében. A kis Sony-ban is megtaláljuk a nagyobb testvéreknél fellelhető "Dynamic Range Optimizer" funkciót, mely erősen kontrasztos kép készítésekor az árnyékos részeken segít abban, hogy jobban láthatóak legyenek a részletek. Ez tehát egy két fokozatban is állítható szoftveres rendszer, mely lényegében a dinamikatartomány hiányosságain segít.
A gyár publikált célja az volt, hogy a DSC-T77 egyben egy lejátszó egység is legyen, emiatt a gép igen fejlett lejátszási, szerkesztői és szervezői képességekkel rendelkezik. A memóriában lévő képeket sokféleképpen lehet rendezni, és különféle automatizált kritériumok szerint lehet közöttük keresési szűrést végezni: többek között csecsemő, gyermek, felnőtt - vagy akár "mosolygó arcok" alapján is listázhatunk, és fotóalbum-szerűen tárolhatjuk a képeket. Lejátszáskor a beállíthatunk illetve a gépre tölthetünk zenei aláfestést, diavetítésnél pedig sokféleképpen variálhatjuk az átmeneteket.
Optika, érzékelő
Az optikán a Sony-tól megszokott jól csengő Carl Zeiss Vario-Tessar felirat áll. A picike zoom optika 10 csoportban 12 lencsetagból áll, melyben 4 aszférikus, valamint 4-szeres zoom teljesítményt nyújt, mely 35mm-es ekvivalenciában 35 - 140mm-es átfogást jelent. A 35mm nem mindig elég, azonban a géphez lehet vásárolni egy gyári, VCL-DE07TB típusjelű nagylátószögű előtétlencsét ami segít. Az optika fényereje nagyjából átlagos: f/ 3.5 - 4.6. Méretéhez képest az optika jól teljesített és nagyon szép, éles képeket rajzol. A szélek felé természetesen felfedezhetjük a szokásos torzításokat, valamint hordósodást nagylátószög állásban, azonban ezek mértéke nem túl jelentős, főleg nem a célközönség jellegét figyelembevéve.
Sony gyártmányú, 1/2.3-as Super HAD CCD érzékelő dolgozik a kisgépben, melyen 10.1 millió összezsúfolt effektív megapixel dolgozik. Ennek kapcsán szoktuk azonnal megemlíteni a képzajt, és sajnos ebben a vonatkozásban nem sok jóval kecsegtet a kis Sony, bár még így is az átlagnál némileg jobb a helyzet. ISO 400-nál tűnik fel először a képzaj, bár annak mértéke még ekkor elfogadható. De nem is ez a baj, hanem inkább az erős zajcsökkentés által okozott elváltozások, az elnagyolt részletek, és kimosott színek. Ráadásul az érzékenységet fel lehet tolni egészen ISO 3200-ig, ahol a helyzet természetesen már katasztrofális.
Azonban az egész jelenség úgy ahogy van, amennyiben nem használunk extrém ISO érzékenységet az átlag ultrakompakt felhasználónak nem fog problémát okozni, ugyanis nagyítás nélkül kinyomtatva, televízión vagy képernyőn nézegetve a laikusnak nemigen felfedezhető. A fejlesztők is jól tudták, kinek is terveznek gépet, és ennek megfelelően kombinálták ki a képzaj/zajcsökkentés páros egymáshoz viszonyított mértékét.
Képminőség
Képminőség tekintetében a fentebb, a képzajjal kapcsolatban leírtakon kívül semmi rosszat nem lehet elmondani a masináról, ugyanis összességébe véve - kategóriájában - nagyon szép képeket produkál. A képek élesek, az expozíció mindig pontos. A "Dynamic Range Optimizer" láthatóan jól működik, az árnyékos részeken valóban nem csak egy nagy feketeséget látunk, hanem részleteket is. A színvilág természetes és kellemes, jó ránézni a képekre.
Vaku
A beépített picike vaku érezhetően nem túl erős (a gyári adat 10 cm - 3.5 m, automata ISO beállításnál), amit az automatika a ISO érzékenység emelésével kompenzál. Ez viszont képzajhoz vezet: ISO 3200-nál például már 7,2 méter a vaku hatótávolsága, az eredményt azonban el lehet képzelni. Az expozíció vakuzáskor mindig pontos, de más kiskompaktokhoz képest általában nagyobb mennyiségű képzaj fog megjelenni a DSC-T77-el készített vakus fotókon.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
A gép sorozatfelvételben nem dönti meg a rekordokat, de nem is erre készült: maximum 10 fotó készítése lehetséges kb. 1.6 fps sebességgel. Video módban az átlagos, 640X480 pixeles felmontást produkálja 30fps sebességgel. Visszajátszáskor a videók minősége jó, a hangminőség már kevésbé.
Áramellátás, memória
A T77-et egy NF-FD1 típusú Li-ion akkumulátor táplálja energiával, melyet a tartozék külső töltővel kelthetjük életre. Sony márkájú gép lévén Memory Stick Duo, Memory Stick PRO Duo, Memory Stick PRO Duo (High Speed), és Memory Stick PRO-HG Duo memóriakártyákat illeszthetünk a gépbe. A belső memória 15MB.
Összegzés
Az extravagáns Sony DSC-T77 semmilyen vonatkozásban nem mondható tipikusnak, ami azt jelzi, hogy vannak olyan vásárlók akik unják a megszokott dolgokat, és valami mást, valami újat szeretnének (ilyenek mindig akadnak szép számmal) - és fizetni is hajlandóak érte. A kis Sony ugyanis nem olcsó. A vevő viszont a pénzéért kap érintőképernyőt, mindenféle hiperautomatizált funkciót, igényes és szép megjelenést - egy pici és nagyon lapos, fémházas fényképezőgép formájában. Tagadhatatlan, hogy a tengerentúlon "luxury ultra-compact"-nak nevezett kategóriába sorolható Sony DSC-T77-nek van presztízsértéke.
Cseppet sem mellékes, hogy a gép (méretéhez képest feltétlenül) szép képminőséget produkál. A fent leírtak, valamint a manuális beállítási lehetőségek nem meglepő hiánya miatt a családi, műkedvelő, de igényes amatőr fotósok lelhetik örömüket a Sony DSC-T77-ben.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.