Szekeres Viktor
Lizi & Yeti - Egy király sztori - A németek válasza a Shrekre
Avagy mi lesz abból, ha egy kultikus német rendezőnek megtetszik a Shrek, és elkészíti saját verzióját, ráadásul rengeteg magyar vonatkozással és utalással.
Igen, bármennyire is meglepő, de létezik európai animációs mozifilm-gyártás. Igaz, erről nem tudnak oly sokan, hiszen, ha megnézzük az elmúlt két évben idehaza bemutatott majd féltucat európai próbálkozást (találós kérdés: ki tudja ezeket felsorolni? Na, ugye!), még mindig sehol nem vagyunk attól a nézőszámtól, amit a Harmadik Shrek produkált tavalyi premierjének első hétvégéjén. A könnyen levezethető következtetés: nem sok embert érdekel az európai animáció, legyen az dán, magyar vagy német.
Persze próbálkozni lehet az elterjesztésével, az SPI International is ezt vette fejébe. A forgalmazó úgy gondolta, hogy a Lizi & Yetit elbírja a hazai piac és volt is ráció az elképzelésükben. Az előző héten a Sötét lovag és a francia Csak egy csók debütált és jövő héten sem lesz gyerekpremier, így abban bízhattak, hogy a lurkók inkább a rajzolmányokra szavaznak, mint az Eddie Murphy-alakú űrhajóra az Üresfejűben.
Sőt, még két újabb pozitívum is említhető cikkünk tárgyával kapcsolatban (és ezzel ki is fújtunk a kellemes dolgokból, a "+"-billentyűt leszereljük a klaviatúránkról és jó mélyen elássuk), hogy egyrészt nálunk játszódik (oké, az Osztrák-Magyar Monarchiában, tehát kosztümös animációs filmről van szó), másrészt pedig a hazájában meglehetősen kultikus státuszban lévő Michael "Bully" Herbig rendezte, aki olyan filmeket hozott el nekünk az utóbbi pár évben, mint A zűrhajó, a Manitu bocskora vagy a Lökött testőrök.
A történet a mindenki előtt jól ismert Sissi-sztori egyik parafrázisa (az osztrákoknak nyilván nem volt ínyére a névhasználat, így az módosult Lissire, vagyis nálunk Lizire), Lizi és Ferenc császár gondtalan életéről szól. Azonban a schönbrunni kastély idilljének kisvártatva vége szakad, hiszen a császárnét elrabolja a Sátánnak ígéretet tevő gonosz Yeti. Egyszóval ügyeltek a történelmi hűségre, ebbe legalább nem lehet belekötni.
Ennyit a komolyságról, de amint az ember elkezdené hegyezni a fülét, hogy minden poént elkapjon, rádöbben, hogy szinkronos film révén azok jó része elvész, ráadásul a kecses és olykor megbotránkoztató akcentusoknak is lőttek. Sebaj, gyerekekre tervezték a Lizi & Yetit, mondhatnánk - de nem mondjuk, hiszen Herbig filmje maximum stílusban ajánlható az apróságoknak. A rengeteg kikacsintás, film és tévésorozat-paródia és egyéb szellemesnek szánt vaktöltények azonban inkább a felnőtt réteget célozzák meg. Nagy pech, hogy éppen ez a felnőtt réteg az, mely azonnal levágja, hogy milyen szintű produktummal van dolga és képtelen elmosolyodni azon, ha éppen Baywatchot vagy Moulin Rouge-t idéznek vérrel és verítékkel.
A Lizi & Yeti ilyformán hozza a Friedberg-Seltzer-féle filmek (Bazi nagy film, Csajozós film) humorának átlagszínvonalát, nyakon öntve az olykor jól kinéző, de egyébként suta animációs stílussal és hiába akar túlságosan is a Shrekre hajazni, még csak a PiROSSZka szintjét sem sikerült elcsípni. Borízű férfihangok által megszólaltatott nők, rémes kiszámíthatóság, roppantmód gyerekes vicckísérletek és fantáziátlan paródiaelemek övezik a 38 percenként ellőtt fetrengős poénokat. Sajnos egész egyszerűen a L&Y nem áll össze filmmé, mindössze ide-oda kóválygó, ütemtelen mozgókép lesz belőle.
Herbig régi filmjei remek támpontot jelentenek a Lizi & Yeti megtekintésében dönteni nem tudó delikvenseknek, hiszen animációs filmje nagyjából ezek színvonalán mozog. Véleményünket kifejtettük fennen, de a Herbig-életmű rajongóinak ott a helye a premier napján az első sorban, hisz nekik nem kérdés, hogy van-e humora a mesternek. Hisz mondjuk ki: a Lizi & Yeti igazi német humorral átitatott film.
Igen, bármennyire is meglepő, de létezik európai animációs mozifilm-gyártás. Igaz, erről nem tudnak oly sokan, hiszen, ha megnézzük az elmúlt két évben idehaza bemutatott majd féltucat európai próbálkozást (találós kérdés: ki tudja ezeket felsorolni? Na, ugye!), még mindig sehol nem vagyunk attól a nézőszámtól, amit a Harmadik Shrek produkált tavalyi premierjének első hétvégéjén. A könnyen levezethető következtetés: nem sok embert érdekel az európai animáció, legyen az dán, magyar vagy német.
Persze próbálkozni lehet az elterjesztésével, az SPI International is ezt vette fejébe. A forgalmazó úgy gondolta, hogy a Lizi & Yetit elbírja a hazai piac és volt is ráció az elképzelésükben. Az előző héten a Sötét lovag és a francia Csak egy csók debütált és jövő héten sem lesz gyerekpremier, így abban bízhattak, hogy a lurkók inkább a rajzolmányokra szavaznak, mint az Eddie Murphy-alakú űrhajóra az Üresfejűben.
Sőt, még két újabb pozitívum is említhető cikkünk tárgyával kapcsolatban (és ezzel ki is fújtunk a kellemes dolgokból, a "+"-billentyűt leszereljük a klaviatúránkról és jó mélyen elássuk), hogy egyrészt nálunk játszódik (oké, az Osztrák-Magyar Monarchiában, tehát kosztümös animációs filmről van szó), másrészt pedig a hazájában meglehetősen kultikus státuszban lévő Michael "Bully" Herbig rendezte, aki olyan filmeket hozott el nekünk az utóbbi pár évben, mint A zűrhajó, a Manitu bocskora vagy a Lökött testőrök.
A történet a mindenki előtt jól ismert Sissi-sztori egyik parafrázisa (az osztrákoknak nyilván nem volt ínyére a névhasználat, így az módosult Lissire, vagyis nálunk Lizire), Lizi és Ferenc császár gondtalan életéről szól. Azonban a schönbrunni kastély idilljének kisvártatva vége szakad, hiszen a császárnét elrabolja a Sátánnak ígéretet tevő gonosz Yeti. Egyszóval ügyeltek a történelmi hűségre, ebbe legalább nem lehet belekötni.
Ennyit a komolyságról, de amint az ember elkezdené hegyezni a fülét, hogy minden poént elkapjon, rádöbben, hogy szinkronos film révén azok jó része elvész, ráadásul a kecses és olykor megbotránkoztató akcentusoknak is lőttek. Sebaj, gyerekekre tervezték a Lizi & Yetit, mondhatnánk - de nem mondjuk, hiszen Herbig filmje maximum stílusban ajánlható az apróságoknak. A rengeteg kikacsintás, film és tévésorozat-paródia és egyéb szellemesnek szánt vaktöltények azonban inkább a felnőtt réteget célozzák meg. Nagy pech, hogy éppen ez a felnőtt réteg az, mely azonnal levágja, hogy milyen szintű produktummal van dolga és képtelen elmosolyodni azon, ha éppen Baywatchot vagy Moulin Rouge-t idéznek vérrel és verítékkel.
A Lizi & Yeti ilyformán hozza a Friedberg-Seltzer-féle filmek (Bazi nagy film, Csajozós film) humorának átlagszínvonalát, nyakon öntve az olykor jól kinéző, de egyébként suta animációs stílussal és hiába akar túlságosan is a Shrekre hajazni, még csak a PiROSSZka szintjét sem sikerült elcsípni. Borízű férfihangok által megszólaltatott nők, rémes kiszámíthatóság, roppantmód gyerekes vicckísérletek és fantáziátlan paródiaelemek övezik a 38 percenként ellőtt fetrengős poénokat. Sajnos egész egyszerűen a L&Y nem áll össze filmmé, mindössze ide-oda kóválygó, ütemtelen mozgókép lesz belőle.
Herbig régi filmjei remek támpontot jelentenek a Lizi & Yeti megtekintésében dönteni nem tudó delikvenseknek, hiszen animációs filmje nagyjából ezek színvonalán mozog. Véleményünket kifejtettük fennen, de a Herbig-életmű rajongóinak ott a helye a premier napján az első sorban, hisz nekik nem kérdés, hogy van-e humora a mesternek. Hisz mondjuk ki: a Lizi & Yeti igazi német humorral átitatott film.
|
Lizi & Yeti - Egy király sztori (Lissi und der wilde Kaiser) magyarul beszélő német animációs film, 85 perc, 2007 Rendező: Michael Herbig Forgatókönyvíró: Michael Herbig, Alfons Biedermann Zeneszerző: Ralf Wengenmayr Producer: Michael Herbig Szereplők: Michael Herbig (Lissi / Ignaz / Erwin Falthauser hangja) Christian Tramitz (Ferenc hangja) Rick Kavanian (Feldmarschall / Bussi von Bayern hangja) Gerd Knebel (Teufel hangja) Waldemar Kobus (Yeti hangja) Henni Nachtsheim (Teufel - Echo hangja) |
