Szekeres Viktor
Hideg nyomon - Nem könnyű megemészteni
Ben Affleck gondolt egyet és filmet rendezett. Jól tette, hiszen mi egy remek mozival gazdagodtunk, ő pedig egy rakás elismeréssel.
Ej, de rég készült már jó mozis krimi - akár a kommersz, akár a művészibb vonalat tekintjük. A klasszikus "ki a gyilkos?"-vonal mondhatni végképp kihalt, egyre nehezebb meglepetést okozni, hiszen manapság, mikor mindig az a tettes, akire legkevésbé számítunk, már csak az lehetne igazi sokk, ha tényleg a leggyanúsabb vagy az inas a rossz fiú.
Hol vannak már a Csontemberhez hasonlító 90-es évekbeli könyvadaptációk? Hollywood mostanság sajnos csak thrillerbe oltott krimikezdeményekkel próbálkozik, esetleg olyanokat bénázik krimi címszó alatt, mint a Kisiklottak című Jenifer Aniston-ostobaság. Persze olykor még mindig feltűnik a vásznon egy noir-krimi (Hollywoodland, Fekete dália) vagy egy mardosó erkölcsi kérdésekkel foglalkozó film, de valljuk meg, a Hideg nyomon-szerű filmek nem a fejtörők idejére a bal pofazacskóba betárazott popcornnal nézendő filmek közé tartozik, hanem a gondolkodósabbak társaságába.
A Hideg nyomon helyszíne Boston. (Nagyon fontos, remekül "átjön" a város, hihetetlen hangulatot áraszt magából.) Közelebbről egy munkásnegyed, ahonnan eltűnik egy drogos anya négyéves kislánya. A rendőrség szokás szerint tehetetlen, az idő szokás szerint szalad. A rokonok pedig megbíznak két környékbéli magánnyomozót, hogy próbálkozzanak meg ők is az üggyel, hátha megnyílnak előttük olyan kapuk is, amelyek a rendőrök előtt zárva maradtak.
Ennyi, pofonegyszerű sztori, mely kapcsán rögtön az jut eszünkbe, hogy különösebb meglepetést nem tartogathat, ha a végén kiderül, hogy ki a tettes. Éppen ezért, bár kiderül ki a tettes és még a történet is kellőképp szövevényes, a Hideg nyomon egyáltalán nem a rejtvényre épít, hanem annak lélektanára, a családi drámára, különböző motivációkra, melyeken keresztül bemutatja nekünk a tipikus és kevésbé tipikus karaktereket.
Igazi karaktermozival állunk szemben. A szereplők élén a nézőket hitelesség tekintetében igencsak megosztó Casey Affleck, aki afféle ál helyi vagányként, kis mitugrászként ábrázolja magánnyomozóját, szerintünk elég jól. Mellette dekorációnak ott van a jósvádájú Michelle Monaghan, akinek karaktere hiába kapott fontos szerepet a filmben, sajnos nem sikerült azt erős tónusokkal kihúzni és ezt megszenvedi az összkép. A mellékszerepekben is brillírozásra vannak kényszerítve a színészek olyan nevekkel, mint Morgan Freeman vagy Ed Harris.
Valahogy a Hideg nyomon nézése közben végig a Titokzatos folyó című Clint Eastwood mozi járt a fejemben. Hasonló erkölcsi kérdés, hasonló tempó, valahogy hasonló hangulat is áradt a filmből. Nézés közben ezt azzal intéztem el, hogy Ben Afflecknek (ő rendezte a Hideg nyomont) nyilván tetszett a cserzett bőrű mester munkája, de a film végén utánanéztem (tuskó kritikus, csak UTÁNAnéz és nem ELŐTTE, pedig az lenne a dolga - és még a plakáton is rajta a neve), és meglepve tapasztaltam, hogy a Hideg nyomon is Dennis Lehane regényéből készült.
Naja, így könnyű. (Mese nem volt, jöhetett a könyv beszerzése, elolvasása és megállapítása, hogy az a film után is rengeteg pluszt adott, így mindenkit buzdítanék erre.) Talán jobb is, ha az ember utólag olvassa a könyvet, mert így nem zavar bele a filmbe az előzetes tudás, mert nyilván a könyvet ismerők szokás szerint csak bosszankodhatnak, hogy a meglehetősen szövevényes sztoriból mennyi szál kipotyogott.
De mivel annak a hiányát nem érezzük amiről nem tudunk, így mindez a film megítélésén mit sem változtat: a Hideg nyomon remek dolgozat (talán soha nem volt megfelelőbb egy film jellemzésére ez a szó). Ben Affleck sokat várt az első rendezését jelentő alapanyagra, nagyot markolt és forgatókönyvírói rutinjának köszönhetően (emlékszünk még a Good Will Hunting-ra?), ha kicsit rutinból is, de teljesíti a feladatot. Nem hiába a Titokzatos folyós utánérzés.
A Hideg nyomon nem lesz közönségkedvenc. nem lett anyagi siker és valahogy a díjátadókon is hanyagolják (Amy Ryan Oscar-jelölésére azért szívesen fogadnánk). Mintha mindenkinek megpróbálna a kedvében járni és éppen ezért senkit sem sikerült lenyűgöznie, de ez az értékelést tekintve mindössze annyit jelent, hogy egy príma film helyett egy elég jót kapunk, ami magasan veri a hollywoodi termékek 90%-át. Minimum egy erős 6-ost vagy 7-est érdemel, ha tízes skálán osztályozni akarnánk.
De nem akarunk osztályozni, inkább az igényesebb filmeket kedvelőket buzdítanánk a megnézésére és a csak a kommerszebb mozikra bukókat tántorítanánk el, hiszen utóbbiak a meglehetősen komótos tempón és a túlzott karakterizáción minden bizonnyal elcsúsznának. A Hideg nyomon a filmvégi erkölcsi kérdésfeltevésre, egy ronda patthelyzetre kihegyezett bűndráma, mely nyomán a záró félóra igencsak beleívódik az ember emlékezetébe. (Kíváncsian várjuk a következő Lehane-könyv megfilmesítését. A Shutter Island rendezője bizonyosan Scorsese lesz, a főszerepet pedig egy DiCaprio nevű színész fogja játszani. Kicsire nem adnak, na!)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Ej, de rég készült már jó mozis krimi - akár a kommersz, akár a művészibb vonalat tekintjük. A klasszikus "ki a gyilkos?"-vonal mondhatni végképp kihalt, egyre nehezebb meglepetést okozni, hiszen manapság, mikor mindig az a tettes, akire legkevésbé számítunk, már csak az lehetne igazi sokk, ha tényleg a leggyanúsabb vagy az inas a rossz fiú.
Hol vannak már a Csontemberhez hasonlító 90-es évekbeli könyvadaptációk? Hollywood mostanság sajnos csak thrillerbe oltott krimikezdeményekkel próbálkozik, esetleg olyanokat bénázik krimi címszó alatt, mint a Kisiklottak című Jenifer Aniston-ostobaság. Persze olykor még mindig feltűnik a vásznon egy noir-krimi (Hollywoodland, Fekete dália) vagy egy mardosó erkölcsi kérdésekkel foglalkozó film, de valljuk meg, a Hideg nyomon-szerű filmek nem a fejtörők idejére a bal pofazacskóba betárazott popcornnal nézendő filmek közé tartozik, hanem a gondolkodósabbak társaságába.
A Hideg nyomon helyszíne Boston. (Nagyon fontos, remekül "átjön" a város, hihetetlen hangulatot áraszt magából.) Közelebbről egy munkásnegyed, ahonnan eltűnik egy drogos anya négyéves kislánya. A rendőrség szokás szerint tehetetlen, az idő szokás szerint szalad. A rokonok pedig megbíznak két környékbéli magánnyomozót, hogy próbálkozzanak meg ők is az üggyel, hátha megnyílnak előttük olyan kapuk is, amelyek a rendőrök előtt zárva maradtak.
Ennyi, pofonegyszerű sztori, mely kapcsán rögtön az jut eszünkbe, hogy különösebb meglepetést nem tartogathat, ha a végén kiderül, hogy ki a tettes. Éppen ezért, bár kiderül ki a tettes és még a történet is kellőképp szövevényes, a Hideg nyomon egyáltalán nem a rejtvényre épít, hanem annak lélektanára, a családi drámára, különböző motivációkra, melyeken keresztül bemutatja nekünk a tipikus és kevésbé tipikus karaktereket.
Igazi karaktermozival állunk szemben. A szereplők élén a nézőket hitelesség tekintetében igencsak megosztó Casey Affleck, aki afféle ál helyi vagányként, kis mitugrászként ábrázolja magánnyomozóját, szerintünk elég jól. Mellette dekorációnak ott van a jósvádájú Michelle Monaghan, akinek karaktere hiába kapott fontos szerepet a filmben, sajnos nem sikerült azt erős tónusokkal kihúzni és ezt megszenvedi az összkép. A mellékszerepekben is brillírozásra vannak kényszerítve a színészek olyan nevekkel, mint Morgan Freeman vagy Ed Harris.
Valahogy a Hideg nyomon nézése közben végig a Titokzatos folyó című Clint Eastwood mozi járt a fejemben. Hasonló erkölcsi kérdés, hasonló tempó, valahogy hasonló hangulat is áradt a filmből. Nézés közben ezt azzal intéztem el, hogy Ben Afflecknek (ő rendezte a Hideg nyomont) nyilván tetszett a cserzett bőrű mester munkája, de a film végén utánanéztem (tuskó kritikus, csak UTÁNAnéz és nem ELŐTTE, pedig az lenne a dolga - és még a plakáton is rajta a neve), és meglepve tapasztaltam, hogy a Hideg nyomon is Dennis Lehane regényéből készült.
Naja, így könnyű. (Mese nem volt, jöhetett a könyv beszerzése, elolvasása és megállapítása, hogy az a film után is rengeteg pluszt adott, így mindenkit buzdítanék erre.) Talán jobb is, ha az ember utólag olvassa a könyvet, mert így nem zavar bele a filmbe az előzetes tudás, mert nyilván a könyvet ismerők szokás szerint csak bosszankodhatnak, hogy a meglehetősen szövevényes sztoriból mennyi szál kipotyogott.
De mivel annak a hiányát nem érezzük amiről nem tudunk, így mindez a film megítélésén mit sem változtat: a Hideg nyomon remek dolgozat (talán soha nem volt megfelelőbb egy film jellemzésére ez a szó). Ben Affleck sokat várt az első rendezését jelentő alapanyagra, nagyot markolt és forgatókönyvírói rutinjának köszönhetően (emlékszünk még a Good Will Hunting-ra?), ha kicsit rutinból is, de teljesíti a feladatot. Nem hiába a Titokzatos folyós utánérzés.
A Hideg nyomon nem lesz közönségkedvenc. nem lett anyagi siker és valahogy a díjátadókon is hanyagolják (Amy Ryan Oscar-jelölésére azért szívesen fogadnánk). Mintha mindenkinek megpróbálna a kedvében járni és éppen ezért senkit sem sikerült lenyűgöznie, de ez az értékelést tekintve mindössze annyit jelent, hogy egy príma film helyett egy elég jót kapunk, ami magasan veri a hollywoodi termékek 90%-át. Minimum egy erős 6-ost vagy 7-est érdemel, ha tízes skálán osztályozni akarnánk.
De nem akarunk osztályozni, inkább az igényesebb filmeket kedvelőket buzdítanánk a megnézésére és a csak a kommerszebb mozikra bukókat tántorítanánk el, hiszen utóbbiak a meglehetősen komótos tempón és a túlzott karakterizáción minden bizonnyal elcsúsznának. A Hideg nyomon a filmvégi erkölcsi kérdésfeltevésre, egy ronda patthelyzetre kihegyezett bűndráma, mely nyomán a záró félóra igencsak beleívódik az ember emlékezetébe. (Kíváncsian várjuk a következő Lehane-könyv megfilmesítését. A Shutter Island rendezője bizonyosan Scorsese lesz, a főszerepet pedig egy DiCaprio nevű színész fogja játszani. Kicsire nem adnak, na!)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése