Szekeres Viktor
Csillagpor - Gyűrűk ura kifordítva
Aki mufurc törpökre kíváncsi, az húzza elő ismét Tolkien könyvét, de akit az érdekel, hogy merre tart a modern fantasy irodalom, annak Neil Gaiman dukál.
Sokan sokféleképp képzelik el a fantasy fogalmát. Valaki onnan ismerszik meg, ha meghallja, hogy fantasy, akkor azonnal a Gyűrűk urára, vagyis Középfölde hobbitjaira, tündéire vagy entjeire asszociál. Másokban darkosabb világok képe rémlik fel, Ravenlofté vagy a sötét elfek Menzoberranzanjáé (hmm, nem is lenne rossz egy Salvatore-film...), ismét mások afféle kifacsart fantasy-kre, mesékre gondolnak, mint az idei Oscar egyik kedvence, a szenzációs Faun labirintusa.
A Csillagpor jellege azonban egyik csoportba sem sorolható. Valakinek fantasy, valakinek mese. Természetesen irodalmi az alapja, már amennyire az irodalom részeként lehet emlegetni egy képregényt (ugye, Bölcs István?), illetve egy képes regényt, egy "graphic novel"-t. Neil Gaiman Csillagpora először ugyanis 1997-ben, egy négykötetes füzetként jelent meg Amerikában, majd később többféle kiadásban is napvilágot látott és sikere egyértelmű volt az értő közönség körében.
Mivel azonban egyrészt a fantasy műfaj sosem tartozott a kedvelt mozis műfajok közé (és ezen, elnézve az utóbbi idők fantasy-filmjeinek szereplését még a Gyűrűk ura tömegsikere sem változtatott), így jó ideig fel sem ötlött senkiben, hogy feldolgozza a művet. Szerencsére idővel akadt egy stúdió, amely úgy gondolta, hogy megér neki a projekt 70 millió dollárt. Fel is fogadtak néhány jó nevű színészt, valamint rendezőnek a Guy Ritchie-filmek producereként már jól ismert Matthew Vaughnt és nekiláttak a munkának. (Először a Miramax vette meg a jogokat, de csak csücsült rajtuk, majd Gaiman haverjával, Vaughnnal mert belevágni az adaptációba a Paramounté gisze alatt.)
A népszerű téma, Claire Danes, Michelle Pfeiffer és Robert DeNiro neve azonban hiába csengett jól, a Csillagpor premierjekor meglehetősen leszerepelt a mozipénztáraknál, még a 10 milliós hétvégi nyitást sem érte el. Azonban a kritika egyöntetű bólogatása, valamint a közönségreakciók mostanra majdnem megnégyszerezték az első hétvégi premiert, ami indikátora annak, hogy szerencsére nem kell nagyvolumenű bukásról beszélni - sőt!
A történet pofonegyszerű, az előzetes pedig remekül bemutatja, hogy mire számíthatnak a hazai fantasy-rajongók: adott egy középkori környezetben egy angol falucska (Wall, vagyis Fal névre hallgat), melynek határában valóban húzódik egy fal. Emellé adott egy fülig szerelmes Tristan, aki a falu szépére, Victoriára vetette ki hálóját. Megigéri neki, hogy születésnapjára elhozza a közösen látott hullócsillag egy darabját. Csak hogy ehhez át kell merészkedni a Falon. És a Fal mögött különös birodalom rejtezik...
A magyar mozikban remek szinkronnal bemutatott film értékelése egyszerre könnyű és nehéz dolog. Könnyű, mivel egy nagyon precízen megírt, okos történetről van szó, amely mondhatni kerül minden fantasy-közhelyet (ha nem kerül, akkor kifigurázza) és nagyjából jól sikerült átültetni filmre az eredeti alapanyagot. Azonban ahogy az eredeti képregény, úgy a film sem a klasszikus fantasy csapásvonalain indul el, így aki a megszokott paneleket várja, nem kicsit fog megdöbbenni, ne adj isten csalódni is fog. (Értsd: ne a 300-szerű kommerszfilmre vágyók szállják meg a mozikat.)
Gaiman műve kerüli a közhelyeket, inkább gúnyt űz belőlük. Vaughn rendezése sem a trükkökre helyezi a hangsúlyt, hanem a fondorlatos sztorira, és azt sajnos jól tudjuk, hogy a történetorientált mesélés nem éppen popcorn műfaj. Ha rosszmájúak akarnánk lenni, akkor paródiaként is jellemezhetnénk a Csillagport, pedig nem az, a látszat ellenére sokkal komolyabb film.
Jó, de nem feltétlenül könnyen fogyasztható mozi sikeredett hát, pár parádés alakítással és meghökkentő jelenettel, de el kell fogadni, hogy a Csillagporban a legkisebb királyfi nem biztos, hogy megszerzi a fele királyságot. Epilógusként annyit még érdemes megjegyezni, hogy a pénzügyi sikertelenség ellenére - nyilván a remek kritikák hatására is - Neil Gaiman belebegtette, hogy esetleg előáll egy folytatással, illetve egy újabb történettel, mely a Fal innenső, illetve túloldalán játszódik.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Sokan sokféleképp képzelik el a fantasy fogalmát. Valaki onnan ismerszik meg, ha meghallja, hogy fantasy, akkor azonnal a Gyűrűk urára, vagyis Középfölde hobbitjaira, tündéire vagy entjeire asszociál. Másokban darkosabb világok képe rémlik fel, Ravenlofté vagy a sötét elfek Menzoberranzanjáé (hmm, nem is lenne rossz egy Salvatore-film...), ismét mások afféle kifacsart fantasy-kre, mesékre gondolnak, mint az idei Oscar egyik kedvence, a szenzációs Faun labirintusa.
A Csillagpor jellege azonban egyik csoportba sem sorolható. Valakinek fantasy, valakinek mese. Természetesen irodalmi az alapja, már amennyire az irodalom részeként lehet emlegetni egy képregényt (ugye, Bölcs István?), illetve egy képes regényt, egy "graphic novel"-t. Neil Gaiman Csillagpora először ugyanis 1997-ben, egy négykötetes füzetként jelent meg Amerikában, majd később többféle kiadásban is napvilágot látott és sikere egyértelmű volt az értő közönség körében.
Mivel azonban egyrészt a fantasy műfaj sosem tartozott a kedvelt mozis műfajok közé (és ezen, elnézve az utóbbi idők fantasy-filmjeinek szereplését még a Gyűrűk ura tömegsikere sem változtatott), így jó ideig fel sem ötlött senkiben, hogy feldolgozza a művet. Szerencsére idővel akadt egy stúdió, amely úgy gondolta, hogy megér neki a projekt 70 millió dollárt. Fel is fogadtak néhány jó nevű színészt, valamint rendezőnek a Guy Ritchie-filmek producereként már jól ismert Matthew Vaughnt és nekiláttak a munkának. (Először a Miramax vette meg a jogokat, de csak csücsült rajtuk, majd Gaiman haverjával, Vaughnnal mert belevágni az adaptációba a Paramounté gisze alatt.)
A népszerű téma, Claire Danes, Michelle Pfeiffer és Robert DeNiro neve azonban hiába csengett jól, a Csillagpor premierjekor meglehetősen leszerepelt a mozipénztáraknál, még a 10 milliós hétvégi nyitást sem érte el. Azonban a kritika egyöntetű bólogatása, valamint a közönségreakciók mostanra majdnem megnégyszerezték az első hétvégi premiert, ami indikátora annak, hogy szerencsére nem kell nagyvolumenű bukásról beszélni - sőt!
A történet pofonegyszerű, az előzetes pedig remekül bemutatja, hogy mire számíthatnak a hazai fantasy-rajongók: adott egy középkori környezetben egy angol falucska (Wall, vagyis Fal névre hallgat), melynek határában valóban húzódik egy fal. Emellé adott egy fülig szerelmes Tristan, aki a falu szépére, Victoriára vetette ki hálóját. Megigéri neki, hogy születésnapjára elhozza a közösen látott hullócsillag egy darabját. Csak hogy ehhez át kell merészkedni a Falon. És a Fal mögött különös birodalom rejtezik...
A magyar mozikban remek szinkronnal bemutatott film értékelése egyszerre könnyű és nehéz dolog. Könnyű, mivel egy nagyon precízen megírt, okos történetről van szó, amely mondhatni kerül minden fantasy-közhelyet (ha nem kerül, akkor kifigurázza) és nagyjából jól sikerült átültetni filmre az eredeti alapanyagot. Azonban ahogy az eredeti képregény, úgy a film sem a klasszikus fantasy csapásvonalain indul el, így aki a megszokott paneleket várja, nem kicsit fog megdöbbenni, ne adj isten csalódni is fog. (Értsd: ne a 300-szerű kommerszfilmre vágyók szállják meg a mozikat.)
Gaiman műve kerüli a közhelyeket, inkább gúnyt űz belőlük. Vaughn rendezése sem a trükkökre helyezi a hangsúlyt, hanem a fondorlatos sztorira, és azt sajnos jól tudjuk, hogy a történetorientált mesélés nem éppen popcorn műfaj. Ha rosszmájúak akarnánk lenni, akkor paródiaként is jellemezhetnénk a Csillagport, pedig nem az, a látszat ellenére sokkal komolyabb film.
Jó, de nem feltétlenül könnyen fogyasztható mozi sikeredett hát, pár parádés alakítással és meghökkentő jelenettel, de el kell fogadni, hogy a Csillagporban a legkisebb királyfi nem biztos, hogy megszerzi a fele királyságot. Epilógusként annyit még érdemes megjegyezni, hogy a pénzügyi sikertelenség ellenére - nyilván a remek kritikák hatására is - Neil Gaiman belebegtette, hogy esetleg előáll egy folytatással, illetve egy újabb történettel, mely a Fal innenső, illetve túloldalán játszódik.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Csillagpor (Stardust) magyarul beszélő angol-amerikai kalandfilm, 130 perc, 2007 Rendező: Matthew Vaughn Író: Neil Gaiman Forgatókönyvíró: Matthew Vaughn, Jane Goldman Operatőr: Ben Davis Producer: Lorenzo di Bonaventura, Michael Dreyer, Neil Gaiman, Matthew Vaughn Charlie Cox (Tristian) Claire Danes (Yvaine) Robert De Niro (Shakespeare kapitány) Sienna Miller (Victoria) Michelle Pfeiffer (Lamia) Jason Flemyng (Primus) Peter O'Toole (Stormhold királya) Rupert Everett (Secondus) Ricky Gervais (Ferdy) Ian McKellen (narrátor) |
. Egyébként kicsit kezd már unalmassá válni, hogy minden filmet aminek akár csak egy kis fantasy-s beütése van azt egyből a GYU-hoz hasonlítják. Félreértés ne essék nagy rajongója vagyok a GYU-nak, könyvben is többször olvastam a Szillmarilokkal és a Hobittal együtt. Csak arra szeretnék kilyukadni amit már lentebb boncolgattak, hogy a fantasy-n belül is vannak különböző stílusok. Szóval nem feltétlenül érdemes mindent a GYU-hoz hasonlítani. Egyébként az én megfogalmazásomban a fantasy olyan történeteket jelent amiket az emberi fantázia szült, nem valós helyszíneken, nem valós lényekkel vagy éppen képességekkel rendelkező emberek szerepelnek. Igaz ugyanezeket el lehetne mondani a SciFi-re is, viszont azok abban különböznek, hogy valamilyen erőss technológia környezetben játszódnak. Nem véletlen a név választások fantasy=fantázia, Science Fiction=tudományos fikció. :)))