Szekeres Viktor
A tökéletes trükk - Úgy átvernek, hogy koppan az állad
A Mementó rendezője két remek színésszel ismét filmes alapvetést alkotott, de ne hagyjuk, hogy a bűvészes krimi lóvá tegyen minket.
Állj, ne tovább! Aki jót akar, az elmegy a moziba és megnézi mindeféle ismertető, kritika és előzetes nélkül a filmet és a végén tapsol, mert megérdemli. Aki biztosra akar menni, az viszont belekukkanthat a spoilermentes kritikába.
Ugyan már. Komolyan azt akarják nekünk bemesélni, hogy éppen egyszerre jutott eszébe a hollywoodi producereknek hogy két, a viktoriánus korban (Angliában es a Monarchiában) játszódó, tehát kosztümös bűvészes filmet forgassanak - ráadásul mindkettőt irodalmi alapanyagból? Bár az Edward Norton főszereplésével forgatott Illuzionista több szempontban is felülmúlja a Hugh Jackman és Christian Bale nevével fémjelzett Tökéletes trükköt, mégis ez utóbbi számíthat inkább a közönség elismerésére, hiszen könnyebben fogyasztható és valódi állkoppanásokat ígér minden promójában, előzetesében.
Vajon jó ötlet ennyire jelezni, hogy itt biza át lesz verve a néző? Jó ötlet fennen hangoztatnia a rendezőnek, hogy nem kell elmondani a a nézőknek, hogy miről szól a film? Nem úgy működik a filmes csavar mechanikája, hogy akkor szól a legnagyobbat, ha a nézőt felkészületlenül éri? Az persze igaz, hogy egy bűvészes filmben nagyon újszülöttnek kell lennünk, hogy az átverésnek parányi szikráját se gyanítsuk, de szerencsére a Tökéletes trükk (igen, túlléptünk a magyarításon, mely a film eladhatóságát szolgálja, visszafogtuk magunkat, grr...) nem egyszer használatos, a tény ismeretében azonnal kitalálható csavarral, vagyis csavarokkal dolgozik, hanem többrétegű poénokkal.
Az alaphelyzetről elég annyit tudni a film felhőtlen élvezetéhez, hogy az 1900-as évek Angliájában két bűvész feszül egymásnak, akik idővel cimborákból igazi konkurensek lesznek. Sajnos az előzetes olyan szinten árul el fontos momentumokat a filmből, hogy kénytelen vagyok azt mondani, hogy ismét az járt jól, aki kihagyta a trailert és szűzen megy el a moziba.
Az atmoszféra megteremtésével nem sokat vacakol a rendező, szinte azonnal az események közepében érezzük magunkat - nem hiába Christopher Nolan napjaink egyik legelismertebb figurája a direktori szakmában. Mementó, Álmatlanság, Batman: Kezdődik! - fő hollywoodi korszakának művei mind közönség- és kritikuskedvencek. Most is remekül csűri-csavarja a történetet, több rétegben szövi a mesét, így ha valaki elkalandozna, akkor nem lesz egyszerű visszahuppanni a történetbe. A szerkezet, a flashback közbeni flashback igazi telitalálat, a minimum három idősíkon futó történeti konstrukció szerencsére nem öncélú kavarás, hanem nagyon is tudatos koncepció.
Színészszinten is elégedetten tunkolhatunk. Hugh Jackman kommersz szerepei ellenére is nyilvánvalóan a nívósabb A-listások közé tartozik, Christian Bale eddigi filmográfiájában pedig pláne nem szerepel melléfogása, s ennek megfelelően kettejük játéka Nolan magabiztos dirigálása mellett simán elviszi a filmet. Michael Caine természetesen akár a bor, egyszer úgyis megkapja azt az Oscart (az Ember gyermekében is mekkora volt már!), viszont női fronton már nem ilyen jó a helyzet. Míg Rebecca Hall tök ismeretlenül a film egyik legnagyobb meglepetése Sarah szerepében, addig szegény Scarlett Johansson mintha visszafele fejlődne. Hollywood és a nézők is imádják, de egyszerűen teljesen szürke a filmben, még a Sakáltanyás Piper Perabo is erősebb jelenléttel bír... Hova lett a régi Scarlett?
A film pedig... nehéz szavakba önteni. Először is remek alkotás. Pont. Ezen nincs is vita, az év legjobb kommersz filmjei közé tartozik, mert hiába a lassú sodrás és a csillagos ötösre vizsgázott, ám sokszor nézőtaszító kosztümparádé, a Tökéletes trükk igazi popcornmozi. Sajnos sokakban mégis csak egypoénos filmként fog megmaradni, pedig nem az, hiszen minden porcikájában hordozza a meglepetést. A gondot inkább az okozza, hogy Christopher Nolan kissé el lehetett telve magától, amikor a fő rejtély szálát felvezette és a film végéig tartó utat teleszórta utalásokkal és olyan jelekkel, melyekből elég könnyen ki lehet következtetni olyan dolgokat, melyekre egyébként csak a végén szabadna rácsodálkoznunk.
Hogy a túlzott magabiztosságból eredő pökhendiség vagy az odafigyelés hiánya idézte elő ezeket a neontáblás villogókkal kirakott utalásokat, nem tudni, de éppen ezért a film kisebb poénjai sokkal nagyobbat szólnak, mint a mérföldekről ordító csavar. (A film utolsó snittje külön is megérne egy misét. Az ember valami sokkolót vár, erre kap egy triviális dolgot és csak ingatja a fejét, miközben elnyom egy ásítást.)
Persze egy film értékét szerencsére nem a trükközés határozza meg. Attól, ha valami nem robban akkorát pár nézőnél (mert biztos, hogy, akik 100%-osan műélvezve figyelik a filmet, a rendezői szándéknak megfelelően nagyot fognak nézni) attól még lehet kitűnő film, mint ahogy cikkünk tárgya is az. Csak hát egy kritikában érdemes szemellenző nélkül kitérni a negatívumokra is és bizony az elszórt jelek mellett a végső megoldás is olyan szempontból mond ellent bizonyos szabályoknak, hogy biztos kiváltja majd egyesek nemtetszését.
Aki be akart pillantani a bűvészmesterség színfalai mögé, az is remekül fog szórakozni - még neves mágusok is cameóznak a filmben -, viszont érdemes felkészülni, hogy egyes trükkök megoldása igazi gyomros lesz. Naiv ember az, aki azt hiszi, hogy a két órányi filmtekercs lepörgése után nem maradnak benne kérdőjelek, mert sajnos (vagy szerencsére) tudomány ide vagy oda, bizonyos dolgok kissé scifi-magasságba fogják emelni az igencsak a földön járó filmet, amely a negatívumok ellenére is kötelező darab.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Állj, ne tovább! Aki jót akar, az elmegy a moziba és megnézi mindeféle ismertető, kritika és előzetes nélkül a filmet és a végén tapsol, mert megérdemli. Aki biztosra akar menni, az viszont belekukkanthat a spoilermentes kritikába.
Ugyan már. Komolyan azt akarják nekünk bemesélni, hogy éppen egyszerre jutott eszébe a hollywoodi producereknek hogy két, a viktoriánus korban (Angliában es a Monarchiában) játszódó, tehát kosztümös bűvészes filmet forgassanak - ráadásul mindkettőt irodalmi alapanyagból? Bár az Edward Norton főszereplésével forgatott Illuzionista több szempontban is felülmúlja a Hugh Jackman és Christian Bale nevével fémjelzett Tökéletes trükköt, mégis ez utóbbi számíthat inkább a közönség elismerésére, hiszen könnyebben fogyasztható és valódi állkoppanásokat ígér minden promójában, előzetesében.
Vajon jó ötlet ennyire jelezni, hogy itt biza át lesz verve a néző? Jó ötlet fennen hangoztatnia a rendezőnek, hogy nem kell elmondani a a nézőknek, hogy miről szól a film? Nem úgy működik a filmes csavar mechanikája, hogy akkor szól a legnagyobbat, ha a nézőt felkészületlenül éri? Az persze igaz, hogy egy bűvészes filmben nagyon újszülöttnek kell lennünk, hogy az átverésnek parányi szikráját se gyanítsuk, de szerencsére a Tökéletes trükk (igen, túlléptünk a magyarításon, mely a film eladhatóságát szolgálja, visszafogtuk magunkat, grr...) nem egyszer használatos, a tény ismeretében azonnal kitalálható csavarral, vagyis csavarokkal dolgozik, hanem többrétegű poénokkal.
Az alaphelyzetről elég annyit tudni a film felhőtlen élvezetéhez, hogy az 1900-as évek Angliájában két bűvész feszül egymásnak, akik idővel cimborákból igazi konkurensek lesznek. Sajnos az előzetes olyan szinten árul el fontos momentumokat a filmből, hogy kénytelen vagyok azt mondani, hogy ismét az járt jól, aki kihagyta a trailert és szűzen megy el a moziba.
Az atmoszféra megteremtésével nem sokat vacakol a rendező, szinte azonnal az események közepében érezzük magunkat - nem hiába Christopher Nolan napjaink egyik legelismertebb figurája a direktori szakmában. Mementó, Álmatlanság, Batman: Kezdődik! - fő hollywoodi korszakának művei mind közönség- és kritikuskedvencek. Most is remekül csűri-csavarja a történetet, több rétegben szövi a mesét, így ha valaki elkalandozna, akkor nem lesz egyszerű visszahuppanni a történetbe. A szerkezet, a flashback közbeni flashback igazi telitalálat, a minimum három idősíkon futó történeti konstrukció szerencsére nem öncélú kavarás, hanem nagyon is tudatos koncepció.
Színészszinten is elégedetten tunkolhatunk. Hugh Jackman kommersz szerepei ellenére is nyilvánvalóan a nívósabb A-listások közé tartozik, Christian Bale eddigi filmográfiájában pedig pláne nem szerepel melléfogása, s ennek megfelelően kettejük játéka Nolan magabiztos dirigálása mellett simán elviszi a filmet. Michael Caine természetesen akár a bor, egyszer úgyis megkapja azt az Oscart (az Ember gyermekében is mekkora volt már!), viszont női fronton már nem ilyen jó a helyzet. Míg Rebecca Hall tök ismeretlenül a film egyik legnagyobb meglepetése Sarah szerepében, addig szegény Scarlett Johansson mintha visszafele fejlődne. Hollywood és a nézők is imádják, de egyszerűen teljesen szürke a filmben, még a Sakáltanyás Piper Perabo is erősebb jelenléttel bír... Hova lett a régi Scarlett?
A film pedig... nehéz szavakba önteni. Először is remek alkotás. Pont. Ezen nincs is vita, az év legjobb kommersz filmjei közé tartozik, mert hiába a lassú sodrás és a csillagos ötösre vizsgázott, ám sokszor nézőtaszító kosztümparádé, a Tökéletes trükk igazi popcornmozi. Sajnos sokakban mégis csak egypoénos filmként fog megmaradni, pedig nem az, hiszen minden porcikájában hordozza a meglepetést. A gondot inkább az okozza, hogy Christopher Nolan kissé el lehetett telve magától, amikor a fő rejtély szálát felvezette és a film végéig tartó utat teleszórta utalásokkal és olyan jelekkel, melyekből elég könnyen ki lehet következtetni olyan dolgokat, melyekre egyébként csak a végén szabadna rácsodálkoznunk.
Hogy a túlzott magabiztosságból eredő pökhendiség vagy az odafigyelés hiánya idézte elő ezeket a neontáblás villogókkal kirakott utalásokat, nem tudni, de éppen ezért a film kisebb poénjai sokkal nagyobbat szólnak, mint a mérföldekről ordító csavar. (A film utolsó snittje külön is megérne egy misét. Az ember valami sokkolót vár, erre kap egy triviális dolgot és csak ingatja a fejét, miközben elnyom egy ásítást.)
Persze egy film értékét szerencsére nem a trükközés határozza meg. Attól, ha valami nem robban akkorát pár nézőnél (mert biztos, hogy, akik 100%-osan műélvezve figyelik a filmet, a rendezői szándéknak megfelelően nagyot fognak nézni) attól még lehet kitűnő film, mint ahogy cikkünk tárgya is az. Csak hát egy kritikában érdemes szemellenző nélkül kitérni a negatívumokra is és bizony az elszórt jelek mellett a végső megoldás is olyan szempontból mond ellent bizonyos szabályoknak, hogy biztos kiváltja majd egyesek nemtetszését.
Aki be akart pillantani a bűvészmesterség színfalai mögé, az is remekül fog szórakozni - még neves mágusok is cameóznak a filmben -, viszont érdemes felkészülni, hogy egyes trükkök megoldása igazi gyomros lesz. Naiv ember az, aki azt hiszi, hogy a két órányi filmtekercs lepörgése után nem maradnak benne kérdőjelek, mert sajnos (vagy szerencsére) tudomány ide vagy oda, bizonyos dolgok kissé scifi-magasságba fogják emelni az igencsak a földön járó filmet, amely a negatívumok ellenére is kötelező darab.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A tökéletes trükk (The Prestige) feliratos amerikai-angol filmdráma, 128 perc, 2006 Rendező: Christopher Nolan Forgatókönyvíró: Christopher Nolan, Jonathan Nolan Zeneszerző: David Julyan Operatőr: Wally Pfister Szereplők Hugh Jackman (Robert Angier) Christian Bale (Alfred Borden) Michael Caine (Cutter) Scarlett Johansson (Olivia Wenscombe) Piper Perabo (Julia Angier) Rebecca Hall (Sarah Borden) David Bowie (Nikolas Tesla) Andy Serkis (Alley) |
