Hunter

Nem sok babér termett az X-díj Kupán

Lezajlott a második X-díj Kupa az új-mexikói Las Crucesben, keserédes ízt hagyva a rendezők és a résztvevők szájában.

Ami pozitív, hogy beindult a NASA által az X-díj mintájára létrehozott Centennial Challenges program, a bemutatásra került munkák viszont nem szolgáltak túl sok sikerrel. A korábban az űrrepüléssel kacérkodó Armadillo Aerospace a korábbi kudarcok után egy sikert elkönyvelhetett ugyan, utána viszont folytatódott pechsorozatuk. A Holdra szálló egységek kategóriájában kiírt verseny főpróbáján a csapat elsőként mutatott be működőképes egységet, ami csütörtökön teljesítette a szabályokban felvázolt követelményeket.

A rakétahajtású, távirányítású Pixel nevű leszállóegység elrugaszkodott a talajtól, mozgott egy kicsit a levegőben, majd szépen leszállt. Mindezt személyi sérülés nélkül, ami már eleve fél siker, ha az Armadillo eddigi kísérleteit vesszük. Péntek és szombat már az igazi megmérettetés napjai voltak, ami viszont nem sikerült olyan jól a John Carmack nevével fémjelzett csapatnak, mint a próbaüzem. A prototípus első nekifutásra a leszállóhelyet vétette el, míg a második kísérletsorozatban elvesztve egyensúlyát az oldalára zuhant.


Az Armadillo csapat - előtérben Carmack, háttérben a Pixel

A díj elhódításához a versengő járműnek legalább 50 méteres magasságba kellett emelkednie, majd 90 másodpercnyi lebegés után egy, a felszállóhelytől 100 méterre elhelyezett lapos, kör alakú platformon földet érni, végül ugyanezt visszafelé is megismételni.

A Pixel pénteken az utolsó mozzanatot vétette el. A távirányítást végző Carmack szerint túl erőteljesen ért földet, eltörve a leszállóegység lábait és sérülést okozva a rakétahajtómű kamrájában, ahonnan lángok szabadultak ki és szétégettek néhány áramkört. Az Armadillo csapat éjszaka kicserélte a sérült alkatrészeket, Carmack pedig átírta a leszálló szoftvert, egy finomabb landolás érekében.

Másnap reggel következhetett az újabb kísérlet, ekkor azonban Carmack tévesztett célt, 112 másodpercnyi manőverezés után a bozótosban kötött ki, ahol a gép kissé döntött pozícióban állt meg. Az Armadillo csapat nem adta fel, jött a harmadik kísérlet, és végre eltalálták a leszállóhelyet, bár a gép egyik lába ezúttal is eltört, más sérülés viszont most nem keletkezett.


Repül a Pixel

Az első etapot tehát teljesítették, következhetett a visszaút, a szabályok azonban ebben az esetben már nem engednek meg semmiféle nagyjavítást vagy alkatrész cserét a gépen, a Pixelnek tehát a sérült lábbal kellett megkísérelnie a második repülést. A technikusok sebtében rözítették a sérült lábat, hogy legalább a leszállóegység egyensúlyát biztosítsák. A felszállás még rendben is ment, a levegőben azonban a törött láb elhagyta a gépet, ezzel felborult az egyensúly, az automatika pedig azonnal leállította a hajtóművet. A Pixel pördült egyet a levegőben, majd engedve a gravitációnak szétterült a földön, így az idei évre befejezte produkcióját.

Ezzel a NASA-nak megmaradt a díjazásra félretett 2 millió dollárja, melyből a fentebb leírt manőversorozatért 350 000 dollárt adhattak volna át az egyedüli indulóként számon tartott Armadillonak, ez volt ugyanis a kiírás első szintű követelményeinek teljesítéséért átadható összeg.

Az űrfelvonó verseny már jóval több nevezőt hozott: fél tucat csapat nevezett be az egy nap alatt lebonyolítandó, 400 000 dollár összdíjazású megmérettetésre. Ez a sorozat tavaly már bemutatkozott Kaliforniában, idén azonban a Wirefly X-díj Kupa szárnyai alá vonva nagyobb reményeket fűztek hozzá a rendezők. Itt két kategória kapott helyet, az egyik a felvonóé, azaz egy roboté, ami felkapaszkodik a kábelen, a másik pedig maga a rendkívül erős kábelé.


Készülődés az űrfelvonó technikák megmérettetésére

Szombaton a Saskatchewan Egyetem csapat 58 másodperc alatt juttatta fel egységét egy 50 méteres kábelen, ami hajszál híján fért csak be a szabályok által meghatározott keretek közé, de legalább született egy győztes. Két másik csapatnak is sikerült teljesíteni a távot, azonban mind a német TurboCrawler, mind a kaliforniai LiteWon csapat túllépte a megadott időlimitet.

A kábelek terén nem sikerült elvinni a díjat, viszont sikerült a NASA tavaly referenciaként számon tartott, 605,5 kilogrammot bíró kábelénél jobbat készíteni. Sajnos ennek tulajdonságai sem voltak elégségesek a maradék 200 000 dollár elnyeréséhez, amire a szintén kaliforniai Astroaraneae csapatnak volt csak esélye. Szerencsétlenségükre az idei NASA kábel már 753,7 kilogrammot bírt.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • L3zl13 #9
    Aham, akkor végülis az önsúly/max terhelhetőség aránya a lényeg...
  • PetruZ #8
    A feltételek szerint a nanocsöves kábelnek 2m hosszúnak kell lennie, az átmérő nem lehet több 20cm-nél, a súly pedig 2 grammnál.
    A nevezők közül egyedül az Astroaraneae felelt meg a követelményeknek, másik három pályázó banális dolgon, a hosszon esett ki. :)
  • L3zl13 #7
    Jó, hogy 753 kg-t bírt a kábel, de mekkora átmérővel rendelkezett?
  • lapaleves #6
    "Szerencsétlenségükre az idei NASA kábel már 753,7 kilogrammot bírt."

    ahogy olvasom inkább a húzógép nem bírta...
  • PetruZ #5
    "Szombaton a Saskatchewan Egyetem csapat 58 másodperc alatt juttatta fel egységét egy 50 méteres kábelen, ami hajszál híján fért csak be a szabályok által meghatározott keretek közé, de legalább született egy győztes."

    Nem született, az USST sem teljesítette a feltételt: 50m magasba jutás 1m/sec sebességgel és visszajutás ugyanígy. A feljutás eleve 58 sec volt, visszafelé pedig elakadt. :) Brad Edwards azt
    írja itt, hogy nehéz döntés volt, de végül az USST sem nyert.
  • [NST]Cifu #4
    Egen, de magát az Armadillo-t Carmack hozta létre és pénzelte az elejétől fogva (mondjuk én is inkább ilyenekre költeném a pénzt, mint csúcs Ferrarira :)). Erősen valószinű, hogy Carmack nélkül az nVidia sem támogatta volna az Armadillo-t.
  • Cat #3
    szerintem nem carmack a szponzor, gondolom ezt abból, hogy az armadillo logojában virít egy szép nvidia felirat is + a járművön is van belőle.

    http://media.armadilloaerospace.com/2006_09_30/pixelAndTexel.jpg
  • [NST]Cifu #2
    1.: A privát szférának már az anyagi lehetőségeinek küszöbét jelentik ezek a versenyek. Nem véletlen az Armadillo csapat magányos indulása sem. Nekik volt egy pénzes szponzoruk, Carmack képében. Valószinüleg jópáran indultak volna szívesen, de támogató nélkül ez nem megy.
    2.: Carmakéknak egyszer sem sikerült teljesíteni az előírt feladatot. Közel voltak hozzá, de nem tudták teljesíteni. Ezért nem járt pénzjutalom.
  • Zocsi #1
    Nah, azért jó látni, hogy vannak még próbálkozók, bár sztem meglehetősen háttérbe lettek szoríva a privát szféra ilyen jellegű "tudósai". Igazából sztem nincs tőkéje ehhez a privát kooperációknak, a producerek meg nem hinném, hogy túl sok fantáziát látnak ebben rakétásdiban.
    Mellesleg jó látni, hogy Carmack bácsi itt is beveti tehetségét és végre normális, életszagú dolgokat is fabrikál! Viszont nem vágom, hogy akkor ők most nem kapták meg azt a 350kilót? (Utánaolvasni azért lusta vagyok, és számomra a cikkben leírtak nem egyértelműek...)
    Nahát, csak így tovább, bár én nem látok túl nagy jövőt ebben az új X-kupában, de adja az Anyag, hogy tévedek!