Ausztrál tudósok olyan baktériumot találtak, ami eltávolítja az aranyat a talajból, majd a tiszta szemcséket maga köré ülepíti.

Már eddig is több jel utalt arra, hogy az aranyrögök képződésében szerepet játszanak bizonyos organizmusok, a mostani felfedezés azonban minden eddiginél szilárdabb bizonyítékot szolgáltatott. Az ausztrál CSIRO német származású kutatója, dr. Frank Reith által vezetett csapat két, a kontinens különböző szegletében fekvő bányából gyűjtötte össze bizonyítékait. Az Új Dél-Wales nyugati partjainál található Tomakin-bányában és az északon elhelyezkedő Hit or Miss elnevezésű lelőhelyen az arany kvarcerekbe rejtve pihen, olyan parányi mennyiségekben, amit még a nagy teljesítményű mikroszkópok sem tudnak kimutatni.

A bányák feletti talajréteg azonban bővelkedik az aranyszemcsékben és rögökben, melyek valahogy kiszabadultak a kvarcból. Reith szerint ehhez jó néhány átalakulási fázisnak le kellett zajlania, az egyik kulcsfontosságú folyamatban pedig baktériumok működnek közre, melyet több tudós társával gyanított, bizonyíték híján azonban eddig leginkább kétkedés fogadta az elméletet.

A teória teszteléséhez Reith megvizsgálta a bányák feletti talajt. 0,1-2,5 milliméter átmérőjű aranyszemcséket gyűjtött, majd számos kísérletnek vetette alá a mintákat. Először elektronmikroszkóp alatt vette szemügyre a szemcséket, hogy meggyőződjön, a szemcsék rendelkeznek baktérium alakú buborékokkal, aminek a szemcsék felszínén felfedezhető parányi dudorok alapvetően meg is felelnének, azonban ez még messze nem nevezhető perdöntőnek. Ezután szerves anyag nyomai után kutatott a szemcsék felszínén, végül pedig a polimeráz-láncreakció elnevezésű technikát alkalmazott, amivel kimutatható a baktériumok DNS-e, illetve felfedhetők a még ott élő baktériumok is.

Ralstonia metallidurans

Az eredmények szerint a szemcsék közel 80 százalékán laknak baktériumok, konkrétan egyetlen faj, a Ralstonia metallidurans. Reith szerint a Ralstonia baktérium fontos szerepet tölt be a vizsgált talaj ökorendszerében, segítve megszabadulni a más fajok számára mérgező oldott állapotú aranytól, melyet fémmé alakít. Az aranykedvelő baktérium áldás lehet az iparág számára, vélik a szakértők: hozzájárulhat az aranyfeldolgozás javításához, vagy akár jelzőanyagként is szolgálhat az arany felfedezéséhez olyan helyeken, ahol a nemesfém a jelenlegi, a biológiai folyamatokat számításon kívül hagyó módszerrel láthatatlan maradna.