Zsellér Máté
Horrorra akadva négy - Kell az az ökörség!
Kapd kézbe a fűrészt, engedd szabadjára a benned fortyogó haragot: itt most nem csak egy falu sorsa, de világok harca a tét.
Az agyatlan paródia kell, az agyatlan paródia jó, hisz ez az egyetlen műfaj feljogosítva arra, hogy minden rajongói elismeréssel körülövezett filmet helyrepakoljon és közben még önmagához se legyen kíméletes. Igény mindig van az ilyesmire: állandóan születnek filmek, amelyeknek nem árt, ha valaki odadurrant néhányat. Más kérdés azonban, hogy a paródia tárgya nem egyszer nem szolgáltat elég alapanyagot, amely képes elvinni egy egész rá épülő filmet. Ilyenkor jön a fejtörés és komédiatárgyú patchwork-munka: van hogy néhány, egymástól fényévnyi távolságra lévő filmet is össze kell boronálni, hogy összejöjjön nyolcvanöt percnyi poénanyag.
A Horrorra akadva első darabja 1996-ban a Sikoly kapcsán indult, a mainstreambe átcsapó tinihorror-vonal szintéziseként annak paneljeiből nyerte az üzemanyagot. A meglepetésre (bár az első bevételeit tekintve mégsem annyira) sorozattá érő horror-paródiának később az az állandó feladat jutott, hogy a horror-divatot nyomon követve időszakosan kijövő új epizódjaival megtépázza a borzongatókat. A korszak egyetlen piaci szereplőjeként (na jó, volt még egy tinihorror paródia Shriek, if you know what I did last Friday 13th címmel - a magyar címmel nem fárasztanék senkit, de az nézhetetlen volt) szabadon vagdalkozhatott, ahhoz nyúlt alapként, amihez csak akart. Még az sem látták problémának a készítők, hogy a horror a tini-slasher felvirágzása után nem volt többé a főáramban.
A második rész szerencsétlenebb elátkozottházas témaválasztását a Wayans tesók a feltekert gettófeeling-gel és az obszcenitás túlhangsúlyozásával kívánták ellensúlyozni (aztán hogy hogy sikerült, azt mindenki döntse el maga), a harmadik részt pedig már a nagy klasszikus paródiákat jegyző David Zucker vezényelte le (meg is látszott rajta). Onnantól meg is jelentek a klasszikus örök parodistáink (Charlie Sheen, Leslie Nielsen) az örök főszereplő Anna Faris mellett, még is kell a rutin meg a jogfolytonosság látszata a klasszikus paródia-elődökkel. Mivel az aktuális darabok már valóban nem szolgáltattak elég alapanyagot, a horrortól lassan a blockbusterek kifigurázásának irányába oldalazott el a sorozat. A Horrorra akadva mára az aktuális, nagy nézettségű filmek paródiájává vált.
A történet? Én egy szót sem szólok. Minden Horrorra akadva rész úgy a legélvezetesebb, ha az ember még a plakátját sem tanulmányozza át, nem kis élményforrás ráismerni az első képkockából a beállításra lemásolt filmelőd aktuális jelenetére. (Ilyen tekintetben még a képek, sőt még a felvezető szöveg is élményromboló lehet.) Mivel azonban filmes előismeret nélkül teljes biztonsággal csak a megrögzött mozirajongó vághat neki egy ilyen kalandnak, annyit érdemes megjegyezni hogy főként a Világok harca szolgáltatja az alaptörténetet. A sorozat előző részeinek ismerői könnyen következtethetnek egyébként, hogy a földön túli témák most is előtérben lesznek, valamint az aktuális M. Night Shyamalan filmnek is mindig szívesen odarongyolnak a készítők.
A negyedik rész - kiknek sajnos, kiknek szerencsére - a korábbiakhoz képest talán jobban igényli az amerikai "szórakoztatóipari" beágyazottságot. A poénok, dialógusok nem kevésszer olyan tévéműsorok, esetleg rap-előadók köré épülnek, akik/amelyek itthon kevéssé ismertek. Hála istennek ez az egész filmről azért nem mondható el, nyilvánvalóan kereskedelmi megfontolásokból ugyan, de a történetben összegyúrt, parodizálandó filmek a népszerűbb darabok közül kerültek ki - cserébe viszont nem árt azok alapos ismerete a legteljesebb élményhez.
A Horrorra akadva négy sokak szemében a ribancműfaj újabb szülötte, ami ahelyett hogy eredeti történetet adna elő, más filmekből szívja az energiáját, azok jeleneteit, szereplőit, beállításait képezi le. Azonban látni kell, hogy nem véletlenül kevés darabbal dolgozó, nehéz iparág ez, mindig bizonytalan végeredménnyel. A paródia ugyanis kritikai műfajként legalább annyira igényli a rutint, mint bármi más. Ha egy ilyen film jól akar működni, édeskevés beöltöztetnie néhány bejáratott komikust a kifigurázandó film szereplőinek öltözékébe, és hagyni hogy azok elcsússzanak az eléjük kerülő banánhéjon.
Ezzel a Horrorra akadva 4-nek is tisztában kellett lennie, törekedett hát bevetni mindent, hogy a lehető legjobban összepasszintsa a megmogyorózni kívánt filmeket (a forgatókönyv tényleg jól sikerült), s néha (lehetett volna több!!!) előjött az őskori Airplane!-es és Haláli fegyveres idők David Zucker-es, Jim Abrahams-os védjegyeként ismert holtterek kihasználása különböző válogatott ökörségekre. A negyedik rész egyébként dinamikus, csak néha esik abba a hibába, hogy túlcsavarjon egy poént. A filmekből sikerül a jellemző részeket kiragadnia, és általában tudja is, hogy mit akar az adott jelenettől. Így kerüli el, hogy a saját szereplőivel a komédia ürügyén tulajdonképpen újrajátssza az egyes képsorokat (számtalanszor láthattunk már ilyet - dühítő), az esetleges gyengébben sikerült jeleneteitől pedig gyorsan odébbáll. A film igazi kuriózumaként üdvözölhetjük, hogy ezúttal olyan szereplőnk is van, aki egy kifigurázandó film stábjának is tagja volt. (Na ki volt az? A megfejtést a fórumba kérjük!) (
Mindezzel együtt körülbelül az mondható el róla, mint a harmadik részről: tisztes munka, néhol fergetegesen eltalált jelenetekkel, de a készítők mintha csak fél gőzzel tették volna oda magukat neki. Egy Mafia, vagy akár egy Megint egy dilis amcsi film paródiaként sokkal teljesebb élményt nyújtott, mégis fölösleges azért a kritikusi nyavalygás a filmmel kapcsolatban. Az egy percre jutó összeélmény-kinyerési rátára nem lehet panasz, főleg ha a közelmúltban bemutatott Csajozós film rémképe jár a fejünkben - nyugodjunk meg tehát, a Horrorra akadva aktuális része igen korrektre sikerült. A "trilógia negyedik, s egyben befejező darabja" kijelentéssel pedig változatlanul nem értünk egyet. Mert az agyatlan paródia kell, az agyatlan paródia jó: és inkább Zuckerék csinálják háromnegyed gőzzel, mint bárki más.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az agyatlan paródia kell, az agyatlan paródia jó, hisz ez az egyetlen műfaj feljogosítva arra, hogy minden rajongói elismeréssel körülövezett filmet helyrepakoljon és közben még önmagához se legyen kíméletes. Igény mindig van az ilyesmire: állandóan születnek filmek, amelyeknek nem árt, ha valaki odadurrant néhányat. Más kérdés azonban, hogy a paródia tárgya nem egyszer nem szolgáltat elég alapanyagot, amely képes elvinni egy egész rá épülő filmet. Ilyenkor jön a fejtörés és komédiatárgyú patchwork-munka: van hogy néhány, egymástól fényévnyi távolságra lévő filmet is össze kell boronálni, hogy összejöjjön nyolcvanöt percnyi poénanyag.
A Horrorra akadva első darabja 1996-ban a Sikoly kapcsán indult, a mainstreambe átcsapó tinihorror-vonal szintéziseként annak paneljeiből nyerte az üzemanyagot. A meglepetésre (bár az első bevételeit tekintve mégsem annyira) sorozattá érő horror-paródiának később az az állandó feladat jutott, hogy a horror-divatot nyomon követve időszakosan kijövő új epizódjaival megtépázza a borzongatókat. A korszak egyetlen piaci szereplőjeként (na jó, volt még egy tinihorror paródia Shriek, if you know what I did last Friday 13th címmel - a magyar címmel nem fárasztanék senkit, de az nézhetetlen volt) szabadon vagdalkozhatott, ahhoz nyúlt alapként, amihez csak akart. Még az sem látták problémának a készítők, hogy a horror a tini-slasher felvirágzása után nem volt többé a főáramban.
A második rész szerencsétlenebb elátkozottházas témaválasztását a Wayans tesók a feltekert gettófeeling-gel és az obszcenitás túlhangsúlyozásával kívánták ellensúlyozni (aztán hogy hogy sikerült, azt mindenki döntse el maga), a harmadik részt pedig már a nagy klasszikus paródiákat jegyző David Zucker vezényelte le (meg is látszott rajta). Onnantól meg is jelentek a klasszikus örök parodistáink (Charlie Sheen, Leslie Nielsen) az örök főszereplő Anna Faris mellett, még is kell a rutin meg a jogfolytonosság látszata a klasszikus paródia-elődökkel. Mivel az aktuális darabok már valóban nem szolgáltattak elég alapanyagot, a horrortól lassan a blockbusterek kifigurázásának irányába oldalazott el a sorozat. A Horrorra akadva mára az aktuális, nagy nézettségű filmek paródiájává vált.
A történet? Én egy szót sem szólok. Minden Horrorra akadva rész úgy a legélvezetesebb, ha az ember még a plakátját sem tanulmányozza át, nem kis élményforrás ráismerni az első képkockából a beállításra lemásolt filmelőd aktuális jelenetére. (Ilyen tekintetben még a képek, sőt még a felvezető szöveg is élményromboló lehet.) Mivel azonban filmes előismeret nélkül teljes biztonsággal csak a megrögzött mozirajongó vághat neki egy ilyen kalandnak, annyit érdemes megjegyezni hogy főként a Világok harca szolgáltatja az alaptörténetet. A sorozat előző részeinek ismerői könnyen következtethetnek egyébként, hogy a földön túli témák most is előtérben lesznek, valamint az aktuális M. Night Shyamalan filmnek is mindig szívesen odarongyolnak a készítők.
A negyedik rész - kiknek sajnos, kiknek szerencsére - a korábbiakhoz képest talán jobban igényli az amerikai "szórakoztatóipari" beágyazottságot. A poénok, dialógusok nem kevésszer olyan tévéműsorok, esetleg rap-előadók köré épülnek, akik/amelyek itthon kevéssé ismertek. Hála istennek ez az egész filmről azért nem mondható el, nyilvánvalóan kereskedelmi megfontolásokból ugyan, de a történetben összegyúrt, parodizálandó filmek a népszerűbb darabok közül kerültek ki - cserébe viszont nem árt azok alapos ismerete a legteljesebb élményhez.
A Horrorra akadva négy sokak szemében a ribancműfaj újabb szülötte, ami ahelyett hogy eredeti történetet adna elő, más filmekből szívja az energiáját, azok jeleneteit, szereplőit, beállításait képezi le. Azonban látni kell, hogy nem véletlenül kevés darabbal dolgozó, nehéz iparág ez, mindig bizonytalan végeredménnyel. A paródia ugyanis kritikai műfajként legalább annyira igényli a rutint, mint bármi más. Ha egy ilyen film jól akar működni, édeskevés beöltöztetnie néhány bejáratott komikust a kifigurázandó film szereplőinek öltözékébe, és hagyni hogy azok elcsússzanak az eléjük kerülő banánhéjon.
Ezzel a Horrorra akadva 4-nek is tisztában kellett lennie, törekedett hát bevetni mindent, hogy a lehető legjobban összepasszintsa a megmogyorózni kívánt filmeket (a forgatókönyv tényleg jól sikerült), s néha (lehetett volna több!!!) előjött az őskori Airplane!-es és Haláli fegyveres idők David Zucker-es, Jim Abrahams-os védjegyeként ismert holtterek kihasználása különböző válogatott ökörségekre. A negyedik rész egyébként dinamikus, csak néha esik abba a hibába, hogy túlcsavarjon egy poént. A filmekből sikerül a jellemző részeket kiragadnia, és általában tudja is, hogy mit akar az adott jelenettől. Így kerüli el, hogy a saját szereplőivel a komédia ürügyén tulajdonképpen újrajátssza az egyes képsorokat (számtalanszor láthattunk már ilyet - dühítő), az esetleges gyengébben sikerült jeleneteitől pedig gyorsan odébbáll. A film igazi kuriózumaként üdvözölhetjük, hogy ezúttal olyan szereplőnk is van, aki egy kifigurázandó film stábjának is tagja volt. (Na ki volt az? A megfejtést a fórumba kérjük!) (
Mindezzel együtt körülbelül az mondható el róla, mint a harmadik részről: tisztes munka, néhol fergetegesen eltalált jelenetekkel, de a készítők mintha csak fél gőzzel tették volna oda magukat neki. Egy Mafia, vagy akár egy Megint egy dilis amcsi film paródiaként sokkal teljesebb élményt nyújtott, mégis fölösleges azért a kritikusi nyavalygás a filmmel kapcsolatban. Az egy percre jutó összeélmény-kinyerési rátára nem lehet panasz, főleg ha a közelmúltban bemutatott Csajozós film rémképe jár a fejünkben - nyugodjunk meg tehát, a Horrorra akadva aktuális része igen korrektre sikerült. A "trilógia negyedik, s egyben befejező darabja" kijelentéssel pedig változatlanul nem értünk egyet. Mert az agyatlan paródia kell, az agyatlan paródia jó: és inkább Zuckerék csinálják háromnegyed gőzzel, mint bárki más.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Horrorra akadva 4 (Scary Movie 4) színes feliratos amerikai horror paródia, 85 perc, 2006 rendező: David Zucker forgatókönyvíró: Craig Mazin, Jim Abrahams operatőr: Thomas E. Ackerman zene: James L. Venable producer: Craig Mazin, Robert K. Weiss vágó: Craig Herring, Tom Lewis szereplők: Anna Faris (Cindy Campbell) Craig Bierko (Tom Ryan) Regina Hall (Brenda Meeks) Simon Rex (George) Carmen Electra (Holly) Anthony Anderson (Mahalik) Leslie Nielsen (Harris elnök) Charlie Sheen (Tom Logan) Bill Pullman (Henry Hale) Michael Madsen (Oliver) |
