Zsellér Máté
Narnia krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
Még egy randán kilúgozott C.S. Lewis sztoriban is van annyi lendület, hogy félholtan eltámolyogjon a célvonalig.
Az idei karácsonyunk szuperprodukciósan telik. Tavaly ilyentájt egymást érték a karácsonyinál is karácsonyibb témájú filmek. Ha az ember elment friss kópiát nézni, szinte el sem kerülhette, hogy belegabalyodjon a Kelekótya karácsonyba, együtt depresszáljon Billy Bob Thortonnal a Tapló Télapóban, s ha netán a kölcsönzőben kereste az üdvözülést, az elfruhába bújt Will Ferell bazsalyogott rá a polcokról idült vigyorral.
Idén azonban a viszonylag kis-középköltségvetésű karácsonyi filmek bemutatásának szokásos időszakára valódi blockbuster-gyanús produkciók foglaltak jó előre jegyet, így azok (egy bátor vállalkozás kivételével - Kőkemény Család) jobbnak látták, ha világra sem jönnek. A mozilátogató kegyeiért alig egy hónapos bemutatási különbséggel szállt ringbe a dioptriakirály Harry Potter, a szépségre különösen fogékony King Kong és a Narnia világát felfedező testvérkvartett története is.
C. S. Lewis gyönyörű meséje, a Narnia Krónikái - az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény (cím az első magyar fordítás szerint - K. Nagy Erzsébeté az érdem) vérbeli "elragattatás-történet". Ez a motívum Lewis Caroll Alízában jelenik meg először, a világból egy másikba nyíló átjáró toposzát teremti meg, szimbolikus utazásra hívja egyértelműen nem csak gyermek olvasóit. Az Alíz alapötlete az egész angolszász világra meghatározó (pl.: Sir James Matthews Barrie - Pán Péter), de néhol különös, sötét tónusa, bizarr álomszerűsége is példaértékűen szolgál az utókor mesemondói számára. Ennek felhasználásával faragott szimbolikus underground mesét Clive Barker Az öröklét tolvajából, de C. S. Lewis Narniájában is ezt a toposzt színezi ki határtalan fantáziával. Az alíz-íz a Narnia könyvben mind a megközelítésben, mind a nyelvezetben (eredeti angol előnyben), mind pedig a keretes felépítésen (való világ - mese világban lélekedző próbatételek - megújulva visszatérés) egyértelműen megmutatkozik.
A kor a második világháború, a helyszín egy vidéki villa. Ide érkezett Lucy Pevensie három testvérével (a kislány szerepe a filmben is kiemelt), Peterrel, Edmunddal és Susannal a londoni bombázások elől. Házigazdájuk a rejtélyes, rébuszokban beszélő Kirk Professzor, aki nem túlságosan szereti, ha zavarják - a gyerekek alig látják a titokzatos öreget. A rendszerető házvezetőnőt viszont annál inkább, akinek mindig van néhány feddő szava a lurkókhoz, többnyire preventív megfontolásból. Aggodalma nem alaptalan: mivel a ház óriási, a gyermeki lélek meg többek között a felfedezőkedvéről ismerszik meg, a nyilvánvaló összefüggések levonása nem jelent neki problémát. Meg is indul a bújócskaparti unaloműző gyanánt, Lucy pedig egy óriási ruhásszekrényt választ rejtekhelyül egy félreeső szobában. Nem is sejti, hogy az élete egy ilyen döntésétől vesz majd gyökeres fordulatot.
A szekrényben, a kabátok mögött egy másik világ bújik, varázslatos birodalom, amelyet beszélő állatok, faunok és más furcsa teremtmények laknak. Narnia tájait hótakaró borítja, minden bénult és fagyott, az országon kőszívű zsarnok uralkodik. A négy visszatérő testvér egyből a birodalom sorsát formáló események közepébe csöppen, meg kell tapasztalniuk, hogy e vidéken halálos ellenségei akaratlanul is vannak "Ádám fiának és Éva lányának". Jellembeli tulajdonságaikat mintha százszorosan nagyítaná fel ez az új világ, s egy idő után rá kell döbbenniük, hogy a rájuk háruló felelősség óriási: az egész birodalom sorsa függ tőle.
A Narnia krónikáinak ismerői (szintúgy mint a könyv(ek)ből készült sorozat végigizgulói) nagy várakozással tekinthettek a 2005-ös film elé, hiszen az előzetes igazi (megérdemelt) monumentalitást ígért. Azt, hogy miféle szellemben fogant feldolgozással is állunk szemben, a Disney-logó ugyan előrevetíti, de a balsejtelmet az advent táján új lábra kapott optimizmus szellemében inkább igyekezett nem tudomásul venni az ember. A realistábbak már ekkor letettek arról, hogy azt a bizonyos "nem csak gyermekeknek" faktort viszont lássák a vásznon, az adventi optimistáknak azonban ehhez a film első órájának lepergésére is szükség van.
Miután sikerül átélni a második szívinfarktust (fut a kiírás, rendezte: Andrew Adamson; Honnan is ismerjük egymást? ja megvan: Shrek; atyám-gatyám, az ott akkor biztos oké, de ezt itt ugye most nem úgy?), a film biztatóan is kezdődik, kis Lucy szerepében elbűvölő elsőszerepes leányka, kastély rendben, pluszpont a castingosnak Jim Broadbentért a professzor-szerepben. Narnia tájai lélegzetelállítóak, nagyjából minden oké, a testvérek közti konfliktuscsírák elültetése korrektül kipipálva. A vakolat azonban nagyon hamar elkezd hullani, a filmvarázslatra vágyók szemét nem lehet pöpec technikai kivitelezéssel kiszúrni. Lehet, hogy csak a magyar hang, de a Tumnus-faun dolog átélhetősége már nem stimmel, a fontos és ütős párbeszédek elmaszatolva, feleslegesen túl gyerekes hangvétellel jelennek meg, az egész varázsszőnyeg valahogy az istennek nem akar a levegőbe emelkedni.
Aztán megjelenik hódpapa is az ő fenemód mulatságosnak gondolt tájszólásával, a Shrek-szag megcsapja az ember orrát, ugyan csak néha, de ez pont bőven elég hogy kizökkentsen. Lehet, hogy jó rég volt a Fantasztikus labirintus és a Végtelen történet, de miért van az, hogy akkor még nem volt probléma a szórakoztatóbb jellemű karaktereket "nem rendszeridegen" módon szerepeltetni a fantáziatörténetben? Emellett nem mondható az, hogy a film mellékvágányon futna, a rendező pontos utasításokat kapott, hogy lekövesse a könyv eseményeit. Ment neki: el-elolvasgatta a mesét. Filmje bizonyítja, hogy meg is értette épp annyira, mint ahogy a vasárnap átlapozott Bűn és Bűnhődést szokás a hétfői Dosztojevszkij dogára.
Fájó ezt mondani, de a Narnia-atmoszféra a film során soha nem jön világra igazán, de miért is születne meg bármi automatice? Azt tudatosan meg kellett volna teremteni, nagy odafigyeléssel, különös műgonddal! Mivel azonban a textúrák és a CGI-k tényleg gyönyörűen sikerültek, határozottan az az érzésünk, mintha egyfajta "nosza itt vannak a külsőségek, a többit meg gondoljátok mellé" hozzáállásnak lennénk elszenvedői. Megpróbáltunk - kedves készítők - az utasításnak megfelelően cselekedni. Nem ment. Még akkor sem, ha a film szerencsésebb pillanataiban nagyon próbálkoztunk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a kibelezett C. S. Lewis-sztori ne támolyogna el félholtan célvonalig, a könyv érdemeit emeli, hogy még lecsavart varázslatfaktorral, kilúgozva is van benne annyi lendület, hogy megüssön egy nagyon alacsony, de tűrhető szintet. A film méltatói valószínűleg a történettel korábban semmilyen formában nem találkozók közül kerülnek majd ki, ők a filmet egyfajta "Gyűrűk ura ultralights" élményként felfogva akár pozitív élménnyel is távozhatnak a moziból. Sőt, az oroszlán szőre is tényleg szépen csillog.
A technikamániás szűz néző azonban joggal mondhatja, hogy: (ad 1) neki gőze nincs hogy mit és hogy dolgoztak fel, ellenben itt lát egy mezei közép-fantasyt (ad 2) namármost, még el sem lepte a por a polcon díszdobozos Gyűrűk ura DVD-t, és a nemrég készült Peter Jackson munka azért erősen lefektette az elvárásokat a hasonló témájú nagy költségvetésűek felé; (ad 3) ugye nem gondolják komolyan, hogy ezek után ezzel komolyan ki lehet állni a közösség elé? Persze, ha csak az ovit célozzuk, az más tészta. Csak ezt eddig nem mondta senki...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az idei karácsonyunk szuperprodukciósan telik. Tavaly ilyentájt egymást érték a karácsonyinál is karácsonyibb témájú filmek. Ha az ember elment friss kópiát nézni, szinte el sem kerülhette, hogy belegabalyodjon a Kelekótya karácsonyba, együtt depresszáljon Billy Bob Thortonnal a Tapló Télapóban, s ha netán a kölcsönzőben kereste az üdvözülést, az elfruhába bújt Will Ferell bazsalyogott rá a polcokról idült vigyorral.
Idén azonban a viszonylag kis-középköltségvetésű karácsonyi filmek bemutatásának szokásos időszakára valódi blockbuster-gyanús produkciók foglaltak jó előre jegyet, így azok (egy bátor vállalkozás kivételével - Kőkemény Család) jobbnak látták, ha világra sem jönnek. A mozilátogató kegyeiért alig egy hónapos bemutatási különbséggel szállt ringbe a dioptriakirály Harry Potter, a szépségre különösen fogékony King Kong és a Narnia világát felfedező testvérkvartett története is.
C. S. Lewis gyönyörű meséje, a Narnia Krónikái - az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény (cím az első magyar fordítás szerint - K. Nagy Erzsébeté az érdem) vérbeli "elragattatás-történet". Ez a motívum Lewis Caroll Alízában jelenik meg először, a világból egy másikba nyíló átjáró toposzát teremti meg, szimbolikus utazásra hívja egyértelműen nem csak gyermek olvasóit. Az Alíz alapötlete az egész angolszász világra meghatározó (pl.: Sir James Matthews Barrie - Pán Péter), de néhol különös, sötét tónusa, bizarr álomszerűsége is példaértékűen szolgál az utókor mesemondói számára. Ennek felhasználásával faragott szimbolikus underground mesét Clive Barker Az öröklét tolvajából, de C. S. Lewis Narniájában is ezt a toposzt színezi ki határtalan fantáziával. Az alíz-íz a Narnia könyvben mind a megközelítésben, mind a nyelvezetben (eredeti angol előnyben), mind pedig a keretes felépítésen (való világ - mese világban lélekedző próbatételek - megújulva visszatérés) egyértelműen megmutatkozik.
A kor a második világháború, a helyszín egy vidéki villa. Ide érkezett Lucy Pevensie három testvérével (a kislány szerepe a filmben is kiemelt), Peterrel, Edmunddal és Susannal a londoni bombázások elől. Házigazdájuk a rejtélyes, rébuszokban beszélő Kirk Professzor, aki nem túlságosan szereti, ha zavarják - a gyerekek alig látják a titokzatos öreget. A rendszerető házvezetőnőt viszont annál inkább, akinek mindig van néhány feddő szava a lurkókhoz, többnyire preventív megfontolásból. Aggodalma nem alaptalan: mivel a ház óriási, a gyermeki lélek meg többek között a felfedezőkedvéről ismerszik meg, a nyilvánvaló összefüggések levonása nem jelent neki problémát. Meg is indul a bújócskaparti unaloműző gyanánt, Lucy pedig egy óriási ruhásszekrényt választ rejtekhelyül egy félreeső szobában. Nem is sejti, hogy az élete egy ilyen döntésétől vesz majd gyökeres fordulatot.
A szekrényben, a kabátok mögött egy másik világ bújik, varázslatos birodalom, amelyet beszélő állatok, faunok és más furcsa teremtmények laknak. Narnia tájait hótakaró borítja, minden bénult és fagyott, az országon kőszívű zsarnok uralkodik. A négy visszatérő testvér egyből a birodalom sorsát formáló események közepébe csöppen, meg kell tapasztalniuk, hogy e vidéken halálos ellenségei akaratlanul is vannak "Ádám fiának és Éva lányának". Jellembeli tulajdonságaikat mintha százszorosan nagyítaná fel ez az új világ, s egy idő után rá kell döbbenniük, hogy a rájuk háruló felelősség óriási: az egész birodalom sorsa függ tőle.
A Narnia krónikáinak ismerői (szintúgy mint a könyv(ek)ből készült sorozat végigizgulói) nagy várakozással tekinthettek a 2005-ös film elé, hiszen az előzetes igazi (megérdemelt) monumentalitást ígért. Azt, hogy miféle szellemben fogant feldolgozással is állunk szemben, a Disney-logó ugyan előrevetíti, de a balsejtelmet az advent táján új lábra kapott optimizmus szellemében inkább igyekezett nem tudomásul venni az ember. A realistábbak már ekkor letettek arról, hogy azt a bizonyos "nem csak gyermekeknek" faktort viszont lássák a vásznon, az adventi optimistáknak azonban ehhez a film első órájának lepergésére is szükség van.
Miután sikerül átélni a második szívinfarktust (fut a kiírás, rendezte: Andrew Adamson; Honnan is ismerjük egymást? ja megvan: Shrek; atyám-gatyám, az ott akkor biztos oké, de ezt itt ugye most nem úgy?), a film biztatóan is kezdődik, kis Lucy szerepében elbűvölő elsőszerepes leányka, kastély rendben, pluszpont a castingosnak Jim Broadbentért a professzor-szerepben. Narnia tájai lélegzetelállítóak, nagyjából minden oké, a testvérek közti konfliktuscsírák elültetése korrektül kipipálva. A vakolat azonban nagyon hamar elkezd hullani, a filmvarázslatra vágyók szemét nem lehet pöpec technikai kivitelezéssel kiszúrni. Lehet, hogy csak a magyar hang, de a Tumnus-faun dolog átélhetősége már nem stimmel, a fontos és ütős párbeszédek elmaszatolva, feleslegesen túl gyerekes hangvétellel jelennek meg, az egész varázsszőnyeg valahogy az istennek nem akar a levegőbe emelkedni.
Aztán megjelenik hódpapa is az ő fenemód mulatságosnak gondolt tájszólásával, a Shrek-szag megcsapja az ember orrát, ugyan csak néha, de ez pont bőven elég hogy kizökkentsen. Lehet, hogy jó rég volt a Fantasztikus labirintus és a Végtelen történet, de miért van az, hogy akkor még nem volt probléma a szórakoztatóbb jellemű karaktereket "nem rendszeridegen" módon szerepeltetni a fantáziatörténetben? Emellett nem mondható az, hogy a film mellékvágányon futna, a rendező pontos utasításokat kapott, hogy lekövesse a könyv eseményeit. Ment neki: el-elolvasgatta a mesét. Filmje bizonyítja, hogy meg is értette épp annyira, mint ahogy a vasárnap átlapozott Bűn és Bűnhődést szokás a hétfői Dosztojevszkij dogára.
Fájó ezt mondani, de a Narnia-atmoszféra a film során soha nem jön világra igazán, de miért is születne meg bármi automatice? Azt tudatosan meg kellett volna teremteni, nagy odafigyeléssel, különös műgonddal! Mivel azonban a textúrák és a CGI-k tényleg gyönyörűen sikerültek, határozottan az az érzésünk, mintha egyfajta "nosza itt vannak a külsőségek, a többit meg gondoljátok mellé" hozzáállásnak lennénk elszenvedői. Megpróbáltunk - kedves készítők - az utasításnak megfelelően cselekedni. Nem ment. Még akkor sem, ha a film szerencsésebb pillanataiban nagyon próbálkoztunk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a kibelezett C. S. Lewis-sztori ne támolyogna el félholtan célvonalig, a könyv érdemeit emeli, hogy még lecsavart varázslatfaktorral, kilúgozva is van benne annyi lendület, hogy megüssön egy nagyon alacsony, de tűrhető szintet. A film méltatói valószínűleg a történettel korábban semmilyen formában nem találkozók közül kerülnek majd ki, ők a filmet egyfajta "Gyűrűk ura ultralights" élményként felfogva akár pozitív élménnyel is távozhatnak a moziból. Sőt, az oroszlán szőre is tényleg szépen csillog.
A technikamániás szűz néző azonban joggal mondhatja, hogy: (ad 1) neki gőze nincs hogy mit és hogy dolgoztak fel, ellenben itt lát egy mezei közép-fantasyt (ad 2) namármost, még el sem lepte a por a polcon díszdobozos Gyűrűk ura DVD-t, és a nemrég készült Peter Jackson munka azért erősen lefektette az elvárásokat a hasonló témájú nagy költségvetésűek felé; (ad 3) ugye nem gondolják komolyan, hogy ezek után ezzel komolyan ki lehet állni a közösség elé? Persze, ha csak az ovit célozzuk, az más tészta. Csak ezt eddig nem mondta senki...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (The Chronicles of Narnia - The Lion, the Witch and the Wardrobe) szinkronizált amerikai-új-zélandi fantasy, 140 perc, 2005 Rendező: Andrew Adamson Író: C.S. Lewis Forgatókönyvíró: Ann Peacock, Andrew Adamson, Christopher Markus, Stephen McFeely Operatőr: Donald McAlpine Zene: Harry Gregson-Williams Producer: Mark Johnson Vágó: Sim Evan-Jones, Jim May Tilda Swinton (Jadis, a fehér boszorkány) William Moseley (Peter Pevensie) Anna Popplewell (Susan Pevensie) Skandar Keynes (Edmund Pevensie) Georgie Henley (Lucy Pevensie) James McAvoy (Mr. Tumnus) Jim Broadbent (Kirke professzor) |
