Dojcsák Dániel
Prince of Persia: Two Thrones
Kiadó: UbiSoft
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium III 1 GHz, 256 MB RAM, 1 Gbyte szabad hely, Geforce3/Radeon 7500 videokártya
Ajánlott: 2 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2100+, 512 MB RAM, DirectX 9.0c-t támogató videókártya
Hasonló játékok: Prince of Persia: Sands of Time, Tomb Raider
Kategória: 3D akció platform
Nincs új a nap alatt, szokták mondani. A múlt heti Civ után most egy másik ősi sorozat legújabb tagját tettük a nagyító alá, mégpedig a PC-s platformjátékok klasszikusának, a Prince of Persia-nak legújabb részét, a Two Throne-t. Sokaknak már nem az első két epizód ugrik be, hanem a 3D-s próbálkozások, de valamiért megint az az érzésem, hogy sokszor kell próbálkozni eltalálni a hangulatot a régi utoléréséhez - most úgy tűnik, sikerült.
A történetet nem is ecsetelném, mert világrengető újdonság nem lesz benne. Az intró viszont elnyerte a tetszésemet, igazi közel-keleti mese hangulata volt, rögtön tudtunkra adta, hogy itt bizony nem lesz bemelegítés, azonnal a sűrűjében találjuk magunkat. Hősünk kis asszonykájával éppen az Idő szigetéről érkezik meg Babilonba, ahol meleg fogadtatásban részesül. Értem ezt úgy, hogy tüzes nyilak és lángoló katapult lövedékek erdejében találja magát hipp-hopp. Az asszonyka, Kaileena sajnos fogságba esik, így meg is van a szál, amin el lehet indulni a történetben.
Az irányítás a Sands of Time vonalat követi tovább, bár némileg finomítottak rajta. Ami a legjobban tetszik benne, hogy igazi akciójeleneteket faraghatunk minden egyes szituációból. A kameramozgás talán az egyetlen, ami kicsit zavaró lehet, de egy vérbeli platformjátékos, aki már korábbi 3D-s hasonló programokon edződött, igazán otthon fogja érezni magát a harci helyzetekben. Kevés játék mondhatja el magáról, hogy ennyi egyedi mozdulatsort tud felvonultatni, amit ráadásul nem százötven millió billentyű vagy kombináció segítségével lehet előhozni, hanem viszonylag egyszerűen. A tetőkön ugrálás, oszlopra mászás, egyensúlyozás mind-mind fokozzák az élvezetet az egyébként is mesés környezetben. Talán a falonfutás, amit egy kicsit túlzásnak tartok, de ha belegondolok, akkor egy hollywoodi filmben ez is snassznak számít már, akkor a herceg miért ne tehetné.
A harcrendszer továbbra is a szúró-vágó fegyverek körül forog. Akkor is lehetünk sikeresek, ha őrülten nyomkodjuk a tűzgombot, de ennél célravezetőbb már az elején betanulni azt a néhány alap kombót, ami rendelkezésünkre áll induláskor. Ezek még nem nehezek, később elég lesz majd fejleszteni a technikánkat. A kedvencem természetesen a speed kill, amikor hátulról osonva átszúrjuk az áldozat szívét-tüdejét, majd biztos ami biztos a torkát is elvágjuk. Itt a hangsúly az időzítésen van, kezdve a jó indítástól egészen addig, hogy mikor nyomjuk meg a tűzgombot. A későbbiekben akár öt szúrásra is szükség lesz egy ellenfél kinyiffantásához. Érdekes, hogy ha a második szúrást rontjuk el, akkor az ellenfél túléli. Nem tudom, nekem ha átszúrnák a tüdőmet, szerintem nem kezdenék el még egy szablyával hadonászni - lehet ezért nem vagyok ókori katona. Persze a valósághűség nem volt cél feltehetőleg a készítők számára, inkább a pörgős akcióra hegyezték ki a játékot. Karakterünk egészen viccesen tud néha mozogni, körülbelül egy ügyes csimpánzra emlékeztet, sőt Abu-ra emlékeztet az Aladdinból. Aranyos egyébként amikor ugrabugrál össze vissza, vagy épp akkor, amikor nem sikerül felfutnia a falon a megfelelő helyre és visszaesik. Ebből gondolom kiderült, hogy a mozgáskultúrával - nevezzük fizikának - semmi baj nincs. Nagyon ritkán vannak bakik, de azt hiszem, ez elnézhető. Sőt tetszik, hogy ha a fegyverünkkel a falat akarjuk vágni, akkor visszapattan a karunk és nem lehet csépelni egy kőfalat csak úgy.
Újdonságnak ugyan nem számít, de mégis kellőképp fejlődés a Sötét Herceg. A játék folyamán a normál Prince mellett lehetőségünk nyílik Dark Prince-ként is tevékenykedni. Ez nemcsak öltözék szinten nyilvánul meg, hanem azokon a részeken, mikor a herceg sötét oldalát alakítja, jóval erősebb harcos, köszönhetően többek közt Daggertail nevű fegyverének, különböző specialitásokat tud használni. Az életereje ilyenkor folyamatosan csökken, amit pótolnia kell a kivégzett ellenfelek után maradt porból. Ez a hadakozósabb részeken nem jelent problémát, ugyanis minden egyes ellenfél után újratöltődik az életerő, viszont az ugrabugrálós részeken némileg stresszes lehet, hogy limitált időnk van.
Normál módban a harc nagyjából olyan maradt mint volt. Megmaradt a lehetőség fegyver felvételére bal kézbe, illetve kihasználhatjuk a terepviszonyokat mindenféle ügyes trükkre. Nem véletlen az sem, hogy a menüből ki lehet kapcsolni a vér effekteket, hiszen iszonyat brutális jelenetek vannak a játékban. Ez már nem olyan, mint régen, hogy megsuhan a kard és hátrahőköl az ellenfél. A viszonylag naturális ábrázolásmód miatt akár korhatáros is lehetne, bár akkor TV-t sem lenne szabad nézni.
A harc modult kivesézve ugorjunk vissza a mozgásokhoz. Már a legelső Prince of Persia rész is nagyjából arról szólt, hogy össze-vissza ugrálva a leglehetetlenebb helyekre jussunk fel és le, majd át és vissza. Aki ezért szerette anno meg, annak itt sem kell csalódnia, a játék lépten-nyomon tele lesz ilyen feladványokkal. Eleinte még végig segít a tutorial szöveg, de később okoskodni kell sokat egy-egy rejtvényen. Szerencsére itt sem akadékoskodtak azzal, hogy minden mozgást hiperpontosan kell elvégeznünk. A négy irány közül valamelyik felé kell húzni a joyt vagy nyomni a gombot és ha nem pontosan a létrával szemben vagyunk, akkor is rá tud ugrani. Ügyes gyerek ez a kisherceg.
A mozgások szintén a régiek, vagy talán még jobbak is. Senkinek nem kell félnie a Tomb Raider féle kocka hatástól, teljesen akciófilmesen mozognak a karakterek. A játék elején a program felhívja a figyelmünket, hogy sokkal jobb, ha analóg kontrollellel próbálkozunk, sőt a tutorial szövegek is ehhez készültek. Nyilván ez a konzolos hatás, de ugyanakkor igaza van, hiszen ennek a játéknak az irányítása nem élvezetes billentyűvel, még kevésbé az mondjuk, mint egy Need for Speed esetében. Grafika: Habár nem Doom III és igaz, hogy a motor szinte azonos a korábbi részekével, de mégis hihetetlenül jól néz ki. Nem is azért adtam jelest, mert annyira fantasztikus, hanem azért mert a szépségnek ebben az esetben nincs ára. Viszonylag közepes konfigurációval is közel a maximumot lehet belőle kihozni, nem kell sajnálni az Anti Aliast, sem az árnyékot. A full motion videók alacsony felbontásúak … sajnos, de ettől függetlenül gyönyörűek és nagyon aprólékosak, részletesek. A játék belseje pedig nagyon hangulatos, kidolgozott és még az sem zavaró, hogy a textúrák nem túlzottan egyediek és nem nagyméretűek. A mese hihető - ez a lényeg.
Kezelőfelület: Ez egy érdekes döntés volt. PC-s játékról van szó, tehát alapjában véve elvárható lenne, hogy billentyűzettel korrektül játszható legyen, ami félig-meddig meg is valósul, de macerás és főleg a kombóknál össze is akadhat az ujjunk. Emiatt nem ötös. Ugyanakkor a menüje kicsit konzolosra sikerült… Javítok, nem csináltak vele semmit azon kívül, hogy legalább egérrel lehet benne mozogni. Ugyan nem nagy súllyal szerepel ez a pont az értékelésben, de fontosnak tartom, hogy a menü és a billentyűzetes irányítás maradéktalanul jó legyen. Ne érezze senki sem, hogy lehúzom, pusztán érződik rajta a konzolos lüktetés. Nem annyira játszhatatlan és irányíthatatlan, mint a sorozat egyik korábbi tagja, viszont nem éri el azt a szintet, amire vidáman mosolyognék (wsad(qe)-egér-space)
Játékmenet: Varázslatosan szép és kellemes. Izgalmas, sőt izgalmasabb, mint egy tv film, mivel mi vagyunk a főszereplő, mégis ugyanazokat a trükköket látjuk, mintha csak a távirányító gombjait nyomkodnánk. Ezeknél a játékoknál viszont szinte borítékolható, hogy nem nyújtanak hosszú élvezetet. Az újrajátszhatósági ráta szerintem 1.0, azaz egyszer végigtoljuk utána pedig uninstall. Egyre többet gondolkodtam azon, hogy miért lesz ez trend. És valószínűleg nem kéne, hogy gondot jelentsen, mert ha egy DVD filmet veszek 6000-ért és az mondjuk 3 óra szórakozás, akkor egy játék 11 ezerért még jobb lehet, mert ezzel konkrétan kb. 10-12 órát lehet élvezkedni. Ilyen szempontból az akció rajongók hátrányban vannak a stratégákhoz és a szerepjátékosokhoz képest. Nekik elég évente 1-2 játékot venni.
Zene, hang: Én nem figyeltem eléggé, vagy tényleg hanyagolható ez a rész, nem tudom. A filmes snittek alatt jók az effektek, de sok helyen találtam nem releváns hangokat és a zene annyira jelentéktelen, hogy szinte nem is emlékszem, hogy van-e. Ugyanakkor vannak nagyon eltalált effektek is, de úgy éreztem, hogy erre nem fordítottak kellő energiát a készítők. Néha megszólal a női kommentár, ami kb. annyit jelent lényegében (kivéve ha nagyon érdekel minket a történet minden apró részlete), hogy nyugodtan meghalhatunk utána, mert checkpointhoz értünk.
Intelligencia, nehézség: Jól eltalált arányt sikerült felállítani. A hardcore játékosoknak a legnehezebb fokozaton is lehet kezdeni, bár garantált, hogy a fontosabb események bevésődnek majd a fejükbe, annyiszor fogják újrapróbálni. A hobbizóknak pedig ott lesz a könnyű, ahol nem nagy kihívás az őröket ártalmatlanná tenni. Alig akarnak minket észrevenni, szinte direkt háttal álldogálnak sokáig, de ha mégis, akkor is egy jól szervezett hadonászással földre kerülnek hamar. Az ellenfelek amennyiben többen vannak, akkor tudnak meglepetést okozni, mégpedig a szervezett támadással. Ez szintén filmes véleményem szerint, mert nagyon jól jönnek ki az egyet ide egyet oda támadások, csakúgy mint egy Jackie Chan filmben. IQ-ban nem hiszem, hogy komolyabb akadály lenne bárkinek is. Meg kell egyszerűen tanulni, hogy mik azok a dolgok, amikbe kapaszkodni lehet és kb. mekkorát bír ugrani a jószágunk és a kettőt maximum össze kell csak kombinálni.
Összegzés: Retro művekről mindig nehéz végső értékelést írni, bár sejtésem szerint a műfaj rajongóinak nagy része már nem a 90-es évek elejei részhez mér. Bárhogy is legyen, biztos, hogy kellemes szórakozást nyújt, akkor is, ha nem lehet multiban játszani és rövid. Ha a család beruház karácsonyra, akkor akár többször 12 óra is lehet ebből. A vérengzés pedig nem horrorisztikus, tehát a gyerekeket sem rontja meg, bár megtekintését 12 éven aluliaknak szülői felügyelettel ajánljuk.
Kapcsolodó letöltések: