Kiadó: EA Games
Fejlesztő: DICE
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium IV vagy AMD Athlon XP, 512 MB RAM, 128 MB-os videókártya (Pixel Shader 1.4 kell!)
Ajánlott: 2,5 GHz-es Pentium IV vagy Athlon XP 2500+, 1 GB RAM, 256 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Battlefield Vietnam, Ghost Recon, Operation Flashpoint
Kategória: Taktikai FPS

EA Games - Challenge Everything! Méghozzá a javából. Ezúttal ez bizony nem csak a játékmenetre értendő, gépigénye ugyanis ugyancsak kiemelkedőre sikeredett. Talán máris szemet szúrt egyeseknek fentebb, hogy ehhez a játékhoz elsőként, minimum Pixel Shader 1.4-es videokártya szükséges. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy bizony az nVIDIA-tól (akinek a logója ott díszeleg a játék indításakor) kemény pénzek csurranhattak az EA-hoz, hogy a GeForce4 és az alatti videokártyákat már ne támogassák. Mi több, támogatás... el sem indul a játék GeForce4-en!

A hivatalos magyarázat szerint a komoly grafika az oka annak, hogy minimálisan 1.4-es pixel shaderre van szükség a futtatáshoz. Ez még rendben is lehet, hiszen az 1.3-hoz (GeForce 4) képest az 1.4 (RADEON 8500+) bizony jelentős előrelépés volt, azonban mint azt már több más játéknál is tapasztalhattuk, igenis meg lehet oldani a GeForce4 támogatását is. Ezúttal azonban a EA/DICE úgy döntött, hogy nem lesz benne. Így tehát akinek még GeForce2/3/4/MX, vagy RADEON 7x00 kártyája van, az itt helyben el is felejtheti a játékot.


Nade lépjünk tovább ezen, mert noha ezáltal igen komoly játékos mennyiségtől esik el az EA, az emberek döntő többségének ma már mégis jobb videokártyája van ennél. A korral haladni kell, és erre meg is teremtik mesterségesen az igényünket. Akinek megadatott, hogy egy Pixel Shader 2.0-s (RADEON 9500+) videókártyája legyen, annak már nincs félnivalója. Ezeken minden további nélkül, és igen jól fut a játék. A grafikai színvonal ugyanis maximum a papíron akkora amekkorának fel szeretnék tüntetni, valójában azonban a jó öreg Battlefield erősen feltupírozott motorjáról van szó.

Ennek ellenére azonban igen szépen eltalálták a dolgokat, ugyanis megfelelően funkcionális, szép, és nem utolsó sorban az átlag videokártyán (9600XT) medium beállításokon is jól futó grafikát alkottak. A megjelenés rendkívül részletesre sikeredett, talán még sokkal részletesebbre mint arra bárki számított az elődök alapján. Rengeteg apróságra odafigyeltek, így például még a fékszárnyak mozgása, vagy a pilótafülkék belseje is kitűnően ki van dolgozva.


A játékot játszhatjuk egyedül is, egyjátékos üzemmódban. Itt azonban ne számítson senki bonyolult küldetésekre, lényegében egy az egyben olyan mint a multiplayer rész, csak éppen botok ellen. A botok intelligenciája jól sikerült, de természetesen igencsak izmos CPU kell ahhoz, hogy megfelelő számú ellen játszhassunk. A processzorteljesítmény egyébként nem árt a netes játékhoz is, hiszen itt akár 64 játékost befogadni bíró szerverekkel is összefuthatunk, ahol a résztvevők mozgását, fizikáját keményen a CPU számítja. Mindemellett a Battlefield 2 követi az elődök tradícióját, és hasonlóképp pazarló, rosszul megírt memóriakezelése van. Ilymódon talán ez az első olyan taktikai FPS, amelyhez optimális esetben jobb, ha 1 GB-nál is több memória található a gépünkben. A folyamatos, swappelés-mentes játékhoz az ajánlott mennyiség 1,5GB, de 2 GB RAM nagyon jótékony hatással van a pályabetöltés sebességére.

Szóval van egy gépünk, amin úgy-ahogy elfut a játék, lássuk tehát hogy mi is vár ránk, az első indítás után. Egy fekete képernyő. Viccesen hangzik igaz? Pedig ez az igazság. A fejlesztők ugyanis az első Battlefield óta nem bírták elintézni, hogy a játék felismerje a beállított frissítési frekvenciákat, és azon induljon el. Aki tehát ebbe a problémába ütközik, az kapcsolja ki a különböző refresh-rate állító programjait, majd a játékon belüli menüből beállíthatja később, hogy mennyin működjön a monitora. Kedves feature a DICE részéről, de ettől még a többi játékunk csak 60 Hz-en fut majd, mivel azoknak meg kellene a frissitést beállító program. Sebaj, túltesszünk magunkat rajta, és máris egy kitűnő intro fogad bennünket. A bevezető akciódús és hangulatos, le a kalappal. Az intro után azonban még nem a főmenü következik, az EA ugyanis beújított egy új account rendszerrel.


A rendszerbe mind az egyjátékos, mind a netes játékhoz regisztrálnunk kell egy nevet, email címmel és jelszóval. Természetesen egy CD kulcshoz egy hozzáférés jár, és belépéskor ez ellenőrzésre kerül az EA központi szerverén, tehát már a játék indításakor online ellenőrzésen megyünk át. A kiadó ily módon kíván fellépni az illegális másolatok ellen - ennek sikerét most jobb ha nem tárgyaljuk itt. További sajnálatos velejárója az account rendszernek, hogy a nevünket a játékban már nem írhatjuk át, tehát a loginnév lesz az, amivel a multiplayer szervereken is szereplünk.

Hogy az online újdonságok sorát folytassuk, immár lehetőséget nyújt arra is az EA, hogy úgynevezett ranked szerveren játsszunk. Ez annyit jelent, hogy ezeken a gépeken hivatalos rangokat kaphatunk teljesítményünk alapján, amelyet az accountunkon tárol is az EA központi szerver. Később ezzel érdemeink alapján egyre több lehetőséghez juthatunk a szervereken, pl. kasztonként extrákat kapunk, vagy nagyobb lesz az esélye, hogy a Commander választás nekünk kedvez majd. Nade mi ez a parancsnoki téma? A Battlefield 2 legnagyobb újítása a játékmenet terén az úgynevezett Commander mód, és a vele járó vezetési hierarchia. Ez annyit jelent, hogy szerverre csatlakozásunk után lehetőségünk van Commandernek, vagy Squad Leader-nek (szakaszvezetőnek) jelentkezni. Előbbiként a teljes USMC (United States Marine Corps, azaz az Amerikai Tengerészgyalogság), a MEC (Middle East Coalition, azaz a Közel Keleti Koalíció), vagy a kínai oldalnak adhatunk utasításokat.

Természetesen mi ettől még mezei játékosként harcolhatunk, azonban rendelkezésünkre áll egy parancsnoki képernyő is. Innen különböző utasításokat osztogathatunk a Squad-oknak, vagy akár támogathatjuk is őket felderítéssel (műhold vagy robotrepülő), tüzérségi támadással, vagy ejtőernyős utánpótlás ledobásával. Természetesen ezekre kérhetnek is bennünket a Squad Leaderek, akik alá rendszerint ugyancsak tartoznak beosztottak. Így képeznek ők egy Squad-ot, amelynek a Commander parancsokat adhat ki.


A kommunikációt ezen egységek között a játékba épített VoIP rendszer segíti, amely kitűnő hangkommunikációt biztosít. A Squad-ok egyes tagjai egymással, és a vezetőjükkel beszélhetnek, a vezetőjük pedig a csapat tagjaival, valamint a Commanderrel is. Ennek megfelelően a Commander hangját is csak a Squad Leaderek hallhatják. A Commander egyes eszközei, vagyis a műholdas felderítés, az UAV (pilóta nélküli felderítő repülő), a tűzérség különféle épületek formájában megtalálhatóak, méghozzá rendszerint a csapat el-nem-foglalható bázisán.

Spec Ops-ként bejutva a bázisukra, ezeket C4-el felrobbanthatjuk, lényegében megbénítva vele az ellenséges vezetőt. Persze ezután egy Engineer megjavíthatja őket, ráadásul a fairplay kedvéért ezek az eszközök egy idő után maguktól is elkezdenek "megszerelődni". ermészetesen, aki nem kíván csapatban dolgozni, annak nem kötelező belépni sem Commandernek, sem Squadba. De ez a játék erről szól, szóval akinek nem tetszik, az inkább maradjon a kvéknél.


Az EA tehát rengeteget tett annak érdekében, hogy komoly taktikai csapatjáték alakuljon ki a szervereken. A Battlefield 2 (ahogy elődei sem) nem csupán egy hentelős FPS, ahol magányos farkasként nekiindulunk az ellenségnek, hanem szinte csak úgy van esélyünk nyerni, ha a parancsnoki hierarchiát betartjuk, és konstruktív részét képezzük a csapatnak. Azon felül, hogy a ranglétrán választhatunk, természetesen itt is különféle kasztok állnak rendelkezésre.

Az első a listában a Spec Ops, aki extraként C4-el felszerelkezve indul. Utána következik a Sniper és a jóöreg Assault a gránátvetős puskával, majd a Support a géppuskával, és az eldobható muníciós zsákkal. Ezután következik az Engineer, aki továbbra is a javításért felelős, majd a Medic. A Medic újdonsága, hogy már "halottakat" is fel tud éleszteni. Ha a csatában elesünk, két lehetőség van. Vagy Critically Wounded (súlyos sérülés), vagy biztos halál áll be. Előbbi esetben a Medic még felkelthet minket a földről, erre pár másodperce van, amíg mi az eget bámuljuk mozdulatlanul. A sorban a Medic után jön még az Antitank, a hagyományos páncélököllel a vállán.


A multiplayer mód 12 térképén széles arzenál áll rendelkezésünkre, ami a járműveket, és stacionárius fegyvereket illeti. A járművek terén vannak repülők, helikopterek, csónakok, tankok, csapatszállító járművek, valamint dzsipek és buggyk. Mindegyikből minden oldal számára jópár fajtát részletesen kidolgoztak, különböző fegyverzettel, páncélzattal, és taktikai képességekkel. A repülőkön használhatunk bombákat, gépágyút, levegő-levegő, vagy levegő-föld rakétákat - utóbbiakat a helikopteren is megtaláljuk. Mindemellett, a repülő szerkezetekről már csalikat is kidobhatunk (Flare), amely eltéríti az ellenséges hőkövető rakétákat. Ezeket akár a földi légvédelmi állásokból, vagy repülőről, vagy akár anyahajóról is utánunk küldhetik. Ráadásul mintegy utolsó esélyként még az utánégetőt is bekapcsolhatjuk. A játék modern harci eszközeihez méltóan a helyből felszálló vadászgépek irányítását is megoldották, igaz, az egyhelyben lebegéshez igen ügyesen kell irányítanunk a gépet.

A Battlefield 2 az elődöktől már megszokott spawn rendszert használja, és továbbra is csak a régi Double Conquest áll rendelkezésünkre, amely lényegében egy összetett Capture & Hold (C&H - foglald el és tartsd meg) rendszert képez. Minden csapat egy adott számú tickettel indul a tere elején, amely akkor kezd csökkenni, ha az ellenséges csapat a foglalható pontok legalább felét a kezében tartja. Amennyiben valamelyik csapat tickete eléri a nullát, vesztett. Ha netán időlimites a szerver, akkor pedig az adott időpontban több tickettel rendelkező csapat nyer.

Az eredménylistát a játék közben és a végén is átnézhetjük. Itt fel van sorolva, hogy mennyi pontot kaptunk foglalásért, gyilkolásért, hányszor haltunk meg, stb. A BF2 egyik újítása, hogy immár az aktív segítségért és csapatmunkáért is pontokat kapunk. Ha tehát például C4-el bevédtük az egyik pontot, és széttéptük vele a beérkező M1-es tankot, akkor nem csak a gyilkolásért kapunk pontot, hanem a foglalható pont megvédéséért is, főleg akkor, ha a Commander ennek a pontnak a védelmét parancsba adta a Squadunknak. Ugyanígy, ha például a Medic meggyógyít valakit, ugyancsak pontokat kap, hasonlóan az Engineerhez, aki a javításért részesül jutalomban.


Ha egy kicsit a történelemben akarunk turkálni, akkor az első ilyen játék a Tribes volt (1998). Kis hazánkban ez a játék igencsak a perifériára szorult, ugyanis akkoriban még nem volt ilyen mértékű információ áramlás a neten, és így főleg Magyarországon a veterán netezőkön kívül még keveseket talált meg. Mégis hatalmas online közössége volt a játéknak, és ugyan a környezet ott egészen más volt, a játékmenet mégis egy az egyben ugyanez. Igen komoly stratégiák, használható járművek, és a kor színvonalán messze túlmutató taktikai FPS módban folyó, C&H (CTF, DM, TDM) játékmenet.

Noha a Dynamics/Sierra az idők során a Tribest úgy építette lefelé, mint a DICE/EA az utóbbi években a Battlefieldet felfelé, mégis - ha a játékok színterétől eltekintünk - a műfaj szinte egy az egyben ugyanaz. A Tribes közönsége időközben szinte kipusztult, és (mutatva a fejlődés sajnálatos irányát) mára már csak párezer veterán játékos tolja a Tribes 1/2-t neten. Aztán ki tudja. Végülis kezdetben volt az 1942, majd a 70-es évek, és most a közeli jövő... lehet hogy a sorozat következő részével a Tribes jóöreg sci-fi világa köszön vissza majd? Grafika: Szép is a grafikája, meg jó is, technológiailag is fejlett, de mégis vannak szépséghibái. Az első kapásból az, hogy a PS 1.4 alatti videokártyákat kizárták. Nem szép húzás az EA részéről, hiszen ennél jobb grafikával rendelkező játékokban is meg tudták ezt oldani mások, sőt, ennél szebb játékok is vannak már a piacon. Persze, ez még nem jelent hátrányt a Battlefield 2 számára, hiszen legalább a szerényebb PS1.4+ videokártyákon is viszonylag normálisan elfut. Ráadásul ebben a játékban nincs akkora hangsúly a grafikán, mint mondjuk egy Doom3, vagy FarCry esetében. Cserébe ez legalább jól játszható!

Kezelőfelület: Ugyan maximumot ítéltem, de azért nem minden arany ami fénylik. Ami jól bevált az előző részből azt megtartották, azonban nagyon kevés a praktikus újítás, ráadásul néhány idegesítő bugot is sikerült átmenteniük az előző részekből. Ilyenek például a ghost bindek, vagyis olyan billentyűk, amire látszólag semmi sincs hozzárendelve, mégsem engedi semmihez sem beállítani a játék. Ezen maximum a script file-ok buherálásával lehet segíteni. Ezenkívül sajnos az eredményjelző, és a commander screen felhozása még 1 GB rammal is swappeléshez vezet, ami a játék közbeni ki be csukásukat bizony igen keservessé teszi.

Mindemellett azonban a híresztelésekkel ellentében támogatja még a gameportos joystickokat is, nem csak az USB-seket. Aki pedig egyszer jól bekonfigurálja a billentyűzetet és hozzászokik, annak rendkívül egyszerű, és áttekinthető vezérlést biztosít a játék. Apropó billentyűzet. Aki neten egy kicsit körbenéz, még speciálisan ehhez a játékhoz fejlesztett billentyűzetet is talál!

Játékmenet: Egyszerűen mindent megtettek azért, hogy az eredeti Battlefield feelinget még tovább fejlesszék úgy, hogy az semmit se veszítsen a tradíciókból, és mégis sok újdonság legyen benne. A VoIP rendszerrel támogatott kommunikáció, a Commander mód, és a Squadok rendszere egyszerűen zseniális. Ha valaki tényleg betartja a dolgokat, és csapatmunkával játszik, hatalmas élményben lesz része!

Hangeffektek és zene: A Battlefieldektől megszokottan a hangeffektek jók, és mindenhol a helyükön vannak. A zene már izlés kérdése, mégis, az előző részekhez képest egy kicsit kevésbé hangulatosra sikeredtek. Bár kétlem, hogy egyáltalán felül lehet-e múlni a Battlefield Vietnam zenei hangulatát... Egyetlen hátránya talán, hogy minimum egy jobb Audigy hangkártyával kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a hardveres gyorsítást bekapcsolva maximumra tegyük a hangok részletességét. Egy SB Live kártyával például a játék szoftveresen alapból csak közepes hangokat enged.

Intelligencia és nehézség: A botok különösen intelligensek lettek annak ellenére, hogy egy valóságos reaktor kell ahhoz, ha egyjátékos üzemmódban 15-nél többet akarunk látni. A nehézség a sorozat nevéhez méltó, normális skill nélkül neki se induljunk multiplayerben a repülésnek vagy a tankozásnak, mert csak csúfos vége lehet, amivel ráadásul másokat, és a csapat sikerét is veszélyeztetjük. Egy kis gyakorlással a Single Player üzemmódban azonban könnyen elsajátíthatjuk az alapokat, amelyeket utána élesben igen magas szintre fejleszthetünk.

Összegzés: Egyes helyeken ugyan tapasztalható az EA/DICE kombótól megszokott hanyagság, azonban ez mit sem változtat azon, hogy kimondottan élvezetes, és komoly játékot dobtak piacra. Kétségtelen, hogy az új Battlefield még több játékost vonz majd a képernyők elé mint elődei, és talán végre megszorongathatják a komolyabb múlttal rendelkező multiplayer játékok statisztikáit is.