Kiadó: Codemasters
Fejlesztő: Bohemian Interactive

Rendszer Követelmények:
Minimum: PII 400, 64MB RAM, 16 MB-os 3D gyorsító, Win9x/2000/ME
Ajánlott: PIII 700, 128MB RAM, 32 MB-os 3D gyorsító
Hasonló játékok: SWAT 3: Close Quarters Battle, Project IGI: I'm Going In
Kategória: Akció


A Rogue Spear, a SWAT3 és a Project IGI után újabb trónkövetelő érkezett a taktikai FPS-ek piacára. A Bohemia Interactive és a Codmasters közös játéka az Operation Flashpoint megpróbálja egyesíteni az előbb felsorolt játékok legjobb jellemzőit: a valósághű helyzeteket, a csoportos taktikát és a hatalmas bebarangolható helyszíneket. Sőt, hozzátesz egy olyan újítást, amiről a játékosok már évek óta álmodoznak: könnyen vezethető tankok, autók és légi járművek a gyalogság kisegítésére.

    
Sokan - többek között én is - úgy gondolják, hogy First Person Shooter-ben már nem nagyon lehet újat és érdekeset alkotni. A legegyszerűbb lövöldözős változattól a multiplayerre kiélezett játékokon át, mára eljutottunk a SWAT3, a Rainbow Six sorozat és a többi "komoly" játék által bejáratott taktikázós stílushoz. Ezen játékok jellemzője, hogy nincs lehetőségünk quad damage-et, elsősegélycsomagot esetleg lézerágyút felszedni, hanem az adott kor (1985-200x) kézifegyvereit használhatjuk, hogy humán ellenfeleinket átküldjük a másvilágba. Segítőtársaink a szakaszunk katonái lesznek, akik jobb-rosszabb tulajdonságokkal rendelkeznek egy-egy területen. Van, aki a lopakodáshoz ért jobban, van, aki pedig mint mesterlövész teljesít szolgálatot. A játékos feladata, hogy ezeket az "embereket" összehangoltan irányítsa, vezényelje a kitűzött cél elérése érdekében, ami általában nem egy idegen faj kiirtása vagy kulcsok keresgélése egy labirintusban, hanem sokkal földhözragadtabb: túszok kiszabadítása, bombák hatástalanítása vagy egy szálloda megtisztítása a terroristáktól, esetleg mindhárom egyszerre...

    
Az Operation Flashpoint is ebbe a kategóriába tartozik. A történet szerint 1985-ben járunk. Hősünk, Armstrong közlegény, éppen csak belépett Uncle Sam seregébe, mikor egy gonosz orosz diktátor úgy gondolja, hogy ideje megtanítani a kapitalistákat kesztyűbe dudálni. A kialakult háború minket érintő része három hatalmas szigeten zajlik. Első kalandjainkat, mint közlegény éljük át, de csakhamar a jól megérdemelt előléptetések után már saját szakaszt kapunk a feladatok végrehajtására. Feladataink a tipikus katonai offenzíva minden elemét felölelik majd: városok, falvak megtisztítása majd védelme az ellentámadásba átment szovjet seregektől. Ellenséges konvojok szétverése akár páncélosok segítségével, akár helikopterekkel. Lehetőségünk nyílik specops kommandósként lecsapni az oroszok hátországában, éjszaka, infraszemüveggel, MP5-el felfegyverkezve.

    
A Heckler&Koch híres géppisztolya mellett a legfontosabb fegyverünk a jó öreg M16A2 lesz. 5.56mm-es lövedéke akár 1 kilométer távolságból is képes átütni a szovjet katonák testpáncélját (az már más kérdés, hogy addig legfeljebb távcsővel látunk el). Az orosz AK47-el ellentétben csak egyes és hármas rövid sorozatlövésre alkalmas. Mint minden jól felszerelt katona, kapunk egy adag kézigránátot is, bár ez csak gyalogság ellen hasznos igazán, jobb estben pedig kézi páncéltörőt is, amivel rendkívűl élvezetes a BMP-kre vadászni. Ha már itt tartunk... Ahogy a régi mondás tartja "Sárkány ellen sárkányfű", azaz BMP-k ellen vessük be inkább az M1A1-es harckocsit. A Flashpoint felajánlja ugyanis a lehetőséget, hogy a játék összes járművébe beleüljünk és azokat a harctéren használjuk is, legyen szó akár egy UAZ-ról, M1A1-ről, Blackhawk és AH1 helikopterről illetve ezek orosz megfelelőjéről, vagy pedig a híres A10A csatarepülőről. Egyetlen kritérium, hogy a többszemélyes járművek minden posztján legyen egy ember, különben nekünk kell felváltva vezetni és lőni, ami erősen leronthatja a teljesítményünket. Szinte félelmetes arzenált adtak a játékosok kezébe a fejlesztők. Ennél már csak az lesz szebb, mikor a hatalmas muliplayer csatákban a barátok egymást fedezik a levegőből és egy páncélos lövegtornyából. A már régen emlegetett Virtual Battlefield rendszer most egy újabb lépéssel közelebb került. Sajnos azonban itt is akadnak hibák. Az egyik legidegesítőbb, hogy közlegényt játszva a kiadott parancsok nem egyértelműek. Hiába kapjuk azt az utasítást, hogy mozogjunk el egy pontba, ha megérkezünk a kijelölt területre - egy négyzet jelöli a földön - sokszor előfordult, hogy a gép nem vette figyelembe, hiába gyalogoltam át rajta többször is. Ebben az esetben a játék addig nem megy tovább, amíg a parancsot nem teljesítjük, így nem marad más megoldás, mint újrakezdeni a pályát. Szerencsére ez nem túl gyakori hiba, és a nemsokára megjelenő patch valószínűleg javít is rajta.

    
Nem nagyon tetszik a járművek, főleg a helikopterek mozgása sem. Persze nem várom el egy alapvetően FPS játéktól, hogy a Fly2-höz hasonló repülési modellel ajándékozzon meg, de ennél azért jobban is megoldhatták volna - bár az is lehet, hogy csak a szimulátoros beszél belőlem. Az autókkal igazából nincs nagy gond, talán csak annyi, hogy még az UAZ is 10 méteres sugárban tud csak fordulni, így az élesebb kanyarok bevétele nehézségekbe ütközik. A legrosszabb a BMP és az M113. Ez a két páncélos úgy csúszkál a sárban, mintha szappant tologatnánk a vizes padlón. Lehet, hogy csak megszokás kérdése, de én még nem találtam igazán megbízható irányítási módot.

    
A program alapvetően két játékstílust ajánl fel. Egyik az a pár előre gyártott küldetés, amit mellékeltek a CD-n, ezekre nem érdemes túl sok szót vesztegetni, szinte mindegyiket kipróbálhattuk már a demo-ban is. Másik pedig a hadjáratmód. Itt több mint 50 előre legenerált küldetést próbálhatunk végig a három bejárható szigeten. A küldetések folyamatosan nehezednek - az elvégezendő feladat és az ellenállás is - a legelején pedig részt vehetünk egy rövid kiképzésen is. Ez kb. 2 percig tart, ami meglehetősen kevés. Alig lövünk egyet-kettőt, futunk egy kört az udvaron, máris az akció sűrűjében találjuk magunkat. Szívesen láttam volna egy átfogó tréning pályát, ahol kipróbálhatjuk szabadon a fegyvereket, a járműveket, még jóval azelőtt, hogy éles helyzetben kellene bizonyítanunk.

    
Ezt a problémát én a küldetésszerkesztővel oldottam meg. A mellékelt editor szerencsére minden igényt kielégít, pár perc alatt összehozhatunk egy kisebbfajta ütközetet, a játékban szereplő összes eszköz bevetésével. Ez egy újabb jó pont a cseh fiúknál, az elkövetkező hetekben-hónapokban valószínűleg home-made küldetések özönét tölthetjük majd le a netről. Grafika: A játék grafikája - a stílusból adódóan - szerencsére nélkülözi az FPS-ekre jellemző csicsás megjelenést. Nincsenek sugárnyalábok, színes füstök és hatalmas szörnyetegek. Vannak viszont kicsi falvak, a házakon beszakadt ajtókkal és betört ablakokkal, orosz és amerikai tankok és helikopterek, amik a lehető legjobb másolatai a valóságnak. A karakterek mozgása, textúrázása talán egy kicsit elnagyolt, de a hasonló játékok között mindenképpen megállja a helyét. Egyetlen problémám talán az, hogy még 32 biten is élettelennek és tompának tűnnek a színek. A sárgászöld és barna árnyalatok valahogy kicsit fakók és hosszú távon unalmasak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy miért nincs piros egyenruhám, de szívesen láttam volna, mondjuk egy téli pályát. Apropó időjárás... Sajnos az eső és a villámlás modellezése katasztrofálisan sikerült. Még soha nem láttam ennyire rossz megvalósítását az elemeknek, mint itt. Ezzel szemben az árnyékok és úgy általában a fényhatások meglehetősen szépek. Ezek viszont meglehetősen erős gépet és jó grafikus kártyát kívánnak.

Kezelőfelület: Egyszerű de nagyszerű. A játék főmenüje telitalálat a háttérben zajló eseményekkel. A későbbiekben egy jegyzetfüzet lesz a segítőtársunk, amiben elolvashatjuk a napi parancsot, leellenőrizhetjük a felszerelést és átnézhetjük a térkép segítségével az útvonalat. Játék közben bármikor visszatérhetünk erre a képernyőre, ahol egyszerűen kiadhatjuk parancsainkat az embereinknek. A navigálásban a tájolónk lesz nagyon jó szolgálatunkra, amit szintén egyetlen gombnyomással a képernyőre varázsolhatunk, valamint megnézhetjük az óránkat is, ha fontos randevúra sietünk, ahonnan nem érdemes elkésni. A küldetésszerkesztő kezelése is gyerekjáték. Látszik, hogy a fejlesztők nem akarnak később sokat dolgozni az új küldetéseken ezért egy igazán profi eszközt alkottak.

Játékmenet: Hihetetlen micsoda hangulata van ennek a játéknak! Ha valakit csak egy kicsit érdekelnek a katonás dolgok, valószínűleg örök szerelembe fog esni a Flashpoint-al. Az éjszakai küldetések, a bajtársak beszólásai, a kis városok látványa a hegytetőről, amint éppen megy le a nap, olyan közel hozzák a valóságos katonai akciót a PC képernyőjén, mint eddig még egyetlen program sem. Már első próbálkozásra is a híres Szakasz című film jutott eszembe, ott érezhették magukat ennyire egyedül és kiszolgáltatottan a katonák, miközben arra vártak, hogy megérkezzen a páncélos vagy jobb estben légi segítség. Elsőre talán nehéznek tűnik majd a játék, hiszen egy-két lövés és kezdhetjük is elölről az adott pályát, de ha beletanulunk, ha megérezzük a játék ízét, olyan élményben lehet részünk, mint eddig soha (hacsak tényleg ki nem tör egy háború, de ebbe még belegondolni is rossz).

Multiplayer: Van, ahogy annak lennie kell. Sajnos ennél többet nem tudok mondani róla, mert még nem volt lehetőségem igazán nagy ütközetben kipróbálni, de előzetesen megadom rá az öt csillagot, mert hiszek a játékban és abban, hogy az elkövetkező hetekben-hónapokban még hatalmas ütközeteket fogunk vívni, akár az interneten, akár a helyi hálón.

Hangeffektek: A hangokra nem lehet panasz, de igazából semmi újdonsággal nem szolgálnak. A fegyverek, a robbanások és a járművek hangja erős közepesre sikerült. A szinkron már egy fokkal jobb, de ami igazán tetszett, az a jó 3D-s megjelenítése a térben ezeknek a hangoknak. Sajnos a rádiózás hangja viszont meglehetősen gyengére és valószerűtlenre sikerült.

Zene: A hangokhoz hasonlóan, itt sem találkozhatunk semmi meglepővel. A játéknak éppen megfelel, de igazából semmi több. A hangulat fokozására jó, de mivel az akció során úgysem halljuk, ezért nem is tűnne fel senkinek, ha csak direkt oda nem figyel rá.

Intelligencia és nehézség: A játék mesterséges intelligenciája nagyon jól sikerült. Elég csak azt megfigyelni, hogy az ellenséges szakasz vagy konvoj hogy szóródik szét, és keres fedezéket egy kialakuló tűzharc esetén. Mindenki rögtön hasra veti magát, az autók pedig lehajtanak az útról, esetleg beállnak a házak vagy a fák közé, ahonnan sokkal nehezebben lehet kigyomlálni őket a helikopterrel. A mesterséges intelligencia ilyen kidolgozottsága már sejtetni engedi, hogy az Operation Flashpoint nem a legkönnyebb játék. Szolgálati időnk többségét valamelyik bokor tövében fogjuk eltölteni, várva az alkalmas pillanatot, hogy kimerészkedjünk a nyílt terepre, és végre átfuthassunk a szemben lévő házhoz. Elég egy esetleg két pontos lövés ahhoz, hogy a fűbe harapjunk, a szovjetek pedig meglehetősen pontosan lőnek. Nagyfelbontásban, egy 17"-os monitoron is csak apró mozgó foltnak tűnnek az ellenséges katonák a bokrok között, egy komolyabb erdei összecsapásban pedig legjobb esetben is csak vaktában lövöldözhetünk, hátha valaki pont arra áll. Hiába ilyen kilátástalanul nehéz a játék, mégis folyamatosan arra sarkall, hogy újra próbálkozzam, és megmutassam az ellenségnek, ki az úr a gáton.

Összgzés: A grafikai gyengélkedés és a már említett problémákon kívül az Operation Flashpoint egy igazán jó játék. Ha valaki csak a Quake-et szerette, valószínűleg jobban teszi, ha messzire elkerüli, de ha egy kicsit is érdekelnek a valós katonai taktikák, a fegyverek és járművek, és úgy gondolod, hogy ezeket szívesen ki is próbálnád, anélkül, hogy a valódi hadseregben kellene az idődet vesztegetni, akkor csak ajánlani tudom a Flashpoint-ot. Olyan élményben lesz részed, mint még soha...