Kiadó: UbiSoft Entertainment
Fejlesztő: BlueByte
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium III vagy Athlon 1 GHz, 256 MB RAM, 32 MB-os DirectX 9 kompatibilis videókártya
Ajánlott: Pentium IV 2,4 GHz vagy Athlon XP 2400+, 512 MB RAM, 64 MB-os DirectX 9 kompatibilis videókártya
Kategória: Stratégia
Hasonló játékok: Warcraft III

Úgy tűnik, hogy a Blue Byte fejlesztői kitéptek egy oldalt a Warcraft III forgatókönyvéből, és felhasználták azt a Settlers sorozat ötödik epizódjának megalkotásához. Újabban hősök vezetik a csapatainkat és mesélős történeti szál szövi át a játékot, és sok egyéb hasonló meglepetés töri apró szilánkokra az eredeti Settlers sorozat rajongóinak szívét. Úgy tűnik, a lassú, nyugodt, mondhatni öreguras stílus helyébe a Blizzard-féle állatias rohanó tempó lépett. Ennek ellenére mindenki számára erősen ajánlott darab, mindenképp megér egy próbálkozást.

A játék elindítása utáni legelső szembetűnő dolog, hogy az újabban divatos valós idejű stratégiák kinézetével operál, tehát az egységek kidolgozottsága egyszerű, kevés poligonból álló, de mivel a terepet messziről szemléljük, ezért ezzel nincs gond. A terep és a környezet telis-tele van fákkal, bokrokkal, kis folyókkal, leégett régi épületekkel és sok szeméttel, fokozva az igazi középkori fantasy hangulatot, ami belengi a játékot. Manapság persze elmaradhatatlanok a szép tükröződő felületek és az árnyalás effektusok, illetve a folyóvíz természetesnek tűnő modellezésének újabb kísérlete. Ami viszont a régi érzetet juttathatja eszünkbe, hogy az évszakok változnak, illetve az időjárás mindig véletlenszerűen alakul, egészen a komor esős, viharos napoktól a szikrázó napsütésig minden, ráadásul a játékmenetre is befolyással van, pl. a befagyott vízeken átkelhetnek katonáink.


Az épületek szinte egybefolynak a természettel, minden él és mozog. Ahogyan az régen is megszokott volt, a fűrész, a favágó telep és a bányák megtelnek élettel, ahogyan a számos kis figura végzi a dolgát. A környezet tele van olyan egységekkel, amiket nem lehet kijelölni és mozgatni, így valóban az az érzete támad a játékosnak, hogy egy élő világban végzi saját feladatát, ami sokkal izgalmasabb tud lenni, mint több tucat élettelen rongybabát bámulni, akiknek ahhoz is parancs kell, hogy kikerüljék egymást.

Természetesen az évszám amit írunk megköveteli, hogy mindez három dimenzióban valósuljon meg, ez viszont a zsörtölődő ó-Settlers-hívők szívét is megdobogtatja. Első alkalommal sikerült a régi izgő-mozgó világot ügyesen és igényesen átültetni 3D-be. Az előző epizód bugyuta golyófigurái után én őszintén szólva eltemettem a sorozatot.


Persze megjegyeznék egy-két apróságot. A játéknézet a korábbi rajzfilmesről szép lassan átváltozott a sokkal józanabb, snasszabb épület- és szereplőbeállításra, illetve az építkezés folyamata redukálódott arra, hogy az épület szép lassan kijön a földből. Ez szintén nosztalgikus csalódás, mivel régen volt olyan, hogy passzióból sokáig néztem, hogyan kerül egyik tégla a másikra, hogyan fűrészelik a mesterek a tetőgerendát. További rossz hír, hogy a táj is leegyszerűsödött, hisz a korábbival ellentétben csak kisebb dombokat, illetve lehetetlenül meredek hegyeket találunk mindenfelé, és egyáltalán, eltűnt minden pozitív egyediség a tájból.

Talán mindezt kárpótolja a zene, ami viszont jobban sikerült mint ahogyan egy átlagos RTS-ben szokott. Emlékszem, hogy a Settlers I-II-III-nál onnan lehetett tudni, hogy már túl sok órája játszom, hogy akármelyik aláfestő zenét el tudom dúdolni és akárhova megyek, csak ezek járnak a fejemben. A legújabb részben ezzel a problematikával nem fogunk találkozni. Félreértés ne essék, a zene nagyon jó, de úgy tűnt, hogy most a minőség és a mennyiség kérdésével is egyszerre foglalkoztak.


Emellett érdemes említést tenni a szövegekről. Úgy tűnik, az írók egész napokat töltöttek el egyes egységek válaszainak megalkotásával. A legtöbb ezek közül nagyon eredeti, ráadásul humoros is kicsit, de csak fűszerezésszerű, tehát ne várjon senki kabarét. A lényeg, hogy nem alszunk el a klikkellgetés közben és nem merül ki a válaszreakció annyiban, hogy "Affirmative", "Yes, Sir" "I do that, Sir" "I'm on my way". Gondolom szinte mindenki, tudja, hogy itt melyik sorozat kliséiből merítettem ellenpéldát.

Az egység válaszok mellett sokszor negatív pont a mesélő, a narrátor, aki a küldetések szövegét mondja el. A Blue Byte-nak sikerült megtalálni az angolul beszélő Benedek Eleket, ugyanis hihetetlenül jó képességekkel megáldott mesélője van a játéknak. Ezt csak még különlegesebbé teszi, hogy a legtöbb lakónak is van némi hozzáfűznivalója a történethez, amit végig­hall­gat­hatunk. Amikor ezt végiggondoltam, akkor csodálkoztam, hogy hogyan lehetséges, hogy csupán 2 CD-n foglal helyet a játék. A korábbi részekben szintén rendkívül pozitív volt az épületek hangeffektje. Nagyon kellemesé varázsolta a hangulatot, hogy nemcsak látjuk, hogy él a falu, hanem halljuk is. Amikor átscrollozunk a város felett, akkor hallani minden műhelynek a saját zaját, ahogy csapkodnak a kalapácsok, dolgoznak a fűrészek vagy épülnek az új épületek. Mostanra ez viszont elfelejtődött. Hallani a favágók és az építkezés hangját, de a bányászok, fűrésztelepek csupán látvánnyal szórakoztatnak minket. Ezt igazából nem értettem, hogy miért. Lehet, hogy itt jön elő a 2 CD-nyi hely, de akkor én inkább a falu lakóinak szövegelését vágtam volna meg kicsit, minthogy az a rész sérüljön, amit a játék közben folyamatosan élvezhetne a közönség.

Ha már negatív dolognál tartottunk, akkor bele kell, hogy vágjak a legnagyobb mértékű csalódásba, amit a Heritage of Kings jelentett nekem. Mégpedig a szervezési, menedzsment oldal durva megnyirbálása. Aki nem emlékszik, annak elmondom, hogy korábban százalékos arányokkal kellett állítgatni, hogy melyik iparág mit termeljen az adott erőforrásokból, melyik feldolgozó milyen sorrendben és milyen arányban részesüljön, és milyen késztermékeket állítsanak elő. Nem úgy volt, hogy bányásztam egy vagy kétféle nyersanyagot, és mindennek abban volt meghatározva az ára, majd ráböktem egy kis ikonra és kirohant egy katona a gyárból. Szükség volt számos nyersanyagra és késztermékre, illetve katonai objektumra, mint őrtöröny stb, ahhoz, hogy a program magától kiképezzen egy katonát.


Sajnos győzött a tömegigény és a jobb eladhatóság, hiszen most kb. annyira redukálódott a feladatunk, hogy megépítjük a termelő épületet, ami szükséges egy fejlesztéshez, aztán végrehajtjuk a fejlesztést, megépítjük az újonnan kapott épületet, ami egy másik fejlesztéshez kell, azt is megcsináljuk, majd klikkelgetünk és jönnek ki mondjuk az íjászok. A játékot sokkal jobban kihegyezték a felfedezésre és az ellenséggel való küzdelemre, mint bármelyik korábbi rész.

Ami még szomorúbb, hogy az épületek földrajzi elhelyezkedése alig kapott jelentőséget, nem úgy mint korábban, amikor komoly bajba kerültünk, ha nem volt elég közel a favágó az erdőhöz, vagy a pék a malomhoz. Akkoriban a kereszteződéseknél akár árutorlódás is kialakulhatott, most elég ha x távolságon belülre kerülnek a megfelelő dolgok. Arra kell csak figyelni, hogy az élelmiszer és a szállás ne legyen túl messze a bányáktól és malmoktól, mert akkor kevesebbet dolgoznak a telepesek.

Bevezettek viszont az eddigi gyakorlattól teljesen eltérő - kicsit simcitys - adórendszert, melyet a lakók részéről párosítottak egy boldogság faktorral. Természetesen boldogabb lesz mindenki, ha alacsonyak az adók és sok a lakóház, mindenkinek jut hely, munka és étel is. A bibi csak az, hogy nem túl sok jelentősége van annak, ha nem boldogok az emberek, tehát szankció nélkül kicsit értelmetlen ez a szisztéma.


Az erőforrások száma is csökkent, ahogy arról beszéltem már. A korábbi talán 30 nyersanyag és számtalan termék helyett most mindössze öt, igen, csak 5 fajta van, ami kevesebb, mint a nem erre szakosodott Heroes of Might and Magicben. Ezek pedig az agyag (clay), fa (wood), kő (stone), vas (iron) és kén (sulfur). Igen, ez siralmas, ha valaki annyira naív, mint én és azt várja, hogy egy játék feljlődik az évek során. Innentől kezdve az RTS-ínyencek húzhatják a szájukat, viszont tény, hogy azok számára viszont jó szórakozás lesz, akik mondjuk már megunták a Warcraft III-at, vagy túl gyors volt nekik az ottani szituáció.

Az épületek viszont a korábbi gyakorlattal ellentétben kivétel nélkül fejleszthetők valahová. Amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő nyersanyagok, akkor azonnal érdemes fejleszteni, hiszen adott esetben több lakót képes fogadni az épület, vagy több ételt termel, több nyersanyagot képes feldolgozni, a katonai épületeknél pedig új egységtípusok jelenhetnek meg a fejlesztés után. Ezért azt a furcsa dolgot lehet észrevenni, hogy a játék bizonyos stádiumában az ember folyamatosan körbe-körbe kattintgat az épületeken, hogy nézze, melyiket lehet fejleszteni. Semmilyen külső rendszer nincs arra, hogy jelezze, ha valamelyik épületük készen áll a továbbfejlesztésre. Természetesen néhány küldetés után már rutinból is csinálhatjuk ezt, amivel nemcsak magunkat, de a városunk kis lakóit is boldoggá tehetjük.


Lakókból alapjában véve négyféle létezik a Heritage of Kingsben. A serfek, azaz építő és nyersanyag kitermelő munkások végzik el a piszkos munkát. Ezután következnek a harcoló egységek, ide tartozik minden olyan egység, ami képes sebzést okozni az ellenfélnek, majd hozzájuk csatlakoznak a hősök, és maradtak végül a többiek, a város egyéb lakói.

A városháza méretétől függően, illetve fejlettségi fokához mérten népesség limitek érvényes a városra, és ha nincs elég lakóhely vagy alvóhely, akkor bizony szomorúak lesznek. Persze arra nem derült számomra fény, hogy ennek pontosan milyen komoly következményei lesznek a városra nézve, de lehet, hogy nem voltam elég zsarnok és mindig a relatíve normális zsörtölődésig jutottunk csak el.

A telepesek közül a bányászok, farmerek és egyéb dolgozók életére közvetlen befolyással nem lehetünk, ugyanis teszik a dolgukat, de amennyiben rájuk klikkelünk elmondják őszinte véleményüket a tevékenységünkkel kapcsolatban. Ez (nem) kicsit hasonlít a Pharaoh és elődjei, illetve a Simcity 4 megoldásaira.


Ezzel ellentétben a hősök és a katonák közvetlen irányítás alatt állnak. A korábbi részekben pusztán a támadás tényét dönthettük el, annak kivitelezése már ismét a kis figurák dolga volt. Most viszont áttértek a Warcraft stílusra, ahol nyugodtan kóborolhatunk egységeinkkel, a kvóták eléréséig bővíthetjük a sereget, hogy aztán ráuszítsuk valamikor az ellenségre. Minden egységtípus ellen hatásos lehet egy másik, tehát a harc konkrétan arról szól, hogy a megfelelő egységekből legyen elég az egyik csapatnak, ahhoz, hogy a másikét legyőzze. Itt pedig a Gyűrűk Ura RTS-re reflektálnék, ahol mondjuk a lándzsás csapatok úgy hasították szét a lovasságot, hogy öröm/siralmas volt nézni attól függően, hogy mi voltunk a lovasokkal vagy nem, viszont ugyanezek a lovasok meg kés a vajbant játszottak a sima pengékkel felszerelt gyalogsággal. Itt is jellemző lesz az ilyen fajta harc, tehát érdemes a felderítéssel is foglalkozni egy keveset.

Maga a történet viszonylag rövid és egyszerű, ezt elmeséli a narrátor a játék elején, illetve átvezető animációk segítenek nem elfelejteni, hogy mi is a végső célunk: királlyá avanzsálódni. Grafika: Az igazat megvallva nekem nagyon tetszett a kivitelezés. Ha lehet ilyet mondani, akkor gyönyörűek a textúrák, a jég és a víz tükröződik, az egységek habár kicsik, de kellemesen beleillenek a környezetükbe, az épületek pedig kifejezetten valósághűek. Az mindenesetre biztos, hogy benne van a meseszerűség is, legjobban talán a tv-ben vasárnap délelőttönként vetített kalandmesék vizualitására emlékeztetett.

Kezelőfelület: Kisebb hiányosságoktól eltekintve teljesen rendben van, némi ismerkedés után bárki könnyedén képes kezelni a mini gazdaságot. Sajnosm, ahogyan a játék vesztett a komplexitásából, úgy csökkent a jelentősége is a kezelőszerveknek, hiszen ha nincs túl sok variáció, akkor ahhoz bonyolult ablakok sem kellenek.

Játékmenet: Szívem szerint egy kettes alá lenne, amiatt amit fentebb is leírtam, hogy ez nem Settlers. Ez egy trendi másolat, vagy egy Age of Empires érkezéséig a piaci igények kielégítése, de semmiképp sem Settlers. Csalódott vagyok nagyon, hogy az előző rész bugyuta grafikáján ugyan sikerült továbblépni, de most meg elrontották a a játék igazi lényegét. Viszont el kell azt is mondani még egyszer, hogy azoknak, akik nem ragaszkodnak a bonyolult, néha áttekinthetetlen rendszerekhez, hanem csak könnyed szórakozás gyanánt űznék e sportot, azoknak viszont kifejezetten ajánlott darab. Egyszerűen, akinek tetszett a Gyűrűk Ura RTS, azok szerezzék ezt is be, akiknek pedig a Simcity az etalon, azok inkább ne bosszantsák magukat azzal, hogy Settlers néven ezt kapják.

Multiplayer:
A többjátékos módnak három fajtája van: a Hódítás, a Technológiai verseny és a Pont játék. Mindhárom tartogat érdekes fordulatokat a játékos számára, habár nekem speciel nem tetszett egyik megvalósítás sem. Viszont érdekesség, hogy a korábbi Settlersek közti különbség itt is kiütközik, hiszen eddig egy Settlers meccs akár napokig is eltarthatott, most viszont minimálisra redukálódott, hiszen építkezünk, sereget gyártunk és lezúzzuk a másikat. Negatív.

Hangeffektek: Ez körülbelül úgy adódott össze, hogy beszéd, narrátor 4 csillag, effektek 2 csillag. Ahogyan fent is írtam itt szintén visszalépés történt az előző részhez képest.

Zene: Persze ez is nagyon szubjektív dolog, de azt hiszem nem leszek egyedül azzal, hogy a Heritage of Kings betétdalai nagyon hangulatosak. Változatos, széles repertoár, és még hosszú távon sem unható meg egykönnyen.

Összegzés: Ha valaki úgy érzi, hogy a Warcraft III túlzottan az akcióra volt kihegyezve és nem fókuszáltak eléggé a városépítésre és a fejlesztésre, akkor hajrá, ugorjon neki a Heritage of Kingsnek. Aki viszont messiásként várta a sorozat régi fényének újra elővételét, az csak hosszú meditáció után merje feltelepíteni. Nagyon jó, hogy végre-valahára 3D-s lett a sorozat és szerencsére nagyon jól sült el - mondjuk a Wormshoz képest - a plusz egy dimenzió. Emellett kellemes, szépen elkészített környezetet is kaptunk. Ellenben ha komolyan vesszük a Settlers franchise mivoltát, akkor ez nem fér bele. És mindazt tetézve amiket már leírtam: (majdnem elsírtam magam) hova tűntek a kis utak???