Kiadó: Atari
Fejlesztő: Reflections Interactive
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium III 800 MHz vagy AMD Athlon, 256 MB RAM, NVIDIA GeForce vagy ATI Radeon 7000
Ajánlott: Pentium IV vagy Athlon XP, 512 MB RAM, NVIDIA GeForce 3 vagy ATI Radeon 8500
Kategória: Külsőnézetes akciójáték
Hasonló játékok: Grand Theft Auto 2, Grand Theft Auto: Vice City , Driver

A sorozat első része a Driver az autósüldözős-rendőrösbeépülős játékok királya volt anno. Kicsit fura volt elsőre a grafikája, de nagyon gyorsan megszeretette magát. Ehhez képest a PC-n most megjelent harmadik epizód a botrányos és a csalódás jelzőket csalta ki a fejemből.

Megszokhattuk már, hogy a konzol átiratok igen silány minőségben kerülnek át PC platformra, de azt hiszem láthattunk erre elég ellenpéldát is, ami bizonyítja, hogy akár a konzolos menük és egyéb megoldások mellett is lehet jót alkotni, lásd GTA 3 vagy a Vice City. Telepítés közben nagy elánnal vártam és türelmetlenül szemléltem a százalékokat, amíg a telepítő 5 gigabájt szabad lemezterületet adott át a játéknak. Amikor végre elindítottam, körülbelül 6-8 enter-space kombó után a főmenüben találtam magam. Ekkor még nem sejtettem, mi vár rám, hiszen fenomenális mini jelenetek, látszólag a játék motorjával készült animációk és akciók pörögtek előttem.


Gyorsan neki is ugrottam a beépülésnek. Újabb gyönyörű bevezető fogadott. A játék viszont már egészen más hatást váltott ki. Első körben azt hittem, hogy csak a grafikai beállítások vannak levéve minimumra. Gyorsan kiléptem, felraktam mindent maximumra, majd vissza egy szabad bóklászós módba. Nem ez volt a gond.

Videokártya-driveremet is ellenőriztem, és ott is mindent feltuszkoltam a minőség oldalra, még az élsimítást is maximumra vettem. Ugyan tudtam, hogy ez lehúzza majd a teljesítményt, de először azt szerettem volna kideríteni, hogy egy DirectX 9-es videokártyán mit mutat a játék. Igazából nem sokkal többet. Arra persze magamtól is rájöttem, hogy a gépemben lévő Ati kártya és a játék elején felbukkanó "nVidia - meant to be played" logó miatt ne számítsak a legjobbra, de azért a néhol villogó textúrák, a haját és ruháit gyakran átfestő főszereplő, a víz nélküli medence - melyben attól még nyugodtan lehet úszni - azért sok volt egy kicsit.


Nem probléma, én mindig is azt mondtam, hogy egy játéknál nem a grafika az első, hanem a játékélmény. Itt az élményt az akadályozta meg, hogy naiv ős PC-s lévén billentyűzettel próbáltam az autót elindítani, de akármennyire bőszen nyomtam a felfelé nyilat, illetve a "w" billentyűt, nem nagyon történt semmi. Újra ki a főmenübe, ugyanis még a vezérlés sem állítható játék közben (tipikus konzolátirat betegség). Ekkor megrémültem kicsit, hiszen a gyorsítás az "á" a kanyarodás az y és x gombokra volt beállítva. Röpke negyed órát bohóckodva sikerült átállítgatni emberibb kezelésre.

Tény, hogy a készítők valamilyen irányító kütyüt is elképzeltek a játékos kezébe, de hadd döntsem el én, hogy mivel irányítok egy játékot, viszont bármit is választok, legyen legalább kielégítő. Segítő kollégáim bevallása szerint kormány és egér kombinációban kellemes kezelésről beszélhetünk, de az analóg joypad is elviselhető élményt nyújt. A lényeg az analógon van, hiszen a rutinos keyboard-sofőrök is meglepően csapódnak majd falhoz az első néhány alkalommal, mikor kanyarodni szeretnének. Ez természetesen rövid gyakorlás után jól megy majd mindenkinek.


Ha már így belejöttem a szidalmazásba, akkor folytatom tovább. Az autó fizikája nagyjából valósághű, viszont a karakter mozgása siralmas a kocsiból kiszállás közben. A gyalogosokra azt tudnám mondani, hogy közepes, de az ellenfeleket, illetve intelligenciájjukat inkább ne is említsük. Legtöbbször állnak egyhelyben és ha meglátnak, akkor lőnek. Van, hogy megpróbálnak elbújni, de gyakran csak két textúra közé sikerült szerencsétleneknek. A fegyverünkkel való célzás is szinten aluli, így inkább bekapcsoltam az automata célzó rendszert, ami legalább segített valamit. Miközben ezeken rágódtam, akkor már tudtam, hogy sietnem kell minél több küldetést teljesíteni, mert órák kérdése és uninstallálom a tesztelésre kapott játékot. Persze ezek a küldetések sem mentek olyan könnyen. Azt már a régi részekben sem szerettem, hogy azzal akarják meghosszabbítani a játékidőt a készítők, hogy olyan küldetéseket tesznek be a játékba, amit minimum 8-10 nekifutással lehet megcsinálni, kevésbé tehetségesek esetleg órákat szenvedhetnek vele. Ilyenek például az üldözéses küldetések, ahol is egy forgatókönyvben előre rögzített útvonalon süvítő gonosztevőnek kell a nyomába érni. Persze egy saroknyi lemaradás... és vége, mehet az egész elöről.


Ehhez bónusz ajándék, hogy a küldetések első részét is csinálhatjuk újra, ami lehet, hogy csak egy kocsikázás, de az is lehet, hogy le kell mészárolni egy kisebb bűnszövetkezetet, mielőtt az üldözésbe belefoghatunk. Ez bizonyos esetekben csak enyhén idegesítő, de felhívom a figyelmét a hirtelen haragú embereknek, hogy párnázzák körbe a gépet, monitort, asztalt, mert ellenkező esetben valószínű, hogy kárt tesznek magukban vagy berendezéseikben.

A többi küldetés sem sokkal komolyabb. Általában az a recept, hogy menj el valahová, amit nem is kell keresni, mert a minitérkép a jól ismert sugárral jelzi az irányt, illetve távolságot, majd a helyszínen mindenkit halomra kell lőni, esetleg felszedni vagy lerakni valamit és elpucolni a kocsival. Adott esetben mindezt időre, amit nem mértek túl bőkezűen a készítők. A történet alapjában véve nagyon izgalmas, és az átvezető animációkat minden esetben áhítattal néztem, de ha szabad ilyet mondani, akkor az átvezető animációk közti gagyi rész nem érdekelt annyira. Persze ez nem jelenti azt, hogy játszhatatlan. Egyszerűen csak ne várjunk tőle kreativitást, változatosságot. Pusztán egyszerű shoot 'em up az egész. Kikapcsolódáshoz sokszor vesz elő az ember olyan anyagot, ahol csak menni kell előre és csinálni, ugyanazt. Erre viszont azt hiszem vannak ennél igényesebb anyagok is.


Kicsit essen szó a történetről is azért. Amint említettem, nagyon pörgős és izgalmas. Tanner barátunk ezúttal egy autótolvaj banda nyomába ered és újra a már kétszer jól bevált módszert, a beépülést alkalmazza. Persze mi is lehetne hatásosabb a 80-as évek Miamijában, az események fő helyszínén. Ezen kívül Nápolyba látogathatunk el, ahol az európai mediterrán mutatkozik be, illetve Isztambulban is tehetünk néhány kirándulást. Kellemes kialakítása van mindhárom városnak. Amennyiben eltekintünk a hibás dolgoktól, akkor még szépnek is titulálhatnánk.

Ahogy említettem, a készítők szándékosan helyeztek el buktatókkal teli küldetéseket, de sajnos egy konzolhuszárnak még így sem kell 10 óránál hosszabb idő ahhoz, hogy teljesen eltakarítsa az autótolvajokat a környékről. Ez az időintervallum manapság szerintem egy 800 Ft-ért letölthető mobilos JAVA játék szintjét jelenti, de nem egy több évig készített, nagy múltra visszatekintő programét. Ez a 10 óra persze megtöbbszöröződhet, amennyiben nem vagyunk hozzászokva a trükkös vezetéshez és nem tudjuk gyorsan lereagálni a semmiből előtűnő géppisztolyos figurákat.


Lehet, hogy munka helyett nem a játék intelligenciájáért felelős alkotókat kellett volna Miamiba küldeni, hanem a történetírókat, mert így nemcsak az ellenfelek buták, de a sztori is rövid lett. (Persze elképzelhető, hogy ihlet sem volt). Nehezen tudom elképzelni, hogy ha gépfegyverrel berontok egy kocsmába, akkor a billiárdteremben megvárja a rosszfiú, amíg szétlövöm az egész kócerájt és véletlenül betévedek oda is. Hogy őszinte legyek, inkább nem is idegesítem magam tovább ezen, sajnálom, hogy ez a játék került terítékre most, de a név kötelez, meg kellett vizsgálni. Grafika: Ne tévesszen meg senkit egy screenshoot sem! A valóság nem az, vagy amennyiben nem voltak képesek csak nVidiára optimalizálni, akkor szégyelljék magukat, akkor azért a két csillag. A bosszantó hibák, mint a hibás textúrák, hibás scriptek, kedvem lenne még egyet levonni, de a terep maga (messziről) nem néz ki rosszul.

Így a végére egy-két gyöngyszem: motorral probléma nélkül viszek el három köztéri padot, de egy emelkedőről ugratás után akkorát esik szegény Tanner, mint ide Nagykáta. Amikor a küldetést adó karakter beül a kocsiba és véletlenül arról az oldalról szállnék be, akkor simán beül az ölébe és áthuppan a volán mögé - na ez nem volt semmi. Az ugrás animációja úgy néz ki, mint egy dagadt apuka balettbemutatója, ráadásul, ha valami akadály előtt ugrunk, akkor mátrixos lassulás is párosul ehhez. Egy ajtó előtt állva lövök befelé a szobába, a célpont összeesik az ólomzáportól, de közben egyre több golyónyom jelenik meg az ajtó mellett balra a falon. Végül az uszoda, ahol nem kell víz, de mégis lehet csobbanni. Ez annyira tetszett, hogy inkább kétszer is leírom. Pont.

Kezelőfelület: Egy PC-re kiadott játék igenis irányítható kell legyen billentyűzetről. Nem hiszem, hogy aki az alapbeállítást összeállította sosem játszott volna még PC-n, pedig nagyon úgy fest. Én több mint 15 éve játszom, de ilyen káoszt még nem láttam. Kormány, joypad OK, de ugye ezek általában a konzolosok eszközei. Ezért a borzalomért meg a világért se vegyen senki semmit!

Játékmenet: Nagyon kellemes átvezető animációk, átlagos, de jó krimi történet. Ahogy fentebb is említettem, ha a küldetések nem lennének olyan bugyuták és szenvedősek, akkor felejthető lenne minden más hiba. Magát a sztorit szívesen nézném meg este egy filmben, tehát az ötlet annyira nem rossz. A játékban több mint 70 járművet vezethetünk, melyek között a legtöbb természetesen autó, de a floridai hangulathoz kötelező a motorcsónak is, illetve helyet kaptak motorok is a garázsban. A legtöbb járműről 20 alkatrészt bonthatunk le. Persze ez a teljesítmény rovására nem megy, maximum a teljes amortizáció után nem megy tovább a kocsi. A normál küldetéssorozat mellett megtalálhatóak a beteges külön játékok is, mint a korábbi részekben is. Kedvencem, mikor 20 rendőrjárgány kamikaze taktikával próbál levadászni.

Hangeffektek és zene: Erről már nem is mertem korábban írni. Borzalmas. Az autók hangja még tűrhető, de a motor és motorcsónak zajától a falra lehet mászni. Mikor egyik küldetéshez motorcsónakba kellett ülnöm, kedvesem ijedten rohant be a fürdőszobából, hogy mi ez a hang? Azt hitte, hogy porszívó. Mondtam neki, hogy motorcsónak. :) A motor süvítő hangja pedig minősíthetetlen. A fegyverek hangját valószínűleg egy 90-es évekbeli Atari játéktermi szoftverből szedték ki. Ennek a témának a non plus ultrája az, hogy a járművek kb. 5 másodperc alatt elérik a maximális fordulatot és onnantól kezdve monoton maraton. A zenére ennyi borzalom mellett nem is nagyon lehet emlékezni. Az átvezetőkben tipikus amerikai filmes muzsikák szólalnak meg, de egyébként nem menti meg a zene sem a játékot.

Összegzés: Gyanítom, hogy ezek ellenére is megtalálja célközönségét a program, de biztosan nem a magára adó igényes PC-játékos polcán landol majd a doboz. Hozzá nem értő szülők elkövethetik azt a merényletet, hogy megveszik csemetéjüknek, aki majd szigorúan letolja elejétől a végéig, de mivel hamar túl lehet rajta lenni, ezért szerencsére maradandó károsodást nem okoz senkinek. Ez egy rossz vicc volt, és minden reményem a GTA: San Andreasban van. A korábbi részek is nagyon jók voltak, a Vice City sem lett rosszabb, és néhány megszokható butaságon kívül profi anyagnak számítottak, tehát nyár közepéig ki kell bírni a műfaj szerelmeseinek.

Néhány letölthető videó:

1. videó

2. videó

3. videó