Spencer
Clive Barker's Undying
Kiadó: EA Games
Fejlesztő: Dreamworks Interactive
Rendszer Követelmények:
Minimum: PII 400, 64MB RAM, 3D gyorsító, Win9x/2000/ME
Ajánlott: PIII 500, 128MB RAM
Hasonló játékok: Realms of the Haunting
Kategória: FPS
Nincs hiány a piacon azokból a játékokból, melyek megpróbálnak némi borzongást vinni az életünkbe, több-kevesebb sikerrel. Az Infogrames Alone in the Dark sorozatától a Virgin Interactive Resident Evil játékain keresztül a Dreamcaster Interactive Drakulájáig, minden fejlesztő és kiadó az egyik legkedveltebb műfajt állította a középpontba: a horrort. Nem meglepő, hogy más sem akar lemaradni, így az EA Games sem. Nemrég jelent meg a műfajt képviselő játékuk: a Clive Barker's Undying. A meglepetés akkor éri az embert, amikor rájön, hogy ez a program nem egészen az, mint aminek látszik, hiszen egy first person shooterről van szó, ami eddig nem illett bele a klasszikus horror játékok stílusába. Az ismert angol író, illusztrátor, rendező, Clive Barker által ihletett mű, egészen pontos megfogalmazást használva, nem más, mint egy horror témájú akciójáték, kaland- és misztériumelemekkel dúsítva.
Az 1920-as évek Nyugat-Írországában játszódó történetben Patrick Galloway szerepébe bújhatunk be. A főhős kapcsolatba kerül egy régi barátjával, Jeremiah Covenanttal. Jeremiah egy ősi birtok tulajdonosa, aki az életét félti, mert egy ősi átok felébresztette halott testvéreinek szellemeit, akik most a birtokon garázdálkodnak. Patrick úgy dönt, hogy kivizsgálja az ügyet, mert félti barátja életét. Azt azonban nem tudja, hogy a helyzet nem egészen olyan, mint amilyennek elsőre látszik... Főhősünknek öt veszélyes kalandon keresztül kell átverekednie magát. Mindegyikben egy-egy halott testvérrel, és az átok által életre keltett gonosz szörnyekkel állunk szemben. Az FPS játékoktól eltérően említésre méltó mennyiségű szöveges rész is van a programban, amit bizony végig kell olvasnunk (hallgatnunk), hogy megérthessük a több szálon futó cselekményt.
Kalandjaink során 10 különböző helyszínre látogatunk el. A cselekmény központja a birtok, és a rajta álló kísértetjárta ház. Ami a házat illeti, sokkal jobban sikerült, mint bármely más szellemjárta építmény, amit eddig valaha is láthattunk a képernyőn. Bárhová nézünk világító gyertyákat, korhű faliszőnyegeket, hatalmas csillárokat, sejtelmes ablakokat, ijesztő tükröket, elképesztően látványos festményeket, vastag faajtókat, székeket, és csigalépcsőket látunk. A külső megjelenítés nagyon emlékezetet Írországra, mindenhol megtalálható a jellegzetes zöld növényzet. A birtok mögött egy sejtelmes sírkert, egy régi kolostor romjai, egy kövekből összeállított kör, egy világítótorony, és Oneiros repülő városa található. Az időjárás fontos szerepet játszik abban, hogy mit lát a játékos maga körül. A szél süvít, az eső szakad, a hó hull, villámlik és dörög az ég. Félelmetes.
Több mint 20 különféle ellenséggel kell szembe néznünk. Jeremiah barátunk négy halott testvérének szellemén kívül más lényekkel is összefutunk a programban. Vérszomjas kalózok, ijesztegető szellemek, csontvázak, gonosz denevérek, és egyéb visszataszító karakterek várnak arra, hogy megakadályozzanak bennünket a feladatunk elvégzésében. Mindegyik külön technikával, gyorsan és váratlanul támad ránk. A programot úgy írták meg, hogy sose kelljen hatalmas mennyiségű ellenféllel egyszerre szembe néznünk. Az eredmény, hogy kevesebb lény, de több alkalommal támad. Amikor meghalunk, third person módba vált a program, és egy rövid "vége" jelenetet tekinthetünk meg korai elhalálozásunkról, ami minden lénynél más. A hagyományos ellenfelek mellett néhány főellenséggel is találkozhatunk, akiket komolyabb munka legyőzni, mert sokkal intelligensebbek a többinél. A legnagyobb csalódást a lények között, a birtokon található személyzet okozza, akik ugyan ellátnak bennünket a szükséges információkkal, de ugyanakkor nehéz megkülönböztetni őket egymástól, és teljesen közönyösek azzal a veszélyes környezettel szemben, amiben dolgoznak... kár ezért a hibáért. A szinteken végighaladva nagymennyiségű fegyvert és varázslatot gyűjthetünk össze. A defenzív és offenzív célokat szolgáló varázslatok és fegyverek rendkívül színes palettáját állították össze a készítők. Íme a leltár (egy része): gel'ziabar kő, Molotov koktél, a Főnix fegyver, revolver, a Kelták kaszája, kétcsövű vadászpuska, tibeti löveg. Habár első látásra nem úgy tűnik, de mégis a Kelták kaszája az egyik legjobb fegyverünk, hiszen hátborzongatóan hatékony, és sosincs szükségünk munícióra a működtetéshez.
A varázslatok a következők:
A varázslatok erejét úgy növelhetjük, hogy erősítő köveket gyűjtünk össze. Szintén az összeszedhető dolgok közé tartoznak az egészségügyi csomagok, vagy a dinamit, stb. A fegyverek és varázslatok kombinációját használva nagyon izgalmas összecsapásokat élhetünk át, főleg, hogy a birtokunkban lévő eszközök egy része teljesen hatástalan lehet bizonyos típusú lényekkel szemben. A Scrye varázslat különös figyelmet követel magának. Ennek segítségével ugyanis a múltba való visszatekintéssel olyan értékes információkhoz juthatunk, melyeket máshonnan nem szerezhetnénk be. Csak néhány helyen használható ez a varázslat, és hogy hol, arról tippeket kapunk a játék során. Nagyon kell figyelnünk, mert ahol halk suttogást hallunk a háttérben, ott célszerű "visszatekinteni a múltba"! A történelmi múlt titkainak ily módon való feltárása jelentősen hozzájárul a horrorisztikus atmoszféra kialakításához, mivel egyre kétségbeesettebben próbáljuk meg kideríteni, hogy tulajdonképpen mi is zajlik körülöttünk. Ez a varázslat új mélységet ad a programnak, amit nem lehetne pusztán a pályák végigjátszásával megteremteni. Befolyásolja a játék hangulatát teljes egészében.
Ami a játék logikai részét illeti, tudjuk, hogy az FPS programoknak nem túlzottan erőssége ez az oldal. Ebből a szempontból sajnos a Clive Barker's Undying sem kivétel. A megoldandó feladatok között leginkább ajtók kinyitására vonatkozókat találunk, vagy pedig egy másik bejáratot kell keresünk. Amikor a tervezők azt akarták elérni, hogy ne menjünk egy bizonyos irányba, egyszerűen kinyithatatlan ajtókat raktak a programba. Ez még abban az esetben is bosszantó, ha a játékos úgy ül le a gép elé, hogy tudatában van annak, hogy nem nagyon kalandozhat szabadon. Sajnos ezt a fajta korlátozást túl sokszor használják a szellemjárta házakban a készítők. Az eljárás kezd egy kicsit kiábrándító lenni. Néha, hogy átjuthassunk egy ajtón, egyetlen egy forrásból szerezhetünk információkat a kulcs hollétével kapcsolatban, és bizony nagyon frusztráló lehet, míg megtaláljuk azt a forrást. Máskor kapcsolók után kell kutatnunk, ami szintén nem egy szórakoztató feladat, hiszen a megvilágítás a horror jellegéhez hűen sötét, ezért a kapcsolók felkutatása nem is olyan egyszerű.
Így vagy úgy, a Clive Barker's Undying sötét, félelmetes hangulata teljes siker, tökéletesen eltalált. Az embert állandó borzongás járja át a sötét helyszíneken. Annak tudatában, hogy bármely irányból ránk támadhat egy szörny, állandó félelmet érzünk a játék során. Az FPS programoktól eltérően a lények nem hullámszerűen törnek ránk. Gyakorta van "szünet" az akcióban, ezért sokszor ott félünk a legjobban, ahol nincs is mitől. A rémisztő környezetben legfélelmetesebb rémálmainkat látjuk viszont a monitoron. Hiába győztünk le egy ellenfelet, vagy menekültünk el tőle, sose érezzük magunkat biztonságban. Grafika:
Az Unreal motor modifikált változatát használó Clive Barker's Undying kiváló képi világgal fokozza a rémisztő hangulatot. A birtokon található ház csodálatos építmény, hihetetlenül részletesen kidolgozott szobákkal. Faragott dísztárgyak, míves faragványok jelennek meg a falakon, az ajtókon, ágyakon, székeken és a bútorokon. A művészeti megvalósítás lenyűgöző. Minden karakter szépen kidolgozott, és lágy animációval rendelkezik. A szörnyek kegyetlennek és gonosznak tűnnek. A belső megjelenítés sokkal realisztikusabb, mint a külső területeké. Az ég ábrázolása lélegzetelállító, sajnos az alatta húzódó földről ez nem mondható el. A külső helyszínek megjelenítése olyannyira nem jó, hogy gyakran, a textúrák találkozásánál, látható vonalak tárulnak a szemünk elé. Az emberi karakterek megjelenítése jobb, mint ami egy FPS-től elvárható lenne, azonban egy kalandjátékhoz képes igen szegényes.A speciális vizuális effektusok kiemelkedők. Az egész játékot végigkíséri a villámlás, és az ehhez tartozó megfelelő árnyékolási effektus. A tűz megjelenítése annyira élethű, hogy az ember szinte még a melegét is érzi, ha közel megy hozzá. Az összecsapások során keletkező vértócsákba belelépve véres lábnyomokat hagyunk magunk után. Egy elég erős számítógépet birtokolva a grafika lágy, és sima, nincs fennakadás. A minimum konfigurációval rendelkezők viszont számítsanak kellemetlen ugrálásra, főleg, ha több szereplő is a képernyőn van.
Kezelőfelület:
Az FPS játékokhoz hűen a billentyűzet a mozgás irányítására, az egér a nézőpont változtatására (a fej mozgatására) szolgál. Az egér görgőjével fegyvert választhatunk. Az irányítás könnyen használható, bár meg kell szokni, hogy a bal kezünkkel használhatjuk a fegyvereinket, a jobbal pedig varázslatainkat. A helyzet állandó kézbentartására gyorsmentési funkció került a programba, mellyel elmenthetjük az aktuális pozíciónkat. A szoftver magától is ment minden pálya végén. Sajnos nagyon zavaró, hogy elhalálozás esetén a program nem a játékos által mentett pozíciót tölti vissza, hanem a legutolsó automatikus mentést. Hátrány továbbá, hogy az átvezető videókat sem ugorhatjuk át akkor, amikor akarjuk. Bosszúságot okoz, hogy a területek közötti átjárásnál a program megakad egy kicsit, mert betöltődik a következő pálya...Több dolog is arra szolgál a játékban, hogy tisztában legyünk a helyzetünkkel, illetve, hogy hol is tartunk a cselekményben. Van nálunk például egy napló, melybe bekerül minden fontos tény, melyet kalandjaink során felismerünk, tapasztalunk. A képernyőn a szokásos kijelzőket helyezték el: egészség, fegyverek, varázslatok, invertory, stb.
Játékmenet:
A Clive Barker's Undying sikeresen valósítja meg legtöbb célját. Feszültséget, félelmet ébreszt, és akcióval dúsított. A szintek kidolgozottsága ötletes, bár nem eléggé eredeti. A fegyverek és a varázslatok közös használatával nem elég csak a reflexeinket fejlesztenünk, mielőtt harcba szállunk a lényekkel szemben, hiszen taktikai érzékre és kreativitásra is szükségünk lesz. Érzelmileg teljesen magával ragadja az embert a cselekmény, illetve a csavaros történet. Ez a fajta befolyás sokkal erősebb annál, mint az adrenalin túltengés által bennünk ébresztett "lőj le mindent, ami mozog!" feeling.A program legnagyobb hátránya a következetesen lineáris játékmenet, mely korlátozza a játékost. A feladatunk állandóan az, hogy megtaláljuk az utat egy ajtón, kapun keresztül, majd mikor végre ez sikerül, újabb szörnyek várnak ránk. Nagyon ritkán fordul elő a játékban, hogy saját magunk választhatunk "sorsot". Állandó akadályok zárják el az utunkat, melyek arra kényszerítenek bennünket, hogy a készítők által megszabott keskeny ösvényen haladjunk előre a céljaink felé. Az embernek inkább a régi horror kalandjáték jut az eszébe erről, a 7th Guest, nem pedig egy mai, modern FPS. Ha az ember kint van a szabadban, akkor sem talál olyan utat, ami a megszabottól eltérne egy kicsit.
Multiplayer: Nincs többjátékos funkciója a programnak, így ez a rész nem került osztályzásra.
Hangeffektek:
A játék legnagyobb erőssége a hanghatás! Az összes horror program közül ennek a legjobbak a hangeffektusai. Minden zörej valósághű, ami olyan feszültté és félelmetessé teszi a hangulatot, hogy az ember úgy érzi, kiugrik a székéből. A lények morognak, hörögnek, remegnek az üvegek, az emberek sugdosnak, a vízcseppek kopognak, és persze fütyül a szél. A legjobb, hogy mielőtt találkozunk egy lénnyel, majdnem mindig különösen hátborzongató hangokat hallunk, ezért állandó félelemben vagyunk. A fegyverek hangjai is különböznek egymástól. A beszédhangok megfelelnek a hangulatnak, egyszerűen démoniak. A Clive Barker's Undying teljesen kihasználja a 3D audiohardvert. Támogatja mind az EAX és A3D szabványokat, ezért az ellenfelekről csak hallgatás alapján megmondhatóak, hogy hol vannak.Zene:
A háttérzene egy hollywoodi alkotásnak megfelelően szól a játékban. Nem halljuk állandóan, mert csak akkor csendül fel egy-egy melódia, amikor arra szükség van a szituáció még feszültebbé tételéhez. Gregorián énekek, és bús klasszikus hangszerelés jellemzi a programot. A dallamok könnyen megmaradnak az ember fülében. A zene minősége kiváló.Intelligencia és nehézség:
Három nehézségi szinten játszhatunk: könnyű, közepes, és rémálom. A változtatás többek között azt befolyásolja, hogy milyen erősek az ellenfeleink. A FPS programokban szerzett tapasztalat egyáltalán nem feltétele a programnak, hiszen nem elég pusztán csak lövöldözni, taktikai érzékre és kreativitásra is szükségünk van. A varázslatok és a fegyverek kombinációját a jó helyen, a jó időben, és megfelelő ellenféllel szemben kell alkalmaznunk.A Clive Barker's Undying mesterséges intelligenciája kiváló. Az ellenfelek addig vadásznak ránk, míg sikerrel nem járnak, vagy mi le nem vadásszuk őket. Nem földi támadóink ösztönösen harcolnak, de nem lebecsülendő módon. Cseleket alkalmaznak, kikerülik ütéseink, lövéseink, és rejtőzködnek is. A mesterséges intelligencia döntő fontosságú egy olyan játéknál, ahol nem lehet többeknek látszani egymással szemben. A készítők ezt felismerték, és kiválót alkottak ezen a téren.
Összegzés:
A Clive Barker's Undying egy csiszolt, cselekményre épülő kaland FPS. A programmal játszva olyan állandó félelmet érez az ember, amit még soha azelőtt egy számítógépes játéknál. A sztori magával ragadó, az akció izgalmas, a stratégia és a taktikai rész kihívást állít a játékos elé. Végig érdekes a program, mert a cselekmény olyan váratlan, és más szoftvereknél egyáltalán nem megszokott csavarokat tartalmaz, ami megdöbbenti a játékost.A Clive Barker's Undying egy csodálatos program, némi hibával. A lineáris játékmenet, a gyenge fejtörők és logikai részek rontanak a szoftveren. Ha azonban az FPS-ek irányából közelítjük meg a dolgot, ez a program mindenidők legizgalmasabb olyan játéka, melyet egyedül játszhatunk a képernyők előtt ülve.
Ugyan a program egyjátékos, javaslom, hogy mégse egyedül üljünk le elé, mert nem biztos, hogy túl sokáig bírnánk idegekkel...
