Berta Sándor
Szavaink sincsenek egy a jövőről zajló beszélgetésre
Annyira felgyorsult a technológia fejlődés, hogy a nyelv már nem tud lépést tartani vele, ezért az etikai dilemmákat sem tudjuk megtárgyalni.
Ray Hammond jövőkutató szerint a nyelv nem tud lépést tartani a technológia gyors fejlődésével, azaz az emberiség nem csupán a jövőbeli technológiai problémák megoldására nincsen felkészülve, hanem még csak beszélni sem tud azokról. A manapság sokakat foglalkoztató, a magánélet védelméről és a virtuális valóságról szóló beszélgetéseket nemsokára az emberségünkről szóló etikai dilemmák fogják felváltani.
Amikor az autót feltalálták, akkor az emberek lovak nélküli hintókról beszéltek, a vetítőket pedig mágikus lámpáknak hívták. Amennyiben ma kellene a jövő technológiáról beszélni, akkor a felhasználók hasonló helyzetben lennének, ugyanis egyszerűen hiányoznak a megfelelő szavak a holnap technológiára. Hammond úgy véli, hogy a jelenségért egyértelműen a technológia túl gyors fejlődése felel és ez számos probléma elé állíthatja az embereket. S itt nem csupán a technológiák problémáiról van szó: amíg a fejlődés nagyon lassú volt, addig az embereknek volt idejük megszokni azt, de ez a folyamat nagyon felgyorsult, így esély sincs a nyelv fejlesztésére.
A technológia fejlődése mindig együtt járt szociális változásokkal is: a tűz felfedezése meleget, táplálóbb ételeket és valódi közösségek kialakulását hozta magával. A kerék, az elektromosság vagy az autó mind befolyásolta emberi kapcsolatainkat. De manapság már egy egyre növekvő szakadék van a műszaki fejlődés és a kulturális evolúció között, például még ma is mobiltelefonnak hívjuk azt az eszközünket, ami zenét játszik le, megmondja hol vagyunk és bármilyen információt el tudunk érni rajta az interneten. Attól függetlenül, hogy vannak-e az új technológiákra és az azokban rejlő lehetőségekre (melyek ráadásul komoly gazdasági vagy politikai hatásokkal is járhatnak) szavaink, egyre növekvő mennyiségű találmány, ötlet és technika rajzik ki mindennap a világ innovációs központjaiból.
A jövőkutató emellett azt is hiszi, hogy egy évtizeden belül kialakulhat egyfajta intelligens test, amely azt jelenti, hogy olyan implantátumokat fognak kifejleszteni, amelyek beépíthetők lesznek a szervezetbe. Ezután mindenkinek az életét ellenőrizni lehet majd és ez lesz a normális. A felhasználók ugyanis azt fogják hinni, hogy erre a lépésre egészségügyi okokból szükség van, mert ezáltal lehet gyorsan reagálni a betegségek megjelenésére. Emellett a jövőben lehetőség lesz az emlékek és a tapasztalatok átvitelére is, vagyis az ember egy része örökké fog élni. Mások számára úgy tűnik majd, hogy az illető ott van, de valójában az csak egy valósághű másolat lesz.
"A Facebook-korban nem beszélhetünk magánéletről, ez még egy XX. századi idea. Azonban a különleges adatok, mint például az egészségügyi kórlapok védelme továbbra is fenn fog maradni. Valós demokrácia csak akkor létezhet, ha az embereknek van valamilyen szintű anonimitása és magánszférája."
Hammondnak meggyőződése, hogy az emberiség fel fogja fedezni a világűrt, de ez nem a kormányok, hanem különböző milliárdosok megbízásából fog megtörténni. Az űrt azonban nem emberek, hanem robotok fedezik majd fel, mégsem hiszi azt, hogy a robotok elvennénk a munkánkat: "Természetesen aggódom az emberekért, de ki ne aggódna például a varrónőkért? Egykoron a nyomdákban léteztek betűszedők, ma már nincs ilyen szakma, de például évtizedekkel ezelőtt hány tetoválószalon létezett? Hány ember élt kutyafodrászatból? Mennyien dolgoztak személyi edzőként a konditermekben? Változik a világ, és ez teljesen természetes."
Hammond 2010-ben azt prognosztizálta, hogy 2030-ra egy teljesen digitális világban fogunk élni, minden ember és tárgy össze lesz kötve egymással, és állandó kapcsolat alakul ki közöttük.
Ray Hammond jövőkutató szerint a nyelv nem tud lépést tartani a technológia gyors fejlődésével, azaz az emberiség nem csupán a jövőbeli technológiai problémák megoldására nincsen felkészülve, hanem még csak beszélni sem tud azokról. A manapság sokakat foglalkoztató, a magánélet védelméről és a virtuális valóságról szóló beszélgetéseket nemsokára az emberségünkről szóló etikai dilemmák fogják felváltani.
Amikor az autót feltalálták, akkor az emberek lovak nélküli hintókról beszéltek, a vetítőket pedig mágikus lámpáknak hívták. Amennyiben ma kellene a jövő technológiáról beszélni, akkor a felhasználók hasonló helyzetben lennének, ugyanis egyszerűen hiányoznak a megfelelő szavak a holnap technológiára. Hammond úgy véli, hogy a jelenségért egyértelműen a technológia túl gyors fejlődése felel és ez számos probléma elé állíthatja az embereket. S itt nem csupán a technológiák problémáiról van szó: amíg a fejlődés nagyon lassú volt, addig az embereknek volt idejük megszokni azt, de ez a folyamat nagyon felgyorsult, így esély sincs a nyelv fejlesztésére.
A technológia fejlődése mindig együtt járt szociális változásokkal is: a tűz felfedezése meleget, táplálóbb ételeket és valódi közösségek kialakulását hozta magával. A kerék, az elektromosság vagy az autó mind befolyásolta emberi kapcsolatainkat. De manapság már egy egyre növekvő szakadék van a műszaki fejlődés és a kulturális evolúció között, például még ma is mobiltelefonnak hívjuk azt az eszközünket, ami zenét játszik le, megmondja hol vagyunk és bármilyen információt el tudunk érni rajta az interneten. Attól függetlenül, hogy vannak-e az új technológiákra és az azokban rejlő lehetőségekre (melyek ráadásul komoly gazdasági vagy politikai hatásokkal is járhatnak) szavaink, egyre növekvő mennyiségű találmány, ötlet és technika rajzik ki mindennap a világ innovációs központjaiból.
A jövőkutató emellett azt is hiszi, hogy egy évtizeden belül kialakulhat egyfajta intelligens test, amely azt jelenti, hogy olyan implantátumokat fognak kifejleszteni, amelyek beépíthetők lesznek a szervezetbe. Ezután mindenkinek az életét ellenőrizni lehet majd és ez lesz a normális. A felhasználók ugyanis azt fogják hinni, hogy erre a lépésre egészségügyi okokból szükség van, mert ezáltal lehet gyorsan reagálni a betegségek megjelenésére. Emellett a jövőben lehetőség lesz az emlékek és a tapasztalatok átvitelére is, vagyis az ember egy része örökké fog élni. Mások számára úgy tűnik majd, hogy az illető ott van, de valójában az csak egy valósághű másolat lesz.
"A Facebook-korban nem beszélhetünk magánéletről, ez még egy XX. századi idea. Azonban a különleges adatok, mint például az egészségügyi kórlapok védelme továbbra is fenn fog maradni. Valós demokrácia csak akkor létezhet, ha az embereknek van valamilyen szintű anonimitása és magánszférája."
Hammondnak meggyőződése, hogy az emberiség fel fogja fedezni a világűrt, de ez nem a kormányok, hanem különböző milliárdosok megbízásából fog megtörténni. Az űrt azonban nem emberek, hanem robotok fedezik majd fel, mégsem hiszi azt, hogy a robotok elvennénk a munkánkat: "Természetesen aggódom az emberekért, de ki ne aggódna például a varrónőkért? Egykoron a nyomdákban léteztek betűszedők, ma már nincs ilyen szakma, de például évtizedekkel ezelőtt hány tetoválószalon létezett? Hány ember élt kutyafodrászatból? Mennyien dolgoztak személyi edzőként a konditermekben? Változik a világ, és ez teljesen természetes."
Hammond 2010-ben azt prognosztizálta, hogy 2030-ra egy teljesen digitális világban fogunk élni, minden ember és tárgy össze lesz kötve egymással, és állandó kapcsolat alakul ki közöttük.