Közismert, hogy a TCP/IP (az Internet alapvető protokollja) alapú hálózatokban a számítógépek egyedi számsorokkal úgynevezett IP címekkel azonosítják egymást. Az IP cím jelenleg 4 darab max. 0-255-ig terjedő számból áll. Nem nehéz így kitalálni, hogy a hálózatra ráköthető gépek száma, vagyis a kiosztható IP címek maximális száma 255*255*255*255 azaz 2³² darab. Az IPv6 esetében az IP címek 128 bitesek lesznek, a kiosztható címmennyiség egy kimondhatatlan nagyságrend 3.4x10³⁶ darab lesz.

Az IPv6 előnye nem csak a címtartomány növekedésében rejlik. Az új rendszer sokkal megbízhatóbb és biztonságosabb lesz a jelenleginél. Sajnos, amikor az Internet alapjait lerakták, senki nem gondolt arra, hogy a rendszer egyszer ekkorára fog nőni, így nem is foglalkoztak komolyan a biztonsági kérdésekkel. Ahogy az Internetes üzletekbe egyre több pénz áramlik, szükségessé váltak a reformok, hiszen a támadások, és a rosszindulatú visszaélések a tőke beáramlását és ezzel a fejlődést is akadályozzák.

Már majdnem minden platformon elérhető az IPv6, kezdve az IBM féle AIX-tól a Novell NetWare-n keresztül a Linux-ig. A Sun aki, modern technológiákért soha nem félt harcba szállni, már 1995-ben beleintegrálta a Solaris-ba az IPv6 első verzióit. Az új rendszer terjedésének a legnagyobb akadálya egyelőre a Microsoft. Ahogy az lenni szokott a világ egyik legnagyobb cége ismét lomhán reagál a változásokra és csak követni tudja az újítókat. Ha majd IPv6-ot portolják a win32 alapú rendszerekre is, talán megindul a net a biztonságos fejlődés irányába.