Szekeres Viktor
Elrabolva 3 - csak rajongóknak!
Szinte mindenki sejtette, hogy pocsék lesz a Taken-sorozat harmadik része, de azért reménykedtünk a csodában. Mint kiderült, teljesen felesleges volt.
Hogy tetszett az Elrabolva 3?
Az Elrabolva az elmúlt évek egyik legvalószínűtlenebb világsikere volt. Liam Neeson Luc Besson bábáskodása mellett készített akciófilmje bár nem volt kiemelkedő, de igen jól sikerült, s ez jókora bevétellel is társult. Meglepetésre azonban az európai produkciót Amerika tette igazán sikeressé, hogy aztán a folytatásra az amerikai érdeklődés visszaessen, mint általában a folytatásoknál, s ezzel párhuzamosan az Amerikán kívül számok az egekbe emelkedjenek - mint általában a folytatásoknál. Adta magát tehát a harmadik epizód, ami még úgy sem volt különösebben kockázatos befektetés, hogy láthattuk, hogy a második mennyire felejthetőre sikerült.
A Taken főhősének egyszer a feleségét, egyszer a lányát rabolták el, most azonban nem ő kerül emberrablók karmai közé, hogy mondjuk Kim apu nyomdokaiba lépve leszámoljon a rosszfiúkkal és "megmentse a napot", hanem... Hanem senkit sem rabolnak el. A címet tehát ezúttal buktuk, mint a Másnaposok harmadik része esetében is, de ilyesmin csak az akad fenn, akit sem ér sok inger az életben. A sztori a lényeg, nemde? Ami pedig jelen esetben az, hogy Harrison Fordot egy gyilkossággal gyanúsítják, amit nem ő követett el, így menekülni kényszerül a Tommy Lee Jones vezette hatóság elől.
Az üldözés abszolút tessék-lássék, erőltetett módszerekkel történik, a főzsaru teljesen véletlenszerűen bukkan a szökevény nyomára az írók átlátszó szkriptjének köszönhetően. A főhős pedig mindeközben hol zajos üldözésbe vagy lövöldözésbe keveredik, hol pedig lopakodó üzemmódba vált át. A gond az, hogy az előbbi akciójelenetek szanaszét vannak vágva (van annak bármi funkciója is, hogy valaki egy verekedés után négy snittben veszi ki az áldozat zsebéből a pisztolyt?), utóbbiak pedig abszolút mentesen mindenféle feszültségtől. Nyilván maga a film a felütése miatt eleve nem lehet izgalmas, ha a főhős kerül a bajok középpontjába, hiszen így nincs tétje, tudjuk, hogy őt nem fenyegeti semmilyen veszély, nem kaphatják el, nem ölhetik meg. Így a harmadik rész mindössze arról szól, hogy a pár szorult helyzetből miképpen menekül meg Mills ex-ügynök.
Persze ettől még lehetett volna jó a film, de megint megpróbáltak forgatókönyvet kerekíteni hozzá (minek?), az pedig az elmúlt évek legkínosabb első 10 percével indítja az Elrabolva 3-at, egymást követik a nevetségesebbnél nevetségesebb dialógok. Később akciójelenetek terén szerencsére kompenzál a szkript, viszont fura módon épp arra nem jut idő, hogy az ebben a műfajban kulcsfontosságúnak számító rosszfiúkat, főgonoszokat ne csak jellegtelen papírmaséként ábrázolja. A legszebb mégis az, amikor a forgatókönyvíró a fináléban közli a nézőkkel, hogy mennyire ostobának tartja őket. Ugyanis azt, ahogy Mills az elkapott rosszfiú előtt összefoglalja, hogy mi miért történt (mint egy klasszikusan sokat pofázó gonosz), nem lehet másképp értelmezni, még annyit sem nézett ki a nézők egy részéből, hogy képesek összerakni a csontegyszerű sztorit.
Az Elrabolva 3 (sajnos) a papírformának megfelelően gyenge lett, ami nem is annyira a színészeknek, körítésnek vagy az emlegetett forgatókönyvnek köszönhető, hanem a rendezésnek. Régi vesszőparipánk, miszerint Olivier Megaton (A szállító 3, Elrabolva 2, Colombiana és a tévés Taxi-sorozat pilotja) a világ egyik legtehetségtelenebb, kiemelt mozifilmekben dolgozó rendezője ismét bizonyítást nyert, pedig tényleg azt gondolnánk, hogy egy Elrabolva-kaliberű akciómozit nem olyan bonyolult élvezetessé tenni.
Viszont van egy jó hírünk is azok számára, akik azt tervezik, hogy megnézik a filmet: nekik biztosan tetszeni fog. Már persze, ha abból indulunk ki, hogy csak azok vállalkoznak ilyesmire, akiknek a második rész is bejött - a Taken 2 rajongói számára a harmadik rész tökéletesen élvezhető lesz. Annak azonban, akinek nem jött be az az epizód, még bottal sem ajánljuk megpiszkálni a harmadikat. Majd esetleg a negyedik részt, ha rendezőcserére kerül sor.
A Taken főhősének egyszer a feleségét, egyszer a lányát rabolták el, most azonban nem ő kerül emberrablók karmai közé, hogy mondjuk Kim apu nyomdokaiba lépve leszámoljon a rosszfiúkkal és "megmentse a napot", hanem... Hanem senkit sem rabolnak el. A címet tehát ezúttal buktuk, mint a Másnaposok harmadik része esetében is, de ilyesmin csak az akad fenn, akit sem ér sok inger az életben. A sztori a lényeg, nemde? Ami pedig jelen esetben az, hogy Harrison Fordot egy gyilkossággal gyanúsítják, amit nem ő követett el, így menekülni kényszerül a Tommy Lee Jones vezette hatóság elől.
Az üldözés abszolút tessék-lássék, erőltetett módszerekkel történik, a főzsaru teljesen véletlenszerűen bukkan a szökevény nyomára az írók átlátszó szkriptjének köszönhetően. A főhős pedig mindeközben hol zajos üldözésbe vagy lövöldözésbe keveredik, hol pedig lopakodó üzemmódba vált át. A gond az, hogy az előbbi akciójelenetek szanaszét vannak vágva (van annak bármi funkciója is, hogy valaki egy verekedés után négy snittben veszi ki az áldozat zsebéből a pisztolyt?), utóbbiak pedig abszolút mentesen mindenféle feszültségtől. Nyilván maga a film a felütése miatt eleve nem lehet izgalmas, ha a főhős kerül a bajok középpontjába, hiszen így nincs tétje, tudjuk, hogy őt nem fenyegeti semmilyen veszély, nem kaphatják el, nem ölhetik meg. Így a harmadik rész mindössze arról szól, hogy a pár szorult helyzetből miképpen menekül meg Mills ex-ügynök.
Persze ettől még lehetett volna jó a film, de megint megpróbáltak forgatókönyvet kerekíteni hozzá (minek?), az pedig az elmúlt évek legkínosabb első 10 percével indítja az Elrabolva 3-at, egymást követik a nevetségesebbnél nevetségesebb dialógok. Később akciójelenetek terén szerencsére kompenzál a szkript, viszont fura módon épp arra nem jut idő, hogy az ebben a műfajban kulcsfontosságúnak számító rosszfiúkat, főgonoszokat ne csak jellegtelen papírmaséként ábrázolja. A legszebb mégis az, amikor a forgatókönyvíró a fináléban közli a nézőkkel, hogy mennyire ostobának tartja őket. Ugyanis azt, ahogy Mills az elkapott rosszfiú előtt összefoglalja, hogy mi miért történt (mint egy klasszikusan sokat pofázó gonosz), nem lehet másképp értelmezni, még annyit sem nézett ki a nézők egy részéből, hogy képesek összerakni a csontegyszerű sztorit.
Az Elrabolva 3 (sajnos) a papírformának megfelelően gyenge lett, ami nem is annyira a színészeknek, körítésnek vagy az emlegetett forgatókönyvnek köszönhető, hanem a rendezésnek. Régi vesszőparipánk, miszerint Olivier Megaton (A szállító 3, Elrabolva 2, Colombiana és a tévés Taxi-sorozat pilotja) a világ egyik legtehetségtelenebb, kiemelt mozifilmekben dolgozó rendezője ismét bizonyítást nyert, pedig tényleg azt gondolnánk, hogy egy Elrabolva-kaliberű akciómozit nem olyan bonyolult élvezetessé tenni.
Viszont van egy jó hírünk is azok számára, akik azt tervezik, hogy megnézik a filmet: nekik biztosan tetszeni fog. Már persze, ha abból indulunk ki, hogy csak azok vállalkoznak ilyesmire, akiknek a második rész is bejött - a Taken 2 rajongói számára a harmadik rész tökéletesen élvezhető lesz. Annak azonban, akinek nem jött be az az epizód, még bottal sem ajánljuk megpiszkálni a harmadikat. Majd esetleg a negyedik részt, ha rendezőcserére kerül sor.
|
Elrabolva 3 (Taken 3)
színes, magyarul beszélő, francia akciófilm, 109 perc, 2015 (16) 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Olivier Megaton forgatókönyvíró: Luc Besson, Robert Mark Kamen zeneszerző: Nathaniel Mechaly operatőr: Eric Kress producer: Luc Besson, Michael Mandaville szereplők: Liam Neeson (Harrison Ford) Maggie Grace (Kim) Forest Whitaker (Tommy Lee Jones) Famke Janssen (Lenore) Jon Gries (Casey) Leland Orser (Sam) Sam Spruell (Oleg Malankov) Dougray Scott (Stuart St. John) |
