Gyurkity Péter
Beszélnének a megfigyelésről a nagy IT-cégek
A Microsoft és a Google is beperli az amerikai adminisztrációt, mivel szeretnék nyilvánosságra hozni, hogy az illetékes szervek pontosan mennyi adatot és hány esetben kérnek ki felhasználóikról. A kormányzat az első lépést ugyan már megtette, ám az egyeztető tárgyalások végül megakadtak, így mindkét cég bírósági úton bizonyítaná igazát, elsősorban az amerikai alkotmányra, valamint a szólásszabadságra és a nyílt vita jogosságára alapozva.
Az elmúlt hetekben állandóan napirenden szerepelt az eddig talán legfontosabb megfigyelési botrány, amelyben az amerikai nemzetbiztonsági hivatal (NSA), tágabban véve pedig az előző és a jelenlegi adminisztráció, a nagyobb IT-cégek, valamint számos külföldi szereplő is érintett. Mára nagyjából világossá vált, hogy kiket és miért figyeltek meg, ezzel egy időben pedig azt is tudhatjuk, hogy ki járt leginkább jól az ügy kirobbantásával. Az Európai Unió és az ENSZ is válaszokat vár az amerikai féltől, ám a tengerentúlon a nagy informatikai cégek is további részleteket osztanának meg a nagyközönséggel.
Brad Smith, a Microsoft jogi tanácsadója, a cég saját blogoldalán jelentette be, hogy pert indítanak az amerikai kormánnyal szemben, mivel ez utóbbi még mindig vonakodik nyilvánosságra hozni a megfigyeléssel kapcsolatos pontos adatokat, annak módszereit. Szerinte jogukban áll megosztani a felhasználókkal, hogy az illetékes szervek pontosan milyen adatokra kíváncsiak, azokat hány esetben kérték ki, mivel ennek elhallgatása ellentétes az amerikai alkotmánnyal. A lépés elhúzódó jogi csatározást vetít előre, mivel az adminisztráció egyelőre nem hajlandó megállapodni az érintett cégekkel.
Augusztus utolsó napjaira vált többé-kevésbé egyértelművé, hogy az Edward Snowden által kirobbantott botrány elsősorban Kínának volt hasznos, mivel ezzel nemcsak az amerikai szerveket hozták kényelmetlen helyzetbe, de jó esély kínálkozott Oroszország és az USA összeugrasztására is, amit ők ölbe tett kezekkel nézhetnek végig. Minden bizonnyal ezzel a reménnyel csábították Snowdent Hongkongba, majd feleslegessé válása után megszabadultak tőle.
Időközben az is kiderült, hogy az NSA még az ENSZ New York-i központját is lehallgatta, a vele együttműködő IT-cégeknek pedig fizetett, mintegy kompenzálva azok fáradozását. A washingtoni EU-követség szintén a lehallgatottak listáján szerepelt, ez pedig három különböző módszerrel, poloskákkal, a merevlemezeken található állományok lemásolásával, valamint a washingtoni hálózat lehallgatásával folyt. A Google, a Yahoo, a Microsoft, a Facebook és társaik több millió dolláros összeget kaptak, amiből fedezték a pluszköltséget, emellett azonban a hatóságoknak szükségük volt további cégek bevonására is.
Az ENSZ az USA-hoz fordult a megfigyelés miatt, miután megtudhattuk, hogy 2012-ben az NSA hozzáférést szerzett a szervezet belső videokonferencia-rendszeréhez. Adatgyűjtésük során rájöttek, hogy a kínai titkosszolgálat is bizalmas információk után kutat, így az általuk megszerzett anyagokat is lemásolták. Franciaországban ezzel egy időben az államügyészség támogatta bizonyos civil csoportok kezdeményezését, amelynek eredményeként megindulhatnak a perek, mégpedig a következő vádak alapján: személyes jellegű adatok illegális gyűjtése, a magánélet megsértése, csalás segítségével megvalósított hozzáférés egy adatbázishoz, valamint a levéltitok megsértése. A beadványban az amerikai szervek mellett az együttműködő cégek is vádlottként szerepelnek, ami némiképp bonyolítja a képet.
Ahogy azt említettük, ezen cégek közül kettő, a Microsoft és a Google, szintén beperelte az Obama-adminisztrációt. Erre ugyan már júniusban sor került, ám akkor úgy tűnt, hogy a kormányzat hajlandó az egyeztetésre, így az ügyeket ideiglenesen jegelték. Az elmúlt hetekben összesen 6 alkalommal találkoztak a két fél képviselői, ám végül megállapodásra nem került sor, jóllehet a hivatalos szervek egy ponton mégis engedni kényszerültek.
Az amerikai kormány ugyanis augusztus utolsó napjaiban bejelentette, hogy innentől kezdve évente egyszer nyilvánosságra hozza, pontosan hány esetben kértek ki adatokat az együttműködő cégektől. Ennek köszönhetően megtudtuk, hogy tavaly 1856 esetben került erre sor, mint ahogy az is világossá vált, hogy az első körben a kérelmekről döntő titkos bírói testület egyetlen, az NSA által elküldött beadványt sem utasított el. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a kritikusok szerint a testület titkos mivolta is problémás, mivel a Foreign Intelligence Surveillance Act (Fisa) törvény alapján a külföldi és amerikai internethasználókkal kapcsolatban benyújtott adatgyűjtési kérelmek részleteiről így szinte semmit nem tudunk.
A két IT-cég éppen ezen részleteket szeretné megosztani a nyilvánossággal, szerintük erre az alkotmány feljogosítja őket. Ennek révén megismerhetnénk az egyes cégekre vonatkozó pontos számokat, megtudhatnánk, hogy az NSA milyen adatokra kíváncsi a felhasználókkal kapcsolatban, legalábbis a remélt bírósági jóváhagyás után. Ezen cégek továbbra is tartják magukat azon eredeti álláspontjukhoz, miszerint az amerikai szerveknek nem volt közvetlen hozzáférésük rendszereikhez, adatokat így csak közvetett úton kérhettek ki - állításukat azonban addig nem tudják alátámasztani, amíg ezen számokat és az egyéb részleteket nincs módjukban közölni.
Véleményük szerint az adatokat a nemzetbiztonság megsértése nélkül is nyilvánosságra hozhatnák, ám a kormányzat erről egyelőre hallani sem akar. Azt eddig nem közölték, hogy pontosan mely bíróságon indították el az ügyet, ám nyilván nem egy gyors lefolyású tárgyalásról van szó, a jogi küzdelem tehát jó ideig elhúzódhat. Azt remélik azonban, hogy kellő nyomást tudnak gyakorolni a kongresszusra, így előbb-utóbb engedményeket tudnak kicsikarni a kormányzattól.
Az elmúlt hetekben állandóan napirenden szerepelt az eddig talán legfontosabb megfigyelési botrány, amelyben az amerikai nemzetbiztonsági hivatal (NSA), tágabban véve pedig az előző és a jelenlegi adminisztráció, a nagyobb IT-cégek, valamint számos külföldi szereplő is érintett. Mára nagyjából világossá vált, hogy kiket és miért figyeltek meg, ezzel egy időben pedig azt is tudhatjuk, hogy ki járt leginkább jól az ügy kirobbantásával. Az Európai Unió és az ENSZ is válaszokat vár az amerikai féltől, ám a tengerentúlon a nagy informatikai cégek is további részleteket osztanának meg a nagyközönséggel.
Brad Smith, a Microsoft jogi tanácsadója, a cég saját blogoldalán jelentette be, hogy pert indítanak az amerikai kormánnyal szemben, mivel ez utóbbi még mindig vonakodik nyilvánosságra hozni a megfigyeléssel kapcsolatos pontos adatokat, annak módszereit. Szerinte jogukban áll megosztani a felhasználókkal, hogy az illetékes szervek pontosan milyen adatokra kíváncsiak, azokat hány esetben kérték ki, mivel ennek elhallgatása ellentétes az amerikai alkotmánnyal. A lépés elhúzódó jogi csatározást vetít előre, mivel az adminisztráció egyelőre nem hajlandó megállapodni az érintett cégekkel.
Augusztus utolsó napjaira vált többé-kevésbé egyértelművé, hogy az Edward Snowden által kirobbantott botrány elsősorban Kínának volt hasznos, mivel ezzel nemcsak az amerikai szerveket hozták kényelmetlen helyzetbe, de jó esély kínálkozott Oroszország és az USA összeugrasztására is, amit ők ölbe tett kezekkel nézhetnek végig. Minden bizonnyal ezzel a reménnyel csábították Snowdent Hongkongba, majd feleslegessé válása után megszabadultak tőle.
Időközben az is kiderült, hogy az NSA még az ENSZ New York-i központját is lehallgatta, a vele együttműködő IT-cégeknek pedig fizetett, mintegy kompenzálva azok fáradozását. A washingtoni EU-követség szintén a lehallgatottak listáján szerepelt, ez pedig három különböző módszerrel, poloskákkal, a merevlemezeken található állományok lemásolásával, valamint a washingtoni hálózat lehallgatásával folyt. A Google, a Yahoo, a Microsoft, a Facebook és társaik több millió dolláros összeget kaptak, amiből fedezték a pluszköltséget, emellett azonban a hatóságoknak szükségük volt további cégek bevonására is.
Az ENSZ az USA-hoz fordult a megfigyelés miatt, miután megtudhattuk, hogy 2012-ben az NSA hozzáférést szerzett a szervezet belső videokonferencia-rendszeréhez. Adatgyűjtésük során rájöttek, hogy a kínai titkosszolgálat is bizalmas információk után kutat, így az általuk megszerzett anyagokat is lemásolták. Franciaországban ezzel egy időben az államügyészség támogatta bizonyos civil csoportok kezdeményezését, amelynek eredményeként megindulhatnak a perek, mégpedig a következő vádak alapján: személyes jellegű adatok illegális gyűjtése, a magánélet megsértése, csalás segítségével megvalósított hozzáférés egy adatbázishoz, valamint a levéltitok megsértése. A beadványban az amerikai szervek mellett az együttműködő cégek is vádlottként szerepelnek, ami némiképp bonyolítja a képet.
Ahogy azt említettük, ezen cégek közül kettő, a Microsoft és a Google, szintén beperelte az Obama-adminisztrációt. Erre ugyan már júniusban sor került, ám akkor úgy tűnt, hogy a kormányzat hajlandó az egyeztetésre, így az ügyeket ideiglenesen jegelték. Az elmúlt hetekben összesen 6 alkalommal találkoztak a két fél képviselői, ám végül megállapodásra nem került sor, jóllehet a hivatalos szervek egy ponton mégis engedni kényszerültek.
Az amerikai kormány ugyanis augusztus utolsó napjaiban bejelentette, hogy innentől kezdve évente egyszer nyilvánosságra hozza, pontosan hány esetben kértek ki adatokat az együttműködő cégektől. Ennek köszönhetően megtudtuk, hogy tavaly 1856 esetben került erre sor, mint ahogy az is világossá vált, hogy az első körben a kérelmekről döntő titkos bírói testület egyetlen, az NSA által elküldött beadványt sem utasított el. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a kritikusok szerint a testület titkos mivolta is problémás, mivel a Foreign Intelligence Surveillance Act (Fisa) törvény alapján a külföldi és amerikai internethasználókkal kapcsolatban benyújtott adatgyűjtési kérelmek részleteiről így szinte semmit nem tudunk.
A két IT-cég éppen ezen részleteket szeretné megosztani a nyilvánossággal, szerintük erre az alkotmány feljogosítja őket. Ennek révén megismerhetnénk az egyes cégekre vonatkozó pontos számokat, megtudhatnánk, hogy az NSA milyen adatokra kíváncsi a felhasználókkal kapcsolatban, legalábbis a remélt bírósági jóváhagyás után. Ezen cégek továbbra is tartják magukat azon eredeti álláspontjukhoz, miszerint az amerikai szerveknek nem volt közvetlen hozzáférésük rendszereikhez, adatokat így csak közvetett úton kérhettek ki - állításukat azonban addig nem tudják alátámasztani, amíg ezen számokat és az egyéb részleteket nincs módjukban közölni.
Véleményük szerint az adatokat a nemzetbiztonság megsértése nélkül is nyilvánosságra hozhatnák, ám a kormányzat erről egyelőre hallani sem akar. Azt eddig nem közölték, hogy pontosan mely bíróságon indították el az ügyet, ám nyilván nem egy gyors lefolyású tárgyalásról van szó, a jogi küzdelem tehát jó ideig elhúzódhat. Azt remélik azonban, hogy kellő nyomást tudnak gyakorolni a kongresszusra, így előbb-utóbb engedményeket tudnak kicsikarni a kormányzattól.