SG.hu·
Videókamerák figyelnek minket folyamatosan
Az arcfelismerési technológia folyamatos fejlődése jó hír a rendőrség számára, viszont annál inkább aggódnak miatta a magánélet szentségének elkötelezett hívei.
Üdvözöljük Kínában, a videomegfigyelés hazájában! - Kuangtung tartomány akár ki is helyezhetné határaira ezt a táblát, hiszen több mint egymillió kamera üzemeltetésével "büszkélkedhet". Csupán Csungking városa 500 000 darabot rendelt belőlük két évvel ezelőtt, és más tartományokban is működik jó pár százezer kamera az Emberi Jogok Kínában nevű civil szervezet állítása szerint. A videomegfigyelés részesedése az ország hatalmas biztonsági iparából több mint 50 százalékos, értéke 2015-re várhatóan eléri az 500 milliárd jüant (ez mintegy 18 billió forintnak felel meg). Kína a maga hárommillió kamerájával hamarosan megelőzi Nagy-Britanniát, és a videomegfigyelés területén (is) a világ vezető hatalmává lép elő.
De Kína messze nincs egyedül. Egy sor demokratikus államban is megsokszorozzák a térfigyelő kamerák számát a The Economist című brit hírmagazin elemző cikke szerint az arcfelismerő technológia pedig varázslatos eszköznek bizonyul mind a kormányok, mind a piaci szereplők birtokában. Egy alabamai börtönben például olyanok ellenőrzésére használják a technológiát, akik kikerülnek a fogolynyilvántartásból; a mexikói börtönökben a látogatók azonosítására szolgál; a londoni Heathrow repülőtéren üzembe állított rendszer az utasokat követi a váróban és beszálláskor; Brazília pedig azt tervezi, hogy olyan kamerás szemüvegekkel szereli fel a rendőrség embereit, amelyek alkalmasak a 2014-es futball-világbajnokságra érkező bajkeverők kiszűrésére.
Ami a piaci szereplőket illeti: a francia Quividi nevű cég a hirdetések közelségében elhaladó járókelők életkorát és nemét méri - így a hirdetők aszerint változtathatják üzeneteiket, hogy azokat éppen ki nézi -, a SceneTap nevű szolgáltatás pedig hasonló információkkal szolgál chicagói bárokról. A japán Keihin Electric Express Railway alkalmazottainak mosolygását számítógép értékeli ki, a Facebook képes felismerni a feltöltött képeket, mint ahogyan a legújabb okostelefonok is könnyedén azonosítják tulajdonosaikat…
A technológia nagy iramban fejlődik. 2010-ben az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Hivatal (National Institute of Standards and Technology, NIST) készített egy felmérést, amely szerint a legjobb program 92 százalékos pontossággal volt képes azonosítani egy portrét 1,6 millió kép közül. Ilyen eredmény persze csakis kiváló minőségű fotókkal lehetséges - hangsúlyozza Jonathan Phillips, az NIST szakértője - de életlenebb mozgóképek esetében is hatalmas a fejlődés. A felismerési tévedések aránya kétévente megfeleződik, és nem csak Nyugaton. "A 2010-es NIST-teszteken a kínai jelentkezők még igen halvány eredményt produkáltak - csak a képek 64 százalékos azonosítására voltak képesek -, mára azonban utolérték a csúcstechnológia élvonalát" - fogalmazott a hetilapnak Sharon Hom, az Emberi Jogok Kínában képviselője.
A rendszer teljesítménye természetesen függ attól, hogy hol használják, így ellenőrzött környezetben, például börtönökben, ideálisnak tekinthető. Egy kísérlet során a németországi Mainz vasútállomásán a mozgólépcső fölé szerelt kamerák folyamatos felvételeket szolgáltattak - igaz, a felismerési arány csak 60 százalékos volt. Ha meg a lencséket egy hirdetés mögé helyezik, akkor jól vizsgálható, hogy kik azok, akiknek felkelti a figyelmét a reklámüzenet. A Facebook azért nagyon hatékony az azonosításban, mert csupán az ismerősök korlátozott listájáról kell kiválasztania egy nevet.
A mind több kamera és hatékonyabb arcfelismerő rendszer trükkös csatasorba állítása ugyanakkor jogi és politikai kérdéseket is felvet. Az Egyesült Államok kevés akadályt gördít az arcfelismerés használata elé, mivel a bírósági precedensek nem ismerik el a "méltányosan elvárható magánélet" jogát nyilvános helyeken. A Centre for Democracy & Technology (Központ a Demokráciáért és a Technológiáért) nevű csoport képviselője, Harley Geiger viszont azt állítja, hogy a technológia túlmutat a szokásos állami ellenőrzés határain, és egy olyan világ létrejöttét eredményezheti, amelyben gyakorlatilag mindenki "közéleti személyiséggé" válik. Az iparág tisztában van a maga felelősségével. Eric Schmidt, a Google elnöke elmondta, hogy cége korlátozni fogja arcfelismerő szolgáltatásait - elkerülendő, hogy "átlépjék a hátborzongatás határait". Tavaly a Digital Signage Federation nevű ipari csoport egy sor szigorú előírást fogadott el az arcfelismerés adatvédelmi szempontjaira vonatkozóan.
Az adatvédelem nagy barátainak számító európai országokban kevésbé könnyen terjed a technológia, és általános a követelmény, hogy a jeleket továbbító kamerák környezetében egy felirat figyelmeztesse az embereket azok működéséről. A Facebook arcfelismerési technológiája már fenn is akadt a kőkemény német adatvédelmi törvényeken. És azért az amerikai legfelsőbb bíróság is nyugtalankodik a nyilvános közegben mozgó magánszemélyek folyamatos nyomon követését lehetővé tevő technológia miatt.
Mindazonáltal a technológia fejlődése révén még a demokratikus államok kormányai is szeretnék kiterjeszteni az emberek megfigyelését, jóllehet a nyilvánosság előtti névtelenség elvesztése befolyásolhatja a politikai életet is. Érthető módon korlátozódik a szólásszabadság, ha egy tiltakozáson csupán a fizikai részvétel rögtön nyilvántartásba kerül. Kelly Gates, egy, a megfigyelésről szóló könyv szerzője mindezt "dermesztő hatásként" írja le. Néhány országban pedig mindez már realitás. Nicholas Bequelin, a Human Rights Watch nevű civil szervezet kutatója szerint a 2009-es zavargásokat követően a hatóságok több ezer kamerát telepítettek a kínai Hszincsiang tartományban: a stabilitást középpontba állító stratégia jegyében így egy tiltakozást már csírájában elfojthatónak gondolnak. Amihez a jelek szerint ideális eszköz a videomegfigyelő rendszer.
Üdvözöljük Kínában, a videomegfigyelés hazájában! - Kuangtung tartomány akár ki is helyezhetné határaira ezt a táblát, hiszen több mint egymillió kamera üzemeltetésével "büszkélkedhet". Csupán Csungking városa 500 000 darabot rendelt belőlük két évvel ezelőtt, és más tartományokban is működik jó pár százezer kamera az Emberi Jogok Kínában nevű civil szervezet állítása szerint. A videomegfigyelés részesedése az ország hatalmas biztonsági iparából több mint 50 százalékos, értéke 2015-re várhatóan eléri az 500 milliárd jüant (ez mintegy 18 billió forintnak felel meg). Kína a maga hárommillió kamerájával hamarosan megelőzi Nagy-Britanniát, és a videomegfigyelés területén (is) a világ vezető hatalmává lép elő.
De Kína messze nincs egyedül. Egy sor demokratikus államban is megsokszorozzák a térfigyelő kamerák számát a The Economist című brit hírmagazin elemző cikke szerint az arcfelismerő technológia pedig varázslatos eszköznek bizonyul mind a kormányok, mind a piaci szereplők birtokában. Egy alabamai börtönben például olyanok ellenőrzésére használják a technológiát, akik kikerülnek a fogolynyilvántartásból; a mexikói börtönökben a látogatók azonosítására szolgál; a londoni Heathrow repülőtéren üzembe állított rendszer az utasokat követi a váróban és beszálláskor; Brazília pedig azt tervezi, hogy olyan kamerás szemüvegekkel szereli fel a rendőrség embereit, amelyek alkalmasak a 2014-es futball-világbajnokságra érkező bajkeverők kiszűrésére.
Ami a piaci szereplőket illeti: a francia Quividi nevű cég a hirdetések közelségében elhaladó járókelők életkorát és nemét méri - így a hirdetők aszerint változtathatják üzeneteiket, hogy azokat éppen ki nézi -, a SceneTap nevű szolgáltatás pedig hasonló információkkal szolgál chicagói bárokról. A japán Keihin Electric Express Railway alkalmazottainak mosolygását számítógép értékeli ki, a Facebook képes felismerni a feltöltött képeket, mint ahogyan a legújabb okostelefonok is könnyedén azonosítják tulajdonosaikat…
A technológia nagy iramban fejlődik. 2010-ben az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Hivatal (National Institute of Standards and Technology, NIST) készített egy felmérést, amely szerint a legjobb program 92 százalékos pontossággal volt képes azonosítani egy portrét 1,6 millió kép közül. Ilyen eredmény persze csakis kiváló minőségű fotókkal lehetséges - hangsúlyozza Jonathan Phillips, az NIST szakértője - de életlenebb mozgóképek esetében is hatalmas a fejlődés. A felismerési tévedések aránya kétévente megfeleződik, és nem csak Nyugaton. "A 2010-es NIST-teszteken a kínai jelentkezők még igen halvány eredményt produkáltak - csak a képek 64 százalékos azonosítására voltak képesek -, mára azonban utolérték a csúcstechnológia élvonalát" - fogalmazott a hetilapnak Sharon Hom, az Emberi Jogok Kínában képviselője.
A rendszer teljesítménye természetesen függ attól, hogy hol használják, így ellenőrzött környezetben, például börtönökben, ideálisnak tekinthető. Egy kísérlet során a németországi Mainz vasútállomásán a mozgólépcső fölé szerelt kamerák folyamatos felvételeket szolgáltattak - igaz, a felismerési arány csak 60 százalékos volt. Ha meg a lencséket egy hirdetés mögé helyezik, akkor jól vizsgálható, hogy kik azok, akiknek felkelti a figyelmét a reklámüzenet. A Facebook azért nagyon hatékony az azonosításban, mert csupán az ismerősök korlátozott listájáról kell kiválasztania egy nevet.
A mind több kamera és hatékonyabb arcfelismerő rendszer trükkös csatasorba állítása ugyanakkor jogi és politikai kérdéseket is felvet. Az Egyesült Államok kevés akadályt gördít az arcfelismerés használata elé, mivel a bírósági precedensek nem ismerik el a "méltányosan elvárható magánélet" jogát nyilvános helyeken. A Centre for Democracy & Technology (Központ a Demokráciáért és a Technológiáért) nevű csoport képviselője, Harley Geiger viszont azt állítja, hogy a technológia túlmutat a szokásos állami ellenőrzés határain, és egy olyan világ létrejöttét eredményezheti, amelyben gyakorlatilag mindenki "közéleti személyiséggé" válik. Az iparág tisztában van a maga felelősségével. Eric Schmidt, a Google elnöke elmondta, hogy cége korlátozni fogja arcfelismerő szolgáltatásait - elkerülendő, hogy "átlépjék a hátborzongatás határait". Tavaly a Digital Signage Federation nevű ipari csoport egy sor szigorú előírást fogadott el az arcfelismerés adatvédelmi szempontjaira vonatkozóan.
Az adatvédelem nagy barátainak számító európai országokban kevésbé könnyen terjed a technológia, és általános a követelmény, hogy a jeleket továbbító kamerák környezetében egy felirat figyelmeztesse az embereket azok működéséről. A Facebook arcfelismerési technológiája már fenn is akadt a kőkemény német adatvédelmi törvényeken. És azért az amerikai legfelsőbb bíróság is nyugtalankodik a nyilvános közegben mozgó magánszemélyek folyamatos nyomon követését lehetővé tevő technológia miatt.
Mindazonáltal a technológia fejlődése révén még a demokratikus államok kormányai is szeretnék kiterjeszteni az emberek megfigyelését, jóllehet a nyilvánosság előtti névtelenség elvesztése befolyásolhatja a politikai életet is. Érthető módon korlátozódik a szólásszabadság, ha egy tiltakozáson csupán a fizikai részvétel rögtön nyilvántartásba kerül. Kelly Gates, egy, a megfigyelésről szóló könyv szerzője mindezt "dermesztő hatásként" írja le. Néhány országban pedig mindez már realitás. Nicholas Bequelin, a Human Rights Watch nevű civil szervezet kutatója szerint a 2009-es zavargásokat követően a hatóságok több ezer kamerát telepítettek a kínai Hszincsiang tartományban: a stabilitást középpontba állító stratégia jegyében így egy tiltakozást már csírájában elfojthatónak gondolnak. Amihez a jelek szerint ideális eszköz a videomegfigyelő rendszer.