Kiadó: Remedy Entertainment
Fejlesztő: Remedy Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Core 2 Duo E4400 2,0 GHz vagy Athlon 64 X2 Dual Core 5400+ processzor, 2 GB RAM, GeForce 8600 GTS vagy Radeon HD 5550 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz vagy Phenom 9850 Quad-Core processzor, 4 GB RAM, GeForce GTX 285 vagy Radeon HD 5830 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Alan Wake, Silent Hill-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció

Az idei év egyik legnagyobb meglepetése kétségkívül az Alan Wake PC-s megjelenése volt, amire hosszú hónapokig nem sok esélyt láttak ugyan a rajongók, de a Remedy végül mégis engedett a nyomásnak. Nekik köszönhetően a számítógépes játékkínálat egy csapásra egy olyan rendkívül eredeti címmel bővült, amelyben a nyomasztó hangulat egy kitűnő történettel, valamint izgalmas akciójelenetekkel párosult. Mivel a PC-s változatok alig 48 óra alatt visszahozták a Remedy-nek a portolásba fektetett költségeket, ezért nem is volt kérdéses túl sokáig, hogy az Xbox 360-ra már februárban megjelent Alan Wake's American Nightmare is át fogja lépni a platform-exkluzivitás határait.

Néhány nappal ezelőtt mindez meg is valósult, és nem árt már rögtön itt az elején tisztázni, hogy a játék nem egy kiegészítő vagy egy letölthető tartalom, hanem - rövidsége ellenére is - egy teljes értékű, önállóan futtatható alkotás, amelyben ismét Alan Wake oldalán kalandozhatunk néhány órát, megismerve az igazi amerikai rémálmot.


Az American Nightmare történetének megértéséhez nem szükségszerű ugyan ismerni hősünk korábbi kalandjait, de néhány poén és fricska, valamint a koncepció könnyebb megértése miatt erősen ajánlott. Wake ugyanis ismét fogságba esik saját elméjében, aminek köszönhetően a korábban általa írt Nights Springs televíziós sorozat egyik epizódjának kellős közepén találja magát, ahol a dolgokat - újfent - másik éne, az immáron valódi testet öltő gonosz ikertestvér, Mr. Scratch fogja irányítani.

A teljes rémálom három nagyobb területen játszódik, amelyet egészen pontosan háromszor fogunk újra és újra felkeresni, méghozzá azért, mert velejéig romlott hasonmásunk folyamatosan elterel minket a jó útról, így tetteink miatt újra és újra át kell élnünk az adott eseményeket ahhoz, hogy végre kikeveredjünk a sötétségből, és ismét megpróbáljunk normális életet élni. A sötét erdők és a jellegzetes berendezkedéssel bíró észak-amerikai városkák helyett azonban ezúttal a tengerentúli kontinens délebbi részén, Arizonában fogunk kalandozni, a végtelen autópályák és sivatagok hazájában.


Ezzel a döntéssel a fejlesztők sajnos alaposan megfosztották a játékot a jellegzetes, kissé ködös, helyenként mondhatni Silent Hill-es hangulattól, de amint ismertetjük a játékmenet megreformált sajátosságait, meg fogjuk érteni, hogy muszáj volt nagyobb, de sokkal inkább másabb tereket alkalmazniuk a Remedy programozóinak. Hogy miért is lesz szükségünk a nagyobb területekre? Elsősorban azért, mert az American Nightmare keretein belül már nem a történet és a rettegés, sokkal inkább az akciók kapták a központi szerepet. Habár az alapjátékot a sajtó a pszichológiai thriller címkével illette, azért a sötét erdőkben bóklászva biztosan sokunk gyomra rezzent össze, amikor a semmiből megjelentek az árnyékemberek, és minden erejükkel azon voltak, hogy megkeserítsék az életünket.

Ez volt az egyik olyan elem, amitől a közvetlen előd izgalmassá vált, ám ez az egyik olyan elem is, ami sajnos hiányozni fog az amerikai rémálomból, hiszen a harcok előtérbe kerülésével módosítottak némiképpen azok szisztémáján, és gyorsabbá, valamint pergősebbé tették az egész rendszert. Ennek köszönhetően lényegesen több - gyakran igencsak erős - ellenfél ront majd ránk, ám aggódnunk egy percig sem kell, hiszen alaposan el leszünk látva lőszerrel, a zseblámpánk is lényegesen hatékonyabb lesz, mint az alapjátékban volt, fegyvereink között pedig találhatunk a korábbi felhozatal mellett a géppisztolyon és a szögbelövőn át az íjpuskáig mindent.


Az egész alkotás ugyanakkor úgy lett felépítve, hogy még csak véletlenül se kelljen megijednünk a ránk rontó ellenfelektől, akik gyakran tucatjával fognak támadni. Aki játszott az Alan Wake-kel, az bizonyára tudja, hogy ennyi ellenség ott csak nagyon ritka esetben fordult elő egyszerre, ez pedig kiválóan mutatja, hogy milyen irányba is indult ahhoz képest az American Nightmare.

A fentiek mellett komoly változások történtek még az utánpótlással kapcsolatban, a pályákon elrejtett dobozokból ugyanis immáron alapvető fegyvereinkhez mindig maximális mennyiségű lőszert, zseblámpánkhoz pedig elemet tudunk vételezni, a legjobb pedig, hogy ezek a dobozok bizonyos időközönként újratöltődnek, így ismét használhatók lesznek. A pályákon ugyanakkor több helyen is el lesz szórva csak úgy néhány lőszeres dobozka és egyéb felszerelés - például villanógránát vagy fénycső - is, a lőszerrel tehát ezúttal garantáltan nem kell majd takarékoskodnunk.


Természetesen az American Nightmare esetében is jelen lesz a támpontokkal és magyarázatokkal szolgáló kéziratlapok gyűjtésének lehetősége, habár lényegesen kisebb jelentőségük lesz, mint korábban, elsősorban ugyanis azért kell majd összeszednünk őket, hogy ki tudjuk nyitni velük a pályákon elszórt, általában valamilyen exkluzív fegyvert tartalmazó táskákat. A legnagyobb újdonság a közvetlen elődhöz képest mégis az, hogy a rövidke történeti kampány mellett találhatunk benne egy árkád módot, amely tulajdonképpen nem más, mint egy ranglistákkal ellátott túlélőmóka, ahol főhősünk segítségével egy szűkös pályán kell kihúznunk a rendelkezésünkre álló felszerelésekkel egészen napfelkeltéig, miközben egyre több és több ellenfél ront ránk a semmiből.

A játékmód olyannyira jól sikerült, hogy garantáltan hosszú hetekre, esetekben akár hónapokra is leköti majd azokat a játékosokat, akik szeretik megdöntögetni saját rekordjaikat, vagy csak egyszerűen imádják az izgalmakat, hiszen itt valóban csak annyi utánpótlás fog várni ránk, amennyi feltétlenül szükséges a túléléshez. Grafika: Már a sima Alan Wake sem volt csúnya, az American Nightmare esetében azonban a készítőknek sikerült még arra is rátenniük egy aprócska lapáttal. Habár nagy változások nincsenek az elődhöz képest, de főleg az átvezetők lényegesen jobbak, illetve az animációk és az effektek is sokkal szebbek lettek, holott a végeredmény megmaradt jól optimalizáltnak. A játék semmivel sem igényel nagyobb paraméterekkel bíró számítógépeket, mint elődje, látvány szempontjából viszont mégis képes többet nyújtani.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Alapos változások történtek a kezelőfelület esetében, hiszen mind az életerőnket jelző csíkok, mind az egyéb kijelzők alaposan módosultak, mondhatni átláthatóbbak lettek, de az irányítást tekintve még mindig akadnak hiányosságok. Ezek elsősorban a billentyűzettel és az egérrel játszók számára jelenthetnek problémát, és leginkább a nagyobb összecsapások esetében lesznek észrevehetők. Ilyenkor a program gyakran egy kontrollerért kiállt, de mivel a harcrendszer lehetővé teszi a gyorsabb ütközeteket, ezért az irányítás is a fejlődés útjára lépett.

Játszhatóság: Habár nem folytatásról van szó, csak egy teljes értékű mellékszálról, a rendkívül rövid játékidő - alig 2-3 óra alatt ki lehet játszani a kampányt - igencsak kevésnek tekinthető. Az árkád módnak köszönhetően ugyan legalább még egyszer ennyit - többszöri végigjátszással még sokszor ennyit - ki lehet hozni a programból, amiért természetesen nem is kérnek el egy teljes játéknyi pénzt, de az ár-érték arány így sincs sajnos egy szinten.

Intelligencia, nehézség: Az alapjátékhoz képest a kampányt lényegesen könnyebbnek éreztem, elsősorban azért, mert szó szerint úszkáltunk a fegyverekben és a töltényben. Ez éppen az ellentettje annak, mint amit megszoktunk az Alan Wake-től, ahol gyakran még taktikázásra is hajlamosak voltak az ellenfelek, itt azonban ilyenről egyáltalán nem beszélhetünk majd. Mindkét szempontból visszalépés tapasztalható.

Hangok, zene: Habár a háttérben meghúzódó dallamok nagy része eltűnt a játékból, de így is van elegendő zene és nem mellesleg elsőrangú szinkron is, ami miatt a végeredmény maximálisan megérdemli a legmagasabb pontszámot. Erre a tényre csak ráerősít, hogy a fegyverek hangjai sokkal erőteljesebbek lettek, aminek köszönhetően a végeredmény majdhogynem jobb is lett, mint legutóbb.

Összegzés: Mint mellékszál, az Alan Wake’s American Nightmare egy nagyon érdekes játék lett, amely teljes egészében szembement elődjével, de ettől függetlenül mégis jónak tekinthető. Habár a kampány egy kicsit túl könnyű, az Alan Wake koncepcióját nem ismerőknek ráadásul fogalmuk sem lesz arról, hogy mi és miért történik benne, de egyszer mégis nagyon kellemes volt ez a rövidke rémálom. Azt viszont már egyáltalán nem szeretnénk, hogy egy esetleges teljes értékű folytatás is ezt az útvonalat kövesse, abból ugyanis köszönjük szépen, de nem kérünk. Aki viszont szerette az első Alan Wake-et, az a csodálatos és végre egyértelmű végkifejlet miatt legalább egy esélyt adjon az American Nightmare-nek, hiszen véleményem szerint csak így lehet teljes - nem mellesleg pedig happy end - a történet vége.