SG.hu
Ridge Racer Unbounded

Kiadó: Namco Bandai
Fejlesztő: Bugbear Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Core 2 Duo E4300 1,8 GHz-es vagy Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, 2 GB RAM, GeForce 8800 GT vagy Radeon HD 3870 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Core 2 Quad Q6400 2,13 GHz-es vagy Athlon II X3 440 processzor, 4 GB RAM, GeForce GTX 260 vagy Radeon HD 4870 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Ridge Racer-sorozat, Split/Second, Burnout-sorozat
Kategória: autóverseny
A Ridge Racer-sorozatról kevesen tudják, hogy immáron közel két évtizede az árkád versenyjátékok kedvelőinek az egyik olyan megbízható címe, amelyikben még nem, vagy csak nagyon minimálisan kellett csalódniuk a rajongóknak. A játék ugyan lényegesen komolyabb népszerűségnek örvend a tengerentúlon és a japán régióban, de leginkább az utóbbi időben Európában is egyre nagyobb létszámban kezdtek felsorakozni mögé a száguldás szerelmesei. 7nnek egyértelmű okai vannak, illetve voltak, a Ridge Racer-epizódok többsége ugyanis mindig képes volt jó eredményeket produkálni, ám a franchise-t birtokló Namco Bandai úgy érezte, hogy az utóbbi években elfogyott a potenciál a sorozatból, amit így már csak mobiljátékként lehetett eladni.
Egy ilyen helyzetből két lehetséges kiút van, az egyik, hogy örökre elfelejtjük az adott játékot, és megpróbálunk még róla néhány bőrt lehúzni a HD feldolgozások segítségével, vagy alapjaitól újragondoljuk a teljes koncepciót. A Namco Bandai nagyon helyesen az utóbbi mellett döntött, és a FlatOut-sorozat fejlesztőire bízta azt a hálátlan feladatot, hogy reformálják meg a legendás sorozatot. A Bugbear Entertainment elfogadta a kihívást, ám azt egyértelműen nem jelenthetnénk ki, hogy sikerrel is vették az akadályokat.
Az Unbounded alcímet kapott legújabb Ridge Racer ugyanis szinte már csak nyomokban hasonlít valódi önmagához, hiszen míg a sorozat korábbi epizódjai nem szóltak másról, csak a féktelen száguldozásról, addig a friss részben a rombolásé és a valódi küzdelmeké lesz a főszerep. Így részben máris elfelejthetjük, hogy a rajtot követően tövig nyomjuk a gázt, majd enyhe lökdösődést követően csak a célegyenesben eresztjük el, könnyedén hozzájutva az első helyhez.
Habár az árkád vonulat ezúttal is megmaradt, ennek köszönhetően nem kell törődnünk a hajtűkanyarok és a sebesség együtthatójával, de óriási hangsúlyt kaptak az olyan játékelemek, mint amilyeneket például a Split/Second esetében tapasztaltunk meg a tavalyi évben. Aki emlékszik a Black Rock Studio alkotására, az minden bizonnyal tudja, hogy a száguldás mellett ott az volt a cél, hogy a pályaelemek tulajdonképpeni felrobbantásával borsot törjünk az ellenfeleink orra alá, és megszerezzük az első helyet.
Ugyan az Unbounded esetében nem tudjuk majd menet közben átalakítani a pályákat, és az égszakadás-földindulás sem lesz jellemző a versenyekre, de így is akadnak olyan momentumok, amelyek látványosak lesznek. Mindehhez az úgynevezett boost-energiára lesz szükségünk, amelyeket a versenyek közben a lökdösődések, a gyorshajtás, a pályaelemek lerombolása, valamint driftelés hatására kaphatunk. A boostnak köszönhetően nem csak plusz lóerőket szabadíthatunk el a motorháztetők alatt, hanem - ha van olyan pályaelem a közelben - látványosabb rombolásokat is végrehajthatunk, így például lerövidíthetjük a versenyt egy betonfal áttörésével felfedezett mellékúttal, netán kiüthetjük néhány csapattársunkat egy felrobbantott tartálykocsi segítségével. A rendszer természetesen nincs olyan jól kidolgozva, mint a Split/Second esetében, illetve a játékmódok között keresgélve sem találkozhatunk túl sok egyediséggel, de a teljes egyjátékos kampány úgy lett megalkotva, hogy folyamatosan hajtsa előre a játékost. A Ridge Racer Unbounded Shatter Bay városában játszódik, ahol tulajdonképpen kezdőként indulunk neki a kihívásoknak, és csak néhány pálya és alig pár autó áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy részt vegyünk az egyszerű körversenyeken, a driftelésre kiélezett megmérettetéseken vagy az óra elleni harcokban.
Minden egyes újabb jármű - a licencelt márkákat, ezáltal pedig a belső nézetet is elfelejthetjük - és pálya feloldásához tehát el kell érnünk egy bizonyos szintet, de az is követelmény, hogy a versenyeken legalább az első három hely valamelyikére be tudjuk hozni négykerekűnket, máskülönben csak egy helyben fogunk toporogni a kampányban. Szerencsére a versenyek legtöbbje rengeteg kihívást és - a rombolás miatt - lehetőséget rejteget! Az Unbounded esetében tehát, bár árkád küzdelmekről beszélünk, ellenfeleink piszkosul erősek lesznek, mi pedig sokáig csak nagyon lassú kocsikkal tudunk ringbe szállni ellenük. Ezekkel ugyan nem lehetetlen az első helyen végezni, de egy adag szerencse és ügyesség is kell majd hozzá, a Ridge Racer-játékok ugyanis sosem arról voltak híresek, hogy hagyták nyerni a játékosokat.
Amint az a fenti sorokból kiderült, a sorozat legújabb darabja óriási megújuláson esett át, ez pedig érinti a többjátékos módot is, amellyel kapcsolatban egy olyan forradalmi ötletet sikerült megvalósítaniuk a fejlesztőknek, amire már legalább a Need for Speed: Carbon óta vártak az árkád autóversenyek szerelmesei. Amennyiben ugyanis sikeresek vagyunk a kampányban, az nem csak újabb autókat és kihívásokat, hanem újabb pályaelemeket is eredményez majd, amelyeket - immáron biztosan kitaláltátok - a pályaszerkesztőben tudunk hasznosítani, aminek elsősorban a multiplayer játék során lesz nagy szerepe.
A pályaszerkesztő segítségével saját útvonalakat készíthetünk magunknak, amelyekkel megtölthetünk egy egész várost, ezt a virtuális metropoliszt pedig feltölthetjük a világhálóra. A forradalmi rész pedig itt következik, ezekben a városokban ugyanis mi leszünk a domináns uralkodók, a világ játékosai pedig egyre-másra felkereshetnek minket azért, hogy lemossák arcunkról a vigyort, és megszerezzék az általunk megálmodott pályákon az első helyet. Ennek köszönhetően olyan rivalizálás törhet majd ki a fanatikusok között, amit a múltban - ebben a formában legalábbis - még csak nagyon kevés autós versenyjátéknak sikerült kiviteleznie. (A Burnout: Paradise hasonlóan szórakoztató volt, de itt egészen más a koncepció.) A pályaszerkesztővel kapcsolatban egyébiránt fontos kiemelni, hogy rendkívül könnyen használható, és bár elég korlátozott a felhasználási köre, a végeredmény mégis feledtetni tudja velünk ezt a minimális kompromisszumot. Grafika:
A legnagyobb probléma azonban - ez leginkább a grafika témaköréhez illik - a fizika teljes hiánya. Az ugyanis teljesen rendben van, ha egy autóversenyre kiélezett játék árkádos megközelítésű, tehát realizmusnak nyoma sincs, de ebben az esetben a fejlesztőknek nem ártott volna arra is figyelniük, hogy a nem létező fizika mindig és minden esetben, de leginkább arányosan ne létezzen. A legtörékenyebb sportautók segítségével ugyanis úgy zúzzuk darabokra a legvastagabb betonfalakat is, mintha azok hungarocellből készültek volna, a pályák széléről pedig labdaként pattanunk vissza, ugyanakkor egy kis koccanásnak akár totálkár is lehet a végső kimenetele. Hol itt az arányosság?
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Játszhatóság:
Intelligencia, nehézség:
Ha előzni akarunk, vad lökdösődésbe kezdenek, direkt elénk kanyarodnak, vagy használják addig tartogatott boost energiájukat, magyarán harcolni fognak velünk, és minél előkelőbb helyért fogunk küzdeni, annál erőszakosabban próbálják védeni magukat az ellenfelek. Ez sajnos néha brutális nehézséget is eredményez, a dobogós helyekért tehát gyakran valóban meg kell izzadnunk, ugyanakkor azt nem tartottam túl jó ötletnek, hogy gyakran egy karambol is elég volt ahhoz, hogy elbúcsúzzak az első helytől. A készítők tehát kissé átestek a ló túlsó oldalára, ugyanakkor a túl könnyű árkád versenyjátékok között felüdülést jelentett végre valódi kihívásokkal találkozni.
Hangok, zene:
Összegzés:
