Kiadó: Nicolas Entertainment
Fejlesztő: Intoxicate Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 2 GHz-es/AMD Athlon 64 x2 2 GHz-es processzor, 2 GB RAM, 256 MB V-RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dead Space-sorozat
Kategória: akció

A játékiparban megjelenő alkotásokat alapesetben két részre oszthatjuk. Az egyik réteget azok a videojátékok képviselik, amelyek mögött egy olyan kiadó áll, amelynek lehetősége van komoly pénzösszegeket beleölni a reklámokba és magába a fejlesztésbe is. A másik oldalon azonban azok a projektek vannak, amelyek AAA kategóriás címek ugyan, de valamiért vagy nem figyelt fel rájuk egy komolyabb kiadó, vagy csak egy kisebb költségvetésből gazdálkodó cég merte felvállalni a megjelenéssel járó kockázatot.

A legtöbb fanatikus azt gondolja, illetőleg azt hitetik el velük a milliós költségvetésű reklámok, hogy nincs élet azon túl, amit tálcán kínálnak az embernek. Ezzel szemben időről - időre mégis belebotolhatunk olyan játékokba, amelyek büszkén felvehetik a versenyt a legtöbb, mondhatni unalomig népszerűsített társsal szemben. A komolyabb múlt nélküli Intoxicate Studios által készített Afterfall InSanity is ebben a cipőben jár, hiszen garantáltan nem hallottunk róla minden héten az elmúlt hónapok során, de aki megismerkedett a projekttel, az minden bizonnyal nem tudott megszabadulni tőle egykönnyen.


A játék ugyanis tipikus példája az orosz fejlesztésű alkotásoknak, annak ellenére is, hogy ezúttal lengyel stúdióról beszélünk, de a keleties stílusjegyek, legfőképpen a megjelenítési és történetmesélési formula, illetve a kliséktől eltérő megvalósítás egyértelműen megmutatkoznak az Afterfall esetében. Azok a rajongók tehát, akik nem szeretik a keletről érkező játékszoftvereket, garantáltan nem fogják megszeretni játéktesztünk alanyát sem, ugyanakkor nagyot veszíthetnek, akik csak emiatt döntenek úgy, hogy mellőzik a kipróbálást.

A játék ugyanis nyilvánvalóan semmilyen téren sem említhető egy lapon a nagy nyugati projektekkel, de hibái ellenére is komolyabb élményt képes nyújtani, mint a Föld ellenkező oldaláról származó sorstársak többsége. Az Afterfall InSanityn ráadásul erőteljesen érződik, hogy készítői elsődlegesen a nyugati piacnak szánták, aminek köszönhetően egy nagyon érdekes és sokszínű alkotást kaptunk készhez.

Már a játék alapkoncepciója is érdekes problémákat vet fel, hiszen egy teljesen alternatív múltat és jövőt elegyít, a történet szerint ugyanis már a második világháború sem úgy alakult, ahogyan azt mi a történelemkönyvekből megismerhettük. A náci Németország és a Szovjetunió ugyanis napjainkban még él és virul, sőt, az Amerikai Egyesült Államokkal együtt mindhárman hajba kapnak 2012. derekán, amiből egy harmadik világháború kerekedik. Az óriási harcokban természetesen előkerülnek az atomfegyverek is, ami nukleáris holokauszthoz vezeti az emberiséget, de néhány tudósnak köszönhetően még a nagy katasztrófa előtt sikerül a föld alá terelni az élők nagy többségét.


Természetesen akadtak olyan szerencsétlenek is, akiknek nem jutott hely a földalatti bunkerekben, így ők a sugárzástól mutálódott és mentálisan megzavarodott szörnyekké változtak. Az Afterfall InSanity cselekménye 2032-ben, húsz esztendővel a fenti történések után veszi kezdetét, főhősünk pedig egy Albert Tokaj nevű egyszerű pszichológus, akit magát is komoly lelki problémák gyötrik, szellemileg tehát emberünk nem nevezhető teljesen épelméjűnek. Hogy megkíméljelek titeket a sztori konfliktusának, vagy ha úgy jobban tetszik, poénjának leleplezésétől, csak annyit árulok el, hogy doktorunk csakhamar komoly kalamajkába keveredik, aminek köszönhetően menekülnie kell, méghozzá olyan helyekre, ahol az emberi hatóságoknak már nincs hatalmuk, így a túlélés törvényei lépnek életbe. Az Afterfall Insanity őszintén szólva nem hoz túl sok újdonságot a hátsó nézetes akciójátékok műfajába, ezt már itt és most kijelenthetjük. A készítők érezhetően arra törekedtek, hogy több helyről is elcsenjenek ezt-azt, lehetőleg jó dolgokat, majd azokat összegyúrják egy nagy egésszé. A játékmenet ennek köszönhetően erőteljesen a Dead Space-sorozatra hasonlít, és nem csak a kamera perspektívája, a HUD megjelenítésének kerülése, az elszórt hang- és írott üzenetek által elmesélt körítés, netán a szűk és rendkívül sötét helyeken való kalandozás miatt, hiszen még az ellenfelek kinézete, az állandó ajtónyitogatás, illetőleg a lineáris játékmenet is az utóbbi évek egyik legjobb horroralkotását juttatta eszembe.

Természetesen nem húzható rá teljes egészében a programra, hogy egy klón, hiszen itt például nincs fejlesztési rendszer, nem az űrben járunk, illetőleg fejtörők és leginkább a F.E.A.R. játékokból ismerős idegőrlés is színesíti az összképet. Nem mehetünk el szó nélkül továbbá a kissé hiányos, de még az élvezhető kategóriát súroló közelharci szisztéma mellett sem, lévén egy túlélésről szóló horrorisztikus kalandba csöppenünk, ahol gyakran elő fog fordulni, hogy elfogy a töltényünk, ebben az esetben pedig kénytelenek leszünk felhasználni az útközben elszórt fejszéket, kalapácsokat vagy egyszerű vascsöveket azért, hogy jobb belátásra térítsük a ránk rontó ellenfeleket.


Támadóink ilyenkor gyakran - szó szerint - a fejüket veszthetik, hiszen ha sikerül legyűrnünk egy szörnyeteget, netán egy megbolondult pácienst, akkor gyakran véres jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amputálásokkal és heves vérzéssel párosulva. Harcok ugyanakkor csak igen ritkán fordulnak elő - nem válik unalmas lövöldözéssé a kampány -, hiszen a játék elsődleges célja az, hogy félelmet és szorongást keltsen bennünk, ebben pedig gyakran igen komoly sikerrel jár. A szokásos hirtelen hanghatásokon keresztül a sötétből előugró mutánsokon át az ijesztgetés teljes repertoárját sikerrel mutatja be a program, és bár nem vetekedhet az Amnesia: The Dark Descent élményével, így is garantáltan képes lesz emlékezetes pillanatokat okozni, gyakran már a gusztustalanság határait súrolva.


Utóbbira ékes példa, amikor egy következő szintre csak úgy tudunk átjutni, ha összeszedjük a jogosult doktor szétmarcangolt holttestének maradványait, a kérdéses ajtó ugyanis csak az ő ujjlenyomatának és arcának leolvasást követően nyílik ki. Hangulat tekintetében tehát kijelenthető, hogy kiválóra vizsgázott a játék. Habár számomra kicsit hiányzott a nagyobb szabadság és a komolyabb újdonságok hiánya, jobban belegondolva a linearitás erősen hozzásegítette ahhoz a programot, hogy ilyen hangulatot tudjon lefesteni előttünk. Hiszen nincs is annál jobb, mint amikor a zseblámpa halovány fényén kívül szinte alig látunk mást, csak árnyakat. Az Afterfall InSanity betöltését követően gyakorlatilag az első perctől az utolsóig efféle élményben lesz részünk. Grafika: A játék egyértelműen nem túl szép, egyrészt azért, mert a készítőknek nem volt elegendő pénzük ahhoz, hogy minden technológiát megvásároljanak maguknak, de amit lehetett, azt kihozták az Unreal Engine 3 grafikus motorból. Nyilván gyakran megmosolyogjuk majd a kissé mulatságos karakteranimációkat vagy a világosabb helyeken a motion blur eltúlzását, de véleményem szerint ez is hozzátesz a végeredmény hangulatához. Ebből következik továbbá, hogy az Afterfall InSanity esetében a grafika erősen másodlagos tényező, hiszen a játék nyolcvan százaléka szinte koromsötétben játszódik, amit pedig látunk, az még mindig megfelel a kor követelményeinek. Készültek már csúnyább projektek is komolyabb pénzbefektetéssel.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az alkotás a Dead Space-hez hasonlóan nem tartalmaz in-game kezelőfelületet, van azonban egy nagyon jól használható PDA készülékünk, amiben nem csak küldetésünk részleteiről, hanem karakterekről, fegyverekről és a háttértörténetről is mindent megtudhatunk az összegyűjtött nyomok segítségével. Ami miatt azonban súlyos pontlevonás éri ezt a kategóriát, az az irányítás. Már az első másodpercekben feltűnik, hogy hősünk nem csak úgy néz ki, mintha csípőficamos lenne, hanem úgy is mozog, mint egy reumás csiga, ami nagy általánosságban nem okoz problémát, hiszen lassan és megfontoltan haladunk előre a ránk leselkedő veszélyek miatt, de amikor éppen futni támad kedvünk vagy gyorsabban haladni, akkor bizony rémálom lesz az irányítás. Olyan érzése lesz az embernek Tokaj doktor terelgetése közben, mintha egy nehéz fémdobozt tologatnánk a pályán, ami a kiváló célzórendszer, illetőleg a többi jó tulajdonság miatt érthetetlenül sikerült rosszra.

Játszhatóság: Az irányítás hiányosságait azonban garantáltan feledtetni fogja velünk a hangulat és a történet, amely folyamatosan hajt minket majd előre. Hasonló problematikákat kell elképzelnünk, mint a sokat emlegetett Dead Space esetében, és nagyjából a kampány is olyan hosszúsággal bír.

Intelligencia, nehézség: A nehézséggel kapcsolatban semmiféle problémát nem tapasztaltam, a különféle szintek jól lefedik a teljes skálát, így mindenki megtalálhatja a magának megfelelőt. Egyedül az automatikus mentési rendszer volt terhemre néha, ami nehezítette a dolgomat a komolyabb kihívásokat nyújtó részeknél, de szerencsére elegendő rendszerességgel biztosította állásaimat ahhoz, hogy ne haragudjak rá nagyon. Az intelligencia esetében felemás a kép, hiszen nem rossz, de nem is jó, inkább amolyan erősen átlagos a program ezen jelleme. Az ellenfelek garantáltan nem fognak taktikázni, inkább a túlerő és a szemtől szembeni harc módszerét választják.

Hangok, zene: A zenék és a hanghatások esetében egy nagyon nagy baráti hátba veregetés jár a lengyel fejlesztőknek, hiszen sikerült elképesztően realisztikus, a hangulathoz teljes mértékben illeszkedő, dinamikus effekteket varázsolniuk a pályákra, azonban a szinkronok esetében már nem volt ennyire őszinte a mosolyom, azok többsége ugyanis komoly amatőrségről árulkodott. Mivel azonban nagyon kevés a beszéd a játékban, ez szerencsére nem jelentett akkora problémát.

Összegzés: Az Afterfall InSanity tökéletes példája annak, hogy kellő lelkesedéssel, valamint megfelelő mértékű kreativitással és ötlettel nem kell több millió dollár ahhoz, hogy egy videojáték jó legyen. Ugyan akadnak hibái és hiányosságai is az Intoxicate Studios első alkotásának, de minden kezdet nehéz, aki pedig egy jó horrorra vágyik, az biztosan hamar meg fogja szeretni a terméket. Nagyon remélem, hogy a jövőben sem fog alábbhagyni lengyel barátaink lelkesedése, az Afterfall InSanity ugyanis a pontszámok ellenére is derék munka, hiszen nem csak az számít, hogy milyen, hanem az is, hogy miből lett a végeredmény.