Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Eidos Montreal
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2 GHz-es kétmagos processzor, 1 GB RAM, Nvidia GeForce 8000-es sorozat vagy ATI Radeon HD 2000-es sorozat, 8,5 GB HDD
Ajánlott: AMD Phenom II X4 vagy Intel Core 2 Quad processzor, 2 GB RAM, AMD Radeon HD 5850, 8,5 GB HDD
Hasonló játékok: Deus Ex, Deus Ex: Invisible War
Kategória: FPS/RPG

Az ezredforduló környéke a videojátékok történelmét tekintve egy igencsak izgalmas időszak volt. Bár a technológia rohamos fejlődése már jóval korábban megindult, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején megjelent néhány olyan alkotás a piacon, amelyekhez foghatót mind a mai napig nem voltak képesek kivitelezni a fejlesztők. Az efféle különleges programokhoz sorolható az egészen pontosan 2000-ben megjelent Deus Ex is, amely nem csak izgalmas sci-fi/cyberpunk tematikája miatt égette bele magát emlékezetünkbe, hanem azért is, mert az Ion Storm olyan elemekkel ötvözte az alapjaiban FPS címkével illethető játékot, mint például a szintfejlődés, a szerteágazó történet, illetve egyéb RPG-momentumok.

Akárcsak a legtöbb akkoriban megjelent sikercím, úgy a Deus Ex sem tudta megismételni sikereit, ugyan Invisible War alcímmel 2003-ban megélt egy folytatást, de az - elsősorban lebutított játékmenete miatt - közelébe sem ért a már akkor legendássá vált elődnek. Ezt követően sem az illetékesek, sem a rajongók nem szerették volna, ha egyhamar trilógiává bővül a sorozat, a fejlesztőcsapat időközben meg is szűnt, legközelebb pedig 2007-ben hallhattunk egy esetleges Deus Ex 3-ról. Ennek jogai az akkori Eidos hanyatlása miatt a Square Enix kezébe kerültek, akik 2009-ben be is jelentették, hogy valóban készül a harmadik felvonás. Már ekkor tátott szájjal nyugtáztuk, hogy nem történeti folytatás, hanem egy, a korábban megismert cselekmény előzményeit feldolgozó epizód készülődik a háttérben, méghozzá Deus Ex: Human Revolution címmel.


A játék egyenesen a 2027-es esztendőbe repít el minket - viszonyításképpen a klasszikus első rész 2052-ben játszódik -, amikor a biotechnika és a gépiesített művégtagok olyan hétköznapivá válnak, mint manapság a mobiltelefon. A makulátlanul működő implantátumokra természetesen csakhamar felfigyel a hadsereg is, akik az új technológiában látják a jövőt, így tucatjára építik be a katonákba a különböző extra képességekkel rendelkező testrészeket, amelyekkel kapcsolatban hamar kiderül, hogy nem csak előnyük, hátrányuk is van.

A legkomolyabb többek között az, hogy viselőit egy idő után olyan fájdalom kezdi el gyötörni, amelynek enyhítése csak egy méregdrága gyógyszer segítségével történhet. Az orvostudomány új fejezeteként is emlegetett technológia így kis híján kudarcot vall - pláne miután kiderül, hogy a gyógyszertől függővé válnak a páciensek -, mígnem David Sarif, vagyis a Sarif Industries vállalat vezére meg nem találja a tökéletes megoldást, amelynek köszönhetően az implantátumokat az emberi test teljes egészében befogadja, és nem kell hozzá fájdalomcsillapítókon élniük a viselőknek.

Történetünk főhőse Adam Jensen, aki kedvesével együtt a Sarif Industries kötelékében dolgozik, előbbi biztonsági főnökként, utóbbi pedig kutatóként. A cselekmény éppen az új technológia bejelentésének előestéjén veszi kezdetét, amikor Adam szokásos, mindennapi teendőjét végzi a cégen belül, ám ekkor megtörténik a katasztrófa, ez épületet támadás éri, ezzel pedig az egész vállalat a tűz martalékává válik. A legfájdalmasabb pont Adam számára mégis az, hogy a szerencsétlenségben elveszíti barátnőjét, illetve ő maga is halálosan megsebesül.


David Sarif új technológiájának - és pénzének - köszönhetően azonban hősünk elkerüli végzetét, félig robottá alakulva ugyan, de emlékeivel együtt életben marad. Sarif természetesen nem pusztán jó szándékból és kedvességből segített Adamnak, a cég vezére ugyanis szeretné, ha a számtalan extra képességre szert tett szuperkatona válaszokat találna a történtekre, avagy hogy kik és miért követték el a bűncselekményt. Mivel hősünk feltett szándéka volt, hogy bosszút áll kedvesén, ezért céljai megegyeztek a David által felvetett problémákkal, így nem is habozott sokáig a nyomozás megkezdésével.

Mikor első ízben megkapjuk az irányítást a játék felett, szinte már akkor bebizonyosodik előttünk, hogy mindaz, amit annak idején szerettünk a Deus Ex név alatt, az most is jelen van. Első körben például az elragadó hangulat, az egyedi koncepció, de kiemelhetnénk a játék menetét is, amely ezúttal is elsősorban FPS. A kiválóan működő, mondjuk úgy divatos fedezékrendszer használata közben azonban TPS, de az illetékesek mindehhez egy óriási adag szerepjátékos elemet is hozzáadtak, nem beszélve a leginkább a Splinter Cell-sorozatra hajazó lopakodós részekről, amelyek szintén mesteri kivitelezést kaptak. A Human Revolution betöltésével tehát egy igazi stílus-kavalkádba csöppenhetünk, de az ősidőkből megmaradt fanatikusok feltehetően ezt is várták a sorozat legújabb tagjától. Mindezzel a néhány mondattal azonban csak a felszínt kapargattuk! A legújabb Deus Ex epizód ugyanis nagyon összetett és nagyon szerteágazó, a sok-sok választás és lehetőség miatt magas újrajátszhatósági faktorral bíró program lett, amellyel kapcsolatban az illetékesek négy dolgot emeltek ki, ezek a harc, a lopakodás, a hackelés és a párbeszéd. Ezt a négy momentumot fogjuk megvizsgálni az alábbiakban. Előtte azonban érdemes tisztázni, hogy azon túl, hogy egy FPS/RPG ötvözetről beszélünk, tulajdonképpen milyen is a tényleges játékmenet?

Nos, van például szabadon bejárható környezet, bármerre is járunk a nagyvilágban - Detroit, Shanghai, Montreal vagy Szingapúr -, a legtöbb esetben futurisztikus városok utcáin kóborolhatunk, belekóstolva az adott időszak és helyszín jellegzetességeibe. Mindig lesznek főküldetéseink, amelyek a történetet kívánják előbbre gördíteni, de ha szóba elegyedünk a megfelelő karakterekkel - minden NPC szóra bírható -, akkor néhány mellékküldetést is felmarkolhatunk, amelyekért értékes tapasztalati pontokat, szövetségeseket vagy hasznos mellékinformációkat kaphatunk cserébe.


Bár koránt sincs akkora szabadságunk a Human Revolutionben, mint például a The Witcher 2-ben, a küldetések közben azért lehetőségünk van feltérképezni az adott város kissé üres és steril bejárható környezetét. A feladatok végrehajtása közben azonban a linearitásé lesz a főszerep, valamint a fentebb említett négy alappilléré. Lássuk ezeket szépen sorjában!

A harcot és a lopakodást máris egy kalap alá vehetjük, hiszen lényegében összetartoznak. Mielőtt bármit is kijelentenénk erről a két jellemzőről, azt azonnal véssük az eszünkbe, hogy bár a Human Revolution egy FPS, a Call of Duty-sorozaton szocializálódott játékosok biztosan nem tudnak majd érvényesülni benne, egyrészt mert nincsenek túlzottan kidolgozva a lövöldözős részek, másrészt pedig mert olyan szűkösen leszünk a lőszerrel, hogy csakhamar rájövünk a lopakodás és a csendes gyilkolás előnyeire. A pályákon ugyanis alig-alig találunk töltényeket, hátizsákunk is nagyon szűkös, ezáltal nem vihetünk magunkkal mindenféle fegyvert vagy lőszert, sőt, még az elbukott ellenfelekre sem nagyon számíthatunk ezzel kapcsolatban.

A nyílt harc helyett tehát a legtöbb esetben lopakodnunk kell, fedezékről-fedezékre haladni, hátulról elkapni az ellenség grabancát, de vigyázzunk, mert a csendes gyilkolás sem használható korlátlan alkalommal. Az efféle kivégzések ugyanis energiát igényelnek hősünktől, amely képesség ugyan fejleszthető, illetőleg fokozattól függően újratöltődik, de akárcsak az előre megadott útvonalakon járőröző katonák likvidálásának sorrendjét, úgy az energia felhasználását is érdemes előre megtervezni, mert ha előkerül a fegyver, akkor a legtöbb esetben az utolsó mentett állásunkhoz kell nyúlnunk.

A lopakodós részek egyébiránt nincsenek annyira kidolgozva, mint például egy Splinter Cell epizód esetében, gyakran sem az árnyékok, sem a hangzavar nem számít, de így is izgalmasabb ez a lehetőség, mintha átlagos lövöldözésekben gondolkodtak volna az illetékesek, ezt a tényt pedig még a fegyverfejlesztés lehetősége sem képes módosítani.


A Deus Ex: Human Revolution harmadik alappillére a hackelés, amely szintén rendkívül fontos a feladatok végrehajtása közben. A biztonsági rendszerek feltörésére a fejlesztők egy érdekes, ám néha frusztráló mini-játékot dolgoztak ki, amely nehézségi szinttől függően hol időre megy, hol pedig nem, de a lényege, hogy a különböző útvonalakon keresztül előbb tudjuk deaktiválni a rendszert, minthogy az automatikusan induló program megtaláljon minket. Ehhez különböző segítséget is igénybe vehetünk - Nuke Software például -, de megfelelő fejlesztésekkel magasabb szintre tornázhatjuk, ügyesebbé tehetjük karakterünket is. A hackelés egyébiránt nem csak azért lesz fontos, hogy újabb információkhoz jussunk a történettel vagy az adott feladattal kapcsolatban, hanem ezáltal gyakran lőszerekhez, titkos helyiségekhez vagy éppen kamerák, ajtók és gépágyúk vezérléséhez is hozzáférhetünk.

A fejlesztők, illetve az általunk is kiemelt negyedik és egyben utolsó pillére a játéknak a párbeszéd, amihez mi hozzávesszük a fejlődési rendszert is. A párbeszédek rendkívül fontosak a programban, nem csak a feladatok megismeréséhez vagy azok felvételéhez, hanem sokszor a meggyőzéshez is használhatjuk őket, és csakhamar rá fogunk jönni, hogy a játékban nincs egyoldalú döntés, mindig lesz legalább két alternatíva az adott probléma kezelésére.

A szerepjátékos élt azonban nem csak ez a momentum, hanem a fejlődési rendszer is biztosítja, Adam ugyanis a történet előrehaladásával újabb képességeket illeszthet gépi testrészeihez, így tulajdonképpen erősebbek, ügyesebbek és okosabbak lehetünk, de ez a három jellemző egyáltalán nem reprezentatív a rendkívül szerteágazó szisztémával kapcsolatban. A programban ugyanis célzottan és nem csak általánosságban fejleszthetünk egy-egy képességet, így tehát nem erősebbek leszünk, csak képesek elmozdítani a helyükről a nagyobb tárgyakat és így tovább. Grafika: A fentiekből tehát kiderült, hogy a Deus Ex: Human Revolution rendkívül összetett játékmenettel rendelkezik, amely elsősorban az első epizód szerelmeseit fogja magával ragadni. A játék azonban rendelkezik egy rendkívül nagy gyenge ponttal, ami nem más, mint a küllem. Bár egyértelműen butaság lenne csúnyának nevezni az alkotás grafikáját, a kopottas textúrák, az üres, kitöltetlen terek, az ismétlődő pályaelemek, a hosszú töltési idők és úgy alapjaiban a szürke, semmi kiemelkedőt nem nyújtó megvalósítás miatt mégsem lehet őszintén mosolyogni rá, ugyanis ennél mérföldekkel többet is ki lehetett volna hozni belőle. Kár, hogy nem foglalkoztak vele a fejlesztők!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Szerencsére a kezelőfelülettel és az irányíthatósággal már nincsenek ekkora problémák, de itt sem beszélhetünk kiemelkedő megvalósításról. Az irányítás ugyanis véleményem szerint kissé körülményes, hiába működik és egyszerű a fedezékrendszer, amint harcra kerül a sor, elsősorban a nehézkes vezérlés miatt fogunk elhalálozni a legtöbb esetben. Nem túl komoly problémáról van tehát szó, de éppen elegendő ahhoz, hogy a kissé túlbonyolított kezelőfelület miatt - átláthatatlan a játék közbeni menürendszer és a többi - ne kaphassa meg ez a részlet a maximális pontszámot.

Játszhatóság: A Deus Ex: Human Revolution kellően hosszú játékidővel rendelkezik még abban az esetben is, ha csak a fő történeti szálra koncentrálunk a végigjátszás alatt. A számtalan érdekes mellékküldetéssel, valamint a hozzánk közelebb álló játékstílus megválasztásával akár 20-25 órányira is rúghat a kampány, mindemellett pedig az újrajátszhatósági faktor is magas, köszönhetően a számtalan, a történetre is kiható döntésnek és lehetőségnek, amelyeket egyetlen alkalommal garantáltan nem fogunk majd mind felfedezni.

Intelligencia, nehézség: Vegyes érzelmeim vannak az intelligenciával és a nehézséggel kapcsolatban, hiszen bár jó a mentési rendszer, kellő kihívást is nyújt a játék, a szintek is nagyon jól skálázottak, de az ellenfelek gyakran olyan bugyután viselkednek, mintha az agyuk helyén csak faforgács lenne. Nem tűnik például fel nekik, ha a közelből eltűnik egy társuk, de még az sem akadályozza őket a monoton menetelésben, ha a közvetlen közelükben valakit óriási hangzavarral vágunk tarkón. A biztonsági személyzet gyakran úgy viselkedik, mintha minden egyes tagja vak lenne, ugyanakkor akadnak részek, amikor olyan szögből is kiszúrnak minket, ami a valóságban szó szerint lehetetlen volna. Mivel azonban a kezdő képernyőtől az utolsóig kellő kihívást képes nyújtani a program, ezért a pontszám sem lehet kérdéses.

Hangok, zene: Összességében nincs komolyabb baj a játék zenéivel és hanghatásaival, ugyanakkor akadnak olyan apróságok, amelyek miatt nem érdemli meg a maximális pontszámot ez a momentum. Ilyen például főhősünk rendkívül irritáló szinkronhangja vagy éppen a legtöbbször totálisan jellegtelennek nevezhető gépzenék felbukkanása, amelyek ugyan illeszkednek ehhez az érdekes cyberpunk/sci-fi világhoz, de gyakran válnak frusztrálóvá.

Összegzés: A felsorolt hibák ellenére mégis egy olyan Deus Ex epizód született a Human Revolution képében, amit biztosan a szívükbe zárnak a sorozat rajongói. Akik nem ismerték a korábbi részeket, azok feltehetően nem értik majd meg a játék lényegét sem, de ha szeretnénk egy kiváló, elejétől a végéig zajló történettel megáldott, leginkább a lopakodásra kiélezett FPS/RPG-t a gyűjteményünkben tudni, amelynek akadnak azért megbocsátható hibái is, akkor a visszatérő Deus Ex epizódban biztosan nem fogunk csalódni.