SG.hu
The Oddbox

Kiadó: Oddworld Inhabitants
Fejlesztő: Oddworld Inhabitants
Honlap
Rendszerkövetelmények: Windows XP/Vista/Windows 7, Intel Core2, 512 MB (1 GB Vista/7 esetén), Nvidia 6600 vagy ATI X1600 256 MB, 6 GB tárhely
Hasonló játékok: Bionic Commando Rearmed, Retun of Rocket Knight
Kategória: akció/kaland/ügyességi
Az Oddworld Inhabitants decemberben kiadta a The Oddbox névre keresztelt csomagot, ami négy korábbi játékuk újrakiadását jelenti. Ami a dolog érdekességét adja, hogy az említett négy játékból kettő most érhető el először PC-n.
Annak idején az Oddworld Inhabitants játékai komoly rajongótábort gyűjtöttek maguk köré, köszönhetően egyrészt a jól tervezett játékmenetnek, másrészt pedig az Oddworld őrült (avagy őrülten jó) világának, amelyet mindenféle bizarr, ugyanakkor vicces lények népesítettek be. Az Oddworld sorozat első darabja az 1997-es Abe's Oddysee volt, ahol megismerkedhettünk az Oddworld világával. A történet középpontjában Abe volt, aki faját tekintve mudokon volt, és egy nagyvállalat alkalmazásában állt. Egy véletlen folytán viszont rájött, hogy munkaadója új húskészítménnyel akar betörni a piacra, ehhez pedig a mudokonok lennének az alapanyag. Ezzel a felfedezéssel vette kezdetét Abe a nagyvállalat ellen, illetve mudokon testvérei felszabadításáért folytatott egyszemélyes keresztes hadjárata.
Egy évvel később, 1998-ban került a boltokba a folytatás Abe's Exoddus címen, ami ugyan nem képezi szerves részét az Oddworld Inhabitants által megálmodott sorozatnak, de jó alkalmat nyújtott a csapatnak, hogy fejlesszenek a játékmeneten, illetve jobban árnyalhassák Abe, mint kulcsfigura karakterét, a mudokon populáció körében betöltött szerepét.
2001-ben érkezett meg a sorozat hivatalos második része, az Oddworld-játékok történetében elsőként teljes 3D-ben. Ez volt a Munch's Oddysee, amely abban a tekintetben is úttörőnek számított, hogy ez volt az első Xbox-exkluzív cím az Oddworldtől, míg az Abe-játékok PlayStationön és PC-n kerültek forgalomba. Ebben a játékban Munch történetét követhetjük nyomon, aki egy kihalófélben lévő faj, a gabbit egyik utolsó képviselője. A gabbitek megritkulásáért a Vykker Laboratory nevű vállalat a felelős, akik a játék elején Munch-ot is foglyul ejtik. Munch esete annyiban különbözik a korábban látottaktól, hogy őt segíti az Oddworld játékok hőse, Abe is, ami tulajdonképpen annyit tesz, hogy a két karaktert felváltva irányíthatjuk.
A négyrészes eposz záró darabja, a Stranger's Wrath eredetileg 2005-ben jelent meg, a Munch's Oddysee-hez hasonlóan kizárólag Xboxra. Ez volt az az epizód, amely gyakorlatilag teljesen szakított elődei tradícióival, s itt már egy igazán erős főszereplőt látunk, akit nem csak a körülmények tettek főszereplővé. Hősünk ugyanis egy vadnyugati fejvadász Oddworld-féle megfelelője, aki a vidéket járva mindenféle gazfickókat gyűjt be vérdíjakért cserébe.
Ez volna tehát dióhéjban az Oddworld történelme, amit most már végre a PC-s társadalom is teljes egészében megismerhet, hála az Oddbox gyűjteményes kiadásnak. Tekintve, hogy az Abe-játékok már annak idején is megjelentek kedvenc platformunkon, cikkünk további részében csak a csomag második felével fogunk foglalkozni.
A Munch's Oddysee azon túl, hogy teljes 3D-ben pompázik, alapvetően nem sokban különbözik Abe kalandjaitól, legalábbis a játékmenetet illetően. Adottak hőseink, Abe és Munch, akiket az iránygombok segítségével terelgethetünk a pályákon, ahol feladatunk a túlélésen kívül, hogy a lehető legtöbb rabságban szenvedő kis teremtményt kiszabadítsuk. Ez már csak azért is fontos, mert több helyen csak az segítségükkel haladhatunk tovább. A játék során rengeteg interakciós helyzettel találkozunk, melyek egy része a különböző élőlényekkel kapcsolatos, többségük viszont a környezet élettelen tárgyaihoz köthető. Ez utóbbiak esetében az univerzális akciógomb, a space lesz hasznos, melynek funkciója kontextus-függően változik. Ennek megnyomásával szabadíthatunk ki valakit, ezzel nyithatunk ajtókat, ihatunk energiaitalokat, melyek különböző extrákkal ruháznak fel minket, de alapesetben ezzel kell ugrálnunk is.
A személyközi interakciók már érdekesebbek. Itt öt, illetve hat lehetőség áll rendelkezésünkre, attól függően, hogy éppen Abe vagy Munch a pártfogoltunk. Üdvözölhetünk egy személyt, vagy az egész társaságot, ami egyben azt is eredményezi, hogy akikhez szóltunk, azok automatikusan követnek is minket, tehát erre nem kell őket külön megkérnünk, mint korábban Abe kalandjai során. Mondhatjuk nekik, hogy várjanak egy adott ponton, vagy adhatunk ki különféle, az emésztéssel kapcsolatos hangokat is, amelyek általában felvidítóan hatnak társainkra. Továbbá utasíthatjuk őket, hogy támadjanak, illetve Abe arra is kérheti társait, hogy segítsenek neki elintézni valamilyen feladatot. A fenti lehetőségek megfelelő kombinációit kell alkalmaznunk, hogy feladatainkat sikeresen teljesítsük. A kommunikáción túl a játékmenet nagyjából a klasszikus platformer ügyességi játékokat idézi, tehát különböző akadályok alatt, fölött kell átmásznunk, illetve platformokról fel-le ugrálnunk, hogy eljussunk az adott pályarész végére, csak mindezt három dimenzióban. A pályatervezésre általánosságban az összefüggő, relatíve nagy terek jellemzőek, amik hosszabb-rövidebb szakaszokra oszlanak.
Némely puzzle-feladványhoz több szakaszon is akad majd tennivalónk, mire sikerül megoldani a pálya fő feladatát. A kamerakezelés általánosságban jó, de akadnak rosszabb pillanatai a rendszernek, és ezek eléggé meg tudják nehezíteni az egyes feladatok elvégzését. Továbbá a játékhoz erősen ajánlott egy gamepad használata, ugyanis erősen érződik, hogy a pályákat az analóg karhoz tervezték, s így a billentyűzet esetenként komoly hátráltató tényezőnek számít.
A technikai megvalósításról csak annyit mondhatunk, hogy a 2001-es színvonalnak tökéletesen megfelel, és ez magában hordozza azt is, hogy mai szemmel nézve bizony kicsit csúnyácska a program. Csak egy portolást hajtottak végre az Oddworld emberei, pedig egy ráncfelvarrás is elkelne már ennek az egyébként nagyszerű játéknak. A csomag PC-sek számára másik új darabja, a Stranger's Wrath viszont sajnos már közel sem kelt olyan kellemes benyomásokat, mint Munch története. Ennek oka nem az, hogy maga a játék rossz lenne, sokkal inkább, hogy valami hihetetlen igénytelen módon összecsapták a portolást. No, de ne rohanjunk ennyire előre! Nézzük inkább, hogy mit is kínál nekünk ez a történet.
A címszereplő, akit egyszerűen csak "Idegennek" neveznek, egy fejvadász, aki különböző törvényen kívülieket gyűjt be élve vagy holtan a világ moolah-nak nevezett fizetőeszközéért cserébe. A játék nagyszerűen ötvözi a követőkamerás és a belső nézetű játékmódot. Mindegyiknek megvan a maga szerepe, így a külső nézet első sorban az ügyességi, míg az első személyű nézőpont az akció részekhez illik.
Stranger sokkal fürgébb és erősebb mint Abe, vagy Munch, és ennek megfelelően sokkal összetettebb pályákon mászkálhatunk vele az ügyességi részekben. Sűrűn kell kötelet másznunk, illetve nagy távolságokat leküzdenünk a különböző platformok között. Ez a nagyfokú mozgékonyság a belső nézetű módban elvész, itt ugyanis fegyverünk kapja a főszerepet, ami a játéktörténelemben eléggé rendhagyó módon élő muníciót használ. Ezek az élő lövedékek többnyire saját jószántukból segítenek hősünknek. Igaz, hogy a nyílt tereken úgy kell összefogdosnunk őket, de mikor már a fegyverben ülnek, néhányan kedélyesen beszélgetnek velünk.
Akad köztük mókusra emlékeztető jószág, aki figyelemkeltésre jó, pók, akivel rövid időre megkötözhetjük az ellenfeleket, borz mint kábító lövedék és még sok egyéb is. Így az akciórészeket nem napjaink népszerű agyatlan lövöldéjeként kell elképzelni, hanem a taktikázáson van a hangsúly, azon, hogy kis társainkat a megfelelő kombinációban használva győzzük le a számbeli és tűzerőbéli fölénnyel bíró rosszfiúkat.
A pályatervezés érdekes és változatos, bár itt is elmondható, hogy a környezet mai szemmel nézve már egy kicsit szegényesnek hat, hiszen itt sem volt semmiféle frissítés, az majd a PS3 tulajok kiváltsága lesz. A játékmenet önmagában kifejezetten élvezetes, s ezt még kiegészíti az Oddworld sajátos humora is. Így az összkép már kifejezetten nagy vonzerővel is bírhatna, még az alacsony poligonszám és a ma már gyengének számító textúrák ellenére is, feltéve, ha nem egy integrált emulátor keltené életre a játékot PC-n. És itt jön a feketeleves, ugyanis a PC-s megvalósítás egyenesen botrányos. Az irányításhoz és a néha beakadó kamerához még hozzá is lehetne szokni, de a program grafikai hibák tömkelegét produkálja, ráadásul erősebb gépeken is nevetségesen lassan fut. Az pedig, hogy egy több mint öt éves játék 15-20 FPS-t produkál a mai játékokhoz igazított konfiguráción, egyenesen nevetséges. Igaz, a játék fórumain kiderül, hogy egy régebbi videokártyavezérlő program telepítése megoldja a lassulást, de újabb vizuális hibákat is generál, így pl. egyszerűen nem működnek a karakteranimációk, vagy éppenséggel az áttetsző felületek rondák és darabosak.
Az Oddworld embereit állítólag hidegzuhanyként érték a sorozatos panaszok, mivel elmondásuk szerint ők tesztelés közben egyikkel sem találkoztak, de ígérik, hogy nagy erőkkel dolgoznak a hibák javításán, amit majd egy ingyenes patch formájában a lehető leghamarabb a nagyérdeművel is megosztanak. Addig viszont sajnos a Stranger's Wrath szinte játszhatatlan, de legalábbis élvezhetetlen marad, hiszen hiába a fantasztikus játékmenet, ha a technikai problémák teljesen használhatatlanná teszik a programot.
Grafika:
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Játszhatóság:
Intelligencia, nehézség:
Hangok, zene:
Összefoglalás:
Továbbá PC-n is elkészülhetne a csomaghoz egy HD verzió, ami grafikai szempontból is legalább megközelítőleg mai szintre emelné azokat a játékokat, amelyek belbecs szempontjából a műfajban mai társaik többségét maguk mögé utasítják. Ebben a formában türelmes Oddworld rajongóknak melegen ajánlott a csomag beszerzése, a többieknek a patch megjelenése előtt még hidegen sem.