Kiadó: Disney Interactive Studios
Fejlesztő: Propaganda Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows 7/Vista SP2/XP SP3, 3,0 GHz Intel Pentium D vagy AMD Athlon 64 X2 3800+, 1,5 GB RAM (Windows 7/Vista)/1 GB RAM (Windows XP), NVIDIA 8800 GT/ATI Radeon HD 3870, 10 GB szabad tárhely
Ajánlott: Windows 7/Vista SP2/XP SP3, Core 2 Duo E6400 2,13GHz vagy Athlon 64 X2 Dual Core 5000+, 2 GB RAM, GeForce GT 240 vagy Radeon HD 3850
Hasonló játékok: Tron 2.0
Kategória: külsőnézetes akció

Több mint két évtizednyi szünet után a Disney jóvoltából a filmnézők ismét ellátogathatnak Tron univerzumába, de a remekül sikerült Tron 2.0 után azok sem maradtak hoppon, akik inkább a virtuális térben szeretnék átélni Kevin Flynn fénymotoros száguldozásait.

Az év vége a mozikban a Tron jegyében zajlott, hiszen a Disney közel huszonnyolc évnyi szünet után hozta el nekünk a '82-es filmklasszikus folytatását, a Tron: Legacyt. Ahogy ilyenkor az lenni szokott, a film mellé természetesen egy játékadaptáció is társult, ami a mai sztenderdeknek megfelelően nem közvetlenül az aktuális filmet dolgozza fel, hanem amolyan összekötő kapocsként igyekszik áthidalni a kiesett több mint két évtizedet. A Tron: Evolution ugyanis a két mozifilm közötti időszak alatti eseményeket öleli fel. A történet elbeszélése pedig a stílushoz jól passzoló külső nézetes akciójátékként tárul a szemünk elé, ahol az Assassin’s Creedhez, vagy a Prince of Persiához hasonlóan az akció mellett parkour-elemek alkalmazásával igyekeztek szinten tartani a játékos érdeklődését a készítők.


A Tron: Evolution főhőse a rendszer egyik "védelmezője", Anon, akinek feladata Flynn és Tron mellett a teljes rendszer biztonságának fenntartása. Munkáját azonban nem könnyíti meg, hogy időközben új fejlesztésű, úgynevezett izomorf szoftverek jelentek meg, és bár kezdetben úgy tűnik, sikerül békében egymás mellett élniük, idővel felüti a fejét egy fertőzés, amelynek forrása meglepő módon egy mutálódott izomorf alkalmazás.

Főhősünkkel pedig rosszkor leszünk rossz helyen, így Anon kénytelen felvenni a nyúlcipőt, miközben túlélésünk érdekében be kell bizonyítanunk, nem mi vagyunk a felelősek a kialakult helyzetért. Közel fél tucat küldetés áll majd rendelkezésünkre, hogy bizonyítékokkal igazoljuk ártatlanságunkat, miközben a valódi árulót is leleplezzük. Kalandjaink során a sima mezei közelharcok mellett fénydiszkes összecsapásokra és persze a film védjegyéül szolgáló fénymotorozásra is lehetőségünk lesz.

Az akció ennek megfelelően két alapvető összetevőből áll: A látványos akrobatikus mutatványok hivatottak fűszerezni a száraz, jól ismert mozdulatokat, a harcban mégis az úgynevezett fénydiszknek fogjuk a legnagyobb hasznát venni. Ebből különbözőfélékre tehetünk majd szert, melyek mindegyike egyedi képességekkel bír - lassítás, bombázás stb. A látványos mozdulatokat így különböző kombókkal vegyíthetjük, amik kellően dinamikus és pergős akciót eredményeznek.


A harcrendszer legnagyobb problémája azonban pont egyszerűségében rejlik, ugyanis a kisebb csoportokban támadó ellenfelek hiába rendelkeznek egyedi képességekkel és gyengeségekkel, a fénydiszkek változatos használatát még ez sem követeli meg. Elegendő, ha kiismerjük a különböző ellenfelek gyengéit, és mindvégig az alapdiszket alkalmazzuk, ami nagyon hamar unalmassá és ismétlődévé tudja varázsolni a neonfényárban úszó játékélményt.

A változatosságot igyekszik képviselni a fénymotoros szekció, amit egyjátékos módban csak bizonyos helyeken és szituációkban próbálhatunk ki. A játékélmény fokozása azonban itt is kudarcot vall, a készítők ugyanis a lehető legrosszabbul lőtték be a fénymotorok irányításának érzékenységét. Hol túl érzékenyek a motorok, hol teljesen érzéketlenek, a nehezen kivehető távoli objektumok pedig rengetegszer törnek majd borsot az orrunk alá, és nem egyszer kell majd újra és újra betölteni régi játékállásainkat. A trial and error feature korszaka jó ideje lejárt, nem is igazán értjük, hogy a Propaganda miért gondolta azt, hogy ezt élvezni fogják a játékosok, rajongók. A Tron: Evolution másik nagy problémája az inkonzisztencia, így a játékosnak olyan érzése van játék közben, hogy a készítők nem igazán rendelkeztek kész koncepcióval, és ami éppen eszükbe jutott, azt belepasszírozták a programba. A harcrendszer teljesen logikátlan. Olykor olyan útvesztőkbe botlunk, amik megtörik a játék dinamizmusát, és perceken át azzal vagyunk elfoglalva, vajon most merre tovább. Ezen sajnos a teljesen elbaltázott pályatervezés sem segít, és a nagyon sovány, 3-4 órás játékidő is csak a negatívumok végtelennek tűnő sorát gyarapítja.

Pedig az adaptációnak vannak meglepően igényesen összetákolt elemei, melyek alapvetően az audiovizuális szekciókra jellemzőek. A fejlesztők ugyanis egy meglepően stabilan működő, remek, pazar látványvilágot biztosító motort dobtak a Tron: Evolution alá, ami hűen adja vissza a filmek hangulatát. Ugyan a játék zenei anyagát nem a Daft Punk követte el, az egyes jelenetekben és átvezető videókban felcsendülő lecsupaszított, minimál hangzású elektronikus dallamok mégis fülbemászóak, és rengeteget adnak hozzá az adott szituációk beleéléséhez.

Az online szekciót sajnos nem volt lehetőségünk alaposan kivesézni, de egy-két megvívott arénacsata után nyugodtan kijelenthetjük, hogy kellemes perceket okozhat majd a rajongóknak a többjátékos mód, ahol a taktikázás, az ügyesség és a jó helyzetfelismerés jelentheti majd a siker kulcsát. Az ilyen arénában zajló összecsapásoknál fénymotorozhatunk is, de akár sima szemtől szembeni harcokban is részt vehetünk.

A Tron: Evolution a franchise rajongóinak mindenképpen kötelező darab, rövid játékideje és átgondolatlan játékmenete ellenére kellemes kikapcsolódást nyújthat az ínséges időszakokban. Viszont mindenképpen úgy érdemes leülni elé, hogy ne legyenek túlzottak az elvárásaink, így biztosan nem okoz majd csalódást az adaptáció.

Grafika: A játék alatt duruzsoló grafikus motor kitűnően helyt áll, a készítők hűen adják vissza Tron univerzumát, így a minimálisra csupaszított környezetben a neonfények nyújtanak biztos támpontot. A Tron: Evolution csak a fénymotorozás közben szenved teljesítménybeli problémákkal, de összességében nagyon jól néz ki a játék, ami szinte végig stabil FPS-en fut.

Kezelőfelület, irányítás: A játék irányíthatósága a harcok és az akrobatikus mutatványok kivitelezésénél nem okoz különösebb fejtörést, viszont a fénymotorozásnál az irányíthatóság csúnyán elhasal, ugyanis az érzékenységet nem sikerült jól belőni.

Játszhatóság: A harcrendszer hamar unalomba fullad, a játékélmény önismétlő, és ezen a látványos fénymotorozás sem képes segíteni.

Intelligencia, nehézség: A konkurens játékokhoz hasonlóan, itt is csapatokba verődve, hullámokban támadnak az ellenfelek, akiknek gyengéit kiismerve könnyen kiiktathatóvá válnak, de ez kevéssé írható az MI számlájára.

Hangok, zene: A Daft Punk zseniális filmzenéjét idéző minimalista elektronikus dallamok igyekeznek feldobni a hangulatot, amelyek nem csak komolyabb pillanatokat vésnek majd az emlékezetünkbe, de az átvezető videókon is sokat dobnak.

Összefoglalás: A Tron: Evolution nem sikerült olyan jól, mint elődje, a Tron 2.0 viszont a film adaptációjához mérten pont azt a középszerű minőséget képviseli, mint sorstársai. Így igazából egy szavunk se lehet, mert a közepes teljesítményt mindenféle erőlködés nélkül hozza a Propaganda produkciója.