MTI
Multiplexekbe tart a magaskultúra
Digitalizált, elektronizált és képernyőkkel telezsúfolt világunkban az előadóművészetek sokáig kitartottak a közönség és az előadók közti szűretlen, közvetlen kapcsolat végváraiként, ám többé már nem azok. Operaházak, balett-társulatok, még a londoni National Theater is azért versenyez, hogyan csábítsa be a közönségét mozikba nagy felbontású közvetítésekkel, amelyeknek egy jelentős részét később ismétlik is. Ez a változás már érezteti hatását a programokról szóló döntésekben, továbbá a kosztüm- és színpadtervekben, a világításban, sőt még a jegyárakban is.
A zenekarok igyekeznek megragadni a konjunktúrát, remélve, hogy a nagy vetítővásznak megnövelik azoknak a számát, akik szeretnek feketébe öltözötten hangszereken játszó férfiakat és nőket nézni. A Los Angeles-i Filharmonikusok november elején jelentette be, hogy Észak-Amerika 450 színházában élő adásban fogják közvetíteni a karizmatikus zenei igazgató, Gustavo Dudamel vezényelte koncertjét. Korábban a Berlini Filharmonikusok, a Bécsi Filharmonikusok és a Philadelphiai Zenekar vállalkozott hasonlóra, de a budapesti Corvin moziban is láthatók a párizsi opera előadásai..
Miközben milliókhoz visz el olyan produkciókat, amelyeket különben nem látnának, az új módszer komoly kérdéseket is fölvet. Hogyan fogja átalakítani az előadások szereplőgárdáját, rendezését, jelmez- és díszlettervét? A fotogén előadók ezután előnyt fognak élvezni? A zenészek színészkedni kezdenek a kamera előtt? A rendezők ezután úgy dolgoznak, hogy közben a közelképekre koncentrálnak, és elfeledkeznek a magasan, erkélyeken ülőkről? Hogyan hatnak a közvetítések a helyi zenekarok, színházi és operatársulatok előadásainak látogatottságára? Egy olyan kulturális közegben, ahol a mikrofon használata is hullámokat ver, az elektronizált hang támadása hogyan fogja megváltoztatni az emberek esztétikai elvárásait?
A kulturális filmvetítések legismertebb szállítója a New York-i Metropolitan Opera (Met), amely öt szezonnal ezelőtt vezette be a gyakorlatot. Az idén 36 ország mintegy 1500 színházában és mozijában 12 előadását láthatja szombatonként a pattogatott kukoricát fogyasztó közönség. A Met szerint csak a múlt szezonban 2,4 millióan váltottak jegyet az előadásaira. Összehasonlításképp: az első szezon hat közvetítését nyolc ország 248 színházában élvezhették csak, és összesen 325 ezer ember látta őket.
A londoni Royal Opera és a milánói La Scala egyaránt két közvetítést ajánl ebben a szezonban, a barcelonai Gran Teatre del Liceu pedig egyet. Az európai előadásokra szakosodott Emerging Pictures a londoni Royal Ballet, a párizsi opera balett-társulata és a moszkvai Nagyszínház balett-társulata nyolc előadását közvetíti élőben. A londoni National Theater hat élő közvetítésre vállalkozott, és ezek közül kettő más társulatok előadása lesz. Világszerte 330 színházban és moziban lehet majd látni őket.
A producerek azzal érvelnek, hogy az élő közvetítések híveket szereznek a műfajnak, ösztönzik az érdeklődést és a helyi jegyvásárlást. A The New York Times riportja szerint azonban kevés vizsgálatot végeztek ezzel kapcsolatban, és nincsenek kézzelfogható bizonyítékok, amelyek alátámasztják az állítást. Az élő adások egyelőre nem jelentenek komoly bevételi forrást - a Los Angeles-i Filharmonikusok például azt reméli, hogy nullszaldós lesz a vállalkozása. A fejlődési pálya kétségtelenül nem töretlen. A Royal Operából a múlt szezonban még öt élő közvetítés volt, a mostaniban pedig csak kettő lesz. Az Emerging Pictureszel kapcsolatban álló fél tucat olasz operaházból eddig kevés jelentkezett be élő közvetítésre erre a szezonra.
Más témát jelentenek az esztétikai kérdések. Már a Metben is számításba veszik azt, hogy a díszlet és a jelmezek miként mutatnak a vetítővásznon. A közvetítésekben szereplő művészek azt mondják, hogy a közelképek gondolata állandóan munkál bennük. Néhány kritikus pedig megkérdőjelezi, hogy van-e még létjogosultságuk a kisebb hangoknak. A kamerák a koncerttermek és a színházak elkerülhetetlen tartozékaivá kezdenek válni, igaz, a technológiai haladásnak köszönhetően kisebbek és kevésbé szembeötlők, mint a korábban voltak.
A londoni National Theaterben az élőben közvetített előadások jegyárai alacsonyabbak a szokásosnál a nézőtéren felállított kamerák miatt. A közvetítések megváltoztatják a világítást és a maszkokat is - sorolja David Sabel a színházból sugárzott élő közvetítések producere. A szezon programjának összeállítását azonban a közvetítések nem befolyásolták.
A magas kultúrát jelentő előadások az elmúlt évtizedekben is jelen voltak a televízióban, bár az utóbbi években általában száműzték őket a közszolgálati csatornákra és a művészetekre szakosodott kábeltévés csatornákra. Az operák megfilmesítése már régen zajlik, a piacot elárasztották az operaelőadásokról készült DVD-k. Ami most újdonságot jelent, az az, hogy élő közvetítésekről van szó, nagy kivetítőn lehet nézni az előadásokat, amelyek kollektív élménnyé válnak. Az egyidejűség is egyfajta különlegességnek számít.
Az új technológia, a közönség igénye a kamera nyújtotta élményre, illetve a kultúra árusainak az a törekvése, hogy növeljék a jegyvásárlók számát, együtt táplálja a művészetfogyasztásnak ezt a roppant korszerű formáját. Persze a mozik gyors átállása a 35 milliméteres filmvetítőről a digitálisra nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Az Egyesült Államokban lévő 39 ezer vetítőhelynek körülbelül az egyharmada váltott át digitális technikára az utóbbi öt évben. - A technológia elég jó lett, és amit a vászonra vetítünk, valóban kielégíti a közönséget anélkül, hogy nevetségesen nagy összegbe kerülne - magyarázza Ira Deutchman, a 140 moziból álló hálózatot üzemeltető Emerging Pictures igazgatója.
A multiplexek üzemeltetői örülnek a csúcsforgalmon kívüli időszakban bemutatható érdekes eseményeknek. Ráadásul az opera- és koncertközvetítésekre drágábban adják a jegyet, mint a normális mozielőadásokra. Az új technológia akkor jelent meg, amikor a kulturális intézmények azért harcolnak, hogy odafigyeljenek rájuk. A filmvetítések olyan emberekhez jutnak el, akik valamilyen okból nem járnak színházba: vagy azért, mert inkább az otthon megnézhető filmeket választják, vagy a közlekedés nehézségei, netán a 250 dolláros operai jegyárak rettentik el őket, vagy egyszerűen csak távol laknak minden színháztól.
A közönséget vonzzák a közvetítést kísérő kulisszák mögötti interjúk és életképek, a reality-televíziózás megszokott és kedvelt elemei. A zenekarok számára nagyobb mértékben lutri egy filmközvetítés. A gyilkos vagy vidám dolgokat művelő operai szereplők sok néznivalót adnak a mozilátogatóknak, és a balett-táncosok is izgalmas, változatos látványt nyújtanak. A zenekarok tagjai azonban többnyire sima fekete öltözékben ülnek a helyükön, ráadásul hajlamosak arra, hogy biztonsági játékra törekedjenek, ha tudják, hogy filmfelvétel készül, amely megőriz minden kis hibát. Egy szimfonikus koncerten nem történik semmi, ami kárpótolhatja a nézőt a mozi esetleg gyenge minőségű hangrendszerének a hibáiért.
Fordított kisérlet is van: mozifilm élő zenekari kisérettel
Néhány zenekar azonban úgy gondolja, hogy érdemes kockáztatni. A Berlini Filharmonikusok augusztus 27-i szezonnyitó koncertjét 70, többségében európai moziban mutatták élőben. Szeptember 18-án 50 moziban lehetett látni a Luzerni Fesztivál záró hangversenyét, amelyen a Bécsi Filharmonikusok léptek fel Gustavo Dudamel vezényletével. A Philadelphiai Zenekarnak ebben a szezonban kilenc koncertjét közvetítik mintegy 30 amerikai filmszínházban és 50 nyugdíjas otthonban, illetve közösségi központban.
Deborah Borda, a Los Angeles-i Filharmonikusok elnök-vezérigazgatója hiszi, hogy az élő közvetítések igenis hasznára válnak a zenekarnak. Ebben a szezonban három közvetítést terveznek: január 9-én John Adams, Leonard Bernstein és Ludwig van Beethoven műveit hallhatja a széles közönség, március 13-án Pjotr Iljics Csajkovszkij művei lesznek műsoron, június 5-én pedig Johannes Brahms IV. szimfóniája és Kettős versenye, amelynek a Capucon-testvérek, a hegedűs Renaud és a csellista Gautier lesznek a szólistái. A moziknak javasolt jegyár minden koncert esetében 20 dollár.
"A cél nemcsak a Los Angeles-i Filharmonikusok népszerűségének növelése, hanem a klasszikus zene közönségének gyarapítása is országszerte. Ha minden úgy történik, ahogy reméljük, akkor a közönség nőni fog" - jelentette ki Borda.
A zenekarok igyekeznek megragadni a konjunktúrát, remélve, hogy a nagy vetítővásznak megnövelik azoknak a számát, akik szeretnek feketébe öltözötten hangszereken játszó férfiakat és nőket nézni. A Los Angeles-i Filharmonikusok november elején jelentette be, hogy Észak-Amerika 450 színházában élő adásban fogják közvetíteni a karizmatikus zenei igazgató, Gustavo Dudamel vezényelte koncertjét. Korábban a Berlini Filharmonikusok, a Bécsi Filharmonikusok és a Philadelphiai Zenekar vállalkozott hasonlóra, de a budapesti Corvin moziban is láthatók a párizsi opera előadásai..
Miközben milliókhoz visz el olyan produkciókat, amelyeket különben nem látnának, az új módszer komoly kérdéseket is fölvet. Hogyan fogja átalakítani az előadások szereplőgárdáját, rendezését, jelmez- és díszlettervét? A fotogén előadók ezután előnyt fognak élvezni? A zenészek színészkedni kezdenek a kamera előtt? A rendezők ezután úgy dolgoznak, hogy közben a közelképekre koncentrálnak, és elfeledkeznek a magasan, erkélyeken ülőkről? Hogyan hatnak a közvetítések a helyi zenekarok, színházi és operatársulatok előadásainak látogatottságára? Egy olyan kulturális közegben, ahol a mikrofon használata is hullámokat ver, az elektronizált hang támadása hogyan fogja megváltoztatni az emberek esztétikai elvárásait?
A kulturális filmvetítések legismertebb szállítója a New York-i Metropolitan Opera (Met), amely öt szezonnal ezelőtt vezette be a gyakorlatot. Az idén 36 ország mintegy 1500 színházában és mozijában 12 előadását láthatja szombatonként a pattogatott kukoricát fogyasztó közönség. A Met szerint csak a múlt szezonban 2,4 millióan váltottak jegyet az előadásaira. Összehasonlításképp: az első szezon hat közvetítését nyolc ország 248 színházában élvezhették csak, és összesen 325 ezer ember látta őket.
A londoni Royal Opera és a milánói La Scala egyaránt két közvetítést ajánl ebben a szezonban, a barcelonai Gran Teatre del Liceu pedig egyet. Az európai előadásokra szakosodott Emerging Pictures a londoni Royal Ballet, a párizsi opera balett-társulata és a moszkvai Nagyszínház balett-társulata nyolc előadását közvetíti élőben. A londoni National Theater hat élő közvetítésre vállalkozott, és ezek közül kettő más társulatok előadása lesz. Világszerte 330 színházban és moziban lehet majd látni őket.
A producerek azzal érvelnek, hogy az élő közvetítések híveket szereznek a műfajnak, ösztönzik az érdeklődést és a helyi jegyvásárlást. A The New York Times riportja szerint azonban kevés vizsgálatot végeztek ezzel kapcsolatban, és nincsenek kézzelfogható bizonyítékok, amelyek alátámasztják az állítást. Az élő adások egyelőre nem jelentenek komoly bevételi forrást - a Los Angeles-i Filharmonikusok például azt reméli, hogy nullszaldós lesz a vállalkozása. A fejlődési pálya kétségtelenül nem töretlen. A Royal Operából a múlt szezonban még öt élő közvetítés volt, a mostaniban pedig csak kettő lesz. Az Emerging Pictureszel kapcsolatban álló fél tucat olasz operaházból eddig kevés jelentkezett be élő közvetítésre erre a szezonra.
Más témát jelentenek az esztétikai kérdések. Már a Metben is számításba veszik azt, hogy a díszlet és a jelmezek miként mutatnak a vetítővásznon. A közvetítésekben szereplő művészek azt mondják, hogy a közelképek gondolata állandóan munkál bennük. Néhány kritikus pedig megkérdőjelezi, hogy van-e még létjogosultságuk a kisebb hangoknak. A kamerák a koncerttermek és a színházak elkerülhetetlen tartozékaivá kezdenek válni, igaz, a technológiai haladásnak köszönhetően kisebbek és kevésbé szembeötlők, mint a korábban voltak.
A londoni National Theaterben az élőben közvetített előadások jegyárai alacsonyabbak a szokásosnál a nézőtéren felállított kamerák miatt. A közvetítések megváltoztatják a világítást és a maszkokat is - sorolja David Sabel a színházból sugárzott élő közvetítések producere. A szezon programjának összeállítását azonban a közvetítések nem befolyásolták.
A magas kultúrát jelentő előadások az elmúlt évtizedekben is jelen voltak a televízióban, bár az utóbbi években általában száműzték őket a közszolgálati csatornákra és a művészetekre szakosodott kábeltévés csatornákra. Az operák megfilmesítése már régen zajlik, a piacot elárasztották az operaelőadásokról készült DVD-k. Ami most újdonságot jelent, az az, hogy élő közvetítésekről van szó, nagy kivetítőn lehet nézni az előadásokat, amelyek kollektív élménnyé válnak. Az egyidejűség is egyfajta különlegességnek számít.
Az új technológia, a közönség igénye a kamera nyújtotta élményre, illetve a kultúra árusainak az a törekvése, hogy növeljék a jegyvásárlók számát, együtt táplálja a művészetfogyasztásnak ezt a roppant korszerű formáját. Persze a mozik gyors átállása a 35 milliméteres filmvetítőről a digitálisra nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Az Egyesült Államokban lévő 39 ezer vetítőhelynek körülbelül az egyharmada váltott át digitális technikára az utóbbi öt évben. - A technológia elég jó lett, és amit a vászonra vetítünk, valóban kielégíti a közönséget anélkül, hogy nevetségesen nagy összegbe kerülne - magyarázza Ira Deutchman, a 140 moziból álló hálózatot üzemeltető Emerging Pictures igazgatója.
A multiplexek üzemeltetői örülnek a csúcsforgalmon kívüli időszakban bemutatható érdekes eseményeknek. Ráadásul az opera- és koncertközvetítésekre drágábban adják a jegyet, mint a normális mozielőadásokra. Az új technológia akkor jelent meg, amikor a kulturális intézmények azért harcolnak, hogy odafigyeljenek rájuk. A filmvetítések olyan emberekhez jutnak el, akik valamilyen okból nem járnak színházba: vagy azért, mert inkább az otthon megnézhető filmeket választják, vagy a közlekedés nehézségei, netán a 250 dolláros operai jegyárak rettentik el őket, vagy egyszerűen csak távol laknak minden színháztól.
A közönséget vonzzák a közvetítést kísérő kulisszák mögötti interjúk és életképek, a reality-televíziózás megszokott és kedvelt elemei. A zenekarok számára nagyobb mértékben lutri egy filmközvetítés. A gyilkos vagy vidám dolgokat művelő operai szereplők sok néznivalót adnak a mozilátogatóknak, és a balett-táncosok is izgalmas, változatos látványt nyújtanak. A zenekarok tagjai azonban többnyire sima fekete öltözékben ülnek a helyükön, ráadásul hajlamosak arra, hogy biztonsági játékra törekedjenek, ha tudják, hogy filmfelvétel készül, amely megőriz minden kis hibát. Egy szimfonikus koncerten nem történik semmi, ami kárpótolhatja a nézőt a mozi esetleg gyenge minőségű hangrendszerének a hibáiért.
Fordított kisérlet is van: mozifilm élő zenekari kisérettel
Néhány zenekar azonban úgy gondolja, hogy érdemes kockáztatni. A Berlini Filharmonikusok augusztus 27-i szezonnyitó koncertjét 70, többségében európai moziban mutatták élőben. Szeptember 18-án 50 moziban lehetett látni a Luzerni Fesztivál záró hangversenyét, amelyen a Bécsi Filharmonikusok léptek fel Gustavo Dudamel vezényletével. A Philadelphiai Zenekarnak ebben a szezonban kilenc koncertjét közvetítik mintegy 30 amerikai filmszínházban és 50 nyugdíjas otthonban, illetve közösségi központban.
Deborah Borda, a Los Angeles-i Filharmonikusok elnök-vezérigazgatója hiszi, hogy az élő közvetítések igenis hasznára válnak a zenekarnak. Ebben a szezonban három közvetítést terveznek: január 9-én John Adams, Leonard Bernstein és Ludwig van Beethoven műveit hallhatja a széles közönség, március 13-án Pjotr Iljics Csajkovszkij művei lesznek műsoron, június 5-én pedig Johannes Brahms IV. szimfóniája és Kettős versenye, amelynek a Capucon-testvérek, a hegedűs Renaud és a csellista Gautier lesznek a szólistái. A moziknak javasolt jegyár minden koncert esetében 20 dollár.
"A cél nemcsak a Los Angeles-i Filharmonikusok népszerűségének növelése, hanem a klasszikus zene közönségének gyarapítása is országszerte. Ha minden úgy történik, ahogy reméljük, akkor a közönség nőni fog" - jelentette ki Borda.
