Fallout - így kell ezt csinálni!
A Fallout sorozat talán a legjobb dolog ami a játéksorozattal az elmúlt időszakban történt. Szórakoztató, látványos, izgalmas, fantasztikus karakterekkel.
Hollywood folyamatosan próbálkozik a sikeres játékok megfilmesítésével és bár az utóbbi időkben akadtak érdekes és kellemes próbálkozások (Uncharted, Tomb Raider, Super Mario), de összességében inkább a középszinten ragadtak. Ez kimondottan igaz a sorozatokra, ahol a Halo szinte teljes érdektelenségbe fulladt és csak a The Last of Us tartotta a lelket a rajongókban. Éppen ezért nem nagyon volt semmi elvárásom a Fallout-tal szemben.
Lucy a 33-as Bunkerben él és a lagzijára készül, mely sajnos egy borzalmas kimenetelbe torkollik. Ennek hatására a naiv, a világot nem ismerő hősnőnk felmegy a felszínre, hogy ott olyasmivel szembesüljön, ami az addigi teljes életét felforgatja, miközben apját próbálja megmenteni. Nagyjából ennyit érdemes első körben a sorozat történetéről elmondani, hiszen szerencsére a széria megálmodója, Jonathan Nolan ismét bizonyította, hogy nem csak a testvére bír tehetséggel a családban.
Már önmagában Lucy karaktere is teljes telitalálat. Hősnőnk a naiv és természetes rácsodálkozásával kezdi el belátni és megérteni a fenti világ törvényeit és elkezd "élni" abban. De közben sosem veszíti el saját személyiségét, meggyőződését és hitét, még ha néha meg is inog kicsit a bizalma. A szerepre pedig telitalálat volt Ella Purnell, aki kerek szemeivel és bájos mosolyával pillanatok alatt ellopja a nézők szívét.
Bár azt írtam, hogy Lucy a főhős, de igazából a szériának négy hőse van, hiszen egyszerre négy vonalon zajlanak az események. Ebből kétségtelenül Lucy viszi a fő vonalat, de legalább ennyire érdekes Cooper Howard története is, akit zseniálisan alakít Walton Goggins. A karakter egy ghoul, legalábbis a Fallout jelen idejében. Howard alakján keresztül ismerjük meg ugyanis a múltat is, azaz hogy pontosan mi történt 200 évvel korábban és milyen szerepe volt ebben a Vault-Technek.
Goggins remekül hozza a westernhősnek is beillő karaktert, aki cseppet sem pozitív karakter, de szerintem ez sokakat nem lep meg. A Fallout apokaliptikus világában mindenki azt teszi, ami a túléléséhez szükséges, így igazából nincsenek gonosz karakterek. Howard története elég izgalmas, de a legizgalmasabb sztori mégis Lucy Bunkerben maradt testvére hozza, aki kérdéseket tesz fel magának, melyekre megpróbál választ találni. És a végén meg is találja, mely egy remek alaphelyzetet ad a második évadnak.
Az utolsó főszereplő pedig az Acél Testvériség egyik igazán frusztrált segítője, Maximus, akit talán a legnehezebb eleinte megkedvelni vagy akár együtt érezni vele, de a végére szerencsére az ő alakja is kap egy szép kifutást. A négy történet összefonódik és nagyon szépen egésszé áll össze. Nolan nagyon jól érezte, hogy mikor kell váltani a szereplők vagy akár az idősíkok között.
A Fallout igazi nagyságát és erejét azonban a látványa adja. Az a pusztulat, ami mindenhonnan árad a képernyőkről CGI-vel nehezen lehetett volna megalkotható, így a készítők egész városrészeket építettek fel, hogy a lehető legautentikusabb élményt adják át a nézőknek. A rajongók számára pedig annyi utalás, kikacsintás van, hogy csak győzzék felfedezni őket.
Szerencsére Nolan és csapata nem a rajongóknak készítette a szériát, hanem mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek a posztapokalitpikus világok és az izgalmas történetek. Nem kell rajongónak lenned, hogy megértsd Lucy vagy akár Howard történetét, de imádni fogod a Testvériség páncéljait, az ismerős fegyvereket vagy a sorozatra jellemző brutalitást. Mert a szériában bizony elképesztően brutális dolgok történnek, elég csak az első részre gondolni.
Egy szó mint száz, az Amazon felvette a felületére az eddigi legjobb és legautentikusabb játék alapján készült sorozatot. A Fallout messze a legjobb dolog, ami a Bethesda franchise-zával történhetett és remélhetőleg Nolan és csapata tovább haladnak a kijelölt úton, mert az eddig látott nyolc epizód egy nagyon erős alapot rakott le és ebben a világban millió irányba lehet elindulni. Remélhetőleg hasonló minőséget kapunk, mert ez most jelenleg 10/10.
Hollywood folyamatosan próbálkozik a sikeres játékok megfilmesítésével és bár az utóbbi időkben akadtak érdekes és kellemes próbálkozások (Uncharted, Tomb Raider, Super Mario), de összességében inkább a középszinten ragadtak. Ez kimondottan igaz a sorozatokra, ahol a Halo szinte teljes érdektelenségbe fulladt és csak a The Last of Us tartotta a lelket a rajongókban. Éppen ezért nem nagyon volt semmi elvárásom a Fallout-tal szemben.
Lucy a 33-as Bunkerben él és a lagzijára készül, mely sajnos egy borzalmas kimenetelbe torkollik. Ennek hatására a naiv, a világot nem ismerő hősnőnk felmegy a felszínre, hogy ott olyasmivel szembesüljön, ami az addigi teljes életét felforgatja, miközben apját próbálja megmenteni. Nagyjából ennyit érdemes első körben a sorozat történetéről elmondani, hiszen szerencsére a széria megálmodója, Jonathan Nolan ismét bizonyította, hogy nem csak a testvére bír tehetséggel a családban.
Már önmagában Lucy karaktere is teljes telitalálat. Hősnőnk a naiv és természetes rácsodálkozásával kezdi el belátni és megérteni a fenti világ törvényeit és elkezd "élni" abban. De közben sosem veszíti el saját személyiségét, meggyőződését és hitét, még ha néha meg is inog kicsit a bizalma. A szerepre pedig telitalálat volt Ella Purnell, aki kerek szemeivel és bájos mosolyával pillanatok alatt ellopja a nézők szívét.
Bár azt írtam, hogy Lucy a főhős, de igazából a szériának négy hőse van, hiszen egyszerre négy vonalon zajlanak az események. Ebből kétségtelenül Lucy viszi a fő vonalat, de legalább ennyire érdekes Cooper Howard története is, akit zseniálisan alakít Walton Goggins. A karakter egy ghoul, legalábbis a Fallout jelen idejében. Howard alakján keresztül ismerjük meg ugyanis a múltat is, azaz hogy pontosan mi történt 200 évvel korábban és milyen szerepe volt ebben a Vault-Technek.
Goggins remekül hozza a westernhősnek is beillő karaktert, aki cseppet sem pozitív karakter, de szerintem ez sokakat nem lep meg. A Fallout apokaliptikus világában mindenki azt teszi, ami a túléléséhez szükséges, így igazából nincsenek gonosz karakterek. Howard története elég izgalmas, de a legizgalmasabb sztori mégis Lucy Bunkerben maradt testvére hozza, aki kérdéseket tesz fel magának, melyekre megpróbál választ találni. És a végén meg is találja, mely egy remek alaphelyzetet ad a második évadnak.
Az utolsó főszereplő pedig az Acél Testvériség egyik igazán frusztrált segítője, Maximus, akit talán a legnehezebb eleinte megkedvelni vagy akár együtt érezni vele, de a végére szerencsére az ő alakja is kap egy szép kifutást. A négy történet összefonódik és nagyon szépen egésszé áll össze. Nolan nagyon jól érezte, hogy mikor kell váltani a szereplők vagy akár az idősíkok között.
A Fallout igazi nagyságát és erejét azonban a látványa adja. Az a pusztulat, ami mindenhonnan árad a képernyőkről CGI-vel nehezen lehetett volna megalkotható, így a készítők egész városrészeket építettek fel, hogy a lehető legautentikusabb élményt adják át a nézőknek. A rajongók számára pedig annyi utalás, kikacsintás van, hogy csak győzzék felfedezni őket.
Szerencsére Nolan és csapata nem a rajongóknak készítette a szériát, hanem mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek a posztapokalitpikus világok és az izgalmas történetek. Nem kell rajongónak lenned, hogy megértsd Lucy vagy akár Howard történetét, de imádni fogod a Testvériség páncéljait, az ismerős fegyvereket vagy a sorozatra jellemző brutalitást. Mert a szériában bizony elképesztően brutális dolgok történnek, elég csak az első részre gondolni.
Egy szó mint száz, az Amazon felvette a felületére az eddigi legjobb és legautentikusabb játék alapján készült sorozatot. A Fallout messze a legjobb dolog, ami a Bethesda franchise-zával történhetett és remélhetőleg Nolan és csapata tovább haladnak a kijelölt úton, mert az eddig látott nyolc epizód egy nagyon erős alapot rakott le és ebben a világban millió irányba lehet elindulni. Remélhetőleg hasonló minőséget kapunk, mert ez most jelenleg 10/10.