Hogyan kompenzálja az agy elvesztett érzékszerveinket?

A siketek gyakran számolnak be más érzékszerveik fokozott képességeiről, egészen mostanáig azonban nem sikerült megmagyarázni hogyan alakul ki mindez.

A kanadai Nyugat-Ontario Egyetem kutatói süketen született macskákon végzett megfigyeléseik során felfedeztek egy kapcsolatot a fokozott látási képességek és az agy azon részének újraszerveződése között, ami a beérkező hangok kezeléséért felel. A Nature Neuroscience szaklapban publikált tanulmány felfedi azt az elképesztő teljesítményt, amivel az agy újra rendezi területeinek feladatait.

Az emberen kívül a macska az egyetlen állat, melynek egyedeinél már születéskor kialakulhat a süketség. A Stephen Lomber által vezetett kutatócsoport a rendellenességgel született macskákat és halló társaikat tanulmányozva kimutatta, hogy csupán két adott vizuális képesség javul a süketség hatására. Az egyik a periférikus mező vizuális lokalizációja, vagyis a periférikus látás, a másik pedig a vizuális mozgás észlelés. Eredményeik szerint az agykéreg azon része, ami normál esetben a periférikus hangot fogná fel a periférikus látást segíti, vagyis a funkció ugyanaz marad, csupán a hallástól a látáshoz tolódik el. Hasonló folyamat zajlik le más érzékszerveknél, például a látás elvesztése a hallást vagy a szaglást finomíthatja.

"Az agy rendkívül hatékony és nem engedi, hogy a kihasználatlan területek veszendőbe menjenek" - magyarázta Lomber. "Az agy olyan érzékszervi erősítésekkel akarja kompenzálni az elvesztett érzéket, amik hasznosak. Például ha elveszítjük hallásunkat, kamatoztathatjuk a perifériális látás javulására". Egy oldalirányból közeledő autót, aminek a hangját a hallás elvesztése miatt nem érzékelhetjük, fokozott látási funkciónkkal mégis időben észlelhetjük, ami egyaránt köszönhető a fokozott periférikus látásnak, és mozgás gyorsabb észlelésének.

Lomber és munkatársai megpróbálnak rájönni, miben különbözik egy siket agya egy halló ember agyától, hogy jobban megismerjék azt a módot, ahogy az agy a cochleáris beültetéseket kezeli. Ugyancsak felmerül a kérdés, hogy amennyiben az agy "átdrótozza" magát a hallás elvesztésének kompenzálása érdekében, mi történik, ha mesterségesen visszaállítjuk a hallást? Lomber azt gyanítja, hogy nem szükségszerűen történik visszarendeződés az agyban, ahhoz azonban hogy biztosat tudjanak állítani, illetve hogy lássák, vajon ezek a változások azok agyában is végbemennek-e, akik születésük után vesztették el hallásukat, még számos kutatást kell elvégezniük.