Zsugorodó Holdat tárt elénk az LRO

milyen meglepõ,hogy egy szilárd égitest zsugorodik...
ez egy komoly hír akar lenni?

Viszont az általam a #8-ban említett hatás dinamikailag jelentõsebb.

Nem azért voltál pongyola, amire gondolsz, hanem azért, mert pongyolán olvasod a mások hozzászólását.
A Föld nem kelt árapályt a Holdon. NEM az árapályt jelenségét okozó ERÕKRÕL írtam, hanem magáról az árapály jelenségérõl, amit 1000 éve ismer az ember.

Ez az, ami energiát képes pumpálni egy bolygó belsejébe, és NEM a statikus kidudorodás.
Ja, és Newton ne menjen a pi...., mert nem küldtem<#wink>

Egyetértek , olvasd még hozzá Nemere Istvánnak a 2010-s kiadású Titkok könyvét , nem azt mondom , hogy igaz , hanem hogy érdekes eglátás.

Ja, mert a Hold az amúgy egyébként szivárványszínû lenne, ugye? Idióta...

en csak arra leszek kivancsi hogy 2100 ban mikor mar a karoramon is 600 millio pixeles kamera lessz vajon akkor is ezeket a szar minosegu fekete feher 600 eves fotokat fogjak mutogatni? szanalmas szerencsetlen barmok.

Ha úgy írtad volna, nem kötök beléd. 😄

Így már egyetértek, ez így teljesen rendben van.

Na látod. Akkor neked is világos kell legyen, hogy az árapályerõk statikus hatása nem generálhatott egy idõben változó objektumot, csak ha az árapályerõk *változásának* hatására jöttek létre.

Pontosabban úgy kellett volna írnom, hogy "teljesen kiküszöbölve az árapályerõk *változását*". A cikkben dinamikus hatásról beszélnek, a ráncok csak egymilliárd évesek.

Nem változik semmi, pont a szinkronizált mozgás miatt. Az árapályerõk a Holdnak egy adott pontjára idõben mindig ugyanolyan módon, ugyanabban az irányban, ugyanakkora nagysággal hatnak. Ennek a hatása az, hogy a Hold egy, a Föld irányában elnyúlt ellipszoid.

Ha lenne óceán a Holdon, akkor az úgy nézne ki, hogy a felénk nézõ és a túloldalon mélyebb lenne, a két "szélén" meg sekélyebb. Mivel a szilárd felszínhez képest nem mozogna, ezért nem lenne tengerjárás, a folyadék is elnyúlt ellipszoid alakban nyugalomban maradna.

Aha, és hol a dinamika? Mi változik a Holdon, ha onnan felnézve a Föld az égbolt mindig ugyanazon pontján ücsörög? Ha a Holdon lenne óceán, lenne-e rajta apály/dagály?

NEM KÜSZÖBÖLI KI AZ ÁRAPÁLYERÕKET a forgás szinkronizálódása.

Hihetetlen, hogy mennyien nem értitek ezt az árapály témát.

Az árapályerõk azért keletkeznek, mert az égitest közös tömegközépponttól távolabbi részére kisebb gravitáció hat mint a közelebbire, ezért a távolabbi részek nagyobb körpályán szeretnének keringeni, mint a közelebbiek. Gyakorlatilag az egész égitest minden egyes pontja más keringési pályán szeretne mozogni.
De a saját gravitációja meg összetartja, így nem reped darabokra, csak "megnyúlik".
Amelyik égitestnek nincs elég saját gravitációja, vagy túl közel kerül a keringési középponthoz, az darabokra szakad. (Lásd kisbolygóövezet, Phobos-Deimos, Hold-katasztrófa szcenárió)

számításod ott hibás, hogy a hold sötét oldala máshogy hûl, mint a napsütötte.
ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a Föld, mint hûlésben, árapály mozgásban befolyásoló tényezõ az elmúlt 1milliárd évben jelentõsen eltávolodott a Holdtól (pontosabban fordítva), így az egymásra gyakorolt hatásuk is jelentõsen csökkent. (nem úgy mint a Jupiter és az Io esetében ahol az anyabolygó gravitációja 30 méteres vertikális elmozdulást eredményez folyamatos árapály jelenségként a hold kõzetfelszínén)
a cikk amúgy tényleg jó, kár, hogy ahány helyen olvasom, mindenhol más számadatok szerepelnek.
na de hát akinek 2 órája van, az sose tudja a pontos idõt...

A Hold kelt árapályt a Földön és nem fordítva. A Hold lassítja a Föld forgását. A Föld "cserébe" gyorsítja a Holdat, ami abban nyilvánul meg, hogy a Hold távolodik a Földtõl (évente pár centit).

Marha nagy mázli kellene ahhoz, hogy a Hold eredetileg is pont annyi idõ alatt forduljon körbe, amennyi idõ alatt megkerüli a Földet. Ez a jelenség nem véletlen, a magyar csillagászati terminológia kötött rendszernek vagy szinkron rotációnak hívja, a Föld-Hold együttes eredetileg nem volt az.

Ez a kötöttség éppen az árapályerõk hatására alakul ki. Az egymás körül keringõ égitestek folyamatosan cserélgetik az energiáikat sebesség és gravitációs potenciál között. Miután kiterjedt objektumok, ez az energiaáram hatással van belsõ szerkezetükre is, deformálódnak, ami a Föld esetében legjobban az óceánokon figyelhetõ meg. A kisebb égitest árapályhatások miatti deformációi irreverzibilisen energiát szívnak el a csereberébõl, éppen addig, amíg a kisebb égitest mindig egy oldalát fordítja a másik felé, így - ahogy írtad - teljesen kiküszöbölve az árapályerõket. Innentõl a rendszer stabil, de ez egy nagyon lassú, méretektõl függõen akár évmilliárdok alatt végbemenõ folyamat. A Föld pl. még nincs szinkronban a Nappal, szerencsére, különben aligha létezhetne élet a bolygón.

Röviden tehát ma már valóban nincs lényeges hatása a Föld árapályának a Holdra, de valamikor évmilliárdokkal ezelõtt volt (az lassította le a forgását). A cikkben azt állítják, hogy a "ráncok" nem lehetnek ennek a folyamatnak a nyomai.

Egyébként lényegében az összes ismert hold hasonló kötöttségben van az anyabolygójához (vagy rezonanciában van, pl. a Merkúr a Naphoz képest):

http://en.wikipedia.org/wiki/Tidal_locking

Eheh, Newton meg elmehet a picsába a hatás-ellenhatás baromságaival, ugye?

Tökmindegy, hogy melyik égitestet vizsgálod, a Hold árapályerõket kelt a Földön, a Föld meg a Holdon.
Annyiban igazad van, hogy pongyola voltam, a Föld és a Hold közös tömegközéppontjuk körüli keringésrõl van szó, nem a Hold Föld körüli keringésérõl.
De a forgásuk ettõl még lényegtelen.

Most olyan hülyeséget írtam le, amit pont a 12. hozzászólásban cáfoltam:-))
Évmilliárdos idõskálán a Hold belseje és felszíne egyformán hûl vagy melegszik.
Itt sokkal gyorsabb folyamatnak kell lennie, néhányszáz év

Megjegyezném: ha a Hold "nem fér a bõrébe" annak az oka nemcsak az lehet, hogy a Hold belseje összehúzódik, hanem az is, hogy a felszín kitágul (ez ugyanazt jelenti egymáshoz képest.)

Mitõl tágulhat a felszín? Például a Nap sugárzásának a lassú (évmilliárdos skálán jelentkezõ) erõsödésétõl. Erre vannak már csillagászati elméletek, amelyek eléggé bizonyítottnak túnnek.

A Föld körüli keringés A FÖLDÖN kelt árapályt és nem a Holdon.

Van egy kis gond ezzel a lehûlés dologgal. Bárki kiszámolhatja, hogy egy Hold méretû (sugárzó felület) és 300 kelvin fok körüli, kb. a kõszikla fejhõjével rendelkezõ égitest mennyi idõ alatt hûl mondjuk 1 fokot. Sok-sok nagyságrenddel kevesebb jön ki.

A Hold sugara 1737 km, átlagos sûrûsége 3,35 gr/cm3, és tegyük fel, hogy a hõmérséklete 300 Kelvin fok. Legyen a fajhõje kb. 800 J/(kg*fok).

A hõkisugárzás 300 Kelvin fokon nem a látható fény tartományába esik, ahol a Hold felszíne eléggé fekete (albedo 0,136) hanem a kb. 10 mikron hullámhosszú infravörösbe, ezért tegyük fel, hogy itt az albedo 0,5 (vagyis 2x lassabban hûl, mintha fekete test volna, ez a konzervatív becslés irányába hat)

Ezért a felszín 1 m2-ének sugárzási teljesítménye: 3 * 10^-8 * 300^4 (Stefan-Boltzmann törvénybõl és a kb. 50%fekete feltételezésbõl), ami 240 W/m2 sugárzási teljesítményt ad.

Mekkora hõtehetetlenség áll szembe ezzel a sugárzási teljesítménnyel?
Képzeljük el a Holdat olyan négyzet alapú gúlák összességeként, amelyeknek az alapja a holdfelszín 1 m2-e, a csúcspontja pedig a Hold középpontja!

Egy ilyen gúla tehát 1 m2 alapú és 1737 km magasságú (ennyi a Hold sugara).
Ennek a térfogata: 1/3 * 1 m2 * 1737000 m = 579000 m3.
Mivel a Hold átlagos sûrûsége 3,35 gr/cm3, ezért e gúla tömege 1,94 millió tonna, vagyis 1,94 milliárd kg. (1,94 * 10^9 kg)

Tegyük fel, hogy a Hold anyagának (kõzet) átlagos fajhõje kb. 800 J/(kg*fok).
Ekkor a fenti tömegû gúla hõmérsékletének 1 fokkal történõ megváltozásához 1,55 * 10^12 J energia ki- vagy bevitele szükséges.
Mennyi idõ alatt távozik ez a hõenergia 240 W teljesítmény esetén? Osztás: 6,5 * 10^9 mp ami kb 200 év.

Vagyis 200 év alatt hûlne 1 fokot (házi feladat: utánaszámolni, hogy a kõzet hõvezetése le tudja-e követni ezt a hõveszteséget, vagyis a hõ a Hold belsejébõl ki tud-e jönni:-))

Véleményem szerint ha a Hold hõmérséklete változik évmilliárdos idõskálán, annak semmi köze a Hold keletkezésekor belepumpálódott energiának.
Valami más hatás az, ami a Holdat melegíti vagy hûti, és szerintem NEM az árapály. (Amikor valamit nem értünk, akkor divat az árapályra hivatkozni)

Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen tapasztalat, hogy a Hold felszínén törésvonalak vannak, még nem bizonyítja a Hold hûlését, bár lehet egy hipotézis.

Nem feltétele az árapály-erõk létrejöttének az, amit írsz. A Föld körüli keringés a lényeg, a forgás indifferens.

"Egy apróság: a Föld hogyan gyakorolhatna árapály-hatást a Holdra, ha a Holdnak mindig ugyanaz az oldala néz a Föld felé? Ehhez az kellene, hogy a Hold legalább inogjon egy kicsit, ami nagy szenzáció lenne. Inogni is látszik a Föld számos pontjáról nézve, nem a Föld tömegközéppontja felõl nézve."

A Hold-Föld távolság nem állandó, mert a hold elopszis, és nem körpályán kering.

Áztat hállottam, hogy a Hódon jelentõs fímíszletek vannak.
Ne tessík csodálkozni ha csökken az ígitest mírtete!
<#nyes>

A Nap által keltett ár-apály jelenséget gyengíti/erõsíti, a pozíciótól függõen.

Szerintem egyszerû. A forgó testben az anyag sûrûsödik folyamatosan. A centrifugális erõ miatt az anyag kifelé modulna, de a gravitáció összefogja. Ez az egyik oka a kemény kéreg kialakulásának. A másik a lehülés. A sûrûbb anyag kisebb térfogatú. És ahogya olvassuk 1 milliárd év alatt 200 méter...
Bõven hihetõ ez az elképzelés.

szerintem nem kell a névelõ, sõt.

az árapály nem ingadozhat attól függõen, hogy szárazföld vagy óceán fordul épp vele szembe? nem tudom, kérdezem.

a magnak nem kell folyékonynak lennie, az is elég ha csak melegebb, de hûl. hõtágulás pár foknál is van.

A Hold is öregszik...az nem zsugorodás, hanem ráncosodás. Egy kis botox azt jól van.

Már a Holdat is elcsesztük! 😄

Na, tökjó a cikk! 😊 Egy apróság: a Föld hogyan gyakorolhatna árapály-hatást a Holdra, ha a Holdnak mindig ugyanaz az oldala néz a Föld felé? Ehhez az kellene, hogy a Hold legalább inogjon egy kicsit, ami nagy szenzáció lenne. Inogni is látszik a Föld számos pontjáról nézve, nem a Föld tömegközéppontja felõl nézve.

És megint egy nyelvtani megjegyzés Richárdnak, amíg meg nem tanulja (de azért persze szeretjük õt, nem errõl van szó, csak újságíró tudjon tökéletesen magyarul): "ami arra utal, hogy a bolygó kialakulásakor teljesen megolvadt" Mi olvadt meg, a teniszütõm? Ebben a nyelvtani szerkezetben a rejtett alany olvadt meg, nem pedig a Merkúr. Kimaradt egy névelõ: "ami arra utal, hogy a bolygó A kialakulásakor teljesen megolvadt". Ha az elõzõ mondatrészben lévõ alanyt (a Merkúr) helyettesítenénk be, akkor így hangzana ez a mondatrész: "A Merkúr a bolygó kialakulásakor teljesen megolvadt.", ám ez magyartalan, ilyet nem mondunk, ehelyett így épülne fel a mondatrész: "a Merkúr A kialakulásakor teljesen megolvadt". Tehát mindenképpen hiányzik az a névelõ.

Annyi. Ha hûlt akkor ment össze.

Pont azt írták hogy a globális lehûlés miatt. Amúgy nem értem, hogy valami hogyan zsugorodhat úgy, hogy megmarad benne az anyag, nem válik ki semmi. Nyilván, ismerem a hõtágulás fogalmát, aminek úgymond az inverze ment itt végbe, de hogy még mindig tartson ... akkor ezek szerint a holdnak is van még folyékony magja, bármilyen kicsi is az.

AZIS A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS MIATT VAN!