Kiadó: Kalypso Media
Fejlesztő: Haemimont Multimedia
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,4 GHz CPU, 1 GB RAM, 256MB DirectX 9 Shader Model 3.0 GPU, 5 GB szabad tárhely
Ajánlott: 2,4 GHz CPU, 2 GB RAM, 512 MB DirectX 9 Shader Model 3.0 GPU, 5 GB szabad tárhely
Hasonló játékok: Tropico, Tropico 2: Pirate Cove
Kategória: stratégia

A menedzserjátékok előző évtized elején kitört hullámát lovagolta meg 2002-ben a Tropico, melyben egy sziget diktátoraként kellett rendet és békét teremtenünk fiktív birodalmunkban. A hidegháború ideje alatt játszódó első részt egy némileg erőltetett kalózkodós téma követte, azonban a Kalypso Media és a Haemimont Multimedia a Tropico harmadik részével visszatért a gyökerekhez. Vajon tud-e ugyanolyan izgalmas és élvezetes lenni az új rész, mint az első?

Az építgetős társadalom-szimulátor stílus komoly múltra tekint vissza, fénykorát mégis az előző évtized hajnalán élte, amikor menetrendszerűen préselték ki magukból a fejlesztők a különféle Tycoonokat. Manapság talán a Civilization az egyetlen, mely életben tartja a stílus hűséges rajongóit, de Sid Meier is valamikor 2008 közepén jelentkezett utoljára kultikus sorozatával. Ebbe a légüres térbe próbált meg lyukat ütni a Kalypso Media és a Haemimont Multimedia, akik a legendás Tropico csúfos második része után semmit sem bíztak a véletlenre, és gyakorlatilag egy az egyben elkészítették a Tropico első részének modernizált verzióját. A hatás nem marad el, a harmadik rész során újra előtörnek a régi élmények, bár a játék inkább mondható remake-nek, mint egy teljesen új, különálló résznek.


A Tropico 3 ezúttal is az egzotikus paradicsomban, a címadó szigeten játszódik, ahol frissen megválasztott elnökként/diktátorként kell szülővárosunk gazdaságát az egekig tornászni. A játék alapvetően két módban játszható: kapunk egy történetileg nagyon sovány, szinte semmitmondó kampánymódot, illetve skirmish játékmódban is nyüstölhető a diktátor-szimulátor. Annak sem kell megijednie, aki most lát először ilyen jellegű terméket, és életében még soha nem tolta rongyosra a SimCityt, a készítők ugyanis egy nagyon profin összerakott, egy percig sem tolakodó vagy unalomba fulladó tutorial móddal nyitják a játékot. Így, ha nem lenne teljesen világos, mi is a teendőnk frissen megválasztott uralkodóként, akkor ezt végigjátszva minden világossá fog válni.

Az oktató mód gyors kipörgetése után megkapjuk a teljhatalmat, és a mi feladatunk lesz, hogy a kis szigetállam gazdaságát felvirágoztassuk. Mindezt úgy, hogy a lakosság lehetőleg ne fenyegetőzzön puccsal már az első intézkedésünk után. A játék alapvetően menedzserjáték, bár a Sim Cityhez hasonlóan itt is építkezhetünk. Fontos épületeket húzhatunk fel, utakat építhetünk, és eközben ügyelnünk kell a különböző frakciók igényeire is, amiket a megfelelő szolgáltatások kiépítésével tudunk kielégíteni.


Természetesen olyan sosincs, hogy intézkedéseink mindenki számára kedvezőek lennének, de a megfelelő egyensúlyt azért meg lehet találni. Minden egyes döntésünk áldozatokkal jár majd. Eldönthetjük, milyen stílusban szeretnénk vezetni államunkat, így keménykezű vezérekké, vagy megfelelő életszínvonalat biztosító, igazságos irányítókká is válhatunk. Miközben a küldetések teljesítésével vagyunk elfoglalva, arra is ügyelnünk kell, hogy a konkurencia ne találjon rajtunk fognivalót, ugyanis a választásokon sokszor csak vért izzadva tudunk demokratikus úton hatalmon maradni.

Persze, lehetőségünk van aljas módszereket választani, például "véletlen baleseteket" okozni, vagy megbundázni a választásokat. A közfelháborodáson ez mit sem változtat, de így legalább mi maradunk a diktátorok, és lehetőségünk adódik helyrehozni mindazt, amit korábban elszúrtunk. A legjobb, ha ezeket az eszközöket mellőzzük, és mindvégig igyekszünk helyesen cselekedni. Saját magunk és tevékenységünk népszerűsítésére rengeteg eszköz áll majd rendelkezésünkre, amiket célszerű sűrűn bevetni. Ilyen például a propaganda, aminek legfőbb továbbító csatornája a média - újságok, plakátok, rádióadások, televízió -, de fényárban úszó pompás palotánk erkélyére kimászva akár beszédet is tarthatunk, ahol lehetőségünk van saját magunkat ajnározni, ígéreteket tenni, vagy épp a mocskos kapitalistákat szapulni. Ez még mindig nem ment meg minket egy csúfos bukástól, úgyhogy érdemes mindig teljesíteni a nép kívánalmait, vagy legalábbis a többség igényeit szem előtt tartani. Megfelelő adórendszer, iskolák és egyéb közintézmények, esetleg egy templom felhúzása, a munkanélküliség csökkentése, mind-mind olyan elemei a játéknak, amik jobb fényben tüntetnek fel minket.


Fontos megemlíteni, hogy a játék végre választások elé állít. Bizonyos szituációkban ugyanis nekünk kell eldönteni, mit cselekszünk, ezzel is azt az érzetet keltve, hogy valóban teljhatalmú urai vagyunk Tropicónak. Például banditák elrabolnak egy turistát, mi pedig eldönthetjük, hogy hadseregünket felhasználva kiszabadítjuk, esetleg létrehozunk egy titkosrendőrséget, akik kiderítik a fogoly hollétét, vagy kifizetjük a váltságdíjat, illetve szimplán a sorsára hagyjuk szerencsétlent. Nyilván utóbbi döntés a hozzánk készülő külföldiek szemében nem veszi ki jól magát, és komoly bevételektől esünk el.

A Tropico 3 technikailag komoly változásokon esett át az első és második rész óta. A játék teljes egészében 3D-s körítést kapott, ami sokkal élvezetesebbé teszi a terepasztalon való építkezést, ráadásul a kamerakezelés is jól sikerült. Utóbbi leginkább abból a szempontból fontos, hogy diktátorunk 3D-s testet ölt, akivel már a városban is mászkálhatunk, és személyesen felügyelhetjük birodalmunk fejlődését. Érdekesség, hogy ha megjelenünk egy építkezésen, akkor a melósok jelenlétünkben sokkal gyorsabban és nagyobb lelkesedéssel dolgoznak, így néha tényleg jó dolog, ha ellátogatunk a városközpontba egy kis sétára.

A Tropico 3 alapvetően sok lehetőséggel és időrabló játékmenettel rendelkezik, amit kortól függetlenül bárkinek bátran merünk ajánlani. A stílus rajongóinak azért, mert valószínűleg jó pár évig megint nem lesz hasonló versenyző, az egyszeri játékosoknak pedig azért, mert nagyon jó érzés teljhatalmú úrként a lakosság felett állva döntéseket hozni.

Grafika: A játék 3D-s megvalósítását teljesen felesleges a nagyágyúkéhoz hasonlítani, hisz a Tropico nem erről szól. Ettől függetlenül tisztességesen néz ki a sziget, a karakterek, szóval az egész produkció. Olyan a küllem, amit a pár évvel ezelőtti alkotások megirigyelhetnének.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ha ismered az első részt, akkor nem lesz gondod a kezelhetőséggel, mindent ugyanott találsz, mint nyolc évvel ezelőtt. Ha új játékos vagy, akkor pedig a kiválóra sikeredett oktató mód biztosítja, hogy ne vessz el a részletekben.

Játszhatóság: Bár a sztori mód mindenféle történetiséget nélkülöz, a játék a skirmish módnak és az internetről beszerezhető rajongói küldetéseknek köszönhetően gyakorlatilag végtelen játékidővel bír. A Tropico igazi időrabló termék, mert az ember észre se veszi, hogy már órák óta játszik vele. Szavatosságból jeles!

Intelligencia, nehézség: A küldetések többnyire képesek megizzasztani az embert, nehéz egyszerre mindenre felügyelni, de nem teljesíthetetlen, így egy percig sem lesz frusztráló.

Hangok, zene: Teljesen átlagos, kiemelkedő darabok nincsenek benne. Hangulatos latin dallamok csendülnek fel játék közben, bár a rádió egy idő után unalmassá és idegesítővé válik.

Összefoglalás: A Tropico 3 lényegében az első rész remake-je, csak szebb körítést kapott. Mind a helyszín, mind a korszak, mind a kitűzött feladat ugyanaz maradt. Azonban miért változtassunk olyasmin, ami egyszer már kitűnően működött? Az újításokat nagyítóval kell keresni, de a játék alapvetően élvezetes, kikapcsolja a játékost, úgyhogy megér egy próbát.

A játék demójának letöltése