Kiadó: 1C Company
Fejlesztő: Katauri Interactive
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: a cég nem közölte
Ajánlott: Pentium IV 3000 MHz, vagy ezzel analóg AMD chip, 1 GB RAM, Nvidia GF7800 256 MB vagy ezzel analóg ATI termék
Hasonló játékok: Heroes of Might and Magic sorozat, Disciples 2
Kategória: stratégia

Többé-kevésbé ismert tény - különösen jelen cikk tárgyának bejelentése óta -, hogy az oly nagy sikereket elért Heroes of Might and Magic sorozat nem a földből pattant ki, előtte a New World Computing már kísérletezett hasonló stílussal a King's Bounty-ban. A játék sokakra volt nagy hatással, köztük a Katauri Interactive munkatársaira is, akik Battle Lord néven egy teljesen hasonló stílusú művet fejlesztgettek, mikor - legnagyobb szerencséjükre - kiadójuk megvásárolta a jogokat a King's Bounty névhez. Így a meglehetősen semmitmondó eredeti címről gyorsan a sokkal nagyobb figyelmet felkeltő King's Bounty: The Legend címre keresztelték a játékot, amire az emberek azonnal felkapták a fejüket, és (kis túlzással) osztatlan lelkesedéssel kezdték el várni a megjelenést. A játék végül megérkezett, lássuk tehát, sikerült-e beváltania a hozzá fűzött reményeket!


A játék elején szembesülünk a hasonló témájú művek szokásos első döntésével: választanunk kell egyet a harcos, varázsló és "valami a kettő között" (jelen esetben ez a paplovag) kasztú karakterek közül, akik majdnem egyező képességekkel - bár azért mindenkinek jut két egyedi skill is -, de teljesen más fejlődési iránnyal (erről majd később) rendelkeznek. Ezután megnézhetünk egy hosszú intrót, ami szemtelen módon csak egy mozdulatlan háttérkép előtt megjelenő szöveg felolvasásából áll.... Persze meg lehet védeni azzal, hogy direkt rágyúrtak a retró érzésre, de ez 2008-ban akkor is fájú hiányérzetet hagy maga után.

Miután átestünk Endoria világának történelmi gyorstalpalóján, mesterünk előtt találjuk magunkat, aki közli, hogy eleget tanultunk, ideje letennünk az utolsó vizsgákat és kilépnünk a nagyvilágba. A próbák érdekessége, hogy a játék azt az illúziót kelti, mintha az egyes tesztek eredményétől függne, hogy milyen ranggal távozhatunk az akadémiáról. Viszont a szomorú igazság az, hogy mindenképpen a királyi kincskeresők zsúfolt élete vár ránk (bár számos próbálkozásból egyszer sikerült elérnem, hogy a mester pedzegesse az "evil spirit slayer" rangot, de ez ennyiben is maradt). Ebbe beletörődve kilépünk tehát a kastély alagsorából, és megkapjuk első feladatunkat uralkodónktól, aki ezután utunkra enged, hogy csodáljuk meg a világot.


Nyilván senkit nem lep meg, hogy a Legend nem csak a címét kölcsönözte az eredeti King's Bounty-tól, hanem a játékmenet alapjait is teljesen átvették a fejlesztők. Adott egy hatalmas térkép (mely sok kisebb területre van osztva), s ennek minden zugát kincsek, épületek, és ellenfelek népesítik be. Az épületekben egységeket vehetünk, hogy aztán az ellenfeleket legyőzve hozzáférjünk a kincsekhez. Ha összefutunk egy ellenféllel (egészen pontosan egy ellenséges sereggel, hiszen egy térképen mászkáló magányos zombi általában egy egész élőhalott hordát jelképez), akkor a Heroes of Might and Magic-részekből is jól ismert csatanézetre vált a játék.

A hatszög alakú mezőkre osztott pályán úgy kell irányítanunk egységeinket, hogy a végén mi maradjunk állva. Győzelmünk jutalma némi tapasztalati pont és sok arany. Ezután visszatérünk a nagy térképre, pótoljuk az elhullott egységeket, keresünk egy újabb ellenséges sereget és megismételjük az előző folyamatot. A változatosság kedvéért a csaták mellett küldetéseket is teljesíthetünk, melyek jellemzően a meglehetősen fantáziátlan "öld meg ezt, hozd el azt, menj el ide" vonalon mozognak, de legalább több tapasztalati pontot kapunk a teljesítésükért, mint egy átlagos csatáért. Ha összegyűlt elég sok tapasztalati pont, akkor következik a szokásos szintlépés, és ilyenkor hősünk osztályától függően különböző típusú rúnakövekkel gazdagodunk. Ezekből három fajta van: a vörös színű Might, a zöld színű Mind és a kék Magic - értelemszerűen a harcos Mightból kap többet, a paplovag Mindból, a varázsló pedig jó sok Magic-et kap a nyakába. A rúnákból fejleszthetjük ezután a képességeinket, melyek szintén Might, Mind és Magic csoportokba vannak sorolva, és amelyek elsősorban a velük azonos nevű rúnákat emésztik fel, ha megtanuljuk őket.

A képességeinken kívül van még néhány jellemző, ami erősen befolyásolja hősünk hatékonyságát a harcban: a manából szokás szerint varázsolunk, a támadás és védekezés tulajdonságok a lényeinket erősítik, a varázserő a varázslataink hatékonyságára van befolyással, míg a leadership az egyszerre irányítható lények maximális számát szabályozza (enélkül elég gyorsan szert tehetnénk egy legyőzhetetlen seregre, mivel pénzből szinte soha nem szenvedünk hiányt).


Eddig csak a tényekről beszéltem, és nem foglaltam állást a játék minőségével kapcsolatban, de már nem tudom tovább kerülgetni. Egyrészt a King's Bounty: The Legend tisztességes iparos munka, jól össze van rakva, és - nagyon fontos - látszik, hogy élvezettel készítették, nem pedig csak ki akarták dobni a piacra minél előbb. Addiktív, hosszú, kihívásokkal teli, szép, tele apró lehetőségekkel (például meg is házasodhatunk, vagy a dühszellemek bevezetése) és még bugokkal sem találkoztam. Mindezek ellenére mégsem voltam elragadtatva tőle, mert sok kisebb-nagyobb hibája van, melyek némelyike felett még szemet lehetne hunyni, de mások már sokkal zavaróbbak.

A legfontosabb gond az, hogy nagyon monoton. Egyszerűen egy idő után nagyon kilóg a lóláb, hogy itt bizony nem teszünk mást, csak bevásárolunk lényekből, kicsit küzdünk, majd amikor megcsappan a sereg, pótoljuk a hiányt és folytatjuk a harcokat. Lényegében 20 óra játék után is teljesen ugyanaz a rutin, mint 20 perc után, csak a lények másképpen néznek ki, és 10-szer akkora sebzések repkednek (amelyekhez 10-szer akkora életerő társul, szóval semmi nem változott). A Heroes of Might and Magic-sorozatban megszokott városépítgetés hiánya teljesen kivonja a csatákon kívüli stratégiai elemeket a játékból: egyáltalán nem kell azon töprengenünk, hogy mire költsük a pénzünket, csak megvesszük az öt legerősebb lényt, aztán addig megyünk előre, míg el nem fogynak.


Hasonló súlyos hiányosság a történet is: a monotonitást elnézhetnénk, ha lenne a háttérben egy sztori, ami érdekes, és ami hajt előre. Ilyen azonban nincs, csak a szokásos fantasy kliséket kapjuk, királyokkal, hercegnőkkel, elfekkel, élőholtakkal, démonokkal. Ráadásul hősünk személyisége is idegesítően ellentmondásos. Ugyanis minden küldetés felvételekor/teljesítésekor kapunk néhány választási lehetőséget párbeszédek formájában, melyek mindig csak az "elfogadom" illetve "most nem" választásokat rejtik hosszú körmondatok közé.

Ezek a körmondatok azonban teljesen logikátlanul néha egy önzetlen szent képét festik, aki csak segíteni akar másoknak, máskor pedig egy önző bűnözőét, aki a kapzsisága mellett még bunkó is (mondanom sem kell, hogy ezek nem egyszerre, alternatívaként jelennek meg, hanem vagy egyik kategóriába tartozik az összes válasz, vagy a másikba). Egy stratégiai játéknál pedig a monotonitás és a történet hiányosságai könnyedén meg tudják ölni a játékélményt, így a King's Bounty ugyan kiváló szórakozás egy darabig, de aztán előbb-utóbb előjönnek a súlyos hiányosságok, és nem biztos, hogy ezt mindenki képes lesz elnézni neki. Grafika: Gyönyörű animációk és karikaturisztikus stílus. Egyértelműen a játék egyik legnagyobb erőssége. Nem fogja megizzasztani a videokártyákat, de nem is ez a célja. Az egyetlen negatívum talán a hősök portréinak AD&D szabálykönyvek borítóit idéző, enyhén kínos stílusa, de ez még elviselhető.

Kezelőfelület: Gyorsan megtanulható, átlátható, és mindent pillanatok alatt el lehet érni rajta. Tárgylistánk kicsit zsúfolttá tud válni, de ez általában nem jelent gondot. A legtöbb nem egyértelműen elérhető funkcióra úgyis olyan későn lesz szükségünk, hogy addigra elsajátítjuk őket a töltőképernyőkön felbukkanó tippekből (kevésbé lusták pedig a kézikönyvből).

Játszhatóság: Nagyon hosszú a játék (ami jó), de egy idő után ugyanennyire monoton is. Lényegében az első 15 szint meglépéséig nem tudtam felállni előle, és reggeltől estig küzdöttem a szörnyekkel, de ezután már egy-egy óránál nem bírtam tovább egyszerre. Plusz, a csatákon kívül az egyetlen igazi élmény az újonnan vásárolható lények speciális képességeinek megcsodálása.

Intelligencia, nehézség: A gép meglehetősen idióta lépésekre képes, például belesétál a legnyilvánvalóbb csapdákba, de ahhoz képest, hogy milyen összetett a rendszer, egészen jól teljesít (kb. így küzdenek a Heroes részekben is a gépi ellenfelek). Ráadásul, ami észben hiányzik, azt számokban pótolja, így ha nem vigyázunk, pillanatok alatt elhullunk egy hatalmas sereg előtt.

Hangok és zene: A zene a megszokott háttérben csicsergő, fantasy-hoz illő vonós/fuvolás/nádi hegedűs alapokra építkezik, nem tűnik ki, de nem is zavaró. Az effektek azonban kellemesek, a szárnyak suhognak, a kardok csattognak, a szellemek sikítanak. Összességében teljesen rendben van.

Összegzés: A King's Bounty: The Legend nem váltotta meg a világot, nem lett méltó vetélytársa a Heroes of Might and Magic-nek (bár sokan ezt állítják, de ez már a multiplayer hiánya miatt sem működne), ennek ellenére számos kellemes órát el lehet vele tölteni. Sajnos nem annyit, amennyi a végigjátszásához szükséges.

A játék demójának letöltése