A kölni tartományi bíróság döntése alapján a jogvédő szervezetek 200 eurót kötelesek fizetni minden az internetszolgáltatótól kikért IP-cím után.
A Digiprotect szerzői jogvédő cég és a Kornmeier Ügyvédi Iroda egy fájlcserélő ellen indított pert, amelyben a hozott határozatot győzelemként ünnepelték, holott erről szó sincs. A kölni tartományi bíróság által most nyilvánosságra hozott AZ. 28 AR 4-08 számú ítéletből világosan kiderült, hogy a zeneiparnak semmi oka sincs az örömre. A testület megállapította, hogy az információk kikérése már egyetlen zenei album csereberélő személy esetében is jogos. A szóban forgó lemez egy éppen megjelentetett mű volt, ebben az esetben pedig megvalósulhatott az anyagi haszonszerzés. Amennyiben egy régebbi albumról lett volna szó, ezt nem lehetett volna egyértelműen kimondani. A döntés azonban nem e megállapítások, hanem az utolsó mondat miatt különösen fontos.
A bíróság ugyanis úgy döntött, hogy a kilenc alkalommal való felvilágosítások díja egyenként 200 euró volt. Mivel a szerzői jogvédő cég és az ügyvédi iroda a telefontársaságoktól, illetve az internetszolgáltatóktól összesen kilenc személy IP-címe alapján kért felvilágosítást, így 1800 eurót kell fizetnie az államnak. Mindez persze egy nagyvállalatnak nem egy jelentős összeg, azonban mi lenne a helyzet egy 1000 főből álló fájlcserélő csoport esetében? Kérdéses ugyanis, hogy akkor is megéri majd a zeneiparnak a 200 eurós díj kifizetése, hiszen még az sem lesz feltétlen bizonyítható, hogy valóban az illető töltött-e le illegális vagy másolt tartalmat a világhálóról. Ráadásul előfordulhat, hogy az adatokat már törölték, azonban a felvilágosításért járó több ezer eurót a cégeknek így is ki kell fizetniük.
A határozat visszatartó erejű lehet, vagyis a zeneipar a jövőben kétszer is meg fogja gondolni, hogy mely ügyekben kéri ki az IP-címeket. Korábban egyébként részben pont a magas, IP-címenkénti 50 eurós költség miatt döntött a wuppertali ügyészség vezetője, Ralf Meyer úgy, hogy nem hajlandók foglalkozni a kis kárt okozó fájlcserélő ügyekkel. A szakember akkor azt nyilatkozta: "A nyomozásokba fektetett energia, illetve a kiszabott büntetések aránytalanul nagyok lennének az okozott kárhoz képest. Túl sok erőnket kötik le ezek az ügyek és az adófizetőknek nagyon sok pénzébe kerülnek. Ráadásul az esetek 99 százaléka el sem jut a bíróságra." Azt Axel Stahl, a Düsseldorfi Főügyészség munkatársa is megerősítette, hogy a zeneipar gyakorlatilag az IP-címek felkutatására használja a vádhatóságokat. A frankenthali bíróság pedig úgy döntött, hogy nem használhatók fel bizonyítékként a fájlcserélő perekben a dinamikus IP-címek.
kijött a yard a koliba. vmit vinni akartak, igazából semmi extrát nem találtak. máig nem értem, hogy jutottak el hozzám, de vmi szervert meg jelszót kerestek, amit nem értettem. úgy érkeztem meg a szobába, hogy egy kövér gusztustalan izzadós ürge, meg 3 okoskodó ember volt a szobámban, az izzadós nézegette a gépemet.
megérkeztem, köszöntem, bemutatkoztam, és nem válaszoltak, hogy õk kik ( INTELLIGENCIA!!!!)
kértem a házkutatási parancsot, amelyet kb 20-25 perc múlva tudtak elõhozni, de az sem az eredeti volt, hanem a fénymásolat.
na mindegy, a fickó taált nálam 1 raklap illegális dolgot, pl world of warcraft, pista beta, office 2007 beta, 30 napos fotosop, és pár gamma a razor 1911 kiadótól 😊 . megmutattam a dobozt, kérte a blokkot. mikor kérdeztem, hogy a boltomból pont egy ilyen póló hiányzik, és megmutatná-e a blokkot, akkor kicsit idegesek lettek, és kiküldték a szobatársaimat.
megmondták a tutit, hogy a gépemen talált cuccokat elfelejtik, ha megmondom a jelszót. erre én: -MILYEEEEEEEEEN JELSZÓTT????
hát a jelszót, tudom én, ne tettessem. na kb fél óra alatt kihúztam belõlük, hogy milyen jelszót akarnak, de nem tudtam.
na aszonták, akkor visszük a vinyót. mondom ok. nekem kellett kiszedni a vinyót a gépembõl. na a vinyót elvitték, fel a nagyvárosba pestre, majd hívtak telefonon, az ügy után eléggé hamar, látszott sürgõs az ügy, és gyorsan hamar egy röpke fél év múlva utazhattam is szeretett fõvárosunkba, mert a rendõr meg akart gyanúsítani. na találkoztunk is, elmondta, hogy fel fognak kötni, ha nem vallok be mindent. meg ideges lesz az ügyész, ha nem így mondod. ( KI NEM SZARJA LE????????). na elmondtam az én verziómat, õ meg próbált fogást találni rajtam, mert õ okos, értelmiségi mint én (HAHA), és megkérdezte: akkor minek telepített tûzfalat a gépére? - NEm, nem hiszem, hogy a world of warcraftot ingyen le lehet tölteni az internetrõl! Ne mondjon már ilyeneket, hogy torrenttel lehet letölteni a b,lizzardtól a world of warcraftot!!, és nem vette észre, hogy a 250 gigás merevlemezén vagy 30 giga extra adattartalom? miért nem törölte le? nem lassította a gépet? nálunk a rendszergazda jön, mert lassú a gép, akkor õ törölni szokott mindent. így tudom, hogy ez így megy. és mivel bizonyítja, hogy legálisan töltötte le a windows vista betát? és az office bétát?
na ezek után kifejtette, hogy õ tudja, hogy ezzel elkaszálnak engem, mert hazudok, õ tudja.
no, de nem vinne el fotóshoz, meg ujjlenyomatoshoz, mert sokan vannak ottan éppen. jött is a levél gyorsan hirtelen utánam, kb 1 év múlva, hogy a rendõrség nem nyomoz tovább, és az ügyész megmondta, hogy nem történt meg az amivel vádolnak. az ügy belekerült a kiszállás, a fõokos szakértõ, rendõr etc kb 300.000 forintjába az államnak.
egyrészt minden peert és minden seedet megfigyelni nemcsak lehetetlen de törvénybeütközõ is, hiszen valószínûtlen hogy a swarmból mindenki "gyanús" lenne és ismételt seedelés miatti alapos gyanú miatti megfigyelésben vehetne törvényese részt. másrészt pedig hacsak az egyik peer titkosítva tölti le az adat másik felét akkor nincs bizonyíték a maradék másik fél hogyan kitõl stb. és hogy egyáltalán !
"szinte minden esetben kivéve ha magad seedelsz fel egy egész cuccot) a bizonyítás lehetõségét !!!"
Az is ennek számít, ha az 1. seeder átküld egy peernek az adat egy részét, egy másiknak egy másikat, és ezeket már nem a seedertõl szerzik be, hanem egymástól? Csak mert így közvetlenül az egyik se kapja meg a seedertõl az összes adatot, és csak úgy van vele baj, ugye?
ez idáig ok, DE: egyrészt , mivel minden júzertõl csak a megosztott fájl részletei jönnek az még akkor sem lenne önmagában bizonyíték, ha a szolgáltató (másrészt) már eleve megfigyelné az adatforgalmat, de mit fog kezdeni néhány IP címmel a bíróságon? a hajára kenegetheti... <#eplus2> bárkit is megfigyelni, pedig csak alapos indokkal lehet, namármost ha X jogvédõ szervezet becsatlakozik egy swarmba ott vadiúj arcok lesznek akik most torrenteznek életükben elõször, rájuk nem lehet majd azt mondani h alapos okuk volt lehallgatni õket, mire meglesz az IP címük addigra továbbálnak és a szolgáltatónak nem volt felhatalmazása õket megfigyelni a személyiségi jogok miatt /és többet nem látják õket a jogvédõk soha/ (harmadrészt) pedig a szolgáltatók vastagon sz*rnak a megfigyelésekre, nekik nem érdekük.
Negyedrészt: ami a legfontosabb : bíroságon még az sem elég bizonyíték ha egy illegális tartalom csupán részét és nem egészét osztod meg, vagy töltöd le, mert ennyi erõvel már egy tréler lehúzása miatt is bárkit dutyiba csukhatnának, így még ha a drót másik oldalán nem a jogvédõ hanem maga a CIA vagy KGB vagy egyéb nagyfejû "hivatalos" szekta (akik sz*pják le egymásnak a fax...omat) akkor is maximum becsókolhatnak bordacsontig, ezért a torrent ab ovo kizárja (szinte minden esetben kivéve ha magad seedelsz fel egy egész cuccot) a bizonyítás lehetõségét !!! viszont ha titkosítva seedeled fel egymagad , akkor a közbensõ lehallgató pedig hiába hallgatózik mert a bíróságon egy kakihalmaz nem bizonyíték és ha ez alapján bárkit is elitélnének akkor az már a Rákosi diktatúra koholt vádjaival lenne egyenlõ.
ötödrészt: ha valaki a fentebb leírtak ellenére még darázik bármitõl is akkor még mindig ott a lehetõség hogy fogja és megad egy TOR proxyt egy TOR circuiton keresztül vezetve SOCKS5nek és mindenki elmehet a búbánatos sóhivatalba , pontosan , amiért a ruppótlani bíróság már nem fogad el IP címet bizonyítékként (mindig ide jukadunk ki) <#eplus2><#eplus2><#eplus2><#mf1><#duhos2><#action>
MUHHHHAHAHAHAHHAAA
A zenék letöltésének egy másik módja a hagyományos weboldalról való ún. szerver alapú (centralizált) letöltés: ebben az esetben egyrészt magának a feltöltõnek nagyobb a szerepe, és a felelõssége mint a letöltõknek, másrészt pedig egyiket sem lehet beazonosítani ha titkosított böngészõt pl: xerobankot használ... és pontosan ezért nem fogadja el a rupperthali bíróság az ip címeket bizonyítékul.
A Xerobank böngészõ a TOR nevû titkosított hálózaton vezeti keresztül az adatokat melyeket küldünk és fogadunk : míg tõlünk titkosítva megy ki az adat majd 3 szinten szétszabdalva és titkosítottan halad, végül egy hamis IP címet biztosító szerveren jut ki oda ahova küldtük. Egyik ponton sem lehet lenyomozni hogy mit küldtünk végül pedig sosem fog kiderülni, hogy ki küldte az adatot eredetileg. A TOR hálózatot még vagy néhány ezer évig SENKI sem fogja tudni megtörni, lenyomozni, vagy lehallgatni <#eplus2>
Ez ellen a módszer ellen azonban egyszerû fellépni (illetve ez ellen a módszer egyáltalán : fel lehet lépni - a torrenttel ellentétben):
egyszerûen törölhetik a feltöltött tartalmakat, ha sok bejelentés érkezett a fajvédõ szervezetek részérõl ..
Ezért van hogy a rapidshare tartalmak egy része (már) nem elérhetõ, viszont a torrenten addig van fent egy anyag, amíg van ember akit egyáltalán még érdekel.
Zenei albumokat/számokat többnyire torrenten szokás megosztani , ahol a következõ lehetõségek állnak fent:
- a zene szerzõje/terjesztõje illetve a jogvédõ szervezet által hozzá nem férhetõ ún. tracker gépen történik a fájlcserélõk IP cím cseréje
( a tracker üzemeltetõje nem ad ki információt, hogy ki mikor milyen ip címrõl stb. csatlakozott be hozzá , valamint a trackerre történõ becsatlakozás nem ütközik törvénybe illetve nem történik illegális adatcsere, valamint a tracker gépeket alaposan felkészítik az esetleges lefoglalásokra ezért kikapcsolás után már csak a hosszú jelszó beírása után hozzáférhetõ a merevlemez tartalma <#eplus2>)
ezután az IP címek ismeretében elkezdõdik a fájlcsere két fél között:
a, kódolatlanul, de tömörített formában (pl.: rar állományt töltünk le: Bruce Springsteen - Born in the USA.rar )
ebben az esetben -hacsak nincs kódolva a rar állomány- a szolgáltatónak ugyan van lehetõsége megfigyelni az adatforgalmat, joga viszont nincsen hozzá, mivel nem áll fent alapos gyanú
b, kódolt formában történik az adatcsere <#eplus2> és a szolgáltatónak (sem) a lehetõsége sincsen meg rá, hogy egyáltalán feltételezze, hogy milyen típusú adatcsere történik, nemhogy beazonosítsa
c, félig titkosított adatfolyam történik: (pl.) az uTorrent kliensünkben nem kényszerített (Forced) hanem egyszerûen BEkapcsolt (Enabled) állapotra állítjuk a titkosítást és így a hasonlóképpen eljáró peerekhez titkosítva fogunk csatlakozni ellentétben azzal aki KIkapcsolta ezt a lehetõséget (Disabled) ... ha egy tömörített (pl: rar) adatállomány akár csak egy kis része is tömörítve halad át a szolgáltatónak nincsen lehetõsége rájönni milyen adat haladt a tömörítésen belül, ha pedig egy tömörítetlen , de ismert fájltípus , pl: egy mp3 nagy része titkosítottan halad át a szolgáltató orra elõtt a maradék részbõl nehéz, vagy lehetetlen megállapítani, hogy mi volt az anyag
d, kódolatlan formában egy-az-egyben pl: mp3 kiterjesztés megosztása történik...
a legritkább eset és tulajdonképpen , mivel nem ülnek egész nap a monitor elõtt karikás szemekkel a szolgáltató rendszergazdái, ilyenek után epekedve várva ezért tulajdonképpen 0% az esélye még akkor is hogy ílyen formán bemérnek, ha semmilyen titkosítást nem használunk (pl.) az uTorrent kliensünkben.
Jó lenne egyszer és mindenkorra befejezni az ilyen típusú cikkekkel az emberek riogatását a szabad letöltésektõl, mert a fentebb leírtakra bárki rájön magától is ha nincs mínuszas IQja és többet számítógépezett már mint 2 hónap.
aha, aztán bizonyítsa már be, h xy ült a gépnél akkor, pont ott, stb..lassan csak felfogják, h nem fog ez így menni..szegény hájfejûek, mibõl tankolják így a mercit? <#rinya> Nem baj, ezek a bátor harcosok biztos megtámadnak még 1-2 esetlen család anyát, vagy kis gyereket..Velük még talán elbírnak.